Már megint detektívtörténetek... Ráadásul történelmiek: mi ebben az újdonság? Amióta a Hármaskönyv sorozat létezik, immár negyedik alkalommal szentelődik egy-egy része detektívtörténeteknek (volt itt már Sherlock Holmes, de magyar történelmi krimi és marsi gyilkosság is) - hiába, nagyon szeretem őket: mármint az igazán jókat. Ráadásul a három történelmi detektívregényről (amelyek kivétel nélkül magyar szerzőktől, Hász Róberttől, Sipos Gergőtől és Böszörményi Gyulától származtak) épp közvetlenül ezelőtt írtam. Talán éppen ezért úgy érzem, jól illik ide ez a poszt, amelyben a históriai nyomozásokat idegen szerzők írták meg: egy osztrák, egy német és egy brit.

Pauline Peters: A rubinvörös kamra
Victoria Bredon 1., Mont Balnc válogatás, Maxim, 2017
Szokatlan, hogy amikor megjelenik magyarul egy Londonban játszódó történet, annak német legyen a szerzője. Pedig A rubinvörös kamra esetében ez így van: a szerzői név mögött a már számos történelmi regényt és krimit jegyző német író és újságíró, Beate Sauer (*1966) rejtőzik, akit hazájában nemrég a rangos detektívregény-elismerésre, a Friedrich Glauser-díjra is jelöltek egyik könyvéért. (Persze aki annyira sznob, hogy csak angolszász szerzőktől olvas, és a magyar fülszövegnek el kell vele hitetnie, Pauline Peters (kimondatlanul is) angol, csak "jelenleg Németországban él", az nyugodtan higgye ezt: a könyv attól még ugyanolyan élvezetes marad.)
Őszintén szólva először nemigen tudtam hova tenni a könyvet, aminek két oka volt. Az egyik: a hátlap magyar ajánlószövege alapján nem tudtam eldönteni, egy romantikus történetről van-e szó, amiben akad egy gyilkosság, vagy egy történelmi krimiről, amiben a főhősnő időnként szerelmes. A másik: épp elég csalódás volt szembesülni a Leányrablás Budapesten esetében azzal, hogy a könyv csak egy széria nyitódarabja, így egyáltalán nem áll meg önmagában, kerek, lezárt történetként. Mivel a regényt először a Bookline-on pillantottam meg, ahol a címleírásába mindjárt bele is vették, hogy "Victoria Bredon-sorozat 1. rész", fel voltam rá készülve, hogy itt is valami végtelenített young adult-szériába futok bele: úgyhogy vásárlás előtt muszáj volt egy boltban belenéznem a könyvbe. Szerencsére - mert azonnal megfogott.
A rubinvörös kamra teljesen szabályos, élvezetes történelmi detektívregény, amely 1907-ben játszódik, Angliában. Még azt sem mondanám róla, hogy az ifjúságnak való: igaz, vannak benne érzelmes részek, s az már álomszép borítójából is egyértelmű, hogy főképpen nő- és lányolvasóknak szánták, ettől azonban még nem lesz lányregény. Gyilkosságok kiábrándító, mégis izgalmas sorozata és a fordulatos nyomozómunka mellett megismerhetjük belőle a korabeli brit előkelőségek, vagy a bontakozó szüfrazsettmozgalom világát ugyanúgy, mint a nyomornegyedek rosszlányainak vagy a vidéki birtokok cselédeinek életkörülményeit. A főszereplő, Victoria Bredon kisasszony egy zseniális igazságügyi orvosszakértő talpraesett és intelligens lánya, aki kiskorától fogva szabad és modern légkörben nevelkedett, apja halála óta pedig magányosan, egyetlen komornyik szolgálataira támaszkodva él a család londoni házában, s előkelő származása ellenére (botrányos módon) újságfényképészként dolgozik. Be nem vallaná, hogy néha szinte nyomorog, mivel gazdag rokonai egyetlen jövőt képzeltek el neki: az előkelő, de polgári származásához illő, kompromisszumokkal teli "jó házasságot". Ő azonban maga szeretné irányítani az életét, s maga szeretné kideríteni azt is, milyen titok rejtőzik a múltjában: miért vannak pánikrohamai és miért fulladozik, ha csak eszébe jut egy bizonyos esemény a gyerekkorából, s ki lehet az a titokzatos nő, aki egy alkalommal megmentette az életét, majd örökre eltűnt.
