Ez a poszt aközben született, hogy lelkesen örvendezve annak, hogy egyszer majd talán elmerülök a klasszikus angol nagyregényekben, magam köré gyűjtöttem a fellelhető Dickenseket. A blogra kiteendő címlista készítése közben ugyanis rájöttem, muszáj egy kicsit foglalkoznom azzal, amit a Walter Scott regényeiről nemrég írt bejegyzésekben az adatok szintjén túl említetlenül hagytam: a többnyire gyerekeknek készült, rövidített átdolgozások témájáról. Ez ugyanis Charles Dickens műveit sokkal erősebben érinti, mint a skót remekíró könyveit.

Sir Walter Scott esetében három regényt ért utol a rövidítési hév. Ezek: az Ivanhoe, amelyet a Móra ad ki fel-fellángoló hévvel 1955 óta, alkotója pedig a Nagy Átíró, Szinnai Tivadar, aki közben egy majdnem teljes változatot is letett az asztalra; a Rob Roy, amelynek rövidítése a Szinnai Tivadar készítette teljes változatból "Zékány Éva avatott gondozásában, alaposan megkarcsúsítva kerül(t) kiadásra" - lásd fülszöveg, de szerencsére csak egyszer, 1990-ben, s remélem, örökre a feledés homálya borítja majd; s A talizmán, amely Oroszlánszívű Richárd címen, Majtényi Zoltán, a magyar gyerekirodalom másik Nagy Átdolgozója tollából, utoljára 2008-ban került a boltokba. Dickens művei azonban ennél kevésbé jártak jól: egyrészt, mert a rövidítés neki nem kettő (a Rob Royt is számítva három), hanem négy regényét érinti, másrészt mert a négy rövidítés közül kettő olykor szinte át is akarja venni a teljes regények helyét a magyar könyvkiadásban.

Az életműkiadás egy darabja

Dickensnek a magyar irodalmi kánonban elfoglalt helye cseppet sem egyértelmű. Különösebb elméleti bizonyítás nélkül is belátható, hogy egyszerre testesíti meg a realizmust és a romantikát, ami jelentős meglepődésekre készteti azokat, akik az unalmas romantikus klasszikust vagy a nagy kritikai realista bölcsességeit várva veszik kézbe mondjuk a karácsonyi novellákat, megállapítva azután pl. a Házi tücsökről, hogy "szirupos" vagy hogy "jé, ez egészen szívmelengető" - lásd Moly.hu. Még ellentmondásosabb azonban, hogy Dickens egyszerre társadalomkritikus, sötét realista és a gyerekek bölcs, nagy írója is a magyarok számára... Mivel pedig ez utóbbi két szerep részben üti egymást, ha valaki kiadja a két nagy "fiútörténetet", el kell döntenie, belekényszeríti-e Dickenst a gyerekíró sablonjába. Sajnos ez mind az Oliver Twist, mind a David Copperfield esetében már a 19. században megtörtént, ám egyszerűen elképesztő számomra, hogy ez a fiatalabb olvasókat a nevelő-idealizáló gyermekkép jegyében egyszerűsített olvasmányokra szoktatni akaró szemlélet napjainkra is megmaradhatott, sőt, a rövidítések abszolút háttérbe szoríthatják az eredeti, teljes regényeket.

A rövidített szövegű Copperfield Dávid 1954-ben született meg, Ottlik Géza tollán. Eredetileg a gyerekkönyvesítő átdolgozást jelző és magyarázó utószó is tartozott hozzá, de napjainkra több kiadásban is legfeljebb már csak a magyaros formájú név a címben (no meg az oldalszámok mennyisége) jelzi, hogy nem a teljes kötetet tartjuk a kezünkben. Pedig ez a mű mindössze a valódi regény első egyharmadát tartalmazza (A kis Emmy című részig)!

Teljes regény

Az igazi regény modern és teljes fordításban csak tizenkét évvel később látott napvilágot Szinnai Tivadar munkájaként. Ezt a (kétkötetes) változatot azonban 1966 és 2021 közt mindössze négyszer adták ki: 1966-ban, 1981-ben és 2010-ben nálunk, illetve 1977-ben Romániában. Holott csak ugyanezen évek alatt a rövidítés tizenhétszer jelent meg (igaz, egyszer úgy, hogy a kiadó az impresszumban Szinnainak ajándékozta a szövegét, bár az Ottliké volt): legutóbb 2006-ban került a boltokba.

