Ezt a raktárbejegyzést egy különös sorozatnak szeretném szentelni, a Művészettörténetnek. 1958-ban indította el a "részben rendszerváltozó" Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata és a Gondolat Kiadó, utolsó kötete pedig 1963-ban jelent meg. Hatvankét részesre tervezték, de a dupla számok miatt végül összesen ötvenöt füzetben adták ki, amelyek negyven-száz oldalasak.
A sorozat különleges időszakban jött létre: a művészettörténet-írás kezdett kiszabadulni a Rákosi-korszak vulgármarxista béklyóiból, bizonyos közhelyek azonban még mindig megkerülhetetlenek voltak. A könyvek alapjául a TIT József Attila Szabadegyetemének előadásai szolgáltak, a szerzők rendre a téma legjobb szakértői voltak. Viszont a sorozatban nem szerepelt biedermeier, csak klasszicizmus és romantika, Munkácsy uralta saját korát, s a széria utolsó kötetei természetesen szembeállították és eszmeileg értékelték a nyugati és a haladó, szocialista képzőművészet történetét. Mégis: egy ma is érdeklődéssel olvasható sorozat született, amelynek némely résztémája azóta sem kapott hasonlóan alapos és részletes népszerűsítő kidolgozást. Ráadásul a kötetek képanyaga is - fekete-fehérsége ellenére - jól sikerült, válogatásban és kidolgozásban is.
A könyveket időrendi sorrendben sorszámozták, de vegyesen jelentették meg, talán azért is, hogy egyes témákat "lecsúsztassanak" a kiadási sor végére. (Úgy gondolom, a két világháború közti magyar művészet füzete például nem véletlenül csak 1963-ban jelent meg: talán többet, kicsit mást lehetett róla mondani akkor, mint 1958-ban.) Az alábbi lista a sorszámok szerint, vagyis kronológiai rendben sorolja fel az egyes köteteket.

1. Wessetzky Vilmos: A művészetek őskora, 1958
2-3. Varga Edith: Egyiptom művészete, 1958
4. Wessetzky Vilmos: Előázsia művészete az ókorban, 1958
5. Nagy Tibor: Kréta-Mükéné művészete, 1962
6. Szilágyi János György: A görög művészet kezdetei, 1958
7. Szilágyi János György: A görög művészet virágkora, 1958
8. Szilágyi János György: A görög művészet késő-klasszikus kora, 1961
9. Szilágyi János György: A hellenisztikus görög művészet (Görög művészet a hellénisztikus korszakban), 1959
10. Szilágyi János György: Etruszk művészet, 1959
11. Castiglione László: A római köztársaságkor művészete, 1961
12-13. Castiglione László: A római császárkor művészete, 1962
14. Kádár Zoltán: Ókeresztény és kora-bizánci művészet, 1959
15. Kádár Zoltán: Bizánci művészet (Bizánci művészet 565-1453), 1959
16. Kádár Zoltán: Középkori művészet Keleteurópában (Középkori művészet Kelet-Európában), 1961
17. Molnár József - D. Egyed Edit: Az iszlám művészete, 1959
18. Dercsényi Dezső: Népvándorláskori és preromán művészet, 1960
19. Bóna István: Magyarországi művészet a honfoglalásig, 1959
20. Dercsényi Dezső: Románkori művészet I. (Franciaország románkori művészete és kapcsolatai a környező népek művészetével), 1958
21. Dercsényi Dezső: Románkori művészet II. (Itália románkori művészete), 1960
22. Dercsényi Dezső: Románkori művészet III. (Románkori művészet III.: Németország), 1962
23. Csemegi József: A gótika művészete I. (Franciaországi gótikus művészet és kapcsolatai a környező népek művészetével), 1958
24. Csemegi József: A gótika művészete II. (Németország gótikus művészete és középeurópai kapcsolatai), 1958
25. Csemegi József: A gótika művészete III. (A gótika művészete III.: Itália gótikus művészete és kapcsolatai), 1961
26. Entz Géza: A középkori Magyarország művészete, 1959
27. Bánátné Szűcs Margit: A quattrocento építészete, 1959
28. Eszláry Éva: A quattrocento szobrászata, 1961
29. Mojzer Miklós: A quattrocento festészete, 1960
30. Eszláry Éva: Michelangelo és kora, 1960
31. Mojzer Miklós: Az északolasz cinquecento, 1960
32. Ybl Ervin: Francia és angol renaissance művészet, 1958
33. G. Aggházy Mária: Német reneszánsz művészet, 1961
34. Radocsay Dénes: Magyarországi reneszánsz művészet, 1959
35-36. Harasztiné Takács Marianna: Németalföld művészete a XVI-XVII. században, 1961
37-38. Czobor Ágnes: Barokk művészet Itáliában, 1961
39. Ybl Ervin: Francia és angol művészet a barokk századokban, 1958
40. Ybl Ervin: A renaissance és barokk Spanyolországban (Spanyolország és Portugália művészete a reneszánsztól a klasszicizmusig), 1958
41. G. Aggházy Mária: Német barokk művészet, 1961
42. G. Aggházy Mária: Magyarországi barokk művészet, 1960
43. Angyal Endre: A reneszánsz és barokk Kelet-Európában, 1961
44. Kampis Antal: A klasszicizmus Nyugat-Európában, 1962
45. Zádor Anna: A magyar reformkor művészete, 1961
46. Merényi Ferenc: Romantikus és eklektikus építészet, 1959
47. Farkas Zoltán: A romantika festészete és szobrászata, 1959
48. Kovács Éva: Magyar művészet az elnyomatás korában, 1962
49. Kovács Éva: Barbizon és a francia realizmus, 1960
50. Angyal Endre: Kelet-Európa művészete a XVIII-XIX. században, 1961
51. Végvári Lajos: Munkácsy és kora, 1962
52-53. Kampis Antal: Az impresszionizmus, 1959
54. Genthon István: A posztimpresszionizmus, 1960
55. Vámossy Ferenc: A XX. század építészete, 1961
56-57. Németh Lajos: Képzőművészet a XX. század elején, 1959
58. Genthon István: Magyar művészet a századforduló idején, 1962
59. Németh Lajos: Képzőművészet 1919-től napjainkig, 1960
60. Körner Éva: Magyar művészet a két világháború között, 1963
61-62. Markova Valéria - Kovanecz Ilona: A szocialista képzőművészet kibontakozása (A szocialista képzőművészet kibontakozása: Markova Valéria: Szovjet művészet, Kovanecz Ilona: Szocialista művészet 1945-1960), 1963

