Ha megpróbáljuk kideríteni, ki a magyarok kedvenc történelmi alakja, általában Mátyás királyt nevezik meg a legtöbben. Vagy Szent Istvánt, államalapító uralkodónkat. Ha azonban hölgyet is lehet választani, érdekes módon mindig ugyanaz a befutó: Erzsébet magyar királyné és osztrák császárné, vagyis – Sisi. Mi magyarok megkedveltük már akkor, amikor még csak Ferenc József császár ifjú felesége volt: s legendája ma, halála után majd’ százhúsz évvel is ugyanúgy elvarázsol bennünket.

Az ő alakját idézi meg a Szépmíves Könyvek egyik új kötete is, Falk Miksa Erzsébet királynéról szóló visszaemlékezéseinek gyűjteménye.

Erzsébet neve ma már brand és kódszó. Miközben az a kettős monarchia, amelynek több mint negyven éven át császárnéja és több mint harminc évig koronás királynéja volt, elsüllyedt a messzi múltban, Erzsébet mindenkit érdekel és mindenki számára érdekes. Fel tudjuk idézni alakját pompás paripán, amint akadályt ugrat. Elegáns vadászruhában, arisztokrata úriemberek és vadászebek között, amint kilovagolni készül: s a háttérben feldereng Gödöllő, a királyné kastélya. Látjuk csodálatos, ékkövekkel díszített báli ruhában, kezében összecsukott legyezővel, arcán bájos, szorosan összezárt szájú mosollyal.

Ma is elmehetünk a múzeumokba és megcsodálhatjuk káprázatos toalettjeit, főleg ruhái hihetetlenül vékony derekát. Leutánozhatjuk különleges frizuráját, amihez a vastag fonatokat mintegy koronaként vagy diadémként kell feltűzni a fejtetőre, a meglepően modern, rövid frufru fölé. Ehetünk az emlékére a kedvencéből, az ibolyafagylaltból. Megsüthetjük a kedvenc pezsgős aprósüteményét, végigcsinálhatjuk önsanyargató edzésprogramjait. S találkozhatunk vele vagy legalább a nevével könyvekben, filmekben, a televízióban, csokoládé-, cukorka- és likőrcsomagolásokon, szépségszalonok, hotelek és vendéglők cégtábláján, sőt, divatmárkaként is.

Ez a név azonban legtöbbször a média által is kisajátított becenév, a Sisi. Nekünk, magyaroknak azonban van egy külön legendánk a királynéról, hangsúlyozottan nem a bolondos, vadóc Sisiről, hanem az érett és gyönyörű asszonyról, a művelt értelmiségi Erzsébetről: ez pedig annak a története, mennyire kedvelte a királyné a magyarokat, a magyar nyelvet és irodalmat, s mindazt, amit hazánk és történelmünk jelentett ennek a királyian különc felségnek.

Ezt pedig mi sem mutathatja be jobban és alaposabban, mint Falk Miksának a visszaemlékezés-kötete. Falk ugyanis nemcsak kortársa és tisztelője volt Erzsébetnek, de jó ismerője is. 1866 őszétől majdnem egy évig, Erzsébet királynévá koronázásáig ő volt a magyar felolvasója, társalkodója és nyelvmestere, így számos délutánját együtt tölthette Európa egyik leghíresebb koronás főjével, s olyan szemszögből ismerhette meg Erzsébetet, amilyenből senki más.

Elmond például egy apró kis történetet: hogyan fogadta a királyné az egyik első alkalommal egy olyan teremben, amelyet az egészséges életmód jegyében télen is sarkig tárt ablakokkal jéghideggé hűtöttek. Majd – észlelve, mennyire kellemetlenül érintette Falkot a jeges audiencia – hogyan mondott le a továbbiakban szellőztetési szenvedélyéről. Akiknek elegük van a Sisi-legendából, bátran emelhetik ki a sztoriból a kellemetlen különcséget, a túlzásba vitt egészségmániát. Aki azonban előítélet nélkül olvassa Falk elbeszélését, bizonyosan a királyné tapintatát veszi majd észre, aki akkor, rögtön nem cselekedett, nem akarván megszégyeníteni illetlenül didergő vendégét. Később azonban mindig meleg szobában fogadta, s magyar társalkodónője, Ferenczy Ida segítségével közvetve még bocsánatot is kért önzéséért: egy „senkitől”, egy közrendű személytől, akit azonban műveltségéért és tudásáért rendkívül tisztelt.

Falk nem bulváréletrajzot írt: emlékezéseinek kötete, amely először 1898-ban, Erzsébet meggyilkolásának évében jelent meg könyvformában, a hódolat és a csodálat szavaival szól Erzsébetről. De nem azért, mert hőse királyné volt, hanem mert Falk valóban lenyűgöző egyéniségnek találta őt. Így egy élvezetes és finom nyelvű, változatos emlékszövedéket hagyott az utókorra, amelyben egy szabad szellemű, magyarul író, olvasó, fordító, kreatív Erzsébettel találkozhatunk, akinek nem kell az udvari pompa mögé rejteni az intelligenciáját. És aki őszintén érdeklődik a magyar kultúra és a magyarok iránt: így méltó arra a tiszteletre, amellyel ma is körülvesszük.

E tisztelet jele a kis könyv is, amely egyformán tetszhet azoknak, akik szeretik a szép köteteket vagy Erzsébetet: a rövid írásokat ugyanis a királynéról készült majd’ 50 gyönyörű fényképfelvétel és festmény reprodukciója egészíti ki. Épp ezért a pompás könyv ajándéknak is kiváló: örömet szerezhet az Erzsébet-kedvelőknek és a szép könyvek rajongóinak egyaránt.

Link
Rejtélyes magyar történelem 3. - Sisi-legendák
A cikk az Ekultura.hu-n: Falk Miksa: Erzsébet királynéról. Visszaemlékezések
Más Ekultura.hu-s ajánlóim: Ekultura.hu és én

Megjegyzés: Az Erzsébetről szóló könyvnek már tavaly akadt két gyönyörű társa a Sorsok és életek sorozatban. Blaha Lujza Életem naplója című műve először 1920-ban jelent meg, 272 oldal és 32 kép díszíti "a nemzet csalogánya" életéből. Láthatjuk az utolsó fényképet, amely róla készült, megjelenik nyaralójában, férjével, a zongoránál,  nádszálderekú fiatal lányként, kalapban, talpig csipkében, matyóként, népszínműben, porolós cselédként, fátyol mögé rejtett arccal és nadrágszerepben. Jászai Mari Emlékirat és napló című munkája eredetileg 1927-es kiadású, 340 oldal, s ebben is 32 kép található. Az egyik legnagyobb magyar színésznőt láthatjuk Klütaimnésztraként, Mária Teréziaként, Nápolyi Johannaként, Schiller Erzsébet királynőjeként, Shakespeare több hősnőjeként, színésztársaival, Évaként, Magdolnaként, Médeaként, Gertrudisként, Elektraként és civilben, s érdekesség, hogy nemcsak beállított portrékon, hanem jelenetfotókon is elénk lép. Míg az Erzsébet-kötet rózsaszín (kár, hogy nem ibolyakék), a Blaha Lujza-könyv bordó, a Jászai Mari-kötet pedig kék kötésben vehető kézbe. A sorozat 2017-ben tovább folytatódik női emlékiratokkal, Széll Kálmánné Vörösmarty Ilona, M. Hrabovszky Júlia, Feszty Árpádné Jókai Róza, Ady Lajosné Kaizler Anna, végül pedig Boncza Berta könyveivel, naplóival.