Az Oliver Twist teljes, modern szövegét Szentkuthy Miklós jegyzi, 1955-ben jelent meg először, s napjainkig mindössze négy további kiadása volt: 1959-ben, 1993-ban, 2005-ben és 2016-ban.

A Twist Olivér ma is mindenhol kapható rövidítése ezzel szemben Bálint György 1934-es, A Twist-gyerek kalandjai címen Az Est kiadásában megjelent átdolgozásának Ottlik Géza által 1957-ben átdolgozott szövege... Vajon akkor gondolta valaki, miként tolakodik majd ez a villámgyorsan elkészített rövidítésből pedagógiai szándékkal újra átdolgozott rövidítés az eredeti helyére? 1957 és 2021 közt ugyanis az átdolgozott változat tizennyolc alkalommal jelent meg, legutóbb 2019-ben.

Átdolgozott regény

A kiadások aránya tehát e két Dickens-kötetnél (és csak az itt leírt adatok alapján, a korábbi különféle kiadásokat nem számolva) a "rövidítés: valódi könyv" szempontjából kilenc a harmincöthöz... Ha holnap bemegyek a könyvesboltba, s kérek egy magyar példányt Dickens második regényéből (Oliver Twist), nagy eséllyel a rövidítettet fogom megkapni. Ha pedig esetleg van mindkettő, és döntenem kell az Európa nagyalakú, 2016-os, 4590 Ft-os és a Holnap kézbe illőbb, 2019-es 2900 Ft-os változata közül, valószínűleg az utóbbit választom, ráadásul feltehetőleg anélkül, hogy tudnám, most épp egy rövidített átdolgozást vettem az eredeti helyett. Ha pedig Dickens nyolcadik regénye érdekel (David Copperfield), ebből valószínűleg kizárólag a rövidítéshez (csonkítmányhoz) fogok tudni hozzáférni: újként, könyvesbolti forgalomban ugyanis jelenleg csak ez kapható (két kiadásban is), de antikvár is hamarabb jutok el a tizenhét rövidített kiadás valamelyikéhez, mint a négy teljes egyikéhez... Amivel két probléma is van.

A regény egyharmada átdolgozva

Az első, hogy Dickensre semmiképpen sem lehet azt mondani, amit Jules Verne-re, Karl May-ra és másokra szoktak (még ha szerintem nem is igaz): vagyis, hogy az idők során "lecsúszott" a gyerekek írójává. Próbálta már valaki elolvastatni egy kisgyermekkel a Két város regényét vagy a Szép reményeket? De ha Dickens valójában nem a gyerekek írója, tulajdonképpen miért a gyerekekre akarjuk rábeszélni ezt a két, eredetileg felnőtteknek írt, s véleményem szerint abszolút felnőtteknek való történetét? Mert gyerek szerepel benne? Dehát az egy ezer módon bántalmazott, felkavaró történetével pedig érzelmes és társadalomkritikus mondanivalót képviselő, vagyis egyáltalán nem speciálisan kisgyerekeknek való gyerekhős, mint az Oliver Twistben! Meg egy nevelődő, növekvő, felnövő, felnőtté váló, ifjúkorára visszatekintő valaki, tehát már nem is gyerek hős, mint a David Copperfieldben!

Így született az egyharmad

Utóbbi történet pedagógiai célú "gyerekesítése" jól hasonlítható ahhoz, amikor a Jane Eyre-ből A lowoodi árva lesz: a Brontë-regény (egyébként 1967-es) rövidített átdolgozásának új címe átteszi a hangsúlyt a kis Jane árvaházi, gyerekkori szenvedéseire, s a rövidítésben is eltolja az arányokat a gyerekkor felé, holott a főszereplőnő a valódi könyv nagy részében felnőtt, s abszolút érettséget igénylő, lélektani, feminista, teológiai, etikai kérdésekkel kényszerül szembenézni, amelyek a maguk összetettségében találhatók meg a teljes változatokban (N. Kiss Zsuzsa fájdalmasan keveset megjelentetett, remek új fordításában például mindennél jobban kiemelkednek). A lowoodi árva eseténél egy lépéssel még végletesebb az az infantilizáció, amely egyszerűen elveszi David Copperfieldtől a felnőttséget, s történetéből csak a gyerekkort hagyja meg, nagyjából a 21. fejezetnél megszakítva a 64 fejezetből álló kötetet. Persze ennek is meglenne a létjogosultsága (bármiből lehet szemelvényeket közölni, ha az érdemes az olvasásra): ám a rövidítés itt egyértelműen az eredeti helyébe lép.