Megjegyzés: A füzetek címe hivatalosan az, ami a belső borítón olvasható. Ebben azonban nem jártak el mindig következetesen: hat alkalommal a fedélen más cím olvasható, mint belül, három alkalommal pedig új alcím szerepel. A román kor és a gótika esetében az I-III.-ig számozott füzetek első két, korábbi kötetének a belső cím esetében nem volt sorszáma, de a harmadiknak igen... Ezért félkövérrel mindig a borítón olvasható címet adtam meg, hiszen ma már, az antikváriumok általában ezt tüntetik fel, dőlttel, zárójelben pedig a belső címlapon olvasható címet szerepeltettem. A helyesírást változatlanul hagytam (románkori, északolasz), már csak azért is, hiszen ezek sosem voltak helytelen alakok, hiszen a könyvek megjelenésekor még az 1954-es helyesírási szabályzat volt érvényben.

A majdnem harminc évig futó, két kiadónál, a Képzőművészeti Alap Kiadóvállalatánál, majd a Corvina Kiadónál megjelenő művészettörténeti kiskönyvsorozatban 1957 és 1986 között összesen 228 kötet jelent meg, 216 (sőt, valójában 223) alkotó életrajzával. Négy éve már összeállítottam a (két) sorozat köteteinek listáját és publikáltam itt, a blogon is. Minél többször veszem azonban újra elő az általam összegyűjtött könyvecskéket, annál jobban hiányolok egy olyan listát róluk, amely ábécésorrendben tartalmazza az összes alkotó nevét, akikről valamelyik kötet szól.
Ezért készült el ez a bibliográfia. A jelöléseim ugyanazok, mint négy éve: a Képzőművészeti köteteit (1957-1966) R+sorszámmal, a Corvinás könyveket (1966-1986) egyszerűen sorszámmal jelöltem. Ahol a könyv átdolgozva az új sorozatban is megjelent, ott mindkétféle sorszám szerepel. Továbbra is igaz, hogy a régi sorozatban két 14. könyv jelent meg, illetve a könyvben a 3.-at is 4.-nek, illetve az 51.-et is 49.-nek számozták véletlenül.
A művészeknél a felsorolásban kiegészítettem a címként szereplő vezetéknevet a(z általánosan használt) keresztnévvel (bevallom, nekem sokszor okozott nehézséget, amikor először találkoztam egy-egy magyar művész számomra még ismeretlen nevével, hogy megtanuljam a könyvcímben elegánsan még csak fel sem tüntetett keresztnevét is, pl. Goldman = Goldman(n) György).
Egy másik dologgal is megtoldottam még a listát: a művészek születési és halálozási évszámával. Hátha ez is hasznos lehet valakinek. A régi könyvek ezeket legtöbbször a belső címlapon is jelezték (bár a címnek nem részei), az újak esetében azonban előfordult, hogy (még élő szerzőnél) a születési évszám teljességgel ki is maradt a tanulmányból, talán tapintatból. Mivel azóta minden életmű lezárult, mindenhol mindkét évszámot megadtam.
A címeknél a magyar művészekről szóló könyvekét (79) dőlt félkövérrel, a külföldi művészekről írtakét (137) pedig álló félkövérrel emeltem ki.

