2019. július 29., hétfő
Ha már a korábbi bejegyzéseimben ennyit beszéltem a Captain Blood című regényről és filmváltozatairól, talán ideje elárulni, miről is szól, hátha mégsem olvasta mindenki... Rafael Sabatini regénye romantikus kalóztörténet tele a valóságos történelemből vett, regényes részletekkel, epikus kalandokkal, bonyolult cselszövésekkel, véres tengeri csatákkal, ármánnyal, fortéllyal, hősiességgel és szerelemmel. Cselekményét az 1935-ös, Kertész Mihály rendezte film eredeti jelenetképei segítségével foglaltam össze. Jó nézegetést!
1. Peter Blood, a fiatal ír orvos békésen éldegél Bridgewaterben és gyógyítja betegeit. Kalandos ifjúsága, a hollandok és a franciák oldalán vívott harcai után nem vágyik másra, csak a nyugalomra. Álma azonban nem teljesülhet, mivel 1685-öt írunk: dúl a
Monmouth-felkelés, s épp Blood városa mellett vívják meg az utolsó,
legvéresebb ütközetet.
2. Az egyik fiatal felkelő, Jeremy Pitt, éjnek évadján keresi fel a doktort, hogy titokban elhívja egy sebesült lázadóhoz, Andrew Baynes házába. Blood annak ellenére vele megy, hogy soha nem értett egyet a felkelés céljaival, s egyáltalán nem akar politizálni: mindenkor híven teljesíti viszont orvosi kötelességét.
3. Blood gondosan ellátja a vesztes Monmouth-t támogató lázadó, Lord Gildoy sebét, s még akkor sem aggódik, amikor megérkeznek a király zsoldosai, hiszen szerinte "keresztény emberek nem viselnek hadat sebesültek ellen, és azok ellen, akik befogadják őket."
4. A zsarnok II. Jakab katonái azonban senkinek sem kegyelmeznek: az egész háznépet elfogják, s Blood is a királyi ítélőszék elé kerül hazaárulás vádjával. Ügyét "A Bitófák Bírája"-ként emlegetett Jeffreys bíró tárgyalja, aki őt is halálra ítéli a többi lázadóval együtt: már csak azért is, mert az ártatlanságát bizonygató Blood legyőzi őt a vitában az egész törvényszék füle hallatára.
5. Végül Blood és társai mégis életben maradnak: abban a kegyben lehet részük, hogy eladják őket rabszolgának őfelsége amerikai gyarmataira. A doktor a Jamaicára tartó hajó mélyébe zárva is segít, ahol tud és ápolja társait. Látva a szenvedést, elszánt Jakab-gyűlölővé válik, egyszer s mindenkorra leszámolva az illúzióval, hogy lehet elköteleződés nélkül élni.
6. Miután megérkeztek Port Royalba, a foglyok a rabszolgavásárra kerülnek, ahol a környék rettegett ültetvényesének, Bishop ezredesnek a kiváltsága, hogy először választhat munkásokat a fogolyszállítmányokból. Blood azonban felbosszantja szemtelen büszkeségével, így az ezredes őt nem kívánja megvenni.
7. Felfigyel azonban rá az ezredes unokahúga, Arabella, s hogy Blood ne kerüljön a különösen kegyetlen hírben álló Dixon bányáiba, megvásárolja a férfit 10 fontért. Csalódására azonban Blood egyáltalán nem hálás neki, mondván: "Nem tartom szerencsémnek, hogy olyasvalaki vett meg, akit Bishopnak hívnak."
8. Blood már hónapok óta végzi az embertelen kényszermunkát Bishop ültetvényén, amikor Steed kormányzó, aki évek óta szenved a köszvénytől és a szigeten praktizáló két orvos balfogásaitól, elfogadja Miss Bishop tanácsát, s saját orvosává teszi Bloodot. Így a doktor nappal szabadon járhat a szigeten, s az eredetileg kormányos Pitt, Hagthorpe, a volt ágyúmester és Wolverstone, az egykori hajóstiszt segítségével szökési terveket kezd kovácsolni.
