A címben szereplő kifejezés nyilvánvaló paradoxon, hiszen a Dekameron Giovanni Boccaccio 1353-ban befejezett novelláskönyve, egy igazi reneszánsz alkotás: így hát nem lehet megtalálni az "eredetijét" sem a görög, sem a római irodalomban. Mégis igaza volt Révay Józsefnek, amikor az antikvitás tudós kutatójaként, de egyben Boccaccio művének fordítójaként több általa szerkesztett antik elbeszélésgyűjteményt is ókori dekameronként emlegetett.  A mai bejegyzés ezeket mutatja be: főképpen azt a kettőt, amelyben az összes olyan fontos történetet megtaláljuk, amelyet valaha modern magyar nyelvre fordítottak.

A boldog vadászok - Görög novellák
Fordította, válogatta: Révay József
Magvető, 1959, Fapadoskönyv, 2011
Bár a háború előtt is voltak kísérletek arra, hogy a magyar olvasók jobban megismerkedhessenek az antik szépirodalom rövidebb terjedelemben alkotó szerzőivel, igazán ez az először 1959-ben, Kondor Lajos szép illusztrációival kiadott válogatás ismertethette meg az érdeklődőkkel az ókori görög novellairodalom remekeit. A fordító és válogató Révay József egy érdekes adatra hivatkozik: tudható, hogy i. e. 53-ban, a carrhaei csata után pártus elfogói egy római katonatiszt csomagjában szórakoztató elbeszélés-gyűjteményre leltek, amely úgy látszik, annyira érdekelte tulajdonosát, hogy a hadjáratba is magával vitte. Révay épp ezért egyfajta renovációt végez: összeállít a napjainkig fennmaradt anyagból egy olyan kis válogatást, amely akár annak a bizonyos Roscius századosnak a mindennapi olvasmánya is lehetett volna. Az eredmény tizenkét szerző huszonöt története, köztük olyan csemegék, mint Lukianos Igaz történet című szórakoztató, szatirikus utaztató kalandregénye és pajzán-mesés A csodaszamara, Dion Chrysostomos kisregény terjedelmű utópiája A boldog vadászokról, Hérodotos keleti eredetű Az agyafúrt tolvaja vagy épp Aelianus szomorkás novellája Az erdők vadvirágáról. A további szerzők: Aischinés, Charés, Parthenios, Phlegón, Appianos, Plutarchos, Héliodóros és Aristainetos. A könyv pompás szórakozás sok különféle hangulatú és terjedelmű elbeszéléssel, amelyek meglepnek modernségükkel és elevenségükkel. A válogatás nemrég ízléses második kiadásban is megjelent, továbbá e-könyvként is kapható.

A szerelmes delfin - Ókori dekameron
Fordította, válogatta: Révay József
Európa, 1962, Magyar Könyvklub, 2000, Fapadoskönyv, 2010
Ez a gyűjtemény volt Révay József második kísérlete arra, hogy ízelítőt adjon magyarul az ókori kisepikából. Ezúttal már nemcsak görög vagy görög eredetű, de latin szerzők is feltűntek a válogatásban, köztük Az aranyszamárról híres Apuleius, Petronius, a Satyricon szerzője vagy épp a levélíró ifjabb Plinius. Összesen harmincegy szerző száztizenkét története került be a kötetbe, így született meg egyszer s mindenkorra a téma, forma, hossz, stílus és hangulat szempontjából legbőségesebb ókori novellaválogatás magyar nyelven. A szerzők névsora (a könyvbeli, latinos helyesírással): Herodotos, Platon, Xenophon, Ktesias, Aischines, Timaios, Chares, Aristobulos, Parthenius, Petronius, Josephus Flavius, Dion Chrysostomos, Plutarchos, Plinius, Lukianos, Aelianus, Alkiphron, Aesopus, Antoninus Liberalis, Appianos, Apuleius, Calpurnius Flaccus, Hyginus, Phlegon, Gellius, Heliodoros, Achilleus Tatios, Aristainetos, Julianus, Kallisthenes, Apollonius. Az érdekesen négyzetes formájú, vaskos első kiadást Szántó Piroska szép rajzai illusztrálták. A gyűjtemény még két alkalommal látott napvilágot. A nekem leginkább szívemhez nőtt, bár sokkal dísztelenebb kiadás a második, amelyet a Magyar Könyvklub jelentetett meg az ezredfordulón: ebben ugyan nincsenek rajzok, de kis mérete, kemény táblája ideális velemjáró olvasmánnyá teszi; alkalmas nyaraláshoz, utazáshoz, karácsonyi olvasgatáshoz. Végül ez a könyv is megjelent a Fapadoskönyvnél (sajnos túl pajzán, római borítóval): ha valaki ezt is és A boldog vadászokat is beszerzi, tényleg birtokolja az ókor Dekameronját.