Nos, ennyi izgalom épp elég volna egy szórakoztató történelmi regényhez, Pauline Peters azonban kiváló krimirejtélyt is kitalált: Victoria kezdetben csak a mérhetetlenül gazdag, mégis udvariatlan és gátlástalan Sir Francis Sunderland meggyilkolása ügyében kezd nyomozni, hogy bebizonyíthassa, bár a halála előtti este volt egy komoly és hangos vitája a zsaroló főrenddel, nem ő tette el láb alól. Később azonban újabb gyilkosságok történnek, így Victoria és komornyikja, a tökéletes modorú Hopkins rákényszerül egy egészen nagyszabású bűnügyi rejtély kinyomozására. Kutatásuk során újra és újra összefutnak Jeremy Ryderrel, a megnyerő modorú újságíróval: ami nyilván több, mint véletlen. De vajon mit tudhat Ryder és kinek dolgozik valójában?
A regény talán egy icipicit hosszabb, mint kellene (bár van egy olyan érzésem, hogy a 2010-es években íródott könyvek nyolcvan százalékáról ezt fogja mondani az utókor: mert az olvasók és a kiadók imádják a féltéglákat, ennél alább ma már író nem adhatja). Ettől függetlenül izgalmas és egyéni hangú detektívtörténet, amit az itt-ott megdöccenő fordítás ellenére csak ajánlani lehet a műfaj kedvelőinek.

Edith Kneifl: Haláltánc harangszóra
Monarchia-krimik, Gustav von Karoly 2., Magistra, 2018
A Magistra Kiadó könyveivel először a 2017 április Könyvfesztiválon találkoztam, így mára már egyévesek lettek. Az eltelt néhány hónap alatt öt pompás könyvvel álltak elő, közülük a legelső,  Simon X. Rost Aki sosem alszik című regénye volt, amelyben a felnőtt és szülővárosába visszatért Tom Sawyer nyomoz. Ez annyira kedvenc olvasmányommá vált, hogy hatására újraolvastam Mark Twain összes eredeti történetét, a regényt 18. helyezettként feltettem az év legjobb könyvei listámra, s egyszer már újra is olvastam.
Szintén nagyon élvezetes volt a Szép kastélyban szép halottak, a 2017-es év utolsó megjelenése, amellyel új sorozat kezdődött, kétszeresen is. Egyrészt a kiadó megismertette a magyar olvasókkal az osztrák írónőt, Edith Kneiflt, aki máig négy, a századfordulós Bécsben játszódó történelmi krimit jelentetett meg, amelyeket a vonzó, mégis nagyon emberi nyomozó, az angyalarcú, önmarcangoló és kissé léha Gustav von Karoly személye köt össze. A félig magyar származású magánnyomozó első története azonban a Monarchia-krimik sorozatnak is első darabja lett, amelyben az ígéret szerint nemcsak Kneifl, hanem más írók a korszakban játszódó történelmi detektívregényei is megjelennek majd. Az ígéret 2018-ban teljesült be: az év két Monarchia-krimivel indult: Kneifl sorozatának következő kötetével és egy új szerző, Frank Tallis bécsi krimijével.
