Gábor Miklós (1919-1998) nemcsak színész volt, hanem író is. S nem egyszerűen emlékiratíró vagy önéletrajzszerző, hanem konokul és makacsul alkotó, valódi életművet hátrahagyó művész. Ennek ellenére tudomásom szerint egész életében mindössze egyetlen irodalmi díjat nyert el, a Füst Milán Prózai Díjat (Füst Milán-jutalom) fél évvel a halála előtt, 1997-ben. Ez a bejegyzés a köteteit sorolja fel, amelyekről később szeretnék még részletesebben írni. A könyvek közül három kedvencem: az Egy csinos zseni, a Sánta szabadság - és a Kicsi-világ-háború.

Nyomozok magam után: Naplók, Új Palatinus, 2003 (posztumusz)
Sánta szabadság, Magvető, 1997
Egy csinos zseni, Magvető, 1995
Kos a Mérlegen, Szépirodalmi, 1990
Kicsi-világ-háború: Napló, huszonöt évesen, Szépirodalmi, 1976
Moliére műhelyében: Feljegyzések Alceste-ről, Szépirodalmi (Műhely, Mészöly Dezső Moliére-naplójával egy kötetben), 1975
A színész árnyéka, Szépirodalmi (Műhely), 1972
Tollal: Naplójegyzetek, Szépirodalmi, 1968 (átdolgozott, bővített)
Tollal: Naplójegyzetek, Szépirodalmi, 1963

Link
100 éve született Gábor Miklós
100 éve született Gábor Miklós - Hangmontázs