Teljes regény: nem túl csábító fedél

A két fiútörténet ugyanis megjelenik az intézményes oktatásban is: a 11. osztályos irodalomtankönyv például hosszan idéz a Copperfield Dávidból Ottlik rövidítésében, majd narrációról, szereplők közti kommunikációról, a szöveg progresszivitásáról tesz fel kérdéseket - miközben a tanuló hozzá sem fér a mű szöveghű fordításához. A csúcs, hogy felmerül egy összehasonlító esszé megírása Jeles András filmhősnőjének és Dávidnak a sorsáról - úgy, hogy a szemelvények olyan csonka és rövidített Dickens-szövegből valók, amelyből meg sem lehet ismerni Dávid teljes sorsát... (Nem mintha nem ugyanez történne Defoe Robinsonjával is 10. osztályban, és a sor még folytatható volna...) A 11. osztályos tankönyv (bármelyik) épp azért került ide példaként, mert az erre az évfolyamra járó, 16-17 éves középiskolásokra már semmiképp sem igaz, hogy gyerekek, akár szeretnek olvasni, akár nem. Tehát kíméletes szövegű gyerek-Dickenst sem kellene olvasniuk: ha mégis ezt akarunk velük olvastatni, akkor felnőttként (szülőként, tanárként, tankönyvíróként, oktatási szakemberként) máris elfogadtuk, hogy az ötvenes években, pedagógiai szándékkal megcsinált csonkítmány egyenragú az eredetivel (azaz ebben az esetben az eredeti mű szöveghű, modern fordításával). Úgy gondolom, hogy ez tökéletes paradoxon: ez az állítás nem lehet igaz.

Válogatott részletek

A másik probléma, s ha valaki eddig eljutott az olvasásban, valószínűleg már rég eszébe is jutott, mi van, ha azért előzik le ezek az átdolgozások az eredetit a két fiútörténet esetében, mert Dickens már olvashatatlan, túl hosszú, túl öreg, túl bőmondhatnékú...? E kérdéshez kapcsolható a másik két, mindössze egy-egy esetben rövidített Dickens-regény esete is. Az első a legendás A Pickwick Klub, az író első munkája, amelyet kortárs, sorozatos, első magyar megjelenésekor már Petőfi is lelkesedve olvasott, s amelynek már a 19. században sok, sokszor abszolút teljes fordítása született. Modern, csonkítatlan szövegváltozata Hevesi Sándorén alapul, az ő munkáját a múlt század közepén Ottlik Géza igazította át és egészítette ki. Mindez a precizitás persze napjainkra könnyedén áldozatul esik a fordítói jogdíj kérdésének, hiszen az e-book és print on demand változatok több esetben szépen visszatérnek Hevesi több mint százéves eredetijéhez (máskor egyébként nem, de lefelejtik a fordítók közül Ottlik nevét...). Ám ennél sokkal érdekesebb, hogy az 1955-ben létrejött teljes, kétkötetes változat, amelyet 1961-ben és 1976-ban is kiadtak újra, még soha nem jelent meg friss, 21. századi formában. Az Európa életműsorozatába már nem volt módja bekerülni, azóta pedig csak egy - eredetileg 1957-es - történetválogatás jelent meg belőle újra 2015-ben, Pickwick történetek címen (mondjuk, 1957-ben pontosan ugyanezt a szöveget még Pickwick meséknek nevezte el a válogató Ottlik, de miért is kellett volna ezt a címet megtartani...)

