2022. február 6., vasárnap
Igyekszem nekifutni az új, nehezen kezdődő évnek azzal a poszttal, amelyben egyik kedvenc kiadóm, a Typotex néhány kötetét ajánlom mindenkinek. A kortárs irodalmi választásaival és érdekes tudományos, tudományos-népszerűsítő könyveivel engem mindig meglepő Typotextől a 2022-es évben is sok izgalmas újdonságot várok.
Typotex Világirodalom, Typotex, 2021
A találkozás ezzel a kötettel számomra a borítóképnél kezdődött. (Köszönet Somogyi Péter tervezőnek.) Ránéztem, és elöntött az ismerős érzés: igen, ez a mi székünk. Pedig nem is. Azután belelapoztam a regénybe (novellafüzérbe? sztorimozaikba?), és úgy éreztem, igen, ez az én múltam. Pedig nem is.
Kezdjük ott, hogy nem vagyok lengyel. Sem férfi. Sem ötvenéves. Sem... És mégis, ez a könnyedén humoros és elegánsan bölcs, fogyasztható, mégis nagyon emlékezetes elszámolás, leszámolás és beszámoló egy hangsúlyozottan átlagember elbeszélő múltjáról egy csapásra a kedvenc könyveim közé avanzsált. (Tavaly végül alig maradt le a 2021 kedvenc könyvei listáról.) A benne megjelenő probléma olyasmi, amivel mindenki szembesül előbb-utóbb: ha felszámolod valamelyik szeretett, meghalt családtagod háztartását, egy egész magántörténelem szakad rád, tele emlékekkel, nosztalgiákkal, megértett összefüggésekkel, örökre válaszra váró kérdésekkel, felébredő érzésekkel és temetni vágyott benyomásokkal. Ha pedig egy szeretett édesanyáról van szó, háttérként pedig az egykor szocialista, ma pedig számunkra is ismerős Lengyelországról, akkor ez a magántörténelem igencsak fanyar és átgondolásra érdemes lesz minden magyar olvasó számára.
Ha semmi mást, akkor A tábla és a Holokauszt című írást ajánlanám belőle mindenkinek, akár csak így, önmagában is (135-136. és 146. oldal, Mihályi Zsuzsa remek fordítása). Azt hiszem, mindkettő még Örkény Istvánnak is tetszene. De: nem, a Gombrowicz- és Nike-díjas könyvben nemcsak erről van szó.
Typotex Világirodalom, Typotex, 2021
Apagyilkos fiú. Lövések az étteremben. A gyilkos pár utolsó utazása. Családi dráma Stockholmban. Mindez lehetne jó krimiötlet, készülhetne belőle detektívregény – ha csak fikció volna...
Helena Henschen, a svéd illusztrátor és formatervező azonban nem azért kezdett írói pályába 64 évesen, hogy elbeszéljen egy kitalált bűntényt. Helyette saját élete örök terhét dolgozta fel: arról a bűnesetről írt könyvet, amelyet fiatal nagybátyja követett el, s amelynek emlékezete évtizedekig meghatározta a család életét, s hallgatásra kényszerítette még az írónő anyját, a gyilkos férfi húgát is. A 23 éves Fredrik Sydow meggyilkolta politikus apját és két szolgálót, majd feleségével Uppsalába utazott, s egy előkelő étteremben golyót repített előbb a nő, majd a saját fejébe. Vajon miért követte el tettét? Hogyan jutott el a kétségbeesett lépésig? Milyen ember volt? Hogyhogy nem vette észre senki, mire képes, mi rejlik benne?
Ha valaki érintett, óhatatlan, hogy másként tegye fel magának ezeket a kérdéseket, mint az egyszerű érdeklődő. Helena Henschen könyvében az esszé, a dokumentumregény, a lélektani történet és a családregény műfaját egyesítve megküzd a lehetetlennel, s érvényes válaszokat talál.
Typotex Világirodalom, Typotex, 2021
Meg lehet-e őrizni az emlékeket? S nemcsak a személyeseket, hanem egy egész korét? És mi számít emléknek? A monumentális, jelentős, feljegyzésre méltó dolgok? Vagy meg lehet írni a napsütést, a szegénységet, az unalmat, a békét, a jó szexet, a magányt, a sült krumplit és egy nedves sárgabarackot is?
Nicolas Mathieu regénye az utóbbira tesz kísérletet. Négy nyárról szól az 1990-es években, azt rögzíti kíméletlen precizitással, finom melankóliával és vad dühvel, mivel tölti el ezeket a francia kisvárosi főhős, Anthony, aki épp olyan, mint bárki más: mohó, kíváncsi, cinikus, lelkes, idealista, csalódott – és életében először szerelmes. Hogyan unatkozik egy számára érdektelen világ közepén, miként keresi a kalandot a környezetében, az érzéseket a széthulló családjában, a bátorságot önmagában… Jelképes, átlagember-történetével mitikus magasságokba emelkedő hős, az évtized, egy furcsán elveszett, ezredvégi generáció képviselője, aki a szemünk előtt válik felnőtté. De önarckép is, s olyasvalaki, akiről jó olvasni, akinek a története az ifjúság könyve is.
Nem véletlenül nyerte el 2018-ban a Goncourt-díjat: tökéletes korrajz, könyv a szerelemről, a medvecukorszagról, az összetartozásról és az elválásról.
Typotex, 2021
Kötet a fertőző betegségekről, vakcinákról, vírusokról, kórokozókról, amelyet ráadásul izgalmas utazás végigolvasni… Szakszerű tudományos könyv, amelynek tárgymutatójában együtt szerepel XV. Lajos, Louis Pasteur és Anna Karenina… Történelmi kalandozás a világ nagy járványainak históriájában a fekete himlőtől a spanyolnátháig, a burgonyavésztől a juhmételyig… Ráadásul vitathatatlanul az év legszebb könyvborítóinak egyike…
Ez a Végtelen paraziták, a Typotex Kiadó könyvújdonsága, amelyben a finn ökológus és evolúcióbiológus, Tuomas Aivelo mindent elmesél a paraziták titokzatos világáról.
Ki volt Tífusz Mary? Mit adtak nekünk a Neander-völgyiek? Tényleg árt az emberiségnek a túl nagy tisztaság? Voltak-e tbc-s betegek az őskorban? Tudnak-e ugrálni a betegségek? Mi veszélyesebb: egy szúnyogcsípés vagy egy bolhacsípés? Léteznek jó paraziták?
Ilyen és hasonló kérdésekre találhatunk választ a kötet lapjain, amelyben a tudományos és történelmi fejezeteket érdekes, személyes visszaemlékezések és történetek szakítják meg, amelyekből kiderül, hogyan él és dolgozik egy mai parazitakutató. Így a madagaszkári egérmakik és a finn patkányok természetrajzán túl feltárul az is, mitől szép a tudomány.
Megjegyzés: a második, harmadik és negyedik szöveg először a Könyvhétben jelent meg.
