A fiatal Petőfi - Ideál és való

Dalra, dalra, néma húrok!
Lengj előmbe, ideál;
Hagyd hevülni képzeményim
Égi fényed bájinál.
 
S száll egéből ideálom,
És az ott - mely rózsaszál?
Ah, a lyánka ablakából
Ablakomra kandikál.
 
S ideál és szép leányka
Engemet hevítenek.
Kit tekintsek, kit daloljak?
Mondjátok meg, istenek!
 
Képzetem varázsalakja!
Tűnj egedbe, tűnj tova;
Való kell a föld fiának,
S költő - nem a föld fia?

(Pápa, 1842. április)

0 Responses