2017. december 17., vasárnap
Ez az adventi bejegyzés négy olyan dologról szól, amit az idei karácsony alkalmából fedeztem fel.
1. LED-es mécses karácsonyra
Mióta felfigyeltem rá, kiderült, mindenkinek van ilyenje. A neten egy helyütt ez a magvas mondat olvasható a hirdetésében: "Ez a mécses kamu - nincs se láng, se hamu!" Azok után, hogy a legutóbbi adventi koszorú, amivel találkoztam, kigyulladt (szerencsére nem volt a sajátom), megnyugtató, hogy mécseseim finom, remegő fénye nem nyílt láng, hanem egy apró elem következménye.
2. Grincsfa karácsonyra
Biztosan tavaly is létezett már ilyen, csak nem tűnt fel: idén viszont állandóan az utamba akad egy-kettő - és szinte kivétel nélkül nagyon tetszik (csak a neve nem, mert a Grincset sose szerettem). Itt-ott csúfakat is látni, túlkarcsúsított, szinte befont darabokat: számomra a széles aljú, keskeny tetejű forma az ideális, szerintem a műremek másik neve is ezekre az arányokra utal - a manósapka. Maga a fa pompás keverék: mű-fa - és mégis természetes, csak csinálmány - és mégis valódi növény. Bohókás és nagyon megszerethető úgy is, hogy nem igényel igazi elköteleződést a talpba faragástól a díszítésig. Idén a sajátom már rám talált: kérdés, hogy milyen sikert arat majd azoknál, akik találkoznak vele.
3. Önoltó fényfüzér karácsonyra
Mindig is szerettem volna egy saját fényfüzért: egyfélét, tiszta, harmonikus és visszafogott csillogásút, meleg sárga színűt. Tekintve azonban, hogy három színes füzért is kaptam ajándékba korábban, tisztelettel meg kellett várnom, míg kiégnek (egyet pedig elajándékoztam). Idén végre olyan a fényfüzérem, amire mindig is vágytam: ráadásul hat óra után eloltja önmagát... Bónusz.
+1. Luther Márton karácsonyra
Remélem, a reformáció nagy alakja nem sértődik meg a társaságtól. De különös módon ő is az idei karácsony nagy meglepetése lett számomra: hiszen 500. évforduló ide vagy oda, a vele foglalkozó és tőle származó művek nagy része csak az őszi időszakra érkezett meg a könyvesboltokba, következésképp nálam karácsonyi ajándék lett belőlük. Így A 147. zsoltár magyarázatából (Harmat, 2017), az Asztali beszélgetésekből (Helikon, 2017), és Cs. Szabó Sándor Luther című regényéből (Harmat, 2017) is. Sőt, még felfedeztem magamnak a Magyar Luther Könyveket és a Magyar Luther Füzeteket. Ki hitte volna, hogy a nagy reformátor ennyire eredeti szerző, bölcs tanító és szellemes ember volt? Persze gondolhattam volna arról, aki a - hamis - legenda szerint először állított családi karácsonyfát Európában...
Mióta felfigyeltem rá, kiderült, mindenkinek van ilyenje. A neten egy helyütt ez a magvas mondat olvasható a hirdetésében: "Ez a mécses kamu - nincs se láng, se hamu!" Azok után, hogy a legutóbbi adventi koszorú, amivel találkoztam, kigyulladt (szerencsére nem volt a sajátom), megnyugtató, hogy mécseseim finom, remegő fénye nem nyílt láng, hanem egy apró elem következménye.
Biztosan tavaly is létezett már ilyen, csak nem tűnt fel: idén viszont állandóan az utamba akad egy-kettő - és szinte kivétel nélkül nagyon tetszik (csak a neve nem, mert a Grincset sose szerettem). Itt-ott csúfakat is látni, túlkarcsúsított, szinte befont darabokat: számomra a széles aljú, keskeny tetejű forma az ideális, szerintem a műremek másik neve is ezekre az arányokra utal - a manósapka. Maga a fa pompás keverék: mű-fa - és mégis természetes, csak csinálmány - és mégis valódi növény. Bohókás és nagyon megszerethető úgy is, hogy nem igényel igazi elköteleződést a talpba faragástól a díszítésig. Idén a sajátom már rám talált: kérdés, hogy milyen sikert arat majd azoknál, akik találkoznak vele.
Mindig is szerettem volna egy saját fényfüzért: egyfélét, tiszta, harmonikus és visszafogott csillogásút, meleg sárga színűt. Tekintve azonban, hogy három színes füzért is kaptam ajándékba korábban, tisztelettel meg kellett várnom, míg kiégnek (egyet pedig elajándékoztam). Idén végre olyan a fényfüzérem, amire mindig is vágytam: ráadásul hat óra után eloltja önmagát... Bónusz.
Remélem, a reformáció nagy alakja nem sértődik meg a társaságtól. De különös módon ő is az idei karácsony nagy meglepetése lett számomra: hiszen 500. évforduló ide vagy oda, a vele foglalkozó és tőle származó művek nagy része csak az őszi időszakra érkezett meg a könyvesboltokba, következésképp nálam karácsonyi ajándék lett belőlük. Így A 147. zsoltár magyarázatából (Harmat, 2017), az Asztali beszélgetésekből (Helikon, 2017), és Cs. Szabó Sándor Luther című regényéből (Harmat, 2017) is. Sőt, még felfedeztem magamnak a Magyar Luther Könyveket és a Magyar Luther Füzeteket. Ki hitte volna, hogy a nagy reformátor ennyire eredeti szerző, bölcs tanító és szellemes ember volt? Persze gondolhattam volna arról, aki a - hamis - legenda szerint először állított családi karácsonyfát Európában...