9. Legfőbb segítőjévé a két pórul járt orvos, Dr. Whacker és Dr. Bronson válik, akik szó szerint is minden pénzt megadnának, hogy rabszolga-riválisuk örökre eltűnjön a szigetről. Persze fel is jelenthetnék a menekülést tervező Bloodot, a doktor azonban még idejében rádöbbenti őket, csak "ostoba emberek" cselekednének így, akik elfelejtik, mekkora kegyben áll Blood a köszvényes kormányzónál, "egyesekkel ellentétben", akiknek a vádjait Steed meg sem hallgatná...
10. Miközben Blood bejárja a szigetet, nagyban tervezve szökését, egy percre sem feledkezik meg arról, hogy társai továbbra is állatokként élnek: Baynes gazdát például megbélyegzik szökési kísérletéért. Az is bántja, hogy ő maga is egy másik ember tulajdona. És éppen azé a hölgyé, aki iránt hálát kellene éreznie... Így nem csoda, hogy amikor ismét találkozik Miss Bishoppal, csak szócsatát vív vele és megbántja.
11. Épp ezért nem kis bámulattal tapasztalja, hogy a tervezett szökés előtti napon éppen a lány menti meg. Az ezredes hazugságon kapja Bloodot, a doktor ugyanis a kikötőben járt, ám Bishoppal, aki sehol sem találta, azt akarja elhitetni, sikertelenül, hogy a kormányzót gyógyította. Arabella alibit biztosít neki, mondván, együtt sétáltak: ez már a harmadik szívesség, amit a doktornak tesz. Nem csoda, hogy ezután valóban együtt lovagolnak a város felé, végre őszintén beszélgetve: bár Blood végül nemcsak csókot kap, de egy pofont is.
12. A gyanakvó ezredes azonban nem nyugszik: ha már Blood kicsúszott a kezéből, legalább Pitt-tet megpróbálja kivallatni. Minden összeesküvő tudja, ha Pitt vall, valamennyien elvesztek. A fiatal kormányos azonban hallgat, bár Bishop megkorbácsoltatja, majd megtiltja, hogy enni, inni adjanak neki. Blood, akit a hipochonder kormányzó majdnem éjfélig maga mellett tartott, visszaérve a foglyok szállására azonnal segíteni próbál barátján.
13. Bishop ezredes azonban csak a kínálkozó alkalomra vár: kérdőre vonja a társát ápoló Bloodot, hogyan merészelte megitatni Pitt-tet, vagyis figyelmen kívül hagyni a tiltást. Bloodot ezúttal elhagyja higgadt nyugalma: jogos felháborodásában az emberiesség parancsára figyelmezteti az ezredest. Így azután nem várhat rá más sors, mint hogy helyet cseréljen Pitt-tel. Az ezredes személyesen akarja megfenyíteni lázadó rabszolgáját.
14. Úgy tűnik, minden elveszett, ám ekkor ágyúszó hallatszik: egy spanyol hadihajó ostrom alá vette Port Royal kis erődjét, s lassan beúszik a kikötőbe. Blood ezt nevezi "jókor jött segítség"-nek, hiszen Bishop és hadra fogható emberei azonnal a városba rohannak, alkalmat adva a rabszolgáknak a szökésre.
15. Blood csapata a kikötőbe érve rémülten tapasztalja, hogy a kis bárka, amellyel meg akartak szökni, a spanyol támadás alatt az öböl fenekére süllyedt. A doktornak azonban máris merész, új ötlete támad. A spanyolok győzelmük után bevonultak a városba fosztogatni, rabolni, mulatni és a váltságdíjról tárgyalni, így hajójuk szinte üresen áll a kikötőben.
