Újra szelíd öleden, szeretett szép földe hazámnak
Lel pihenést vándor sorsharag űzte fiad.
Szólni akar sokat és szépet s üdvözleni téged,
S e szent órában szózatos ajka kihalt.
Ám, hogy szíve tiéd, szive jobb érzési tiéid
Szüntelenűl: légyen csókjai lángja tanú.

(?, 1841. február-március)