A nagy egész

Vajon ez azt jelentené, hogy Dickens teljes hosszban már olvashatatlan, legalábbis első könyve esetében biztosan? Véleményem szerint semmiképpen. Egyrészt, mert ezek a mesék/történetek a nagy egészből kivett, de teljes szövegek, valójában nem rövidítések, hanem részletek. Másrészt, mert az Európa életműsorozata sem rövidítésekkel lépett az olvasók elé: a magyar kiadástörténetben ráadásul először adta az érdeklődők kezébe a Közös barátunkat. Ha a sorozat ínyencség volt is, s végül nem tartotta el magát, a neten itt-ott fellelhető olvasói beszámolók alapján ez a teljes terjedelmű Dickens nemcsak a vének között találta meg új olvasóközönségét (arról pedig, hogy egy Dickens-sorozatnak egyáltalán önjáróan el kell-e tartania magát, másik posztomban még elmélkedem). Úgy vélem, ha az életműsorozat fennmarad még néhány évig, A Pickwick Klub is újra-kiadásra került volna benne, így semmiképp sem szolgálhat arra például, hogy Dickens ma már olvashatatlan a maga teljességében.

Ötszáz oldal: így már könnyen olvasható...

A rövidítés még egy modern Dickens-kötetnél merült fel, az Örökösöknél (Bleak House, korábban A puszta ház). A nálunk is nagyon népszerű, Pusztaház örökösei címen forgalmazott minisorozat alapjául szolgáló, kétkötetes, több mint ezeroldalas nagyregényt 1950-ben fordította le Ottlik Géza: és ez, az ő Dickens-fordítói múltja magyarázza egyébként, hogy a következő évtizedben miért mindig ő fog válogatni, kiegészíteni, szerkeszteni, átdolgozni, végül pedig ifjúsági-rövidíteni Dickens-műveket. Az Örökösök teljes változata még egyszer, 1972-ben jelent meg, azóta nem. 1978-ban azonban napvilágot látott a Móránál A Jarndyce-örökösök, egy ötszáz oldalas nagyregény, amelynek megszületését így magyarázta a fülszövege: "Dickens  ​regénye a Bleak House, mely magyarul az Európa Kiadónál Örökösök címen jelent meg, egyike a nagy író legkiválóbb írásainak. Ebből a híres könyvből, mely a cselekmény bonyolultsága és a mű terjedelme miatt nem lehet ifjúsági olvasmány, készített Ottlik Géza, a kiváló író és fordító egy összevont és rövidített változatot. Ez A Jarndyce-örökösök. A fiatal olvasók ebben a változatban azt a terjedelmes nagyregényt kapják kézbe, ami a XIX. századi irodalom egyik legnagyobb teljesítménye. Azt a regényfolyamot, amely az élet aprólékos ábrázolásával fel tudja idézni a társadalmi élet – ahogy mondani szokták – teljességét. A társadalmi ember és az emberi belső világ egészét. És persze, ami a társadalmat illeti, bő, határozott kritikával élve; azért is szokták ezeket az írókat kritikai realistáknak nevezni. Célunk az volt A Jarndyce-örökösök kiadásával, hogy a magyar ifjúság ebből a regénytípusból – méghozzá a legjavából – ízelítőt kapjon." Nos, én szeretem az Örökösöket. Mégis, őszintén foglalkoztat, milyen lehet az a szerkesztők által elképzelt "fiatal olvasó", akit egy Dickens-regényben (regényfolyamban!) az érdekli, ahogyan az író "az élet aprólékos ábrázolásával fel tudja idézni a társadalmi élet – ahogy mondani szokták – teljességét." Úgy vélem, ebből az okból csak az irodalomtörténész olvas könyvet, az olvasó nem... S azt sem hinném, hogy ha valakinek az ezer oldal bonyolult és terjedelmes, akkor az meglátva az ötszáz oldalas változatot, örömében felkiált, hogy igen, ezen már könnyedén átrágja magát... Ottlik tehát rengeteget dolgozott, a kiadó kiadott, de azt hiszem, a világ kevéssé ment előre A Jarndyce-örökösök megjelenésével. Bár legalább az értékelhető, hogy erre a rövidítésre nem az eredeti címét írták rá, hogy azután a gyanútlan olvasó azzal a boldog tudattal hódíthassa meg az ötszáz oldalt, hogy megismerte az Örökösök című regény ötszáz lapját...

