Kockázat - Kloss kapitány kalandjai - 1. rész
Van, akinek nosztalgia, van, akinek ifjúkori szenvedély, van, akinek friss felfedezés: de Kloss kapitányt majdnem olyan sokan ismerik nálunk, mint Stirlitzet.

A Kockázat (eredeti címén Stawka większa niż życie, vagyis A tét nagyobb, mint az élet) című lengyel filmsorozatot hazájában 1968-69-ben mutatták be, nálunk pedig 1970-ben sugározta először a Magyar Televízió. A tizennyolc epizódból álló széria a lengyel mesterkém, Stanisław Kolicki kalandjait mutatja be, aki 1941-ben Hans Kloss néven beépül a német Abwehrbe, s a következő öt évben a J-23-as ügynökként szolgálja a megszállt területeken és Európában a lengyelek és a szövetségesek ügyét. Kloss kapitányt Stanisław Mikulski lengyel színész személyesítette meg, aki ezzel a szereppel vált népszerűvé és közkedveltté a Vasfüggönyön innen, sőt, egy kicsit túl is.

Magam elég későn ismerkedtem meg Kloss kapitány filmes kalandjaival, de akkor villámgyorsan elkötelezett rajongójává váltam. Valószínűleg közrejátszhatott ebben az is, hogy épp életem egy nagy kihívást jelentő szakaszában bűvöltek el a körmönfontan bonyolult cselekménnyel, igazán pompásan csűrt-csavart párbeszédekkel és emlékezetes alakításokkal teli, lebilincselő tévéfilmek. De talán az is számíthatott, hogy a Kockázat epizódjai valóban izgalmas és jól megcsinált darabok, innen a hetvenes évek montázs-, szimbólum- és epikus elbeszélés-mániáin, viszont túl a korábbi évek sablonos, vonalas történetmesélésén: ízléssel, aprólékos részletességgel és sok-sok ötlettel elkészített filmek.

A ma induló hatrészes posztsorozatban felváltva írok meg száraz adatokat és a személyes véleményemet: remélem, hogy az előbbi segítheti a többi rajongót, hiszen nem találni túl sok adatot a sorozatról és a történetekről magyar nyelven, az utóbbival pedig - talán - akad majd, aki egyetért.

Az alapötlet és változatai

A hőst Andrzej Zbych találta ki: pontosabban ezen a közös álnéven írta a forgatókönyveket Zbigniew Safjan (1922-2011) és Andrzej Szypulski (1936-2011). Munkamegosztásuk már örökké titok marad, bár azt sokan leírták, hogy előbbi maga is hadnagy volt a második világháború idején a szovjet szervezésű népi hadseregben, és leginkább a politikai, titkosszolgálati és hadászati részletek érdekelték, utóbbi pedig nagyon jól értett a párbeszédek írásához. Állítólag a James Bondról készült filmek (az első négy vagy öt) adták az ötletet Kloss kalandjaihoz: ám ha van is hasonlóság Kloss és Bond férfias elszántsága, blöffképessége és sokoldalú kémtudása között, a kapitány még a Sean Connery alakította első Bondnál is megszállottabban és céltudatosabban koncentrál a feladatára. És bár sok helyen leírják róla, hogy ő is nőcsábász, mint a 007-es ügynök, ez nem igaz: sem küldetéstudata, sem a háború nem ad időt a figurának, hogy gáláns kalandokba és szerelmekbe bonyolódjon, s bár vonzó, érdekesen megrajzolt női szereplő mindegyik epizódban feltűnik, Kloss szerelemhez hasonló érzelmekkel legfeljebb hármuk felé fordul.

