Az alábbi bejegyzés köteteit két dolog fűzi össze: az első, hogy mind tetszett nekem valamiért. A második, hogy mind hasznosak.

Valuch Tibor: A lódentől a miniszoknyáig - A XX. század második felének magyarországi öltözködéstörténete
Corvina, 2004
Elöljáróban: szomorú, hogy igazi, modern, és történelmi szemléletű, tehát a mából visszatekintő könyv a huszadik századi magyar divatról mindmáig nem létezik. Nem, nem tanulmánygyűjteményekre, szociológiai áttekintésekre gondolok, hanem afféle, az érdeklődő nagyközönségnek szóló enciklopédikus képeskönyvre, amely egy-egy évet vagy évtizedet szemlézve szépen sorra bemutatná a női-, férfi- és gyereköltözködés tipikus darabjait, leggyakoribb szabásvonalait, leginkább használt anyagait, fényképekkel és részletes rajzokkal kísérve, és csak magyar képanyagot felhasználva. De addig is, amíg valaki megír valami ilyesmit, elképesztően érdekesek és hasznosak Valuch Tibor könyvei, így például az általam már emlegetett Magyar hétköznapok vonatkozó részei, de még inkább ez a nem túl vastag kötet, amely sok-sok érdekes képpel, hagyatéki leltárak, közvélemény-kutatások és belső pártanyagok, Nők Lapja és Ez a Divat újságcikkek, valamint korabeli öltözködési és háztartási tanácsadó-szövegek alapján mutatja be a magyar öltözködés változásait a második világháborútól a rendszerváltásig. Fantasztikus múltidézés, elképesztő adatoltság és sok új szempont felvetése jellemzi a kötetet. De a legjobb benne, hogy le lehet ülni vele és divatlapokkal, vagy a korszak egy tanújával, és emlékezni, felidézni, ráismerni, megismerni, kiegészíteni... Jó könyv! Osztályzat: jeles.

Kovács András: Épületek emlékezete - Nevezetes épületek Erdélyben
L'Harmattan, 2007
A kiadó remek Múltidéző zsebkönyvtárának ez a darabja külön meglepetést rejtett. Régi kedvencem ugyanis a Tájak-Korok-Múzeumok Kiskönyvtára sorozat, amelynek darabjaiban a turista és a művészettörténet iránt érdeklődő olyan épületekről, helyekről, gyűjteményekről olvashat, amelyekről néha ezek az okos kis füzetkék az egyetlen, a nagyközönség számára hozzáférhető források. Alaposan meglepett tehát, amikor kiderült, hogy a jelen kötet a TKM-füzetek leánysorozatának, a Romániában megjelenő Erdélyi Műemlékeknek a szerző által írt darabjait gyűjti össze. Olvashatunk benne templomokról, kolostorokról, kastélyokról és polgárházakról, s a gazdagon illusztrált tanulmányok bevezetnek egy-egy elfelejtett erdélyi műemlék történetébe, múltjába és jelenébe is. Izgalmas kalandozás, amit ajánlok mindenkinek, aki szereti országa történelmét és művészetét. Számomra talán az volt a legfontosabb, hogy hosszan olvashattam a gyulafehérvári székesegyházról, a történelmi Magyarország egyetlen valódi gótikus formájában fennmaradt székesegyházáról - de másnak talán más tetszik majd. Mindenesetre ez a könyv sokszorosan megéri az árát. Osztályzat: jeles.