Mintegy ezer oldal: az eredeti

A fiatal olvasóról szóló fülszöveg viszont felveti, hogy akkor miért is készülnek rövidítések. A magasztos cél nyilván az, hogy kézzel-lábbal meg akarjuk ismertetni Dickenst az új olvasógenerációkkal. De vajon miként tesszük ezt? Úgy, hogy teljes, remek, friss szövegű, az eredetihez hű regényt adunk a kezükbe kiváló magyar fordítók által lefordítva, igényes külsővel, s akkor, amikor rátalálnak (9 vagy 19 évesen), amikor az felkelti az érdeklődésüket? Nem. Eldöntjük, hogy még ifjan találkozniuk kell Dickens egyik vagy másik történetével (miért pont az Örökösökkel? de komolyan? és miért fiatalon? talán később már egyáltalán nem fognak olvasni? mert ha így van, akkor valamit tényleg elrontottunk...). Azután pedig addig rövidítjük szegény szerzőt, amíg egy állítólag fogyasztható változat áll elő a szövegéből, amelyet megkísérlünk lenyomni a - találomra - kiválasztott korosztály torkán, telve jóindulattal. De valójában nem Dickenst ismertettük meg velük, hanem csak Dickens töredékeit, vagy a saját, átformálói, rövidítői, értelmezői, pedagógiai látleletünket Dickensről.

Képregény magyarul

Akkor már valóban jobban járnak (és nemcsak a fiatalok, hanem a mindenkori összes lehetséges olvasók), ha inkább néhány kiemelt, de teljes részletet kaphatnak kézhez (lásd a Pickwick történetek esete), amely alapján eldönthetik, kedvük támad-e a teljes változathoz, s elrugaszkodnak-e, fejest ugorva a világirodalom leghosszabb szövegeinek egyikébe, tudva és vállalva ennek kockázatát, de azt is, hogy ez a bátor olvasás örömmel, élménnyel is kecsegtet. Azután, ha a dolog nem sikerült, félbe szabad hagyni a könyvet! Biztos vagyok benne, hogy művelt ember is felnőhet úgy, hogy nem olvasta el az Örökösöket. Vagy a David Copperfieldet. Vagy az Oliver Twistet. Attól még értesülhet, tudhat róla, hisz láthatott képregényt, filmet, tévésorozatot, színdarabot, musicalt belőle. Lehet, hogy ezek valamelyikének a hatására később mégis eltalál a regényhez, vagy legalább szemelvényt olvas a teljes (!) szövegből. De a képregényt, filmet, tévésorozatot, színdarabot, musicalt megismerve még véletlenül sem fogja azt hinni, hogy akkor el is olvasta az adott Dickens-művet. Vagyis nem fogja megtéveszteni saját magát, s ítéletet sem alkot arról, milyen is Dickens (tud-e írni, jól zárta-e le a történetét, az olvasónak tetsző-e a stílusa stb.) egy olyan szöveg alapján, amely valójában nem is Dickenstől származik. Hiszen azt mégsem állíthatjuk, hogy az olvasás célja a puszta sztori megismerése, s a történet maga a mű, különben elég lenne csak a Kötelezők rövident vagy a Wikipédiát olvasgatnunk könyvek helyett. Ezért, így rövidíteni tehát a második tökéletes paradoxon.

Nekem Oliver Mark Lester, bár film van jobb

Egy olyan világ meglehetősen logikátlan és fura lenne, ahol didaktikai céllal minden nevezetes könyvből készítünk egy rövidítést a rosszul, kedvetlenül olvasó fiatalok számára, akkor is, ha nekik való, nekik szánt a könyv eredetileg, és akkor is, ha nem, a Trónok harcától az Outlanderen át az Ambrózy báró eseteiig (gondoljunk csak bele, utóbbiból a hat plusz két kötet együtt 3070 oldal, s önmagában az Ármány és kézfogó is 704...). Aki nem ismeri az olvasás örömét vagy rosszul olvas, annak bizony a rövidített Dickens is kínszenvedés, s mindenképpen inkább élvezetes adaptációkat, rövid, de eredeti szövegrészleteket, meg irodalmi játékokat ajánlanék neki harmadára csonkított 19. századi klasszikusok helyett. Ha viszont valaki szeret olvasni, akkor a terjedelem csak akkor riasztja el, ha nincs lelkesedése vagy elköteleződése az adott könyv iránt. A lelkesedést és elköteleződést viszont rövidítéssel nemigen lehet elérni. A lelkes könyvmolyok könyvoldal-ezreket képesek elolvasni, ha kedvenc kötetükről, sorozatukról van szó, s a most fiatal olvasók éppen nem rövidítéspártiak, hisz ma már minden young adult regénytől is elvárjuk, hogy minimum 300 oldal legyen... (Ilyen értelemben egyébként megint Scott vagy Dickens korához hasonló az olvasmányok helyzete, ha közben el is telt majdnem kétszáz év. A stílus más, de a monumentalitás ma újra keresett.)

