A könyvkiadás folyamatosan új és új neveket hoz elénk. Így van ez a klasszikus értelemben vett szépirodalomban ugyanúgy, mint más műfajokban, például a történelmi regényben vagy a krimiben. Éppen ezért azonban sokszor kiszámíthatatlanul, egy-egy szerencsés vagy szerencsétlen kiadói döntéstől függően terelődik rá egy szerzőre a figyelem vagy terelődik el róla. Jó példa erre az Agave idei vállalkozása: amikor úgy döntöttek, hogy Steven Saylor nagysikerű Gordianus-sorozatának olvasóit egy másik Róma-világba csábítják át, s megjelentetik M. C. Scott A római kém című kötetét, nagyon helyesen figyelmen kívül hagyták, hogy Manda Scott Boudicája egyszer már sikertelen volt az Alexandránál. Most - talán - egy másik kiadó, egy másik olvasóközönségre alapozva, koncentráltabb reklámmal végre megismertet a magyar olvasókkal egy kiváló írót, akit korábban számos véletlen együtthatónak köszönhetően nem sikerült. Ellenpéldának tekinthető a hazai krimikedvelők meg(nem)ismerkedése Janet Evanovich Stephanie Plum-sorozatával. A hölgy kalandjait adta már ki a Magvető (az akkor már haldokló hattyút játszó Albatrosz sorozatban), a Beholder, majd az Ulpius is, utóbbi szingli fejvadászként, háromféle, egyként komolyan vehetetlen borítóval, közben negyedévente olcsókönyv-státuszba utalva, majd végre "normális" címeken. S ha Stephanie Plum végre népszerűvé válik nálunk, akkor azt inkább köszönheti majd az idei filmnek és Katherine Heiglnek, mint a húszéves kiadástörténeti szenvedésnek. Pedig igazán jópofa ez a sorozat!

Mivel ma már M. C. Beaton Agatha Raisinje, A tetovált lány meg a kifogyhatatlanul áradó skandináv krimik járják (csak Agatha Christie örök), olyan szerzőkről is elterelődött a figyelem, akik külföldön ma is sikeresek, ám nálunk a rendszerváltás hajnala óta nem jelent meg kötetük. Kettejükről írnék ma: Paula Goslingról és Evelyn Anthonyról, akik mindketten írónők. Ha szívesen jársz antikváriumba, előbb-utóbb biztosan találkozol valamelyik kötetükkel.

Paula Gosling: műveltség és megszállottság

Gosling 1939-ben született Amerikában, de Angliában vált elismert krimiszerzővé. 18 könyvet írt. Az első, A párviadal azonnal elnyerte a John Creasey-díjat, 1986-ban és 1995-ben pedig filmet forgattak belőle. (Egyik sem hű különösebben a regényhez, ám az előbbi igen emlékezetes, hiszen a legendás Kobráról van szó Sylvester Stallone és Brigitte Nielsen főszereplésével.) A halál angolt tanulért, amelyben színre lépett egyik visszatérő hőse, a cinikus nyomozó, Jack Stryker, 1985-ben elnyerte a krimiszerzők 1955 óta kiadott Arany Tőr díját (ezt olyanok kapták meg, mint Sara Paretsky, Ross Macdonald vagy John Le Carré). Később az angol Krimiszerzők Szövetsége elnöke lett. Ma már nem publikál: magyarul négy regénye jelent meg. Valamennyi izgalmas műveltséganyaggal kápráztat el (a dzsessz-zenétől a spanyol festészeten át az angol krimitörténetig), s valamennyinek van egy megszállott főhőse...

