Lapozgatós könyv – sokak számára a szókapcsolat a Kaland – Játék – Kockázat és Kaland – Játék – Izgalom kiskönyveket jelenti, ahol különleges fantáziavilágban járva találkozhattunk a legelvetemültebb szörnyekkel és ellenfelekkel, majd dobhattunk nekik két kockával… Az én első hasonló élményem a Rakéta kiadásában megjelent Sherlock Holmes megoldatlan esete című, angol-magyar, kétnyelvű krimikötet volt, amely a Nyomkereső sorozatba tartozott, s az izgalmak mellett a nyelvtanítás volt a deklarált célja. Nemrég a Delta Vision próbálkozott a M.A.G.U.S-könyvek világának népszerűsítésre a Kalandorkrónikák lapozgatós sorozat beindításával. S a nagy elődök közt muszáj még megemlítenem gyerekkorunk nagy élményét, a Hófehérke az Elvarázsolt Rengetegben című lapozgatós képeskönyvet, amely követte is a Disney-rajzokkal kísért mesét, meg nem is – mindenesetre számomra nagy csalódás volt, hogy akárhogy választottam magamnak kalandot belőle, sose vehettem feleségül Hófehérkét, mindig a királyfi vitte el…

A Napraforgó Kiadó új sorozatának, a Kalandos küldetésnek azonban más a célja, mint az eddig felsorolt lapozgatósoknak. A sorozat eddig megjelent négy darabja a szórakoztatás mellett nem mesélni, nyomozni vagy épp harcolni hív, hanem okos szövegével és szép képeivel a gyerekeknek szóló, játékos ismeretterjesztést tekinti feladatának. Először nem is értettem, hogyan sikerülhet ez, hiszen aki már vett kezébe lapozgatóst, tudja, hogy képtelenség „kiolvasni”: még akkor sem tudjuk bejárni a könyvben szereplő összes utat és történetvonalat, ha csalunk, rendszeresen visszalapozunk a „Kalandod véget ért.”-től, sose párbajozunk, s mindig a nyerő döntést, a legokosabb lépést próbáljuk meg kiválasztani. A Kalandos küldetés azonban olyan lapozgatós sorozat, amely szeretettel és élvezetet ígérve hív a világ tényeinek megismerésére, s nélkülözi a lapozgatósok összes frusztráló, elkedvetlenítő tulajdonságát.

Az azonnal kedvenccé vált kötet, az ókori Egyiptomról szóló A Titkok Kamrája az egyiptomi Újbirodalomba vezet el negyven káprázatosan színes, érdekes (és jó illatú) oldalon át. Tanúi lehetünk a fáraó temetési szertartásainak, mumifikálásának, bepillanthatunk készülő, gyönyörű sírjába és természetesen elvetemült sírrablókat is üldözhetünk… A kalandozás a Királyok Völgyében kezdődik, ahol az olvasónak azonnal döntenie kell, szerinte a sírkamrákban milyen veszély leshet rá: a fáraók átka, vagy skorpiók és kígyók tömege. Ha azonban a rosszat választjuk, nem veszítjük el örökre a jól befejezett kaland lehetőségét, mert a döntés hibás voltának okos megindoklása és egy szemléletes rajzocska megtekintése után a lapozgatás utasításai visszairányítanak bennünket a kezdőponthoz, ahol ismét dönthetünk, immár jól. Így ez a könyv tényleg „kiolvasható”, s az esetleges rossz válaszaink sem megaláztatást vagy végzetes eltévedést hoznak ránk, hanem révükön is új ismeretekkel lehetünk gazdagabbak. A lapozgatás mégsem csak gépies, mivel egy-egy látványos oldalon négy-öt magyarázat is olvasható különböző témákhoz, így a saját kérdésünk keresésénél mindig figyelni kell a szemléletes kis piktogramokra (amelyek segítségével, mire véget ér a könyv, az egyiptomi írásjelek közül is megtanulhatunk jó párat).

J. R. Weguelin: A macska gyászszertartása (1886)

Remélhetőleg a titkosírásfejtés, sírkamraalaprajz-tanulmányozás, találgatás és következtetés, sőt, az istenek meglátogatása után mindenki eljut a győzelemhez és megkapja a dicsőség amulettjét. A szórakoztató, izgalmas, s az Egyiptomról szóló kötetek dömpingjében párját ritkítóan hibátlanul fordított könyvet szülői segítséggel már óvodások is forgathatják: ajánlom mindenkinek bizalommal.

A cikk az Ekultura.hu-n: Timothy Knapman: A Titkok Kamrája
Más Ekultura.hu-s ajánlóim: Ekultura.hu és én