Aman (Theodor, 1831-1891), Vasile Florea, 1968 21.
Ámos (Imre, 1907-1944), Haulisch Lenke, 1966 R73.
Andreescu (Ion, 1850-1882), Radu Bogan, 1965 R68.
Archipenko (Alexander, 1887-1964), Nagy Ildikó, 1980 132.
Bálint Endre (1914-1986), Szabadi Judit, 1969 41.
Barcsay (Jenő, 1900-1988), László Gyula, 1963 R44.
Bartha (László, 1902-1998), Solymár István, 1966 4.
Beck Ö. Fülöp (1873-1945), Heitler László, 1969 40.
Benczúr (Gyula, 1844-1920), Telepy Katalin, 1960, 1970, 1977 R21., 52.
Bene Géza (1900-1960), Rácz István, 1971 63.
Berény (Róbert, 1887-1953), Szíj Béla, 1964 R56.
Berki Viola (1932-2001), Furkó Zoltán, 1978 124.
Bernáth (Aurél, 1895-1982), Genthon István, 1964 R58.
Bernini (Giovanni Lorenzo, 1598-1680), Dombi József, 1964 R50.
Boccioni (Umberto, 1882-1916), Takács József, 1974 95.
Bokros Birman (Dezső, 1889-1975), Kovalovszky Márta, 1971 64.
Bonnard (Pierre, 1867-1947), R. Gellér Katalin, 1975 102.
Borsos (Miklós, 1906-1990), László Gyula, 1965 R71.
Bortnyik (Sándor, 1893-1976), Borbély László, 1971 60.
Botticelli (Sandro, 1445-1510), László Gyula, 1959, 1964 R13.
Boucher (François, 1703-1770), Sándy Erika, 1980 136.
Bourdelle (Antoine, 1861-1929), Harsányi Zoltán, 1977 118.
Brâncusi (Constantin, 1876-1957), Sík Csaba, 1972 70.
Braque (Georges, 1882-1963), Kampis Antal, 1966, 1975 1.
Mathias Braun (1684-1738), Kovács Péter, 1986 (153.)
Bruegel (Pieter, 1525-1569), Szőllősy Andrásné, 1959, 1963 R17.
Burne-Jones (Edward, 1833-1898), Sármány Ilona, 1983 (145.)
Canaletto (Giovanni Antonio Canal, 1697-1768, Bernardo Belotto, 1721-1780), Bedő Rudolf, 1961, 1967 R26., 16.
Canova (Antonio, 1757-1822), Bajkay Éva, 1973 81.
Cézanne (Paul, 1839-1906), Genthon István, 1958, 1964 R9.
Chagall (Marc, 1887-1985), Dávid Katalin, 1966, 1971, 1976 6.
Chardin (Jean-Baptiste Siméon, 1699-1779), Garas Klára, 1963 R45.
Constable (John, 1776-1867), Kelényi György, 1973 83.
Corot (Jean-Baptiste Camille, 1796-1875), Bodnár Éva, 1968 27.
Courbet (Gustave, 1819-1877), Murányi-Kovács Endre, 1959, 1963 R11.
Cranach (Lucas, 1472-1553), Johannes Jahn, 1968 23.
Csi Paj-si (1864-1957), Miklós Pál, 1962 R33.
Csontváry (Kosztka Tivadar, 1853-1919), Pataky Dénes, 1975 92.
Csorba Géza (1892-1974), Ecsery Elemér, 1978 127.
Czimra Gyula (1901-1966), Haulisch Lenke, 1974 91.
Czóbel (Béla, 1883-1976), Genthon István, 1961 R24.
Daumier (Honoré, 1808-1879), Farkas Zoltán, 1960 R20.
De Chirico (Giorgio, 1888-1978), Passuth Krisztina, 1973 78.
Degas (Edgare, 1834-1917), Farkas Zoltán, 1967 8.
Dejneka (Alekszandr, 1899-1969), Aradi Nóra, 1967 10.
Delacroix (Eugène, 1798-1863), Végvári Lajos, 1959, 1968, 1976 R14A., 20.
Dési Huber István (1895-1944), Mezei Ottó, 1972 72.
Diener-Dénes Rudolf (1889-1956), Francois Gachot, Illyés Gyula, 1976 104.
Domanovszky (Endre, 1907-1974), Ujvári Béla, 1969 43.
Donatello (Donato di Niccolò di Betto Bardi, 1386?-1466), Ybl Ervin, 1957 R1.
Donner (Georg Raphael, 1693-1741), Kovács Péter, 1979 128.
Duccio (D. di Buoninsegna, 1260?-1319?), Jajczay János, 1973 79. 
Duchamp (Marcel, 1887-1968), Mezei Ottó, 1970 53.
Dürer (Albrecht, 1471-1528), Fenyő Iván, 1964 R54.
Egry (József, 1883-1951), Farkas Zoltán, 1959, 1969 R15., 42.
Ék Sándor (1902-1975), Pogány Ö. Gábor, 1963, 1964 R46.
El Liszickij (Lazar Markovics, 1890-1941), Vadas József, 1977 111.
Endre Béla (1870-1928), László Emőke, 1973 85.
Max Ernst (1891-1976), Mezei Ottó, 1977 114.
Farkas István (1887-1944), Pataky Dénes, 1970 50.
Fedotov (Pavel Andrejevics, 1815-1852), N. Maskovcev, 1962 R34.
Fényes (Adolf, 1867-1945), Oelmacher Anna, 1962 R39.
Feofan Grek (1340?-1410?), Ruzsa György, 1982 (143.)
Ferenczy Béni (1890-1967), Szabó Katalin, 1967, 1976 15.
Ferenczy István (1792-1856), Cifka Péter, 1969 37.
Ferenczy Noémi (1890-1957), Cseh Miklós, 1963 R42.
Fónyi (Géza, 1899-1971), Aradi Nóra, 1965 R69.
Fra Angelico (Guido di Pietro, 1395-1455), Rappai Zsuzsa, 1981 (137.)
Fragonard (Jean-Honoré, 1732-1806), Harsányi Zoltán, 1981 139.
Gadányi (Jenő, 1896-1960), Rácz István, 1965 R63.
Galimberti Sándor és Dénes Valéria (1883-1915, 1877-1915), Dénes Zsófia, 1979 131.
Gauguin (Paul, 1848-1903), Horváth Tibor, 1960, 1963, 1968, 1973, 1975 R18., 31.
Geertgen tot Sint Jans (1465?-1495?), Urbach Zsuzsa, 1976 103.
Géricault (Théodore, 1791-1824), Harsányi Zoltán, 1972 65.
Ghiberti (Lorenzo, 1378-1455), Szmodisné Eszláry Éva, 1972 76.
Giacometti (Alberto, 1901-1966), Bozóky Mária, 1972 73.
Giorgione (G. da Castelfranco, 1478-1510), Mravik László, 1971 57.
Giotto (di Bondone, 1267?-1337), Végvári Lajos, 1961 R29.
Goldman (Goldmann György, 1904-1945), Heilter László, 1975 98.
Goncsarova (Natalja, 1881-1962), Bakos Katalin, 1981 (138.)
Goya (Francisco José de G. y Lucientes, 1746-1828), Szőllősy Andrásné, 1961 R32.
Greco (El Greco, Domenikos Theotokopulos, 1541-1614), Kampis Antal, 1960, 1963 R19.
Grosz (George, 1893-1959), Láncz Sándor, 1971 58.
Grünewald (valójában Mathis Gothart/Neithardt, 1470?-1529?), Kampis Antal, 1964 R51.
Guardi (Francesco, 1712-1793), Illyés Mária, 1973 82.
Guttuso (Renato, 1911-1987), Aradi Nóra, 1974 89.
Gyárfás (Jenő, 1857-1925), Kisdéginé Kirimi Irén, 1971 59.
Halápy János (1893-1960), Bodnár Éva, 1978 121.
Frans Hals (1580-1666), Bencze László, 1963 R40.
Hogarth (William, 1697-1764), Lajta Edit, 1965 R62.
Holbein (Hans, 1497-1543), M. Heil Olga, 1962 R36.
Holló László (1887-1976), Koczogh Ákos, 1962 R38.
Huszár Vilmos (1884-1960), R. Bajkay Éva, 1984 (148.)
Ilosvai Varga István (1895-1978), Kampis Antal, 1978 120.
Ingres (Jean Auguste Dominique, 1780-1867), Lajta Edit, 1963 R48.
Iványi Grünwald (Béla, 1867-1940), Telepy Katalin, 1976 106.
Izsó (Miklós, 1831-1875), Soós Gyula, 1966 5.
Kandinszkij (Vaszilij, 1866-1944), Szabó Júlia, 1970 54.
Kernstok (Károly, 1873-1940), Dévényi Iván, 1970 55.
Klee (Paul, 1879-1940), Perneczky Géza, 1967 17.
Klimt (Gustav, 1862-1918), Bernáth Mária, 1972 75.
Käthe Kollwitz (1867-1945), Kontha Sándor, 1964 R52.
Kolozsvári Tamás (15. század), Mucsi András, 1969 39.
Kondor György (1921-1945), Aradi Nóra, 1981 (140.)
Koszta (József, 1861-1949), Aradi Nóra, 1965 R67.
Kovács Margit (1902-1977), Bobrovszky Ida, 1961 R25.
Körösfői-Kriesch Aladár (1863-1820), Keserü Katalin, 1977 116.
Kurucz D. István (1914-1996), D. Fehér Zsuzsa, 1968 18.