16. Blood embereivel elfoglalja a hajót, legyőzve a néhány hátrahagyott őrszem ellenállását. Társaival birtokba veszik a fegyvereket és az egyenruhákat, s fegyelmezetten készülnek a másnapra. Így reggel keserű meglepetés fogadja a városból zsákmánnyal megrakottan hazatérő spanyolokat: a szökevények saját hajójukról, saját ágyúikkal lövik ízzé-porrá a csónakjaikat.
17. Port Royal lakói lelkesen ünneplik a spanyol hajót megszálló ismeretlen hősöket, akikhez maga Bishop ezredes indul küldöttségbe. Azonban saját volt rabszolgáival találja szembe magát a fedélzeten, akik legszívesebben felakasztanák, bosszút állva a sok szenvedésért - ha Blood közbe nem lépne. Ő azonban egyszerűen csak vízbe dobatja az ezredest a part közelében, s diadalmasan elhajózik a Cinco Llagasszal, amelyet nemsokára Arabellára keresztel át.
18. Blood tehát kalóznak áll, kényszerűségből, mert férfiként, akinek nincsen hazája, s törvénytelen számkivetettként inkább kihívja maga ellen a sorsot, mintsem kétségbeessen. Legalább is ilyesféle magyarázattal kezdődik az a kalózszerződés, amelyet bajtársaival köt meg még aznap éjjel. Jelszavuk az lesz: "A világ ellenünk - és mi a világ ellen!"
19. "Így vált Blood kapitányból kalóz, s egy hajóval, maroknyi emberrel, egyetlen irányító elmével könyörtelen karriert futott be, míg csak nevét rettegve nem ejtették ki az egész Karib-tengeren, s büszkeséggel és dicsérettel a Partok Testvérei, a bátor bukanérok között." Blood azonban kalózként is erkölcsös marad: csak akkor öl, ha elkerülhetetlen, sosem vállal felesleges kockázatot, ha az embereiről van szó, s a zsákmányt igazságosan szétosztja társai között.
20. II. Jakab felháborodik azon, milyen sikerrel fosztogatja a hajókat a távoli vizeken Blood kapitány. Visszarendeli Steed kormányzót, s Bishop ezredest teszi meg Jamaica új fejévé. Az új kormányzó halálos bosszút esküdött Blood ellen, így fő céljául az ő elfogását tűzi ki. Unokahúga közben Mr. és Mrs. Steed kíséretében Angliába utazik. Az Arabella találkozik is a hajójukkal, de Blood siet Tortugába, s elengedi az angol vitorlást.
21. Tortugában, a kalózkikötőben mulatság mulatságot követ: s a lakomákon együtt vesz részt Blood és legénysége a rettegett Levasseur kapitány embereivel. Az előkelő modorú francia hírhedt szerencsejátékos és nőcsábász, s mindenáron rá akarja venni Bloodot, hogy társuljon vele. Úgy véli, az angol esze és az ő ereje legyőzhetetlen párossá tenné őket az összes vizeken. Ennek érdekében még arra is hajlandó lenne, hogy aláírja Blood kalóztörvényeit, amelyek szerinte egy lányiskola házirendjébe valók.
22. Blood hosszas habozás után hajlandó társulni Levasseurrel, s a szerződés megkötését újabb mulatsággal ünneplik meg. A volt doktor azonban elégedetlen: már az okirat aláírásának pillanatában, amikor társai a Karib-tenger legnagyobb kapitányaként ünneplik, biztos benne, hogy most követte el élete legnagyobb baklövését, társulva a Karib-tenger legnagyobb gazemberével.
23. A társulás nem is tart sokáig. Levasseur ugyanis első tetteként megtámad egy angol hajót: éppen azt, amelyen Arabella Bishop utazik vissza nagybátyjához Lord Willoughby, a király különleges gyarmati megbízottja kíséretében. Levasseur húszezer ezüstöt akar váltságdíjként Miss Bishopért, ráadásul a pénzt a lorddal kívánja elhozatni, miközben a lányt továbbra is hatalmában tartja. Még szerencse, hogy Blood is megérkezik Virgin Magra szigetére.
