2014. július 7., hétfő
A Hamis emlékek Dan Krokos első magyarul megjelent könyve,
amiről három közhelyet lehet azonnal elmondani, hogy „pörgős”, hogy
„azonnal beszippant” és hogy „nem lehet letenni”. Legalább száz olyan
fiataloknak kiadott könyvet tudok mondani, amiről leírták ezt a három
dolgot – és cseppet sem illett rájuk egyik sem. Ám legyenek bármilyen
fájdalmas frázisok, a Hamis emlékekre mégis igaz mind a három!
Vagyok annyira öreg, hogy eláruljam, az én időmben még csak a pöttyös szoknya volt pörgős. Így a könyvről inkább olyasmiket írnék, hogy ez egy sodró iramú young adult sci-fi. Meg, hogy ha valaki kezébe veszi, a könyv végigrohan rajta. Már az első fejezet olyan bátran mellbevágó, lenyűgöző és filmszerű, hogy onnantól egészen biztosan nincs megállás a végéig. Én legalábbis – bár valószínűleg nem a regény célközönségébe tartozom – kényszerűen úgy döntöttem, nem alszom el addig, míg be nem fejezem a könyvet. Így tényleg garantálhatom, hogy letehetetlen. S még ha zavar is, hogy manapság minden művet azzal kell dicsérni, olyan, mint egy jó porszívó, az is igaz lehet, hogy a történet képes beszippantani. Ugyanis ha valaki elmeséli előre, miről fog szólni a Hamis emlékek, biztosan azt mondom, bocsánat, de ha van olyan sztori, ami engem ezer százalékosan nem érdekel, akkor ez ilyen. Mégis élveztem végigolvasni, és azt hiszem, filmen is szívesen megnéztem volna: a világ, a szereplők és a problémák tényleg lebilincselőek és emlékezetesek voltak, úgy, ahogyan sikerült megírni és velem, az olvasóval elképzeltetni őket.
Kaotikus, ám nem túl távoli jövőben vagyunk, ami talán csak abban különbözik a jelentől, hogy hatalmas titkot őriz. Pánik tör ki egy plázában, az emberek rémülten, ordítozva, sikoltozva, iszonyú félelmüket maguk sem értve menekülnek, ugranak és futnak – néhányan az emeleti korlátokon át a halálba. Mindezek okozója, a tizenhét éves, csinos Miranda North pedig csak áll és bámul: nézi a poklot, amit véletlenül okozott jelenleg irányíthatatlan, különleges képességével. Miranda, akinek nincsenek emlékei, nincs múltja, és akinek fogalma sincs a jövőjéről, valójában nemcsak egy fiatal lány. Genetikai csodafegyverként képes halálra rémíteni akár egy hadsereget is. Három társával együtt ő lehetne a jövő konfliktusainak okosan bevethető, emberéletek pusztulását megelőzni képes, titkos harci eszköze. De vajon kik és mire akarják felhasználni? Miért nem tudja irányítani önmagát? Miért vesztette el az emlékeit, és ki a titokzatos Peter, aki állítólag mindent tud róla és arról, amit elfelejtett? Miért szökött meg a kiképzőbázisáról és egyáltalán, hol élt korábban? Ki lehet a titokzatos Renegát, aki az események szálait mozgatja, és mi a célja Mirandával?
A fordulatos, különleges hangulatú regény minden kérdésre választ ad: időnként tényleg filmbe illő akciójelenetekkel, néha nagyon személyes töprengésekkel, néha krimiizgalmú nyomozással. Akit nem rémít el a csúf borító, biztosan élvezni fogja a kikapcsolódást a történettel: sőt, talán a sorozat rajongójává is válik. A Hamis emlékek ugyanis megjelenése, 2012 óta sorozattá bővült: már kapható nálunk a második kötet, a Hamis valóság, Amerikában pedig augusztusban érkezik a harmadik rész is. Úgyhogy: pörgésre, beszippantásra és olvasásra fel: megéri!
A cikk az Ekultura.hu-n: Dan Krokos: Hamis emlékek
Más Ekultura.hu-s ajánlóim: Ekultura.hu és én
Vagyok annyira öreg, hogy eláruljam, az én időmben még csak a pöttyös szoknya volt pörgős. Így a könyvről inkább olyasmiket írnék, hogy ez egy sodró iramú young adult sci-fi. Meg, hogy ha valaki kezébe veszi, a könyv végigrohan rajta. Már az első fejezet olyan bátran mellbevágó, lenyűgöző és filmszerű, hogy onnantól egészen biztosan nincs megállás a végéig. Én legalábbis – bár valószínűleg nem a regény célközönségébe tartozom – kényszerűen úgy döntöttem, nem alszom el addig, míg be nem fejezem a könyvet. Így tényleg garantálhatom, hogy letehetetlen. S még ha zavar is, hogy manapság minden művet azzal kell dicsérni, olyan, mint egy jó porszívó, az is igaz lehet, hogy a történet képes beszippantani. Ugyanis ha valaki elmeséli előre, miről fog szólni a Hamis emlékek, biztosan azt mondom, bocsánat, de ha van olyan sztori, ami engem ezer százalékosan nem érdekel, akkor ez ilyen. Mégis élveztem végigolvasni, és azt hiszem, filmen is szívesen megnéztem volna: a világ, a szereplők és a problémák tényleg lebilincselőek és emlékezetesek voltak, úgy, ahogyan sikerült megírni és velem, az olvasóval elképzeltetni őket.
Kaotikus, ám nem túl távoli jövőben vagyunk, ami talán csak abban különbözik a jelentől, hogy hatalmas titkot őriz. Pánik tör ki egy plázában, az emberek rémülten, ordítozva, sikoltozva, iszonyú félelmüket maguk sem értve menekülnek, ugranak és futnak – néhányan az emeleti korlátokon át a halálba. Mindezek okozója, a tizenhét éves, csinos Miranda North pedig csak áll és bámul: nézi a poklot, amit véletlenül okozott jelenleg irányíthatatlan, különleges képességével. Miranda, akinek nincsenek emlékei, nincs múltja, és akinek fogalma sincs a jövőjéről, valójában nemcsak egy fiatal lány. Genetikai csodafegyverként képes halálra rémíteni akár egy hadsereget is. Három társával együtt ő lehetne a jövő konfliktusainak okosan bevethető, emberéletek pusztulását megelőzni képes, titkos harci eszköze. De vajon kik és mire akarják felhasználni? Miért nem tudja irányítani önmagát? Miért vesztette el az emlékeit, és ki a titokzatos Peter, aki állítólag mindent tud róla és arról, amit elfelejtett? Miért szökött meg a kiképzőbázisáról és egyáltalán, hol élt korábban? Ki lehet a titokzatos Renegát, aki az események szálait mozgatja, és mi a célja Mirandával?
A fordulatos, különleges hangulatú regény minden kérdésre választ ad: időnként tényleg filmbe illő akciójelenetekkel, néha nagyon személyes töprengésekkel, néha krimiizgalmú nyomozással. Akit nem rémít el a csúf borító, biztosan élvezni fogja a kikapcsolódást a történettel: sőt, talán a sorozat rajongójává is válik. A Hamis emlékek ugyanis megjelenése, 2012 óta sorozattá bővült: már kapható nálunk a második kötet, a Hamis valóság, Amerikában pedig augusztusban érkezik a harmadik rész is. Úgyhogy: pörgésre, beszippantásra és olvasásra fel: megéri!
A cikk az Ekultura.hu-n: Dan Krokos: Hamis emlékek
Más Ekultura.hu-s ajánlóim: Ekultura.hu és én