Larionov (Mihail, 1881-1964), Ruzsa György, 1977 112.
Georges de La Tour (1593-1652), Szigethi Ágnes, 1971 61.
Leibl (Wilhelm, 1844-1900), Alfred Langer, 1969 32.
Leonardo da Vinci (1452-1519), Lyka Károly, 1958, 1961, 1970, 1975, 1983 R6., 47.
Jan, Pol és Hermann Limbourg (1385?-1416), G. Győrffy Katalin, 1976 105.
Filippo Lippi (1406?-1469), Tátrai Vilmos, 1977 110.
Stephan Lochner (1410?-1451), Eisler János, 1984 (152.)
Lorenzetti (Ambrogio L., 1290?-1348, Pietro L., 1280?-1345), Prokopp Mária, 1974 87.
Lőcsei Pál (1480?-1542?), Eisler János, 1975 96.
Luchian (Ștefan, 1868-1917), Vasile Dragut, 1964 R53.
René Magritte (1898-1967), Román József, 1981 (142.)
Maillol (Aristide, 1861-1944), Cifka Péter, 1965 R66.
Kazimir Malevics (1879-1935), Szabó Júlia, 1984 (149.)
Mánes (Josef, 1820-1871), Vojtech Tilkovsky, 1961 R28.
Manet (Édouard, 1832-1883), Végvári Lajos, 1957, 1964 R2.
Mantegna (Andrea, 1431?-1506), Tátrai Vilmos, 1974 94.
Marc (Franz, 1880-1916), Székely András, 1972 69.
Marées (Hans von, 1837-1887), Bernáth Mária, 1969 36.
Márffy (Ödön, 1878-1959), Zolnay László, 1966 7.
Marini (Marino, 1901-1980), Szinyei Merse Anna, 1977 113.
Martyn (Ferenc, 1899-1986), Hárs Éva, 1970 46.
Masaccio (Tommaso di Ser Giovanni di Mone, 1401-1428), Dávid Katalin, 1972 67.
Masereel (Frans, 1889-1972), Bortnyik Sándor, 1965 R65.
Matisse (Henri, 1869-1954) Kampis Antal, 1959, 1964 R10.
Menzel (Adolph, 1805-1915), Wolfgang Hütt, 1970 45.
Meštrovic (Ivan, 1883-1962), Bundev-Todorov Ilona, 1968, 1971 25.
Mészáros (László, 1905-1938, de a könyv még 1945-ről tud), Kontha Sándor, 1961 R27.
Michelangelo (M. Buonarotti, 1475-1564), Lyka Károly, 1957, 1962, 1976, 1982 R4., 107.
Miró (Joan, 1893-1983), Román József, 1981 135.
Modigliani (Amadeo, 1884-1920), Csorba Géza, 1969, 1976, 1979 34. 
Monet (Claude, 1840-1926), Pataky Dénes, 1966, 1974 2.
Moore (Henry, 1898-1986), Dávid Katalin, 1968, 1973 24.
Morandi (Giorgio, 1890-1964), P. Szücs Julianna, 1974 86.
Muhina (Vera, 1889-1953), Markova Valéria, 1964 R60.
Munch (Edvard, 1863-1944), Bernáth Mária, 1966 R74.
Munkácsy (Mihály, 1844-1900), Lyka Károly, 1964 R49.
Myslbek (Josef Václav, 1848-1922), Vojtech Tilkovsky, 1968 19.
Nagy István (1873-1937), Pap Gábor, 1965 R70.
Nagy Sándor (1869-1950), R. Gellért Katalin, 1978 123.
Nemes Lampérth (József, 1891-1924), Molnár Zsuzsa, 1967 12.
Ben Nicholson (1894-1982), Sík Csaba, 1980 133.
Orbán Dezső (1884-1986), Passuth Krisztina, 1977 109.
Paál László (1846-1879), Bényi László, 1977 117.
Paizs Goebel (Jenő, 1896-1944), Haulisch Lenke, 1968 30.
Pap Gyula (1899-1983), Haulisch Lenke, 1974 97.
Pásztor János (1881-1945), Heitler János, 1981 (141.)
Perov (Vaszilij Grigorjevics, 1834-1882), A. Leonov, 1961 R30.
Perugino (Pietro, 1446-1523), Nyárády Gábor, 1965 R64.
Petrov-Vodkin (Kuzma, 1878-1939), German Karginov, 1972 68.
Piero della Francesca (1415?-1492), Németh Lajos, 1958 R8.
Picasso (Pablo, 1881-1973), Körner Éva, 1959, 1964, 1968, 1974 R16., 26.
Piroszmani (Niko, 1862-1918), Povázai Lívia, 1979 129.
Pisarro (Camille, 1830-1903), Pataky Dénes, 1972 71.
Aurel Popp (Papp Aurél, 1879-1960), Sorban Raoul, 1978 119.
Poussin (Nicolas, 1594-1665), Szilágyi András, 1978 122.
Raffaello (R. Sanzio, 1483-1520), Lyka Károly, 1959, 1962, 1967, 1983 R14B., 14.
Rembrandt (R. van Rijn, 1606-1669), Lyka Károly, 1962 R37.
Renoir (Pierre-Auguste, 1841-1919), Farkas Zoltán, 1957, 1964 R5.
Reynolds (Joshua, 1723-1792), Czére Andrea, 1974 93.
Ribera (Jusepe de, 1591-1652), Nyerges Éva, 1978 125.
Rippl-Rónai (József, 1861-1927), Aknai Tamás, 1971 62.
Robbia (Luca della R., 1399-1482, Andrea della R., 1435-1525, Giovanni della Robbia, 1469-1529), Ybl Ervin, 1962 R35.
Rodin (Auguste, 1840-1917), Farkas Zoltán, 1959, 1972 R12., 74.
Rouault (Georges, 1871-1958), Somos Miklós, 1965 R61.
Rousseau (Henri, 1844-1910), Szabó Júlia, 1967 11.
Rubens (Peter Paul, 1577-1640), Sándy Erika, 1967, 1978 9.
Rubljov (Andrej, 1360?-1430), V. N. Lazarev, 1963 R43.
Rudnay (Gyula, 1878-1957), Bényi László, 1961 R31.
Oskar Schlemmer (1888-1943), Haulisch Lenke, 1982 (144.)
Nicholas Schöffer (Sch. Miklós, 1912-1992), Aknai Tamás, 1975 99.
Schönberger Armand (1885-1974), András Edit, 1984 (151.)
Moritz von Schwind (1804-1871), Vayerné Zibolen Ágnes, 1984 (150.)
Schwitters (Kurt, 1887-1948), Passuth Krisztina, 1978 126.
Segantini (Giovanni, 1858-1899), Fóthy János, 1967 13.
Seurat (Georges, 1859-1891), Németh Lajos, 1966 R72.
Luca Signorelli (1440?-1523), Berkovits Ilona, 1983 (146.)
Sterio Károly (1821-1862), K. Gyurkovich Tibor, 1977 108.
Štursa (Jan, 1880-1925), Vojtech Tilkovsky, 1964 R57.
Sugár Andor (1903-1944), Oelmacher Anna, 1974 88.
Szalay Lajos (1909-1995), Láncz Sándor, 1973 84.
Szárján (Mártirosz, 1880-1973), Aradi Nóra, 1970 51.
Székely (Bertalan, 1865-1910), Haulisch Lenke, 1964 R59.
Szervátiusz (Jenő, 1903-1983), Serbán Raoul, 1973 77.
Szinyei Merse Pál (1845-1920), Kampis Antal, 1975 100.
Szőllősi (Endre, 1911-1967), Frank János, 1974 90.
Telepy Károly (1828-1906), Telepy Katalin, 1980 134.
Thorma János (1870-1937), Dévényi Iván, 1977 115.
Tiepolo (Giovanni Battista, 1696-1770), Ember Ildikó, 1972 66.
Tihanyi (Lajos, 1885-1938), Dévényi Iván, 1968 29.
Tiziano (T. Vecellio, 1477-1576), H. Takács Marianna, 1958, 1962, 1969, 1977 R7., 35.
Toulouse-Lautrec (Henri de, 1864-1901), H. Takács Marianna, 1961, 1968 R23., 28.
Cosimo Tura (1430?-1495), Eörsi Anna, 1979 130.
Turner (William, 1775-1851), Kelényi György, 1969 38.
Utrillo (Maurice, 1883-1955), Székely András, 1970 48.
Vajda Lajos (1908-1941), Mándy Stefánia, 1964 R55.
Van Dyck (Anthony, 1599-1641), Sándy Erika, 1970 49.
Van Eyck (Jan, 1390?-1441), Kampis Antal, 1971 56.
Van Gogh (Vincent, 1853-1890), Dávid Katalin, 1957, 1968, 1973 R3., 33.
Vasarely (Vásárhelyi Viktor, 1906-1997), Hárs Éva, 1983 (147.)
Vaszary (János, 1867-1938), Haulisch Lenke, 1960, 1963 R22.
Vedres (Márk, 1870-1961), Heitler László, 1973 80.
Venecianov (Alekszej, 1780-1847), Markova Valéria, 1966 3.
Vermeer (Jan, 1632-1675), Lajta Edit, 1968 22.
Verrocchio (Andrea del, 1435-1488), Ybl Ervin, 1963 R47.
Vida Géza (1913-1980), Marin Michalache, 1975 101.
Vrubel (Mihail, 1856-1910), Mikes Ildikó, 1969, 1974 44.
Watteau (Antoine, 1684-1721), Farkas Zoltán, 1963 R41.