24. A történelem megismétli önmagát, ám ezúttal fordítva. Most Blood kapitány menti meg Arabella Bishopot azzal, hogy megvásárolja. Levasseur többszörösen is csalónak bizonyult: női foglyot ejtett a szerződés tilalma ellenére, s a váltságdíjat sem akarta megosztani sem Blooddal, sem bármely másik kalóztársával. Nem csodálkozhat tehát, hogy Blood a csalásra hivatkozva felmondja a szövetségüket.
25. Mégis képtelen elviselni, hogy Blood a kalózjognak tökéletesen megfelelő módon megvásárolva magával viszi a lányt. Ezért hátba támadja Bloodot, s párbajra kényszeríti. A véres párbajban azonban végül Blood győzedelmeskedik, s Levasseur, akiről Blood korábban azt jósolta, a nők okozzák majd a vesztét, holtan marad a parton.
26. Peter Blood úgy érzi, bosszúja beteljesedett, s végre rendezte tartozását. Talán már nem kell egy hölgy tulajdonának éreznie magát, hiszen kiegyenlítésképpen ő is visszaadta a hölgy szabadságát. Azt tervezi, hogy bevallja Arabella iránt érzett szerelmét. Amikor azonban kalózéletéről mesélne neki, Miss Bishop tolvajnak és kalóznak bélyegzi.
27. Blood csalódott és sértett. Közli a lánnyal, hogy teljességgel a
hatalmában tartja, s azt tesz vele, amit akar. Ezután - kiront a
kabinból, s új irányba állíttatja a hajóját. Nemes bosszúként ugyanis
haza akarja vinni Arabellát, biztonságban, egyenesen Port Royalba. Nem csoda, hogy ezután Blood régi társai úgy gondolják, kapitányuk megbolondult.
28. A folyamatosan a Bibliából idézgető, mulatságos Ogle tiszteletes, Baynes gazda, Blood atyai jó barátja, meg a szókimondó Hagthorpe és a hűséges Wolverstone úgy dönt, kivételesen nem fogadja el szó nélkül Blood akaratát, hiszen a kapitány nyilván nem lát tisztán a szerelemtől. Még Jeremy Pitt is csatlakozik az egykori szökevények küldöttségéhez. Blood azonban elképesztően okos retorikával meggyőzi őket, hogy az egyetlen helyes választás egyenesen oda hajózni, ahol Bishop teljes flottája állomásozhat...
29. Blood végül megkapja jutalmát azért, hogy - ahogyan az őt láthatóan nagyra értékelő Lord Willoughby mondja róla Arabellának - "lovagias az őrültségig". Port Royalban ugyanis csak két galleon található a kikötőben: azok is francia hadihajók, amelyek a várost lövik. Bishop ezredes, akinek védenie kellene Port Royalt, messze vizeken hajózik, teljesen téves irányban kergetve Blood kapitányt.
30. Blood viszont épp jókor van a jó helyen. Miután biztonságban partra tette Arabella Bishopot - anélkül, hogy elbúcsúzott volna tőle -, hajlandó az életét kockáztatva megmenteni a várost Anglia számára. Lord Willoughbytól ugyanis megtudja, hogy II. Jakabot elűzték a trónról, s most épp azért áll a harc a franciákkal, mert új király uralkodik, III. Vilmos, oldalán II. Mária királynővel. Bloodnak ismét van hazája: s kész bármit megtenni érte.
31. Kiváló haditervet eszel ki: francia zászló alatt hajózik be az öbölbe, s meg sem áll addig, míg a két francia galleon közé nem sikerült navigálnia. Csak ekkor vonatja fel az angol lobogót, s azonnal tűz alá veszi mindkét francia hajót.
