Az amerikai elnökök fiai és lányai között akadt modell, sportoló, színésznő, rádiós személyiség, diplomata és hadtörténész. A legtöbben politikusok, katonák, üzletemberek vagy jószolgálati munkát végző személyiségek lettek. Többen könyveket is írtak szakterületükről, híres édesapjukról vagy családjuknak a Fehér Házban töltött éveiről.

Krimiírással azonban tudtommal mindössze hárman foglalkoztak: Susan Ford, Margaret Truman és Elliot Roosevelt. Ha valaki krimirajongó - mint én -, talán érdemes tudnia ezekről a különleges rejtélyekről is.

Susan Ford, Gerald Ford elnök negyedik gyermeke és egyetlen lánya 1957-ben született. Foglalkozásának a fotóriporterséget és az újságírást választotta. 2002-ben jutott eszébe, hogy számos közéleti kötelessége és a Betty Ford Alapítvány vezetése mellett könyvet ír: mégpedig olyan rejtélyről, amely számára ismerős terepen, a Fehér Házban játszódik, s annak földrajzi és politikai vonzáskörzetét érinti. A Double Exposure: A First Daughter Mystery sikert aratott, s 2003-ban egy második kötet is megjelent Sharp Focus címen. Mindkét könyvben a csinos, okos és kíváncsi Eve Cooper nyomoz, aki - meglepő módon - fotóriporterkedéssel foglalkozik és az elnök lánya. A szövevényes történetek elkalauzolják az olvasót az összes helyszínre, ahová bennfentesként be akarhat tekinteni a Fehér Ház hálószobáitól a Légierő Akadémiájáig. Ugyan több First Daughter-krimi nem született azóta, Susan Fordot azonban azóta is egy lapon emlegetik két híres elődével. Igaz, regényeit nem egyedül, hanem Laura Hayden bestseller-szerzővel írta.

A minta nyilvánvalóan Margaret Truman (1924-2008) volt, Harry S. Truman elnök egyetlen gyermeke. Az okos, szellemes, tehetséges és - fényképei alapján -  igazán bájos fiatal lány egyetemen végzett, történelem szakon. Kiválóan énekelt, szívesen lépett fel a színpadon, a rádióban, majd a televízióban. Asszonyként boldog családi életet élt nevelve négy fiát, s tíz könyvet publikált hazafias, történelmi és életrajzi témákban. Ötvenhat éves volt, amikor pályát változtatott és megírta első Fehér Ház-rejtélyét, amely stílusosan a Murder in the White House címet kapta (1997-ben meg is filmesítették, Wesley Snipesszal a főszerepben és derekasan átírva). 1980 és 2008, halála között huszonöt kötetet írt, amelyek mind bennfentes és szuperamerikai, washingtoni helyszíneket idéznek fel és mind gyilkosságokról szólnak (Murder... at the FBI, in the CIA, at the National Gallery, at the Watergate, at the Library of Congress, at the Pentagon) - az utolsó regény csak posztumusz, 2011-ben jelent meg.

Truman minden eddigi elemzés szerint egyedül dolgozott, bár időről időre próbálták bizonyítani ennek ellenkezőjét. Nem alkalmazott állandó, visszatérő nyomozó főszereplőket, de minden könyve a fővárosban játszódott, ezért nevezik a sorozatot Capital Crime Seriesnek. Elmondása szerint épp beleőszülni készült egy tervezett könyv, A Fehér Ház gyermekei előmunkálataiba (nem is jelent meg soha), amikor eszébe jutott első krimikönyvének ötlete. A regény 1980 könyvsikere lett, bekerült a Hónap Könyve klub válogatásába, s azonnal ki kellett adni papírfedeles változatban is. (Sajnos magyarul sosem jelent meg, annak ellenére, hogy a film DVD-n jó ideje kapható nálunk.) A további kötetek kérlelhetetlen realitással és állandó izgalommal idézték fel Washington fő- és mellékszereplőinek - politikusoknak, bíróknak, államügyészeknek, színészeknek, rendezvényszervezőknek, hivatalnokoknak, ügynököknek, adminisztrátoroknak és elnököknek - az életét, Clifton Truman Daniel, az írónő legidősebb fia vitriolos véleménye szerint azért, mert Margaret Truman "szinte minden washingtoniról rossz véleménnyel volt", s regényeiben "megölhette azokat, akiket a legjobban utált"...

Magyarul három könyve olvasható: a sorozat második tagja, a Gyilkosság a szenátusban (Murder on Capitol Hill, 1981, IPM Könyvtár, Interpress, 1988, az elképesztően elrémítő borítóra jobb előre figyelmeztetni), a harmadik kötet, a Gyilkosság a Legfelsőbb Bíróságon (Murder in the Supreme Court, 1982, Fekete Könyvek, Európa, 1989) és a negyedik kötet, a Gyilkosság a nagykövetségen (Murder on Embassy Row, 1984, Rakéta, 1987/2-9.). Én a másodikat élveztem a legjobban, de mindegyik érdekes, bonyolult szövésű, intrikákkal, politikai apróságokkal teli, izgalmas megoldású krimi. A szöveg különösebb irodalmi élményt nem nyújt, de ezért kárpótol a történet sok csavarása, és a jelenetek gyors váltakozása.

