Igazán nem lehet mindent hosszan megírni. Vannak könyvek, amikről különböző okokból nehéz sokáig fecsegni. Ebben a bejegyzésben ezeket gyűjtöttem össze: mindegyik olvasmányélmény fontos számomra, de csak apróság született róluk.

Újrázás - Konfuciusz: Beszélgetések és mondások 
Vannak könyvek, amiket nem lehet megunni. Ilyen a nagy kínai bölcselő, Konfuciusz (Kung ce, Kongzi, i. e. 551-479) nagy műve, a Lun jü, amelyet magyarul a jóval hosszabb Beszélgetések és mondások címmel szokás illetni.
Könyvtáramban már két formában is olvasható magyarul: Tőkei Ferenc aggályosan precíz, kommentált, közbevetésekkel is egyértelműsített fordításában és Őri Sándor verses, az eredeti, zárt és sokértelmű írásjel-képeket egy-egy rövid, néhány soros, rímes költői formában összefoglaló magyar változatában. Most egy harmadik is csatlakozhatott Tőkei Ferenc és Őri Sándor Lun jüjéhez: a Helikon Zsebkönyvek 52. kötete ugyanis a művet Tokaji Zsolt fordításában tartalmazza. Az ismert sinológus már sokszor szóba került a blogban, hiszen a keleti irodalom számos nevezetes szövegét olvashatjuk magyarul az ő élvezetes és pontos fordításában. Ilyenek például a nevezetes, Krisztus születése előtt lejegyzett kínai hadtudományi munkák, mint Szun-ce A háború művészete című könyve (ezt kétszer is lefordította, s A' hadakozás regulái címen Zrínyi nyelvét idézte meg benne), Vu-ce A háború útja (vagy másik címén A hadviselés szabályai) című írása, Sze-ma Zsang-csü A tábornagy metódusa és Szun Pin A háború művészete című művei, vagy épp Taj Kung hat titkos tanítása (amelynek új kiadásával egybekötöttek még két rövid, hasonló írást, a Vej Liao-cet és a Huang Si-kung három stratégiáját). De kínai regények is olvashatók az ő tolmácsolásában (így Liu Csang Csung-Kuj, az ördögűző című, izgalmas, 16. századi kötete, vagy a gyerekeknek átírt A majomkirály története), fordított novellákat (Pu Szung-ling: A templom démona), verseket (például az általa írt-szerkesztett A kínai Káma-Szútra című antológiába) és filozófiai műveket is (Ven-ce: A titkok feltárásának igaz könyve).  Elévülhetetlenek az érdemei a Fapadoskönyv Kiadónál három évig sok-sok élvezetes kötettel létező Kelet Klasszikusai sorozat szerkesztése, fordítása, megjelentetése terén. S végül: írt egy unikális és gyönyörű képeskönyvet A kínai könyv történetéről, amelyet még mindig bárkinek szívesen ajánlanék, ha könyvmolynak keres szép ajándékot. (S ez nem minden műve, csak amennyiről már írtam itt...)
Így természetesen élményszámba ment elolvasni az ő fordításában Konfuciuszt is. A Helikon kiemelten szól a fiatal, maguknak épp alapkönyvtárt és alapvető könyvélményeket gyűjtögető olvasóknak: ez a Konfuciusz-kiadás méltán kerülhet fel a könyvespolcukra. (1)

Szemléletváltozás - Böszörményi Gyula: Bitó és borostyán
Be kell valljam, most, hogy a Bitó és borostyán is megjelent, a Böszörményi Gyula-féle Ambrózy-sorozattal kapcsolatban komoly szemléletváltozás következett ne nálam.
Akit érdekel, mit írtam a korábbi kötetekről (Leányrablás Budapesten, A Rudnay-gyilkosságok, Ármány és kézfogó, Beretva és tőr), hosszabban elolvashatja a korábbi véleményemet a címek linkein. Összefoglalásul elég annyi, hogy míg a trilógia első kötete azért okozott csalódást, mert csak egy fél (utólag nézve inkább csak egyharmad) könyv volt, a második kötet már jobban tetszett, de még mindig igen túlbeszéltnek találtam, s egyre jobban zavart a valóban élt emberek adatainak felhasználása a cselekmény bonyolítása során, a befejező rész pedig végképpen csalódást okozott, mind krimitlen kalandosságával, mind a nagy titok leleplezésével, mind pedig lezáratlan végével. A két krimi-kisregény viszont annál jobban tetszett: s magamban azt kívántam, bárcsak Ambrózy-báró pusztán a Beretva és tőr (és a Bitó és borostyán) lapjain létezne.
Később azonban odaadtam olvasni a köteteket valakinek, aki nagyon fontos számomra: s azok - nála szinte osztatlan sikert arattak. Ez azután arra indított, hogy saját kérlelhetetlen véleményemet is átgondoljam. Nem az-e a probléma, hogy túl hamar kialakítottam egyfajta ítéletet, s most azután mindig csak a kötetek negatív vonásait szemlézem, miközben más művekkel sokkal megbocsátóbb vagyok? Némiképp megváltoztattam tehát a gondolkodásomat: összességében örülök, hogy az Ambrózy-sorozat létezik és várom a következő kötetét, amelyet igyekszem majd nyitottabb szemléletmóddal végigolvasni.

Emlék - Dés László - Geszti Péter: A Pál utcai fiúk - A zenés játék dalai
Óriási élmény volt számomra megnézni a Vígszínház friss előadását, A Pál utcai fiúkat. Nemcsak a pompás rendezés, a remek szereposztás, az átélhető történet, a kiváló zene hatott rám, hanem az egész együtt: ahogyan már sokan, sok helyen leírták, ez a darab valamit valahogyan nagyon eltalált, felnőttben és gyerekben.
Amikor megtudtam, hogy kiadják az előadás dalait egy kottafüzetben, először haboztam, kell-e ez nekem, tekintve hogy nem tudok gitározni, rosszul zongorázom és hangszerem sincsen. Minél többször meghallgattam azonban az előadás zenei anyagát, annál inkább úgy éreztem, hogy ezt látni akarom hangjegyekben is. A kottafüzet egy kis meglepetés okozott, lévén tényleg kottaméretű, nagydarab, ez viszont nyilván öröm azoknak, akik mindjárt be is rakják egy kottatartóba. A dalok szövege is megtanulható belőle, s zongorakísérettel könnyű az éneklés. Az előadásképek szintén pompásan néznek ki, bár a fekete fényes alapra nyomott fotóoldalak elég érzékenyek a mancsnyomokra.
Ráadásul a kottafüzet kettős emléket jelent, hiszen nemcsak az előadásra emlékeztet engem, de egy nagyon jól sikerült könyvheti látogatásra is. Mindenkinek csak ajánlani tudom.

Megjegyzés: (1) Amikor a Beszélgetések és mondások két fordításáról írtam korábban, kiválasztottam a XX/3. mondást, s két vltozatban is egymás mellé helyeztem. Most szeretném ezt a Tokaji Zsolt-féle fordításból is idemásolni: "Aki nem érti meg az égi mandátumot, sohasem válhat nemes emberré. Aki nem ismeri a szertartásokat, nem állhat szilárdan. Aki pedig nem érti a szavakat, nem ismerheti meg az embereket sem."