2015-ben húszrészes sorozatban írtam meg, mit is kaptam azoktól a könyvektől, amelyeket annyira vártam, vagy amelyeket véletlenül fedeztem fel. Bár az év és a sorozat lezárult, természetesen maradt néhány olyan kötet, amely még megjelent a tavalyi év végén, de nekem már nem volt alkalmam elolvasni vagy épp megírni róla, hogy tetszett. Ez a bejegyzés azonban ezt a hiányt pótolja. Csupa tavalyi könyv szerepel benne, s ezúttal csupa szépirodalom: íme, ilyennek ismertem meg őket.

Andrus Kivirähk: Az ember, aki beszélte a kígyók nyelvét
Science in Fiction, Typotex, 2015
Váratlanul tűnt fel a megjelenések palettáján, még véletlenenebbül talált rám azonnal, s a lehető legváratlanabbul aratott óriási sikert nálam. Pedig igencsak nehéz megmondani, mi is az észt író vaskos könyve. Ironikus ősmitológia, abból a távoli korból, amikor az észtek letelepedtek és felvették a kereszténységet? Alternatív történelem bűbájolások és mondák ködébe burkolt hősökkel, akik ebben az univerzumban képesek voltak megőrizni mindazt, ami a civilizációval elveszett? Fantasy egy állatok nyelvén beszélő, farkason lovagló, az Észak Sárkányát feltámasztani kívánó főszereplővel? Humoros, kikacsintós prózaeposz, amely telve van groteszk elemekkel, intertextusokkal és ezredfordulós kiábrándultsággal? Szerintem mindez egyszerre. Csak az a baj, hogy képtelenség elmondani, hogy mivel hódított meg: hogy hogyan érte el, hogy az első oldaltól kezdve feszült figyelemmel olvastam Leemet és családjának sosemvolt történetét, s kaptam tőle kacagást, meghatódást, hátborzongatást, cinkos egyetértést, társadalomkritikát és még varázslatot is... Ékesszóló bizonyítéka, hogy többek közt mire való az irodalom: ebből a kötetből jó filmet lehetne forgatni, de akkor a jelentésrétegeinek a nyolcvan százalékát elvesztené. Így viszont...