Ráadásul az olvasó fiatalok és kevésbé fiatalok egyáltalán nem ostobák: érdemes megnézni pl. a Molyon a rövidítmény-csonkítmány, a kötet első harmadát tartalmazó Copperfield Dávidról írt friss véleményeket. Ez csak egy rövid válogatás idén február elejéről, amely jól mutatja, hogy intelligens olvasó nem érzi jól magát, amikor rájön, hogy - még ha jó szándékból is, de - becsapta a kiadása. (Megjegyzés: a vélemények egyenes, változtatás nélküli idézetek. Pontos lelőhelyükre a felhasználónév linkesítésével hivatkoztam.)

"Befejeztem, és itt állok bambán, nem tudom eldönteni, hogy tényleg így ér-e véget, vagy egy két kötetes könyv első kötetét volt szerencsém befejezni." (Aida) "Ez a könyv szerintem alulértékelt (...). Néhol kicsit hosszadalmasan ír, emiatt adtam csak 4,5/5 csillagot. Ennek ellenére csalódásom hatalmas, de nem azért mert rossz lett volna a könyv,sőt. Azért vagyok csalódott, mert ez bizony csak a könyv első fele (sőt szerintem még abból is a megnyirbált verzió), a végén pedig konkrétan félbe van hagyva a történet, egyszerűen csak elsétálnak. Gyanús volt, hogy az eredeti kiadás több mint 600 oldal, ez meg csak 390, de gondoltam anno biztos más papírra, más betűkkel szedték a könyveket, és így kijön a matek. De nem, kérem én itt át lettem verve, pedig úgy olvastam volna még. Ráadásul abban a kötetben amit én olvastam azért nem annyira emlegetik, hogy ez nem a teljes verzió, csak annyi jelzi, hogy „Gyermekévek, ifjúság”. Most mehetek levadászni a 2.kötetet valahol." (fretonilla) "Pedig annyi baljóslatú előrejelzés van a kötetben, hogy most már érettebb fejjel joggal számíthattam arra, hogy azért történnek még dolgok – és aztán egyszer csak vége lett. Néztem, hogy azért merész dolog ennyi mindent az olvasó képzeletére bízni. Aztán sikerült szétválasztanom a lapokat, és a fülszövegből kiderült, hogy ez csak a történet első fele, de nyilvánvalóan az ifjú olvasók iránti tapintatból vagy nem tudom, a második rész el lett sinkófálva. Gondolom, az 1000 oldalas kiadásokban kellene keresnem. Szóval most itt állok meglőve, kezemben egy fél történettel. Ráadásul egy elég nyomasztó regényről beszélünk." (Bogas) "Ottlik Géza fordításában sajnos csak a gyermekévek voltak elérhetőek, és naivan azt hittem ennyi az egész. De szerencsére egy-két hozzászólásban felfedeztem, hogy ez bizony nem a teljes mű. Az igazi irodalmi élmény miatt (és a kíváncsiságom miatt) úgy gondoltam, hogy muszáj a teljes művet elolvasnom. Teljes és végleges értékelés majd ott lesz, itt meg egy link valamikor oda, ha majd felnőttem Davy-vel." (ZolKov - Az értékelő nem hagyta magát, tovább olvasott, és később be is linkelte a teljes változat értékelését, érdemes megnézni.) S végül egy példa arra, amikor valaki nem olvas tovább, de elégedetlen a rövidítés miatt (amiről tényszerűen nem tud):  "Bár nem nyűgözött le teljesen, összességében véve tetszett a könyv; a története követhető volt, a karakterrajzai csodálatosak, a humort is egészen könnyed módon szőtte bele a cselekménybe, viszont némelyik fejezetet elég rövidre szabta, pedig helyenként kíváncsi lettem volna bővebb elbeszélésre." (LooneyLuna23) Dickenst valószínűleg senki nem hibáztatta addig a rövid fejezeteiért, amíg el nem kezdtük kéretlenül rövidíteni a munkáit...

Irány a szöveg! - De melyik?