Ha már mintát kell keresni, Kloss sokkal jobban emlékeztet Heinrich von Goldring báróra, aki hadnagyi rangban kezdi meg a szolgálatot a német hadseregben 1941-ben és századosként fejezi be a háború végén: ám valójában Grigorij Pavlovics Honcsarenko, szovjet (ukrán) felderítő, aki felvette egy szovjetunióbeli német kém fiának személyazonosságát. Kolickiből hasonlóképpen válik Kloss, azzal a csavarral, hogy ő kétszer is átszökik így az ellenséghez: első lebukása után ugyanis újra jelentkezik, s elhiteti a vizsgálókkal, hogy ezúttal már tényleg ő a valódi Hans Kloss. Az elképesztően wagneres nevű Goldringot Jurij Dold-Mihajlik (1903-1966) találta ki 1956-ban: Ordasok között című regénye (І один у полі воїн) 1963-ban a Magvető Kiadó Albatrosz Könyvek sorozatának első kötete volt, s számos egyéb kiadásban (1960, 1965, 1974, 1983) is megjelent magyarul. A történet első részéből 1960-ban szovjet mozifilm is készült Вдали от Родины címen Vagyim Medvegyev főszereplésével, az ukrán Alekszej Svacsko rendezésében. (Külföldi oldalakon általában Far from the Motherland címen emlegetik, nálunk Ordasok között címen játszották.) Állítólag ez keltette fel Janusz Morgenstern lengyel rendező figyelmét, aki szeretett volna folytatásos tévéfilmet készíteni a regényből: végül azonban rájött, sokkal izgalmasabb volna a sorozat, ha egy lengyel kém történetét mutatná be. Így született meg Hans Kloss, vagyis a J-23-as.

Persze ha Kloss előde Goldring, örököse biztosan Max Otto von Stirlitz, az SS Standartenführere, aki valójában Makszim Makszimovics Iszajev ezredes, szovjet hírszerző tiszt. A hős először 1966-ban jelent meg kitalálója, Julian Szemjonov egy regényében (még fiatalemberként), majd a Vihar őrnagy című kötetben (Майор «Вихрь», 1967, magyar kiadása: 1970), bár még csak mellékszereplőként, de már a német Birodalmi Biztonsági Szolgálatba beépülve találkozhattak vele az olvasók.  Ezután, 1968-ban adta ki az író A Stirlitz-dosszié (Семнадцать мгновений весны, későbbi magyar címén: A tavasz tizenhét pillanata, magyar kiadása: 1971, 1974, 1975) című regényét, amely teljes egészében az immár főhős Stirlitz 1945 eleji kémtevékenységével foglalkozott. Ez a történet szolgált alapul a Tatyjana Lioznova rendezte, tizenkét részes szovjet filmsorozathoz, A tavasz tizenhét pillanatához (Семнадцать мгновений весны), amelyet hazájában 1973-ban, a Magyar Televízióban pedig 1974-ben mutattak be, s mára valósággal legendássá vált. Tulajdonképpen teljesen el is homályosította Kloss kapitány kalandjait, ami abban is tetten érhető, hogy a szovjet sorozat megjelent nálunk DVD-n, de a lengyel nem.

A Stirlitz-sorozatról gyakran jegyzik meg rosszmájúan, hogy azért született meg, mert a szovjeteket zavarta, hogy a lengyel kistestvérnek előbb jutott eszébe beépülős-háborús filmszériát forgatni, mint a nagy Szovjetunió filmeseinek. Ez azonban így semmiképpen sem igaz. Egyrészt Szemjonov már Kloss kapitány tévéfilmes debütálása előtt írt Stirlitzről (a későbbiekben pedig összesen tizennégy könyvet szentelt a kalandjainak). Másrészt számos szovjet kémfilm és háborús sorozat született korábban (mint az Ordasok között) és később is.