Håkan Nesser: A felügyelő és a csend
Animus, 2015
Furamód minél többféle, egyre modernebb alapötletű és szerkesztésű skandináv krimi jelenik meg a magyar piacon, annál erősebb vonzódást érzek a viszonylag klasszikus recepttel dolgozó, svéd Nesser könyvei iránt. Az 1988-tól publikáló író sokáig csak mellékesen írta könyveit, főállásban középiskolai tanárként dolgozott. Megnyerő főszereplője, Van Veeteren főfelügyelő nem fiatal, s nem is sármos, mégis képes tökéletesen magára vonni a figyelmet. Még egy olyan szándékosan szétszaladó cselekményű regényben is, mint ez a legújabb, amelyben a szomorú sorozatgyilkosságok egy megszállott szekta vezetőire mutatnak. Ám szokás szerint más a látszat és más a valóság... A felügyelő nyomoz, töpreng, beszélget, gondolkodik: s természetesen rájön a megoldásra. Közben azonban valami más érdekli: a végleges visszavonulást fontolgatja. Ez a regény nem könnyed, témái, hangulatai inkább sötétek és zavarosak. Mégis könnyű olvasni: igényes szórakozás, érdekes emlékeztetés - jó könyv.

Kristina Ohlsson: Az Ezüstfiú
Animus, 2015
Nagyon vártam már az írónő első gyerekkrimijének, Az üveggyerekeknek a folytatását. Az új regény központjában Billie helyett ezúttal a Törökországból Svédországba költözött kisfiú, Aladdin áll, aki látni vél egy titokzatos, rövidnadrágos kisfiút, akinek a léptei nem hagynak nyomot. Közben valaki dézsmálja szülei éttermének hűtőit, akik pedig amúgy is közel állnak a tönkremenetelhez és ahhoz, hogy visszaköltözzenek Törökországba. Aladdin és barátnői nyomozni kezdenek, ám lépten-nyomon váratlan dolgokba ütköznek: menekült szírekbe, akik egy hajón élnek, mint valaha Aladdin, egy rejtélyes alkalmazottba, aki valamit titkol, s egy hírhedt kincsrablás történetébe, amely több mint száz év óta megfejtetlen. Nem tudok mást írni, mint Az üveggyerekekről: ez a regény is pazarul van megírva. Jó a történet, elég bonyolult, de tökéletesen követhető, igazán meglepően csavaros, de teljesen tisztességesen rejtélyes. Nem az olcsó ijesztgetés, hanem a klasszikus borzongatás receptjét követi, miközben a gyerekek modern világát bemutatva van mondanivalója menekültkérdésről, gyászról, szegénységről is – de csak finoman, a cselekmény hátterében, ahogy a nagy és jó könyveknél szokás.

Böszörményi Gyula: A Rudnay-gyilkosságok
Ambrózy báró esetei II., Könyvmolyképző, 2015
Végre megjelent. Majdnem kétszer olyan vastag lett, mint előde, a Leányrablás Budapesten. Ezúttal a krimiszála sem hagy kivetnivalót maga után - habár a Bűbájos gyilkosok, az Idegenek a vonaton és a Bérgyilkossági Iroda Kft. rajongói előnyben lesznek a megfejtés terén. Böszörményi Gyula második monarchiás ifjúsági krimije olyan, mint az előde: okos, korfestő, elnyújtott, modoros. Mégis más. Izgalmasabb, logikusabb, kidolgozottabb. Rudnay Béla rendőrfőkapitány és magándetektív segítője, a félkarú Ambrózy báró ezúttal tíz összefüggő gyilkosság nyomába ered. Ahol pedig ott a báró, ott téblábol Hangay Mili kisasszony is, akit ugyan továbbra is leginkább eltűnt (meghalt?) nővére sorsa aggaszt, de ha már úgyis az Ambrózy-házban lakik, belekeveredik a Rudnay-gyilkosságok ügyébe is... Ismét töméntelen mennyiségű hallatlanul izgalmas lábjegyzet vezet be a korabeli (1900-as) Budapest életébe, ismét korabeli, valódi bűnügyek és újságszenzációk kinyomozására kísérhetjük el a hőseinket - és ismét nagyon zavar az, hogy a szerző az egykorú névjegyzéket lapozgatva sajátít ki valós címmel és életrajzzal rendelkező embereket, hogy könyve szereplői, sőt, akár főgonoszai legyenek... (Remélem, a következő, trilógiazáró kötetben sem futok bele egyetlen valódi felmenőmbe se, amint véres késsel hajol egy hulla fölé... A szituáció azonnal szemléltetné, mi a baj szerintem a fenti, egyébiránt merészen ötletes írói módszerrel.)

Kezdetben volt az Indulj, Inkvizítor! És benne a hihetetlenül hiteles ötlet: mi történne, ha az emberiség számára lehetségessé válna lélekben magunkat megkettőzve utazni az űrben… Azután következett az Örökké élj, Inkvizítor!, amely azzal a gondolattal játszott el, milyen következményekkel járna, ha valaki képessé válna szervezett sejtosztódást elérni, s klónozással, a kialakított mutáns DNS szervezetbe ültetésével megakadályozni az öregedést… Nemrég pedig kezünkbe vehettük az olasz science-fiction és történelmiregény-szerző, Valerio Evangelisti sorozatának harmadik kötetét is. Az Égj, Inkvizítor! még mélyebbre merül a látszólag lehetetlen gondolatkísérletek tengerében és szó szerint a tűzzel játszik. Fő témája: milyen jövő várna a világra, ha valaki megalkotná a rasszista alapokon „válogató” halálos vírust.

Az Inkvizítor-sorozat mindkét korábbi kötetére is igaz volt, hogy az emberiség legsötétebb és legveszélyesebb tudományos vágyait vette górcső alá egy-egy fantasztikus fikció keretei között. Meglehetősen ijesztő dolog a hatalom a lélek vagy a fiatalság felett, s ezek szinte beláthatatlan politikai, gazdasági és tudományos következményeit még elképzelni is nehéz. Az akciódús, kalandos és meglepő fordulatokkal teli Inkvizítor-regények azonban végigálmodhatóvá tesznek egy-egy ilyen valószerű rémálmot: s ezzel erkölcsi állásfoglalásra is késztetik a cselekményt egyébként lelkesen végigizguló olvasókat.