Száz szónak is egy a vége: nagyon itt volna már az ideje, hogy az ötvenes évek két rövidített Dickense, a két átdolgozott fiútörténet mindörökre távozzon a könyvesboltokból. Igaz, elég szerencsétlen eset, hogy mindkettő egyazon kiadó, a Holnap rendszeresen kiadott címe: ám mivel a teljes David Copperfieldet  a 2010-es, mára teljesen kifogyott sorozatos megjelenést leszámítva kerek negyven éve nem adta ki senki, esetleg meg lehetne vele próbálkozni... A könyvtárakból, könyvespolcokról még sokáig amúgy sem fognak sajnos eltűnni a nagy tételben beszerzett rövidítmények, amelyek az antikvár forgalomban is még hosszú ideig elétolakodhatnak a valódi változatoknak, főleg úgy, hogy sem a Molyon, sem a nagy antikváriumoknál (Libri, Bookline, Líra) nemigen lehet jelezni (hacsak a fülszöveg ki nem tért rá), hogy ezek a megtévesztő kiadások nem teljes változatok. Nem is beszélve az e-bookok piacáról, ahol jelenleg a teljes, totális zűrzavar uralkodik, részben a pontatlan szerkesztés, részben a jogdíjak elkerülése miatt (pl. a megvásárolható e-book esetében nem derül ki, mi van a csinos borító mögött, a fülszöveg egy teljes változat leírása, "kölcsönözve", így azt sejteti, az e-book maga is teljes fordítás lesz, de a megvásárlás után kiderül, a kötet rövidítmény, s még csak nem is az ötvenes, hanem az 1920-as évekből,... és lehetne folytatni).

Ha az iskolai oktatásról van szó, és akár egy tankönyv, akár egy tanár Dickens szövegével szeretné megismertetni a tanulót, jó lenne, ha tényleg Dickens szövegének fordítása kerülne be a szöveggyűjteményekbe. Ha pedig szeretnénk a fiatal (vagy akármilyen) olvasókkal, az új generációkkal is megismertetni Dickenst, igazán el lehetne kezdeni azzal, ha a Magyar Elektronikus Könyvtárban nem szinte csak régi és átdolgozott szövegeket lehetne találni Dickenstől, vagy legalább kiderülne ezekről, hogy rövidítettek, régiek, s hogy van másik, újabb is rajtuk kívül. (Mert logikus, tudom, nem lehet minden ingyenes: én is vettem a Dickenseimet...)

MEK

A Copperfield Dávidból és a Twist Olivérből például nincs fenn teljes szöveg a MEK-en: előbbinél Mikes Lajos 1922-es ifjúsági átdolgozását, utóbbinál a Bálint György - Ottlik Géza-féle rövidítés mellett Csánk Endre 1926-os avult, erősen meghúzott fordítását sikerült digitalizálni. A Barnaby Rudge egy 1872-es, a Martin Chuzzlewit 1885-ös, a Nicholas Nickleby 1894-es, a Nehéz idők 1908-as, a Kis Dorrit  1910-es, az Ódon ritkaságok boltja 1913-as, a Nagy várakozások (azaz Szép remények) 1924-es fordításban érhető el a MEK-en. Mindegyik, még a teljes szöveget tartalmazó kiadás is oly ódon, hogy teljességgel alkalmatlan Dickens megismerésére (pláne megszerettetésére): és ezt én írom, a régi fordítások lelkes csodálója... A klasszikus művek pontos, teljes műfordítása terén azonban annyit változott azóta az elvárás! Vonatkozik ez a Két város regényére is, amely esetében egy 1914-es és egy 1928-as szöveg közül lehet választani, s hiába készítője a másodiknak a nagy Karinthy Frigyes, mindkettőre igaz, hogy leginkább az olvasási kedv elvételére alkalmasak ma már. A Moly.hu-n szinte nincs olyan olvasója a Karinthy-változatnak, aki ne panaszkodna nehézkességére: gondolom, ez munka volt a negyvenéves költő-író zseninek, nem pedig öröm, mint a Micimackó. (De mindenki az ő változatánál lyukad ki, nemcsak az ingyenesség miatt, hanem azért is, mert az Európa életműsorozatának modern fordítása a boltokban beszerezhetetlen, e-bookban pedig pénzért sem kapható.) Az Örökösök nincs fenn, csak a felére rövidített A Jarndyce-örökösök: mivel itt a fordító, Ottlik Géza azonos, sejtem, a digitalizáló nem is tudta, hogy nem egy egész művet visz fel, különben az Örökösöket tölti fel... Összességében elmondható tehát, hogy mindössze két regény, A Pickwick Klub és a Dombey és fia található meg a MEK kínálatában modern, jó magyar szöveggel.