A Haláltánc harangszóra című regényben jobban megismerhetjük Gustav von Karolyt, akinek - úgy tűnik - épp jobbra fordul a sora. Bár továbbra is állandó pénzzavarban van, egyre közelibbé válik az idő, amikor apja, az őt oly sokáig félig-meddig megtagadó, magyar Batheny gróf végre a nevére veszi majd. Gustav épp szerelmi csalódását próbálja kiheverni, amikor rádöbben, az előkelő származás vállalása kellemetlen kötelességekkel is járhat. Apja ugyanis már jövendőbelit is keresett neki a dús keblű, kacér és tapintatlan bankárlány, Helene Stemann személyében. Miközben a leányzó sokatmondónak szánt pillantások kíséretében bájosan kipezsgőzi csekélyke vagyonából, Gustavnak ráadásul detektívmunkája is akad. A Stephansdom építőmestere épp 1889 szilveszterének éjjelén veti ki magát temploma északi tornyából, ám a tiszteletreméltó Schaumburg herceg szerint sokkal inkább gyilkosság történt. Így megbízza Gustavot, szabadkőműves-páholybeli pártfogoltját, hogy nyomozza ki a dómépítész halálának rejtélyét. A detektívnek ezúttal nemcsak barátja, Rudi Kasper főfelügyelő segít, hanem egy okos, független és bátor fiatal lány is, Clara Bernhard, aki megismerteti a fiatalembert a bécsi művésztársasággal és a bécsi nyomorral is. A nyomozás a leányanyák otthonától a püspöki hivatalon át egészen a dóm katakombáihoz vezet, a szereplők között pedig felbukkan egy zsidó rabbi, egy fajvédő orvos és néhány bécsi örömlány is.
Két könyv után már látszik, hogy Kneifl sorozata a hangulatteremtésben a legerősebb. Minél többet olvastam el Gustav von Karoly kalandjaiból, annál jobban megteremtődött előttem a nosztalgikusan, bár kritikával ábrázolt, századfordulós bécsi milliő: a kávéházak, biliárdszalonok, szabadkőműves-páholyok, bankházak, rendőrhivatalok, macskaköves utcák, gyors futású fiákerek világa. A könyvben ehetünk Sacher-tortát, amelyet maga Anna Sacher csomagol be gondosan, meghallgathatunk egy Strauss-operettet a Theater an der Wienben, egy szalonban pedig láthatjuk beszélgetni az ifjú Hugo von Hoffmanstahlt és Arthur Schnitzlert. A detektívrejtélyek is érdekesek, a szereplők azonban különlegességük ellenére - feminista nagynéni, nyomorból kikapaszkodott rendőrfelügyelő, svájci orvostanhallgató szerelem - kissé kétdimenziósak. Gustav azonban a maga időről időre elgyávuló, önmagáért aggódó, máskor viszont önfeláldozó hőssé váló személyiségével igazán rokonszenvesen emberi.
Kissé könnyű, kissé sznob, de nagyon bájos sorozat ez: tényleg a történelmi krimik kedvelőinek való.

Frank Tallis: Gyilkos illúziók
Monarchia-krimik, Max Liebermann 1., Magistra, 2018
Egy új kiadó - mindössze egy éve a magyar piacon - új szerzőt vezet be, nem sokkal azután, hogy új szerzőt vezetett be... Körülbelül így lehetne körülírni, mit is jelent Frank Tallis Gyilkos illúziók című kötetének magyar megjelentetése. A Magistra még csak az ötödik kiadott könyvnél tart, s máris négy szerzőt is elhozott a magyar olvasóknak: egy izlandi németet, egy németországi németet, egy osztrák németet - és most egy angolt. Próbálok visszaemlékezni, milyen merészségekkel kezdődött azoknak a kiadóknak (Agave, 21. Század stb.) a története, amelyeket már a könyves eszmélésem után alapítottak, de nehezen megy... Az azonban biztos, hogy a Magistra merész és eltökélt a tekintetben, mit és mennyit szeretne kiadni magyarul, minél előbb.
