Amikor tavaly nyáron befejeztem a Sír a hegyekben című könyvet, hirtelen nem tudtam, hogy örüljek vagy elégedetlenkedjek. A pazarul izgalmas, vaskos, ám letehetetlen regénynek, amit borzasztóan élveztem, ugyanis olyan zárófejezete volt, ami után legszívesebben máris vettem volna a kezembe a következő kötetet. Ezzel szemben egy egész évet kellett várnom rá, hogy Sebastian Bergmannak, a kiállhatatlan modorú, ámde zseniális kriminálpszichológusnak a kalandjai folytatódjanak. Igaz, a sorozat svéd olvasói bizonyára többet szenvedtek, a Bergman-széria harmadik és negyedik regényének eredeti kiadása között ugyanis náluk két év telt el…

Fogalmam sincs róla, hogy mit szeretek Sebastianban, aki olyan figura, akinek az élete igazi csődtömeg. Mióta egy cunamiban elveszítette a családját – feleségét, az egyetlen nőt, aki megértette őt, s kislányát, akinek álmában azóta is szorítja a kezét, hátha legalább így, képzeletben megmentheti –, falja a nőket, átgázol bárkin, akit az ellenségének érez vagy megun, a modora minősíthetetlen, ha pedig hűséges próbál maradni valakihez – párkapcsolatban vagy barátságban –, csak még nagyobb bajokat okoz maga körül. Ráadásul a külseje sem egy álomférfié, kissé hízásra hajlamos, és nem túl magas alkat ugyanis. És mégis: az ő alakja talán a legnagyobb vonzereje a svéd szerzőpáros krimijeinek, amelyekből immár négy látott napvilágot magyarul (Ingovány, A tanítvány, Sír a hegyekben). Bergmanról nemcsak a narrátorszöveg állítja, hogy zseniális: a neki írt nyomozások is bizonyítják, hogy bár téved és hibázik olykor, a szakmájához nagyon jól ért. S mivel ezúttal egy kislány rejtett emlékeit kell felszabadítania, A néma lány talán minden eddiginél vonzóbb képet fest róla, és arról a jó emberről, aki idegesítő külsőségei mögött, benne rejtőzik.

A kislány, aki nem beszél, csak bujkál és rajzol, szemtanú. Tudja, ki a felelős azért, hogy sörétes puskával lemészároltak egy négytagú családot egy kis svéd településen. A rendőrség – a helyi erők és a királyi nyomozóhatóság csapata, amelybe Bergman is tartozik – számos nyomon elindul, ám közben újabb bűncselekmények is történnek. Mi lehetett az oka, hogy egy békés család meghalt reggeli közben? Mit tudott a szabadon engedett gyanúsított? Mit rejt a veszedelmes barlangrendszer?

Igazán érdekelne, milyen munkamegosztással alkot a két szerző: a rövid, izgalmas fejezetek ugyanis abbahagyhatatlanul követik egymást, a rejtélyek és megoldások fokozatosan adagolódnak, s az is élvezheti a történetet, akinek nem volt módja elolvasni az előző három könyvet. Az utolsó fejezet pedig ismét csattanós és számos kérdést vet fel... A fordulatos, cselekményes, tempós, mégis atmoszférateremtő regényből minden kérdésre kiderül a válasz: aki pedig kézbe veszi, igazán jó olvasnivalót választ magának. Én viszont az utolsó oldal ismeretében nem tehetek mást, mint hogy várom az ötödik Sebastian Bergman-regényt.

Link
Michael Hjorth - Hans Rosenfeldt: A tanítvány
Michael Hjorth - Hans Rosenfeldt: Sír a hegyekben
A cikk az Ekultura.hu-n: Michael Hjorth - Hans Rosenfeldt: A néma lány
Más Ekultura.hu-s ajánlóim: Ekultura.hu és én