Kedvencem angolul

Amiben - nehogy valaki félreértse - nem az a gond, hogy nem kaphatom meg ingyen a legfrissebb szövegeket! Hanem hogy ki sem derül, hogy van bármi efféle. Angolul öt perc alatt eljuthatok a hiteles és valódi Dickenshez, magyarul lehet, hogy még a könyvtárban sem, de a neten aztán semmiképp... Az e-könyvek piacán pedig jelenleg a szépen csomagolt, pénzért megvehető MEK köszön vissza ránk. Az Alinea Pickwick történetek című kötetén kívül jelen pillanatban a Bookline-on például csak és kizárólag olyan magyar nyelvű Dickens-e-regények kaphatók, amelyek a fenn felsorolt 100-150 éves magyar szövegeket tartalmazzák. Addig, amíg az olcsó ár nem jár együtt ellenőrizhető adatgazdagsággal, ezeknek az innovatívnak tűnő e-példányoknak a beszerzése egyelőre nem a jövőbe vezet.

Így hát azt gondolom, elég messzire visz Dickens regényei gyerekváltozatának kérdése. Meggyőződésem, hogy a műveket napjainkban, amikor rengeteg adaptációhoz (képeskönyv, képregény, sorozat, rajzfilm, film), cselekményösszegzéshez és kiegészítő információhoz hozzá lehet jutni egy-egy műről, magát a művet csak és kizárólag teljes, eredeti változatában érdemes megismerni magyarul. Annak van értelme, ha avatott tollú fordító mindazt átülteti, ami az idegen eredetiben a regényhez, kisregényhez, novellához tartozik: nem ment meg engem attól, hogy untasson a szerzői előszó, nem törli a szerzői lábjegyzeteket, mert foglalnák a helyet a lap alján, nem fél attól, hogy nevetségesnek találnám a fejezetek mottóit, hanem szépen lefordítja őket, ahogyan a szerinte hosszadalmas leírásokat, a túl érzelmes párbeszédeket, a stílus furcsaságait sem nyirbálja és húzza meg. Ehelyett a saját anyanyelvemen kapom meg azt, amitől a könyv önmaga, s azután magam dönthetem el, tetszik-e, és mennyire. A felnőtteknek készülő műfordításokra ez a szabály érvényes jó hetven éve. Ideje lenne, hogy ebből a szempontból a gyerekeket is embernek tekintsük.

Kedvencem magyarul

A fenti eszmefuttatás persze tűnhet elitistának, s felmerülhet, miért akarom elvenni a gyerekektől az Oliver Twistet és a David Copperfieldet. Nos, nem akarom. Én az előbbit tízévesen olvastam el a teljes változatban, az utóbbit tizenkét éves koromban, vagyis teljesen gyerekként. Abban viszont felnőttnek tekintettem magam, hogy az engem érdeklő könyvet elkezdtem, végigélveztem és befejeztem. Nem éreztem úgy, hogy valakinek meg kellett volna kímélnie egyes mondatoktól, fejezetektől, vagy az utóbbi könyv utolsó kétharmadától. S ma is szeretem Dickenst. Másfelől tökéletesen normálisnak tartom azt is, ha valaki húsz vagy harminckét évesen találkozik e kötetekkel, és azt is, ha sosem.

Számomra az olvasásban a két legfontosabb dolog a kíváncsiság és a szabadság. Dickens is megérdemli, hogy szabadon választhassunk, ha kíváncsiak vagyunk rá, milyenek a regényei, s meg akarjuk érteni, miért tartják őt a 19. század egyik legnagyobb angol írójának.

Kapcsolódó linkek
Charles Dickens életműsorozata
Charles Dickens regényei magyarul
Walter Scott életműsorozata
Walter Scott regényei magyarul
Daniel Defoe: Robinson Crusoe
Old Shatterhand ökle - Megsemmisítő átdolgozások 1.
Old Shatterhand ökle - Megsemmisítő átdolgozások 2.