Harlan Coben neve garancia az izgalmakra, a könyvei pedig
letehetetlenek. Ez most nem egy reklámízű fülszöveg-mondat, hanem a
saját meggyőződésem. Idén megjelent legújabb regényét, a Nincs több esélyt
ugyanis úgy olvastam el, hogy nem tettem le közben. Hajnali fél négykor
sikerült eljutnom a könyv végére, és megállapítottam, utoljára azzal a
regénnyel jártam pontosan ugyanígy – igaz, akkor tél volt, és fél
négykor még jóval sötétebb –, amelyikben egy sportszerető főhős
keveredett hasonló helyzetekbe, és amelyiknek egy telefonkagyló lógott a
borítóképén. Odamentem a könyvespolcomhoz, és legnagyobb
megdöbbenésemre megállapítottam, hogy a telefonkagylós könyvet is Harlan
Coben írta (a címe egyébként Dermesztő csend, és még más kiadó adta ki, nem az írót mostanában megjelentető Jaffa).
A
fenti élménybeszámolóból két dolog szerintem jól látszik. Az első, hogy
nem vagyok az író rajongója, különben már rég listába szedtem és
végigolvastam volna a magyarul elérhető életművét (amely egyébként
tizenkét regényt jelent). Ehelyett még azt is elfelejtettem, hogy már
olvastam tőle. A második dolog viszont, hogy úgy tűnik, egy Coben-regény
lenyűgöző hatást gyakorol az olyan, a legkevésbé sem elkötelezett
olvasóra is, mint én. Minden esetben. Úgy gondolom, ha el is felejteném a
szerző nevét újra, a
Nincs több esélyről is ugyanolyan jó
emlékem maradna meg, mint a korábbi könyvről: hiszen egy ideig az
izgalmas történet hatása alatt álltam. Ami elég jó ajánlólevél egy
könyvnek, amelynek célja – thriller lévén – épp a hatáskeltés és a
szórakoztatás.
A
Nincs több esély egyébként igen
különös thriller: gyilkosságról, nyomozásról, gyerekrablásról és
gyanúsítgatásról éppúgy szól, mint szeretetről és szerelemről. Főhőse,
Marc Seidman orvos, egyike a legjobb helyreállító műtéteket végző
plasztikai sebészeknek az Államokban. Ráadásul – bár házassága nem
különösebben jól sikerült – a történet kezdetén biztosak lehetünk benne,
hogy nagyon boldog apa: kislánya, Tara létezése épp kezdi
megváltoztatni az életét. Ám ekkor szörnyű dráma játszódik le a családi
otthonban: valaki rálő az orvosra és meggyilkolja a feleségét, a kis
Tara pedig eltűnik. Amikor Marc tizenkét nap után magához tér a
kórházban, vannak, akik már halottnak hitték. Él azonban, s azonnal
szembekerül az FBI és a rendőrség nyomozóival, akiknek nem titkolt
meggyőződése, hogy ő ölte meg a feleségét, magát pedig csak
álcázásképpen lőtte meg. Így azután úgy tűnik, az, hogy mi is lett a
kislánnyal, hogy elrabolták-e, és ha igen, kik és mi céllal, csak Marcot
érdekli…
Ám az események felgyorsulnak: érkezik egy zsaroló,
váltságdíjkérő levél, megkezdődik a versenyfutás az idővel, úgy tűnik,
sikertelenül… És senkiről sem tudni, mit is akar, és mit is takargat
valójában: például, hogy merre járt Marc drogos húga a gyilkosság
időpontjában? Miért áll egy idegen nő rendszeresen a háza előtt? Miért
fordult a felesége halála előtt magánnyomozókhoz, és mit tudott meg
tőlük? Milyen módon kapcsolódik az ügyhöz Marc diákkori szerelmének a
neve? És vajon él-e még Tara, vagy már halott?
A
háromszázhatvan oldalon át futó történet meglepő és megrázó véget ér,
amelyben minden kérdésre választ kapunk. Hogy aztán tetszik-e majd a
befejezés? Azt mindenki döntse el maga. Mindesetre ha ezt a könyvet
választja nyári olvasmányul, biztosan nem fog csalódni.
A cikk az Ekultura.hu-n:
Harlan Coben: Nincs több esély
Más Ekultura.hu-s ajánlóim:
Ekultura.hu és én
