2019. április 4., csütörtök
Főhőse – te vagy. Általában ritka
az olyan regény, amelynek szövege egyes szám második személyben szövődik. Ettől
ugyanis irgalmatlanul és elháríthatatlanul személyes lesz bármely történet. A
magyar olvasó leginkább csak a régi Kaland
– Játék – Kockázat regényekben találkozhatott ilyennel. Ám ezúttal ahelyett,
hogy olvasóként sárkányokkal, démonokkal és más létsíkokról érkező seregekkel
kellene optimista hangulatban megvívni (és dobni nekik két kockával), ebben a
képzeletjátékban saját kedves, megszokott világunk bolydul fel, legközelebbi szeretteinket
veszítjük el, s miközben a történet kérlelhetetlenül halad előre, újra és újra
számot kell vetnünk azzal, mi az igazán fontos az életünkben, mi az, ami
megmaradhat nekünk.
"Minden egyes alkalommal összerezzensz, amikor valahol messze elsüvít
egy lövedék…" "Állandóan fázol." "A legjobb barátod eltűnt." "Mindeneteket el kell adni." Így
sorakoznak egymás után a rövid, újabb és újabb lemondásokat, veszélyeket és
tragédiákat jelző mondatok. És ellentétben azzal a közönnyel, amivel egy
játékkönyvben fogadhatta az olvasó akár azt a pillanatot is, amikor legyőzték,
itt mindennél fontosabbá válik a túlélés, a megmaradás hogyanja.
Janne Teller dán írónő eredetileg
2001-ben írta meg a Ha háború lenne
Skandináviában című kisregényét, azzal a céllal, hogy főképpen a fiatalok,
a legnyitottabb, ugyanakkor a leegyszerűsítő szólamok által leginkább
befolyásolható korosztály számára új nézőpontból mutathassa meg, milyen is
lehet, amikor a háború megfoszt az otthonunktól, menekültté, idegenné, mássá
tesz. Ám nemsokára igény támadt rá, hogy eredeti gondolatkísérletét,
amelyben a skandináv államok között tört ki a háború, megismerhessék
más nemzetek olvasói is. A Ha háború
lenne Skandináviában lényege azonban épp a személyesség, az itt-és-most szituáció,
a „rólunk szól” érzés volt. Ezért az írónő – együttműködve külföldi kiadóival –
végül annyi változatot írt a könyvből, ahány helyen az megjelent, s a mű új
címet is kapott: Ha háború lenne nálunk.
Így a mi regényünkben a tizennégy éves főszereplő egy olyan diktatúrában él,
amelyet a "Tengerpartot Magyarországnak!"
háborúpárti csoportosulás vezet, s amely háborúban áll Ausztriával a szlovén tengerpart
megszerzése érdekében. Majd lassanként elveszíti ezt a háborút, s a névtelen
főszereplő családja előtt nem marad más út, mint elmenekülni a békés és jóléti
társadalommal rendelkező, de közerkölcsei és vallásossága tekintetében
végtelenül konzervatív Egyiptomba. Vajon hazára találhatnak-e ott a magyar menekültek?
Mi marad a családból? Visszatérhet-e majd egyszer Magyarországra a főszereplő
A töprengésre késztető rajzokkal
illusztrált kötet korábban kis méretben, útlevélkönyvecskének
álcázott külsővel már megjelent magyarul. 2019-ben azonban a Scolar új külsővel,
friss kiadásban küldi a boltokba abban a sorozatában, amelyben számos kedvencem, így Wolfgang Herrndorf Csikk és Robert Williams Luke és Jon című könyve is napvilágot látott már. Ezekhez és a sorozat minden darabjához hasonlóan ezt is lelkesen ajánlom a bátor olvasóknak, legyenek akár felnőttek, akár gyerekek.
Linkek