32. Az egyiknek igen gyorsan sikerül ledönteni az árbócát, meglékelni az oldalát, s forró szenes lövedékekkel felgyújtani a fedélzetét. A francia hajó lőporkamrája is kigyullad, s a hajótestet szétveti egy hatalmas robbanás.
33. Hátra van azonban még a másik ellenséges galleon, amelynek kiváló a tüzérsége: hatalmas lékeket ütnek az Arabella oldalán, majd ledöntik a főárbócát. Blood hajója ég és süllyed, ő azonban bátran előre menekül: megparancsolja, hogy emberei kormányozzák az Arabellát egyenesen a francia hajó mellé, csáklyázzák meg, majd pedig két hullámban rohamozzák meg az ellenség fedélzetét.
34. A merész terv sikerrel jár: miután Blood levágja a francia zászlót, Wolverstone emberei is beavatkoznak a fedélzeten folyó kézitusába, s végül sikerül legyűrniük ellenfeleiket. Bár az Arabella az öböl mélyére süllyedt, Blood megmentette a bajtársait, legyőzte a franciákat, s megvédte Port Royalt és Jamaicát.
35. A hősi ütközetet követő napon végre Bishop kormányzó is hazaérkezik teljesen sikertelen kalózvadászatáról. Unokahúga, aki kocsin sietne elé a kikötőbe, rémülten tapasztalja, hogy Blood kapitány nemhogy nem menekült még el frissen elfoglalt új hajóján, de ráadásul ott parádézik a kormányzói palota kertjében, Lord Willoughby társaságában, kifinomultan előkelő díszruhában, s úgy tűnik, esze ágában sincs elhagyni a szigetet. Miss Bishop Bloodhoz siet, hogy rávegye, meneküljön.
36. Blood azonban látszólag ijesztően könnyelműen viselkedik. Nagy megelégedéssel fogadja, hogy Arabella aggódik érte, s végül azt is megvallja neki, szereti. A lány kérlelését viszont, hogy rejtőzzön el mielőbb, s szökjön el a vérszomjas Bishop kormányzó elől, mintha meg se hallaná. Sőt, az az őrült ötlete támad, hogy bújjanak el együtt Arabellával, egyenesen a kormányzói palota dísztermében...
37. Minderre persze jó oka van. Mivel III. Vilmos - és Lord Willoughby - akaratából immár egy napja ő Jamaica új kormányzója, nincs sok félnivalója Bishop ezredestől, aki nemcsak elveszítette az uralkodó bizalmát, de akár hazaárulással is vádolható, hiszen háború idején elhagyta az állomáshelyét. Tekintve azonban, hogy Blood szeretné kormányzónévá tenni az unokahúgát, nem áll szándékában bosszút állni egykori ellenfelén, leendő rokonán.
38. Az is elegendő büntetés a büszke és ostoba Bishop számára, hogy egykori rabszolgájától kell kegyelmet kérnie magának. Blood pedig természetesen megbocsát, s feleségül veszi élete szerelmét.
39. S mivel ez a történelmi regény a romantika, vagyis a regényesség utolsó korszakában íródott, Peter Blood és Arabella Bishop boldogan élnek Jamaicát kormányozva, meg Angliában, szerelemben, békében és gazdagságban, örökkön örökké.
Megjegyzés: Természetesen a regény cselekménye egy kicsit bonyolultabb a filménél. A fontosabb különbségekről nemsokára külön bejegyzést olvashatsz majd. Ami a fényképeket illeti, a film főcímét kivéve a poszt valamennyi képe jelenetfotó, vagyis nem a forgatás vagy a jelenetpróba közben elkattintott, spontán felvétel, hanem olykor merev élőképnek beállított fénykép. Ettől kissé patetikus némelyik, viszont mind utánozhatatlan részletességgel mutatja be a film és a történet világát.
Link
Blood kapitány tekintete (linkgyűjtemény)
Blood kapitány tekintete (linkgyűjtemény)