És harmadrészt: a lengyeleknek nem ez volt az egyetlen nagyon sikeres háborús sorozata, a szovjetek mégsem "versenyeztek" valamennyivel. Megemlíthető A négy páncélos és a kutya (Czterej pancerni i pies) című lengyel sorozat, amely 1966 és 1970 között forgott, vagyis megelőzte és túlélte a Kockázatot. Ennek 1969-ben készült, 13. epizódjában a készítők még tisztelegtek is Kloss figurája előtt: ebben a történetben a négyfős csapat lövegeket kipróbáló németek fogságába kerül, de egy német tisztnek köszönhetően sikerül tankostul elmenekülniük. Bár a tisztet egyszer sem nevezik meg (és nem is Stanisław Mikulski játssza), az kiderül róla, hogy kapitány, és hogy ő "képviseli itt az Abwehrt"... Az homage a magyar szinkron készítői számára is világos volt, az epizód magyar címe ugyanis A tét a halál, ami a Kockázat eredeti címére utal (lengyelül egyébként kevésbé: Zakład o śmierć).

A Kockázat késői rokonának tekinthető A halál archívuma (Archiv des Todes) című, 1980-ban készült, keletnémet televíziós sorozat is, amelyet nálunk 1985-ben mutattak be. Nem utolsósorban azért, mert a lengyel széria több színésze is főszerepet játszott benne. Így Leon Niemczyk (Janek), aki a Kockázat 3. epizódjában is látható, vagy Barbara Brylska (Hanka), aki a 17., A találkozás című Kloss-történetben tűnik fel Inga szerepében. Ez utóbbi epizód érdekessége, hogy ugyanarról szól, amit A halál archívuma azután (más helyszínre helyezve) részletesen kibont: a visszavonuló német hadsereg által hátrahagyott ügynökök és beszervezettek iratainak, a teljes német archívumnak a  megszerzéséről, amelyért addigra már nemcsak a németek, de az egymással rivalizáló amerikai és szovjet-lengyel titkosszolgálatok is versenyeznek. Az izgalmas történetnek figyelemreméltó a zenéje is: ha nem is ér a Kockázaténak a nyomába, de sokkal modernebb és jellegzetesebb, mint például A négy páncélos és a kutyáé.

Magának a Kockázatnak az ötletét maguk a lengyelek is felelevenítették, amikor 2012-ben megszületett a nosztalgiára építő Hans Kloss - Stawka większa niż śmierć, egy mozifilm, amely a híres Borostyánszoba utáni kutatásról szól. Mivel egyszerre játszódik 1975-ben, külföldre menekült nácik közt, s 1945-ben Königsbergben, alkalmat adott az eredeti sorozat főszereplőinek, a kapitány legfőbb ellenségének, Hermann Brunner SS-Sturmbannführernek (Emil Karewicz, *1923) és magának Klossnak, a J-23-asnak (Stanisław Mikulski, 1929-2014), hogy visszatérjenek emblematikus szerepükben, miközben fiatal másukat Piotr Adamczyk és Tomasz Kot játszotta. A film azonban meglehetősen rossz kritikákat kapott: a nézők pozitívumaként inkább csak azt emelték ki, milyen jó volt újra találkozni egy Kloss-történetben az eredeti változat főhőseivel. Magam is úgy gondolom, hogy ez a reboot nem volt szerencsés. Igaz, egészen jó történetet adott a két 1975-ös alaknak, és a két veterán színész megdöbbentő hitelességgel, frissességgel és könnyedséggel alakította ötvenes évei végén járó önmagát, valójában túl a nyolcvanon! (Velük öröm volt újra találkozni: pompásan játszottak ismét együtt, ráadásul Mikulskinak, aki bámulatosan energikusan és illúzióteremtően vált ismét Kloss kapitánnyá, ez lett az utolsó filmje.) A forgatókönyv azonban Kloss és Brunner II. világháborús múltját, tetteiket és viszonyukat teljességgel megváltoztatta az eredeti sorozatban szereplőhöz képest (nem beszélve arról hogy még az orosz-lengyel témához is hozzá akart nyúlni: ezzel azonban a fiatal Kloss személyiségét is átformálta). Így a nosztalgia-varázslat nem tudott igazán jól működni. A túlzásba vitt - és mindig megmutatott - erőszaktól, robbanásoktól és kegyetlenségtől sem lett realistább az egyébként olykor giccsbe hajlóan patetikus film: inkább csak az eleganciáját vesztette el. Így nem csodálom, hogy más nézőknek is csalódást okozott.