Az 1980-as évek azonban nemcsak Truman lányát ihlették krimiírásra. Elliott Roosevelt (1910-1990), Franklin D. Roosevelt negyedik gyermeke is 1984-ben adta ki első detektívtörténetét, melynek nyomozója édesanyja, a First Lady, Mrs. Eleanor Roosevelt. A kalandos életű elnökgyermek pilótaként szolgált a háborúban (sikerült is egy hadiszállítással kapcsolatos botrányba keverednie), majd dandártábornokként vált meg a hadseregtől. Színes életében volt üzletember és lótenyésztő, írt könyvet az apjáról és annak szerelmeiről, ötször nősült, s nyolc gyermeke született. A Fehér Ház számos titkának tudójaként vágott bele hetvennégy évesen a krimiírásba: a Mrs. Roosevelt-krimik ugyanolyan betekintést adnak a család és a Ház életébe (beleértve a furcsa étkezési szokásokat, Roosevelt betegségének bemutatását vagy épp szerelme és felesége közös teázgatásának jeleneteit), amilyet Elliott Roosevelt (társszerzővel írt) életrajzi kötete, a The Roosevelts of Hyde Park: An Untold Story engedett.

Az elnök fia tehát bizonyosan nagy hatással volt arra a huszonkét könyvre, amely a neve alatt jelent meg 1984 és 2001 között. Ugyanakkor sokan gyanakvással fogadták az idős író másodvirágzását, amikor pedig Roosevelt korai halála után nyilvánosságra hozták, hogy számos kötet kézirata maradt utána (utólag visszatekintve hét év alatt huszonegy befejezett rejtélyt kellett volna megírnia), a szellemíróról találgató hangok felerősödtek. Az utolsó Mrs. Roosevelt-krimi 2001-ben jelent meg Murder at the President's Door címmel, s ennél már feltüntették társszerzőként William Harrington krimiszerzőt. Valószínű, hogy korábban is ő írta meg, vagy legalább is formálta meg az Elliott Roosevelt-műveket, s arra, hogy valóban ő volt a szellemíró, a legjobb bizonyíték, hogy 2001-es halála óta több hátrahagyott Roosevelt-kéziratot nem "találtak". Ennek ellenére vannak, akik ma is úgy gondolják, hogy Harrington csak segítőtárs volt, aki valóban Elliott Roosevelt hátrahagyott szövegeit, jegyzeteit és fogalmazványait dolgozta össze kész regényekké még az elnök fiának halála után is. Mindenesetre ha tényleg mindvégig ő volt a szellemíró, szép munkát végzett, hiszen saját életműve csak huszonnégy kötet, s azok egy része is filmkönyv - lehet, hogy Harrington Elliott Rooseveltként találta meg a saját hangját?...

Magyarul két Roosevelt-könyv olvasható: a sorozat második kötete, a Mrs. Roosevelt gyilkost keres (The Hyde Park Murder, Albatrosz, Magvető, 1990) és a Gyilkosság tálalva, a negyedik regény (The White House Pantry Murder, 1987, Béta, 1990, elképesztően randa borítóval). (Úgy látszik, valamiféle magyar sport, hogy egy sorozat kiadását még véletlenül sem az első, mindig legalább a második kötettel kell kezdeni...) Függetlenül attól, hogy ki írta és ki nem, mindkét regény remek szórakozást nyújt. Az elsőben 1935-ben vagyunk, röviddel az Elnök (mindig így emlegetik) újraválasztása előtt: egy ismerős üzletember gazdasági botrányba keveredik, majd öngyilkos lesz. Állítólag. Fiát, annak szép, nem hivatalos menyasszonyát és a fiatalok felett őrködő Mrs. Rooseveltet azonban nem lehet megtéveszteni: nyomozni kezdenek. Nem állítják meg őket sem a gengszterek, sem a politikusok, sem pedig Mrs. Roosevelt kérlelhetetlen, szigorú anyósának, Sarának a vitriolos megjegyzései. A második könyv a második világháború alatt játszódik, 1941 karácsonyán, amikor a Fehér Ház Winston Churchillt látja vendégül összes hepciáival (szappanok a kádba, kiváló szivar, friss gyümölcs, diktálás éjfélkor) és teljes brit kíséretével. S pont ekkor találnak egy meztelen, jéggé dermedt férfiholttestet az alagsori hűtőkamrában. Ki lehet és mit akarhatott?

Eleanor Roosevelt személyének kifejezetten jót tesz ez a könyvsorozat: az emberek többségének emlékezetében úgy él, mint kifejezetten csúf, bár nyájas mosolyú, kőkemény nő, az ENSZ egyik létrehozója, a női egyenjogúság, az emberi jogok és a New Deal élharcosa, férje bátor támogatója és védelmezője - tehát a legkevésbé sem olyan valaki, aki kertészkesztyűben és lovaglónadrágban rohangálna a Fehér Ház kertjében gonosztevőket üldözve. Ám csábító így elképzelni... A történetekben rengeteg a humor, az izgalom, az egész egyszerre anekdotikus megidézése az elnöki család életének és az amerikai történelemnek, s szabályos, bonyolult, izgalmas detektívtörténet is.

Tehát: ha már krimiszerző elnökgyermek, mindenképpen Elliott Roosevelt - az ő könyveivel feltétlenül érdemes megismerkedni. S bár a könyvet író híres emberek esetében mindig lesz miről beszélni: szellemírókról és társszerzőkről, a név reklámértékéről, netán a bennfentesség hamis látszatáról, a jó regény akkor is jó regény. Szerencse, hogy vannak elnöki családtagok, akik nem maradnak meg a krimi puszta élvezeténél - mint Franklin D. Roosevelt, akinek az ötletéből hat amerikai detektívregény-szerző írt könyvet -, hanem művelik is a krimiírás művészetét.