Nem történik másképpen az Égj, Inkvizítor!-ban sem. Miközben a sorozat 14. századi idősíkjának állandó főhőse, Eymerich főinkvizítor egy újabb eretnek szekta, a katarok után ezúttal a mascok felszámolásán dolgozik, a 20. század egy alternatív időpillanatában fellép Lycurgus Pinks, a zseniális, ám fajgyűlölő-fajvédő tudós, aki meg akar szabadulni az Amerikai Egyesült Államok fekete bőrű lakosságától… Ám míg az inkvizítor – talán – képes uralni az általa elszabadított erőket, Pinks tervei többszörösen zátonyra futnak: a könyvbeli huszadik század pedig elindul egy apokaliptikus katasztrófa felé.

Annak ellenére, hogy ez a regény „csak” két szálon fut (az Indulj, Inkvizítor! három történetvonala, és az Örökké élj, Inkvizítor! hat-hét idősíkja helyett), nem kevésbé érdekes és izgalmas, mint az elődei. Helyenként science-fiction-szerű, máshol (dark) fantasys, megint máshol misztikus történet, s szerzője azt is nehezen tagadhatná le, hogy vérbeli történelmiregény-író. Miközben olyan kérdéseket dolgoz fel, mint a fajelméletben való hit, a rasszizmus, a vallási türelmetlenség és a gátlástalan tudományos éhség, könyve fordulatos akcióregényként is olvasható. Története a hatásosan manipulatív és a megdöbbentően igaz határán táncol.

Ha valamiért mégis kevésbé tetszett ez a regény, mint két elődje, az a cselekményszövés és a befejezés. Ezúttal kevésbé éreztem, hogy Eymerich újabb fanatikus és horrorisztikus titkokat leleplező bosszúhadjárata tökéletesen igazolható volna: s nehezebben rímelt rá ez a történetszál a másikra is. Míg az előző két kötetben valamennyi cselekményrészlet variáció volt egyetlen témára, ezúttal a regény kissé művin foltozódik össze két darabból. A befejezés pedig, amely hatásos és a példázatos történet értékviszonyait erkölcsileg is helyre billentő lezárás, egy kicsit könnyen adja magát.

Az Égj, Inkvizítor! azonban mindettől függetlenül kiváló szórakozás és vitára ingerlő gondolatkísérlet. Örülök, hogy megjelent magyarul, s izgatottan várom, hogy a szerző hogyan képes folytatni a harmadszorra is tökéletesen lezárt történetfolyamot negyedik kötetében.

A cikk az Ekultura.hu-n: Valerio Evangelisti: Égj, Inkvizítor!
Más Ekultura.hu-s ajánlóim: Ekultura.hu és én

Először tavaly jutott eszembe, hogy összeszedjem az elmúlt év legszebb borítóit: Szép borítók karneválja címen hét fedélképet választottam ki a galériámba. Idén is ugyanennyi borítóra mondtam azt, hogy nagyon tetszik. Kiválasztásuknál egyetlen szabály volt, hogy olvasnom kellett a beltartalmukat.

1. Giedra Radvilavičiūtė: Ma éjjel a falnál alszom, Typotex
Borítótervező: Nagy Norbert
Amikor tavaly összeállítottam a kedvenc fedélképeim listáját, még nem fedeztem fel magamnak a kiadó ötletes megformálású világirodalmi sorozatát. De ha észrevettem volna is, úgy gondolom, a legszebb borítók inkább ebben az évben kezdték el jellemezni. Nagy Norbert játékos, illusztratív, mégis messzire vezető, sokféleképpen értelmezhető rajzai mindig bájosak, ötletesek, kedvcsinálók és szuggesztívek. Ám ez a kötetrajz tért el legbátrabban a belső szöveg tartalmától, megragadva ezzel a könyv lényegét. A litván, középkorú és magát esszéírónak nevező írónő látszólag önmagáról, valójában a nőkről szóló novellái ugyanis olyan szökellő szövegűek és játékos logikájúak, hogy mindenkire vonatkoznak: fiatalra és öregre, középkorúra és kamaszra. A fedélkép nőalakja mindezt egyesíti magában, a merészen megválasztott színek (rőt, barna, lila, narancs) jelképezik számomra a könyv kifordított a világát. A macska pedig mindenkinek kulcsfontosságú lesz, ha elolvasta a kötetet.

2. Joyce Carol Oates: Pikk bubi, Európa
Borítótervező: Nagy László
Amint megláttam, egyértelművé vált, hogy az egyik kedvenc fedélképem lesz. Imádom a sárgát, főképpen a kirobbanó aranysárgát.  Ráadásul itt sikerült elegánsan, mégis a könyv témájához illő baljóslatúsággal felhasználni. Kapunk a sárga mezőben egy finoman futó fehér feliratot, amely a kötet első oldalának szövegét végteleníti és emeli képpé, címként és szerzőnévként kalligrafikus fehér kézírást, főképnek pedig egy baltát, pontosabban egy balta elmosódott, rosszul exponált, elcsúszott fotóját. Ahogy a könyv is szól - többek közt - írásról, szövegekről, íróságról, gyilkosságról, és személyiségek szétcsúszásáról és megkettőződéséről. Csak a teljesen más ötletre épülő fekete-sárga gerincért kár. Meg arra, hogy hasonló ötletet már bevetettek felénk mostanában. Csak ezért nem került az első helyre.

3. Jerome David Salinger: Három korai történet, Helikon
Borítótervező: Szabó Levente
A Helikon Zsebkönyvek rajongói bizonyosan áldják kedvenc kiadójuk döntését, hogy a sorozatfedelek segítségével egy csomó unásig ismert klasszikus mű külsejét értelmeztették át az ilyesmit filozófiájának tartó Szabó Leventével... Salinger frissen megjelent kötete azonban inkább azért lehetett kihívás, mivel benne már adottak voltak Anna Rose Yoken az amerikai kiadásban is szereplő rajzai. Így ezúttal a fedélnek nemcsak a zsebkönyvek sorozatkülsejével, de a könyv illusztrációs belsejével is összhangban kellett állnia. A végeredmény magáért beszél: rajta megtalálható az összes olyan szimbólum és beállítás (a gyöngysortól és a koktélruhától a cigarettát tartó női kézen át az egymásnak átlósan hátat fordító szereplőkig), amiért jó ránézni a - sokkal kevésbé színvonalas - belső rajzokra. A geometrikus elemekkel, harsány színekkel és üres helyekkel viszont sikerült ennél jóval többet mondani. (Magamban persze akkor sóhajtottam igazán nagyot, amikor megláttam az Európa Rozsban a fogóját a letisztultságnak álcázott tömény unalommal a fedélen: bennem pedig felidéződött Szabó Levente ötlete ugyanerről (lásd a cikk legalján).