Persze mindez azért is történhetett így, mert Kloss kapitány csak egy van. Ahogyan Vjacseszlav Tyihonov is összenőtt Stirlitz szerepével, Klosst sem lehet más arcával elképzelni, mint Mikulskiéval. Ahogyan ez a remek cikk is leszögezi, Stirlitz "arckifejezése rezzenéstelen, mindig egyazon kifejezés ül rajta – mély gondolatokba révedés, állandó összpontosítástól feszült arcvonások, hűvös nyugalom. Fokozzák a hatást a mindig enyhén karikás szemek, bevésődött redő a szemöldökök között, a keskeny ajkak, szomorkás, révedező, mégis barátságos tekintet. Cigarettázás közben is mélyen gondolkodik. Intellektuális cigarettázás ez. A hallgatása is mélyen intellektuális." (Fedinec Csilla: Stirlitz, Brezsnyev és a többiek) A tökéletesen találó leírás egyértelműen Vjacseszlav Tyihonovot idézi: nélküle, pusztán Szemjonov művei alapján Stirlitz igazából elképzelhetetlen. Nem véletlen tehát, hogy ha bármelyik másik megfilmesítetlen Iszajev-regénnyel találkozik az olvasó, a főhős mindig a színész arcával, játékával jelenik meg a képzeletében. (Magyarul még egyet adtak ki, A tavasz megszépíti Berlint címűt: 1985, eredetileg 1982, Приказано выжить.)

Hatványozottan így van ez Kloss esetében, akinek irodalmi megjelenése csak a tévéfilmeket kísérte, amikor pedig kalandjairól képregényeket rajzoltak, szintén a film főszereplőjének vonásait tekintették mintának. A kapitány nem lehet másmilyen, nem lehet másik ember: csakis Stanisław Mikulskiként jelenik meg előttünk.

Épp ezért a következő, második posztot neki és az általa megszemélyesített filmalaknak szentelem: Kloss kapitánynak, a tökéletes kémnek.

Olvasd el a további folytatásokat is, amelyek a sorozatról, készítőiről, valamint a könyvek, tévéjátékok és képregények Kloss kapitányáról szólnak majd! Kloss kapitány kalandjaihoz pedig jó tévénézést, jó olvasást!

Linkek 
Kockázat - Kloss kapitány kalandjai - 2. rész: Kloss kapitány, avagy a tökéletes kém
Kockázat - Kloss kapitány kalandjai - 3. rész: A sorozat és készítői
Kockázat - Kloss kapitány kalandjai - 4. rész: A könyvek, tévéjátékok és képregények Kloss kapitánya
Kloss kapitány összes kalandja - Mutatók
Kloss kapitány - Szubjektív listák 

Képek jegyzéke
Kloss kapitány (Stanisław Mikulski); Kloss a 13. részben; Kloss eredetileg élő közvetítésű tévéjátékokban született meg, ahogy erről még szó lesz: ez a kép a 9.-ből való (Mikulski Stanisław Jasiukiewiczcsel); Vagyim Medvegyev Goldring szerepében; Vjacseszlav Tyihonov Stirlitz szerepében; Müller (Leonyid Bronyevoj) és Stirlitz; A négy páncélos és a kutya főszereplői; Gojko Mitić és Jürgen Zartmann, az orosz és a német hős náci egyenruhában A halál archívuma egy jelenetében; a Hans Kloss moziplakátja; Stirlitz A tavasz tizenhét pillanata utólag kiszínezett változatában; Kloss a 14. részben; a fiatal Stanisław Mikulski, mielőtt Kloss-szá vált volna.
0 Responses