Új választásuk, Frank Tallis történelmi krimisorozatának lefordítása nagyon kedvemre való döntés volt! Mindig is szerettem az olyan történelmi detektívregényeket, amelyekben a nyomozókat az ügyek lélektani vetülete is érdekelte. Nagyon tetszett annak idején Jed Rubenfeld két regénye, amelyekben nagy teret kapott az 1909-ben Amerikába látogató Sigmund Freud és pszichoanalitikai módszerei (Akar beszélni róla?, Halálösztön). Amikor megismertem, azonnal dr. Laszló Kreizler rajongójává szegődtem, habár - sikeres minisorozat oda, olvasói siker ide - még mindig meggyőződésem, hogy Caleb Carr történelmi krimijei egy kissé túlbeszéltek (A Halál angyala, A sötétség angyala). Nos ilyen előzmények után természetes volt, hogy már a megjelenéskor azonnal szaladtam elolvasni azt a Bécsben játszódó történelmi detektívtörténetet, amelyben egy pszichiáter, Freud tehetséges tanítványa, Max Liebermann nyomoz: vagyis a Gyilkos illúziókat... A regény angol szerzője "civilben" maga is klinikai pszichológus, így a kötet orvosi és pszichológiával kapcsolatos részei igen megbízhatóak. Sokkal fontosabb azonban, hogy a megjelent regény alapján az író remekül ért a fordulatos cselekménybonyolításhoz, a hangulatteremtéshez és a karakterrajzhoz. Remek, egyedi, szerethető hőst alkotott, s könyvei hibátlanul idézik fel a századfordulós Bécs színeit, hangjait, ízeit. 2006 és 2018 között nyolc regény és egy hosszabb elbeszélés született Liebermann főszereplésével, s népszerűsége az egész angol nyelvterületen töretlen: ezért nagyon jó, hogy mi, magyar olvasók is elolvashatjuk első nyomozását  s talán nemsokára a többit is.
Ebben az izgalmas, sorozatkezdő regényben 1902-ben járunk:  egy belülről bezárt szobában holtan találnak egy ragyogó szépségű fiatal nőt, aki titokban médiumként dolgozott. A tetthelyről előkerül egy szintén belülről bezárt dobozka is, benne rejtélyes, óegyiptomi istenszobrocskával. Oskar Reinhardt felügyelő két lábbal áll a földön, épp ezért nemigen hajlandó elhinni, hogy Charlotte Löwenstein halálát a szellemvilág bosszúja vagy Széth isten átka okozta: ahhoz azonban, hogy közelebb jusson a valóságos bűntényhez, muszáj a legjobb barátja, Max Liebermann segítségét kérnie.
A fiatal pszichiáter nemcsak jóképű férfi, kiváló zongorista, elegáns úriember, s a modern, szecessziós művészet rajongója, de nagyon komolyan veszi a szakmáját is. Elkeseredett ellensége annak, hogy a "női hisztériát" elektrosokk-terápiával gyógyítsák, a kérdések erejében hisz, nem a kényszervallatásban, s feltett célja, hogy bebizonyítsa, a bűntények jó részét logikai úton hamarabb meg lehet fejteni, mint erőszak alkalmazásával, vagy a nyomornegyedek lakóinak automatikus bekasztlizásával. Mialatt azonban felügyelő barátjával a médium gyilkosa után nyomoz, újra és újra szembekerül a tekintélyre való hivatkozással, orvostársaival, akik nem mernek kiállni a modern elméletek mellett, s magas rangú rendőrökkel, akiknek csak a karrierjük és a társadalmi elismertségük fontos.
A rövid, izgalmas fejezetekből álló regényben végiglátogathatjuk a korabeli Bécs legkülönbözőbb jellegzetes helyszíneit a Prátertől a Szecesszió Házán át a Café Centrálig. Megismerhetünk híres korabeli alakokat a vicceket gyűjtő és osztályozó Freud professzortól a bravúros zenéjű Gustav Mahlerig. Betekintést nyerhetünk a korabeli eszmékbe: elénk lépnek a feminizmus, a szociáldarwinizmus, a fajelmélet, a nagynémet eszme és a modern kriminológia képviselői. De a legfontosabb talán az, hogy olyan szépen megírt, lebilincselően izgalmas és finoman szellemes krimit vehetünk a kezünkbe, amelyet újraolvasni is érdemes lesz.

Linkek
Hármaskönyv 1. - Krimi háromszor 
Hármaskönyv 2. - Luther Márton háromszor
Hármaskönyv 3. - Sherlock Holmes háromszor
Hármaskönyv 4. - Messzi világok üzennek
Hármaskönyv 5. - Történelmi életrajz háromszor
Hármaskönyv 6. - Jane Austen árnyékában
Hármaskönyv 7. - Typotex Világirodalom háromszor 
Hármaskönyv 8. - Három hazai történelmi detektívregény
A Magistra Kiadó Monarchia-krimik sorozatának kötetei  
Történelmi krimik gyűjtőhelye