Finom indák, apró ecsetvonások, icipici képecskék. Leopárdok, darvak, delfinek, pillangók, sárkányok, nimfák, faunok, harlekinek, vadászok, szultánák. Pásztorjelenetek a ligetben, kicsi kínaiak, virágkompozíciók. Kékek, aranyak, vörösek, bíborok, zöldek, fehérek, mázak, lakkok. Mindebbe, a 18. századi európai porcelánfestészet mesés és különleges varázsvilágába vezet be Helena Marten új regénye, A porcelánfestő.

Az 1750-ben kezdődő történet főhőse, a fiatal, bátor és tehetséges művész, Friderike, aki olyan kor gyermeke, amikor mindent a férfiak uralnak, még a porcelánfestészet világát is. Miközben a legfeljebb elrajzolt kutyák festésére képes bátyja szalonokat látogat, mulatozik és learatja az elismeréseket, a család igazi porcelánfestője, a kishúg, aki bármit a fehér felületre tud álmodni, csak a sötét hátsó szobában, bátyja megbízásait teljesítve foglalkozhat álmával, a művészi porcelánfestéssel. Jövője a család tervei szerint mindössze annyi, hogy engedelmes és a háztartást kiválóan vezető feleség legyen. Amikor azonban Friderike másképp dönt, és elhagyja a szülői ház védettségét, egy új világ nyílik meg előtte. Fiúnak álcázva, Friedrich Christian néven kezdi meg vándorútját, amely a sikeres és tisztelettel övezett porcelánfestő-mesterség felé vezeti. Igaz, még a reszelőssé mélyített hang, a fiúruha, és a megszerzett, jól menő üzleti kapcsolatok sem menthetik meg az embert saját érzelmeitől. Friderike igen gyorsan találkozik az elsöprő és hatalmas szerelemmel. De vajon az olasz polihisztor és kalandor Giovanni-e számára az igazi?

Helena Marten nálunk kiadott előző regényében, A kávé illatában is egy energikus és különleges főhősnőt rajzolt meg, az özvegy Johannát, aki – annak ellenére, hogy a 18. század szülötte – képes a saját útját járni, s önálló vállalkozása, a családi kávéház segítségével sokaknak szerez az érzékekre ható, igazi (élet)örömöt. Friderike, a fiatalabb és kalandosabb életutat bejáró főszereplő története is hirdeti, hogy a nők tehetségét, különlegességét még a férfiközpontú századokban sem tudta teljesen elnyomni és elrejteni a kor: a merészség, elszántság és a szerencse az asszonyokat is hozzásegíthette ahhoz, hogy önálló, teljes életet éljenek, megvalósítva önmagukat.

A porcelánfestő azonban nemcsak lélektani regény és finom és fordulatos szerelmi történet, de az európai porcelánfestészet könyve is. A meisseni porcelán, a „fehér arany” diadalútja 1710-ben kezdődött meg: ekkorra sikerült Erős Ágost szász választófejedelem kutatóinak – többek közt egy vegyésznek és egy alkimistának, akik uruk börtönében dolgoztak titkos felfedezésükön – rájönni a kaolin égetési technikájára. Megalapították a ma is fennálló és méltán híres meisseni (meißeni) porcelánmanufaktúrát, ahol a kezdeti fiaskók után, a század közepére már Európa-szerte híres mintákkal dolgoztak, s az üzem híressé vált a chinoiserie (vagyis keleti, kínai mintára készült) és a Watteau festményeit porcelánba álmodó pici képeiről és finom porcelánszobrocskáiról is. A francia uralkodó támogatta sévres-i porcelánmanufaktúra azonban az 1750-es évekre Meissen komoly konkurenciájává vált: megindult az ipari kémkedés és a művészeti verseny. Ezekbe a kalandos időkbe vezet el A porcelánfestő: találkozhatunk benne rosszindulatú intrikussal, aki megkísérel mintákat lopni, és becsületes művésszel, akinek a neve máig fennmaradt, feltűnik benne a francia uralkodó, XV. Lajos és kegyencnője, a szép és okos Pompadour márkinő, ellátogathatunk féltucat valóban létező vagy egykor létezett fajansz- és porcelánmanufaktúrába, de megismerkedhetünk a német polgárvárosok békés, mégis zsivajgó életével is.


A monumentális regény cselekményéből engem leginkább a porcelán történetével kapcsolatos kalandok ragadtak meg – Friderike érzelmi választásaival már nem minden esetben tudtam egyet érteni. Egy azonban biztos, hogy a regény fogadótűzzel, bálokkal, vándorlással, intrikával, szerelemmel, politikával és sok-sok érzelemmel fűszerezett története sokaknak kellemes olvasmány lehet, akiket érdekel a történelem és mindaz, ami a régmúlt korok történetében emberi és örök.

A cikk az Ekultura.hu-n: Helena Marten: A porcelánfestő
Más Ekultura.hu-s ajánlóim: Ekultura.hu és én
Képek itt, itt és itt.