Dr. Karl Kruszelnicki: Legendás tévhitek
Partvonal, 2010
Egészen véletlenül akadtam rá erre a remek könyvre, amiről - tartok tőle - egyedül a rémes magyar borító tehet. Ami belül van, majdnem tökéletes: egy (svéd születésű, lengyel felmenőkkel rendelkező) ausztrál fizikus és tudománynépszerűsítő igen szórakoztató és megbízhatóan legendaoszlató kötete, amelyben ötvenkét rövid (három-hatoldalas) írás foglalkozik a legkülönbözőbb témákkal a Biblia kódjától az öngyilkos lemmingeken át az aranyhalak emlékezőtehetségéig. Mind hallottuk már, hogy az agyunknak csak a 10 %-át használjuk ki, hogy Einstein megbukott az iskolában, hogy a Hindenburg léghajó azért robbant fel, mert meggyulladt benne a hidrogén, vagy hogy aki sokat ropogtatja az ujját, az biztosan ízületi gyulladást fog kapni - és ezek közül a tévhitek közül egy sem igaz! De foglalkozik a kötet olyan legendákkal is, amiket a krimikből ismerhetünk: hogy a hangtompítós pisztollyal teljesen csendesen lehet lőni, hogy a kábítóbombáktól úgy hullanak az eszméletlen emberek, mint a legyek, hogy a kihallgatószobákban egyirányú tükör van, vagy hogy a köröm és a haj tovább nő halálunk után. És persze ezek is mind tévhitek! A kötet ideális utazási olvasmány, a rövid és okos szövegeket még mókás karikatúrák is kísérik benne, s egy-egy fejezeten akár két megálló közt végig lehet érni. A magyar változattal csak két baj van. Az egyik a fordító, aki az okos és tényszerű magyarázatokat előszeretettel és nagy ügyetlenséggel fordítja félre, így a borítón "idézett" 15 éves Marcinak (aki "Már értem!" felkiáltásával reklámozza a randaborítós kötetet) csak akkor ajánlanám okosodáshoz a könyvet, ha az angolul hagyott latinizmusokat és társaikat képes maga is megfejteni. A másik baj épp az emlegetett Marci: a könyv ugyanis való az okos tizenéveseknek, persze, de távolról sem gyerekkönyv, amit leginkább az mutat, hogy megszólogatja az olvasót a fiatalságára emlékeztetve... Szóval legendavadász felnőttek, vásárlásra fel! Ha szerencsénk van, a könyv még mindig akciós a könyváruházakban... Osztályzat: jeles alá.

Veress József: Filmrendezők arcképcsarnoka
Anno, 2007
Van olyan pillanat, amikor az embernek nincs kedve filmet nézni. Viszont szeretne filmekről olvasni. És valami jót. Ilyenkor kellemes kézbe venni a sokszor sajnos meglehetősen rejtetten publikáló, de szakértő filmtörténész életrajzgyűjteményét. Teljesen szubjektív, mégis mérvadó válogatásában hatvan világhíres rendező szerepel: többnyire klasszikus, sokszor sajnos már rég halott alkotók, ám megtalálhatók napjaink legsikeresebb művészei is. Olvashatunk Chaplinről, Eizensteinről és Fritz Langról, Howard Hawksról, John Hustonról és Kertész Mihályról, Hitchcockról és Truffaut-ról, Felliniről és Tarkovszkijról. Szerepel Spielberg és Tarantino, Milos Forman és Woody Allen. De ami a legjobb, hogy a szerző valamennyiükről és valamennyi filmről szubjektíven, okosan, de vállaltan személyesen ír, ami igazi olvasmánnyá teszi ezt a (sajnos képeket nélkülöző) arcképcsarnokot. Osztályzat: jó. (Jeles is lehetne képekkel és kínos elütések nélkül.)