Paula Gosling könyveiben engem a szokatlan szemszög ragad meg leginkább. Már az első könyvben, A párviadalban is, ami nagyon izgalmas, bonyolult, meglepő és fordulatos akciókrimi, nagyon erősen érvényesül a női nézőpont. Ez azonban nem valamiféle giccses szerelmes-regény-beütést jelent. Sokkal inkább azt, hogy olyan részletek, amelyek esetleg hasonlítanak más könyvek egyes epizódjaira (ez a krimiműfaj művelőinél elkerülhetetlen: lásd nyomozás, üldözés) egy aprólékos, érdekes, szokatlan nézőpontból vannak ábrázolva. A veszélybe került Clare Randell például, akire egy bérgyilkos leselkedik, és aki rákényszerül, hogy együtt töltse az életét Malchekkel, a Vietnamot megjárt mesterlövész testőrrel, kezdetben a legkevésbé sem azzal foglalkozik, hogy beleszeressen a védelmezőjébe (ahogy romantikus női regényekben tenné), de nem is kezd el Malchekkel egyenrangú, a maga védelmét szinte férfiként megtanuló társként viselkedni (ahogy egy férfiszerző kötetében várható lenne). Ehelyett fel van háborodva, hogy jól működő életébe (sikeres reklámszakember és épp eldöntötte, hogy nem költözik össze az udvarlójával) zavaros dolgok nyomultak be. Amikor felrobbantják a lakását, úgy érzi, minden odaveszett, amit békés, "előző" életében megteremtett maga köré. Ez segít azonban neki, hogy megváltozzon: hogy végiggondolja, tényleg csak annyira volt-e képes, mint korábbi "sikeréletében".

A kedvenc könyvem az írónőtől a Búbánat-blues, amely egy zenész története, akinek meggyilkolták az egykori szeretőjét. Az előbbi mondat azonban tulajdonképpen semmit sem mond, mivel nincs benne Cosatellinek, ennek a nagyon is mindennapi, mégis ideális, walesi-olasz származású, jó humorú, intelligens, tehetséges, önmagát mégis haknizenéléssel elpazarló főszereplőnek az a kiváló jellemzése, amitől a regény kellemes, humoros és jelentős olvasmányként kezd el működni, amit szívesen veszünk kézbe újra meg újra. Nem beszélve olyan pillanatokról, amikor például a főszereplőnőről kiderül, hogy zenehallgatás közben ficánkol: az egész teste vibrál a zene szeretett ritmusára és hangulatára. Ez leírva erotikusan hangzik, valójában azonban talán te is csinálod... Tipikus női megfigyelés. A vörös Maja, amely egy különös képrablás története és A halál angolt tanul, amely egy egyetem angol irodalom tanszékén játszódik, kiválóan jellemzett, meglepően élő figurák között, hasonlóan egyedi, egyéni könyv. Megéri elolvasni.

Kötetek:
A Running Duck (Fair Game), 1974 - A párviadal (Kobra), Béta, Bp., 1990
Loser's Blues (Solo Blues),1980 - Búbánat-blues, Magvető-Albatrosz, Bp., 1985, Magyar Könyvklub-Saxum, A krimi klasszikusai, Bp., 1998
The Woman in Red, 1983 - A vörös Maja, Magvető-Albatrosz, Bp., 1987
Monkey Puzzle, 1985 - A halál angolt tanul, Rege, Bp., 1991 (A borítón az írónő nevét elírták, Gosslingnak.)

Evelyn Anthony: történelmi és családi kötelékek

Evelyn Ward-Thomas angol írónő 1928-ban született. Álnevét úgy választotta, hogy hála az Evelyn név kétneműségének, férfi írónak gondolhassák: az ezt a hatást erősítő Anthony vezetéknév Szent Antal emlékét őrzi. Több mint 40 regényt írt, ezek nagy része történelmi elbeszélés (pl. Viktória királynőről, I. Erzsébetről, Boleyn Annáról, az orosz cárokról), históriai kémtörténet (pl. Napoleon korából), thriller és kémregény. A The Tamarind Seed című kötetéből 1971-ben Blake Edwards forgatott filmet felesége, Julie Andrews főszereplésével. Az írónő utolsó regénye 2005-ben jelent meg. Magyarul három kötete olvasható: furcsamód egymás utáni három mű az 1970-es évek elejéről. Valamennyi olyan, a jelenben játszódó történet, amely rég elfeledettnek hitt családi kötelékeket és történelmi titkokat elevenít fel.