4. Ablonczy Balázs: Trianon-legendák, Jaffa
Borítótervező: Hegyi Péter
A kötet első kiadásának "irredenta színű"-borítója sokaknál kivágta a biztosítékot. Másokat megtanította arra, hogyan lehet és kell kortárs, népszerű történelmet csomagolni a huszonegyedik században. De vitathatatlanul nagyon sokan látták már. Ráadásul azóta a sorozat grafikai terve is változott egy enyhét: a bécsi döntéssel visszatért Erdély, Felvidék és Kárpátalja történetét is különlegesen színezett fotók kísérték a fedélen. Így kapta meg a Trianon-legendák második, lényegesen bővített és átdolgozott kiadása ezt a furcsán narancsos borítót. Van rajta minden: hármashalmos emlékmű, Nagy-Magyarország-sziluett, igazi, Horthy-kori úriember, optimista jövőt sejtető felhők. A színek azonban nem stimmelnek: egy őrült világ kifordított ellen-árnyalatai. Megnyugtatóan szép itt minden, csak valahogy nem normális. Találó.

5. Emil Hakl: Szülőkről és gyermekekről, Typotex
Borítótervező: Nagy Norbert
Amikor júniusban ismertetést írtam a kiadó sorozatának egyes köteteiről, a Ma éjjel a falnál alszom még kiadásra várt. Tizenhárom könyv azonban már megjelent, s hogy érdekesebb legyen a bemutatásuk, kiosztottam köztük a legszebb és a második legszebb borító címét: furamód azonban akkor Polona Glavan Éjszaka Európában című könyvének csillagos eges borítóját éreztem a legjobbnak, a cseh Emil Hakl generációkat ütköztető, anekdotikusan mesélő könyve, a Szülőkről és gyermekekről csupa mesésen jelképes tárgyat ábrázoló, ironikus fedele viszont csak a második helyet érdemelte ki. Közben eltelt egy fél év, mindkét könyvet újraolvastam és egy árnyalatnyit változott a véleményemen. A két fedélrajz közül most az itt látható, egykori második vezet: igaz, itt is második helyre szorult a Ma éjjel a falnál alszom után. Megjegyzendő, hogy közben a sorozat sajnos elvesztette levehető papírborítóját és karton kötésű, behajtófülessé változott: így eggyel kevesebb lett a játéklehetőség a fedélen. A Szülőkről és gyermekekrőlnek ugyanis még nemcsak a belső címlapja, hanem a papírborító alatti másodfedele is rá tudott rímelni a külső borítóképre.

6. Georges Simeon: A műhiba, Agave
Borítótervező: Kuszkó Rajmund
Amikor megláttam a könyv borítótervét, azonnal biztos voltam benne, hogy fel fog kerülni erre a listára. Ezek a gondosan fényesített, szépen tárolt orvosi eszközök olyan zavaróan rendezettek, mégis olyan tökéletességet sugárzóan összevisszák voltak... Azután megkaptam a könyvet és rá kellett jönnöm, hogy - ezek az eszközök egyáltalán nem csillogóra fényesítettek és tiszták. Gyanús foltok, rozsdállások, vér (?) ékesíti őket. S minél tovább nézi az ember itt-ott kajsza sorukat, annál kuszább képet mutatnak. Pompás fedélkép tehát ez egy orvosi témájú könyvnek, amely egy elrontott műtét történetéből bontja ki egy ember meghasonlását, szétesését és összeomlását... Kuszkó Rajmund nem tud tévedni, csak hatásos és még hatásosabb borítókat készít. Az Agave Maigret-sorozata még őrzi azt, amit  - vizualitásában - Saylor Gordianus-regényei már rég elvesztettek: minden kötet azonos nevezőről indul, de hangulatában és hatásában teljesen különböző utakra képes kifutni. Talán mert nemcsak borítóképe van, hanem fedélterve is...

7. Agatha Christie: Zátonyok közt, Európa
Borítótervező: Molnár Ferenc - Gerhes Gábor
Stílszerű lett volna, ha a 2015-ben teljessé váló, így befejeződő Agatha Christie-életműsorozat legszebb borítójának az utolsó bizonyul, a Balhüvelykem bizsereg című könyvé. Annak azonban nemigen tudtam kibékülni a közhelyességével (kandalló és óra), így helyette a sorozat utolsó Poirot-történetének, a Zátonyok köztnek a fedélképe került ide. Mindazt, amit magával az alapvető borítóötlettel kapcsolatban velejéig elhibázottnak tartok, már részletesen leírtam Christie új ruhája - Morgolódás szép borítók felett című írásomban. Csak egyet emelnék ki: ezzel az új külsővel mindmáig huszonöt könyv jelent meg, ezek közül tizennégynek a borítója volt zöld (élénk-, szürkés-, türkiz- vagy méregzöld). Ezzel szemben sárga színt vagy lila színt például egyen-egyen sikerült használni. És mégis: ez a zöld itt jobbra tetszik a maga színátmeneteivel. A főkép pedig (amely végre nem ízléstelen, nem formátlan, nem teljesen egysíkúan illusztratív, nem tartalmaz magyar nyelvű feliratokat és nem áll teljes stílusellentétben a cím feletti apró, fehér ábrával) tetszik. Ötletes. Ezt is megértem. Jobb későn, mint soha.

Ez pedig a kakukktojás, búcsúzóul:
+1. Jane Austen levelei, Koinónia, 2014
Borítótervező: Bajkó Attila
Bár a kötet 2014-ben jelent meg, én csak 2015 legelején tudtam hozzájutni. Emlékezetesen stílusos borítója szerintem még ajándéknak is tökéletesen alkalmassá teszi, hiába a viszonylag olcsó (puha kötéses, szürkés papírra nyomott) belső megformálása. Mivel tavaly nem szerepelhetett, záró meglepetésnek besoroltam a tavalyi év legszebb fedélképei közé.

Linkek
Szép borítók karneválja
Christie új ruhája - Morgolódás szép borítók felett
Tetszetős és illedelmes - Jane Austen a könyvespolcon  
Egyiptom és a könyvborítók