Persze hogy miért kellene mindkettő? Leginkább csak azért, mert ha az ember már megismert egy történetet, általában szívesen olvassa újra és újra. Sajnos azonban akkor, amikor Révay az Európánál megjelenő A szerelmes delfint összeállította, még nagy valószínűséggel kapható volt a Magvető-féle, három évvel korábbi A boldog vadászok. Épp ezért, talán helyhiány miatt, a mindkét könyvben szereplő szerzőktől nem került be minden Vadászokbeli írás a Delfinbe. Hérodotos például utóbbi könyvben kilenc írással van jelen (Arion hattyúdala, A sorsüldözött, A vak király, Az agyafúrt tolvaj, Psammenitos könnyei, A végzetes pecsétgyűrű, Szép Heléna, Agariste kérői, Az áruló palást), előbbiben viszont csak hárommal (A meztelen királyné, Kegyetlen szerelem, Az agyafúrt tolvaj). Ám ebből egy, A meztelen királyné nem szerepel A szerelmes delfinben. Hasonló módon nincs meg, csak A boldog vadászokban Parthenios A titokzatos szerető, Plutrachos A széttépett menyasszony és Harminc kérő, illetve a kisregény terjedelmű, Lukianos-féle A csodaszamár sem, vagyis összesen öt írás (több mint ötven oldalnyi szöveg) nem került be a későbbi válogatásba. Magam ezért érzem úgy, hogy az átfedések ellenére akkor lett teljes az "ókori dekameronom", amikor a Vadászok és a Delfin is szerepelt már a könyvtáramban. Persze aki nem akar ennyire maximalista lenni, A szerelmes delfinből önmagában is kedvére megismerheti az ókori novellairodalmat.

Vagy: A leány meg az istenből (Görög szerelmes novellák, fordította, válogatta: Révay József, Magyar Helikon - Európa, 1968, Magyar Helikon - Európa, 1982, tizenkilenc szerző hetvenkét története), abból a hasonló, szintén Révay-féle gyűjteményből, amelyet Reich Károly szépséges rajzaival kétszer is kiadott a Magyar Helikon. Ebben azonban csak olyan görög novellák szerepelnek, amelyek a Delfin és/vagy a Vadászok anyagában is benne foglaltatnak, latin elbeszélések pedig nem kerültek bele. Így a kötet gyönyörű megformálásán kívül más meglepetést nem tud nyújtani. Érdekes  még A nősténykentaur című gyűjtemény is (Antik prózaírók, válogatta Zsolt Angéla, Európa, 1977), amely azonban alcíméből láthatóan sem igazán novellaválogatás: Szókratész védőbeszédétől és művészanekdotáktól Plinius levélrészletein és a római történetírók műveiből vett részleteken át Apuleius és Petronius szinte teljes összefüggő regényanyagáig sok minden belekerült, kissé túl esetlegesen. A benne feltűnő valódi novellák azonban mind benne vannak A szerelmes delfinben is.

Összefoglalva tehát elmondható: ebben is sokat köszönhetünk
Révay Józsefnek (1881-1970),
akire nemcsak
az antik és nem antik irodalom pompás fordítójaként,
A jegyesek, A nyomorultak, a Dekameron, Az aranyszamár, a Satyricon, A zsidó háború és Seneca Vigasztalásai magyar tolmácsolójaként,
az Aranygyűrű, a Raevius ezredes utazása és más szépséges nyelvű történelmi regények és elbeszélések írójaként,
a latin nyelv tanáraként és elhivatott népszerűsítőjeként
lehet emlékezni,
de úgy is, mint aki végre bevezette a magyar irodalomba  a valódi ókori novellák élvezetét.

Megjegyzés: Érdekesség még, hogy több elbeszélés, amely benne van A boldog vadászokban és A szerelmes delfinben is, közben új címet kapott (de szövege változatlan, kivéve Az áruló palástot, amely a végén kibővült). Ilyen a címadó, Dion Chrysostomos A boldog vadászokja, későbbi címén A boldogok szigete. Továbbá Hérodotos Kegyetlen szerelem című története, amely Az áruló palást, Charés Az álombeli vőlegénye, amely az Odatis érzelmes története, Phlegón A halott szerelme című írása, amely Az élő halott, végül Plutarchos A végzetes sírja, amely Két szerencsétlen öreg címen jelent meg a későbbi kiadásokban.

Linkek
Könyvpárok 1. - Boleyn Anna és a Romanovok
Könyvpárok 2. - Két könyv 1956-ról a Jaffától
Könyvpárok 3. - Kultusz és emlékezet
Könyvpárok 4. - Harcosok ösvényén Kínában és Japánban
Könyvpárok 5. - Szerelmek és turanizmus, avagy csevegő történelem 
Könyvpárok 6. - Népszerű és tudományos
Könyvpárok 7. - Két egyszervolt kiállítás
Könyvpárok 8. - Hazai és külföldi csalódások
Könyvpárok 9. - A gyűjtő öröme 
Könyvpárok 10. - Képfilozófiák kétszer 
Könyvpárok 11. - Normannok és angolszászok 
Könyvpárok 12. - Új fordítás, új fény