Evelyn Anthonyról sokáig azt hittem, hogy író. Hozzá voltam szokva, hogy jó háborús (vonatkozású) történeteket férfiak írnak. Először A Poellenberg-örökséggel találkoztam, amiben minden megvan, ami egy kiváló krimihez kell. Cinikus, kiégett, humorérzékkel megáldott, megvesztegethetetlen és mégsem közhelyes magánnyomozó, okos, eleven eszű, sikeres, de boldogtalan főhősnő, aki számára a történet nyomozás a múltja után, a távolból pedig a II. világháború árnya: németek, franciák, zsidók, emberek, kincsek, vagyonok és becsület történetei. A magányos, német származású főszereplőnő hírt kap halottnak hitt édesapjáról, aki német katonatiszt volt. Édesanyja, aki már boldog házasságban él egy angollal, hallani sem akar a múlt feltámadásáról. Eközben egy erős akaratú arisztokrata asszony, mit sem törődve fiaival, nyomozást indít egy felbecsülhetetlen családi kincs, a Poellenberg-sótartó után. A nyomozó akár ölhet is, hogy megkaparintsa. Vajon a kapzsiság vagy az igazság fog győzedelmeskedni? És mi lesz a régi bűnök hosszú árnyékával?

Szintén háborús történet az Idegen a kapuk előtt. Háborús bűnös tárgyalására készülődnek napjainkban. Ügyvédje megzsarol egy amerikai származású hölgyet, egy francia arisztokrata feleségét, az ellenállás hősét: ha nem tanúskodik védence mellett, olyan titkokról lebbenti fel a fátylat, amelyek tönkreteszik a nőt és családját. Mi is történt a francia kisvárosban a háború idején? Ki volt az áruló, ki a hős, ki az áldozat? Mi történt a falu gyerekeivel? És ki volt az idegen, az ejtőernyővel érkező, könyörtelen brit? Miért dolgozott és milyen eredménnyel járt? A regény egy szerelem, egy család és a néma kollaboráns szerepébe kényszerített, de az embertelenség ellen fellázadó francia vidék története is. A meglepő befejezés lezárja a történetet, de számos, napjainkban is érvényes kérdést vet fel - miközben izgalmas, szórakoztató regény marad.

A Végzet eltér ettől a témakörtől. Fő tárgya a kábítószer-csempészés - ez a hetvenes években még viszonylag újnak számított, így érdekes választás a középkorú, sikeres írónőtől. A szép és okos főhősnő könyörtelen elszánással utazik a napfényes, arisztokratikus Toscanába. Miután öccse belehalt a kábítószer-fogyasztásba, s úgy tűnik, halálát nem önkéntes, véletlen túladagolás, hanem egy amerikai-olasz bűnbanda tisztogató akciója okozta, Katherine alapos ügynöki kiképzés után azért veszi fel a kapcsolatot távoli rokonával, az előkelő és fiatal Malaspiga herceggel, mert vélhetően ő a heroincsempészés itáliai főnöke. A regény kettejük kapcsolatának története: hogyan szembesül a független amerikai lány az itáliai arisztokrata környezettel, családi gyökereivel, hogyan kezdi megismerni és megérteni a megkeseredett, különös herceget, s milyen hatással jár ez Katherine küldetésére. E cselekményszálból kiindulva a könyv általában a rózsaszín regények kupacában vagy a neten a romantikus kategóriában szoka végezni megvetett (még borítóján is betűhibás) külsejével, ismeretlen szerzőjével. Pedig klasszikus krimi, bonyolult rejtéllyel, romantikázás helyett érzelmekkel, s - olyan befejezéssel, amely megéri az olvasást. Érdemes elolvasni.

Kötetek:
The Poellenberg Inheritance, 1972 - A Poellenberg-örökség, Magvető-Albatrosz, Bp., 1984
Stranger at the Gates (The Occupying Power), 1973 - Idegen a kapu előtt, Magvető-Albatrosz, Bp., 1982
The Malaspiga Exit (Mission to Malaspiga), 1974 - Végzet, Kossuth, Bp., 1994

Link:
Két kicsi krimiíró - kincsek a kacatok közül