Kicsi Sándor András: Kihalt nyelvek, eltűnt népek - 100 nyelv halála
Tinta, 2013
Valószínűleg a legtöbb könyváruház a nyelvészethez sorolná be ezt a kis lexikont, és nem is tévedne, hiszen Az ékesszólás kiskönyvtára sorozat olyan nyelvünkkel kapcsolatos alapműveket tartalmaz, mint Benczédy József klasszikus Retorikája, Szathmári István Stíluseszközök és alakzatok kislexikona című, erősen ajánlott kötete, Forgács Róbert két nyelvijátékos-könyve vagy Bárdosi Vilmos és Kiss Gábor Közmondások és Szólások című gyűjteménye. Én azonban történelmi könyvnek (is) érzem Kicsi Sándor András kötetét, mivel sokszor inkább a kihalt nyelvek beszélőiről ír benne, mint magukról a (sajnos szinte egyáltalán nem ismert) nyelvekről. A latin, a sumér, az egyiptomi, a föníciai vagy az ószláv esetében alapos nyelvelemzést is olvashatunk, ám mondjuk a szarmata esetében, amely kizárólag néhány ókori szerző művében előforduló szóalakból és egy rövidke feliratból ismert, már sokkal érdekesebb a nyelv alapjainak bemutatásánál az, hogy kik, hol, mikor beszélték pontosan, vagy hogy azonosak-e a szauromaták és a szarmaták. Olyan izgalmas nyelvekről (és népekről) olvashatunk, mint az alán, az avar, a cornwalli, a dák, a filiszteus, a fríg, a kun, a manx, a meroéi, az olmék, a páli, a pikt, a tasmaniai vagy a vandál. A tájékozódást mutató, kereszthivatkozások és egy térkép is segíti. Osztályzat: kitűnő. 

Falk Nóra: Etimológiák - 10 000 magyar szó eredete
Tinta, 2009
Állandóan visszatérő probléma, hogy az ember beszélgetés közben gyorsan tudni akarná, mi is egy-egy magyar szó etimológiája, honnan eredt, melyik másik szónak rokona (vagy nem rokona) - de nem tudja. Persze, sokat segíthetne a jó öreg TESz. (A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára). Csakhogy ez a három kötetes monstrum sajnos nincs mindig kéznél: pontosabban sosincs kéznél, csak üldögél a könyvtárakban, de soha nincs ott, amikor az embernek épp eszébe jut valami probléma, mondjuk Scrabble-özés közben. Ezen segít Falk Nóra több mint tizenháromezer szót tartalmazó könyve (mert szószármazékok is vannak benne), amely gyorsan és röviden, de megbízhatóan foglalja össze a leginkább használatos magyar szavak etimológiáját. Nemcsak keresésre jó, hanem lapozgatásra is: közben az ember remek dolgokat tudhat meg. Például, hogy a kártyában használatos négy színnév közül csak hármat vettünk át a franciából (ezek közül a kőr és káró latin eredetű, a pikk pedig középkori eredetű holland szó), a treff viszont német közvetítéssel érkezett a nyelvünkbe. Vagy hogy a viola és az ibolya eredetileg azonos szó volt (ivola). Vagy hogy a szórakozik igét a nyelvújításkor alkották a szór igét képezve, a szorozt pedig szóelvonással a sokszorozból. Fogalmam se volt róla, hogy a bili a német jövevényszó serbliből rövidült (serbli, serbeli, serbili), hogy a bordó színnevet nem a francia nyelvből vettük át, hanem a német bordeauxrot szó szóösszetétel részfordítása (bordóvörös) rövidült le így, vagy hogy a gyomot jelentő tarack szó bolgár vagy horvát-szerb, viszont a fegyvert jelentő tarack szó bajor-osztrák jövevényszó... Mindenkinek ajánlom a könnyen kezelhető, lapozható kis szótárat: erre tényleg azt lehet mondani, hogy alapkönyv. És még érdekes is. Osztályzat: kitűnő.

Linkek
Most olvastam 1. - Főleg fantasy
Most olvastam 2. - Még mindig főleg fantasy
Most olvastam 3. - Három komoly, három szép
Most olvastam 4. - Szép irodalom
Most olvastam 5. - A modern történelemről 1.
Most olvastam 6. - Izgalmas könyvek
Most olvastam 7. - A modern történelemről 2.
Most olvastam 8. - Hat könyv, hat idézet