Az Angyal (The Saint) című sorozat nem kifejezetten hagyott időt hősének a könyvekben való elmélyülésre: sokkal inkább szólt nyomozásról, szerelemről és ökölpárbajokról, mint egy-egy jó könyv élvezetéről... Mint igazi könyvmoly, mégis izgalmasnak találom, hogy négy kötet mégis - különböző okokból - kiemelt szerepet kapott a sorozatban. Ebben a bejegyzésben ezeket gyűjtöttem össze.

3. évad - 3. epizód: Madame Chen gyöngyei (Jeannine)
Françoise Mallet-Joris: Le Rempart des Béguines 
Le Livre de Poche, 1963
A tévésorozatban ez az első alkalom, hogy könyvet látni Simon Templar kezében... Irodalmi kalandozása mindjárt igen merészen kezdődik: francia eredetiben olvassa Françoise Mallet-Joris Le Rempart des Béguines című regényét.
A franciául író belga szerzőnő 1930-ban született, 2016-ban hunyt el, s magyarul is olvasható A Mennyei Birodalom és az Allegra című könyve. Igazi hírnévre azonban pontosan a Templar által olvasott, első regénye miatt tett szert, egyrészt, mivel 1951-ben, húszévesen publikálta, másrészt mert benne a leszbikus szerelemmel foglalkozott, amelyet Hélène, egy magányos, édesanyját elvesztett tinédzser kezd érezni érezni egy harmincas, varázslatos nő, Tamara iránt. A könyvből 1972-ben film is készült. Bár a modern kritikusok a regényt már inkább csak bátornak, mint igazán találónak és jelentősnek tartják, 1963-ban, amikor Az Angyal eme Párizsban játszódó epizódját forgatták, a legteljesebb újdonságnak számított: ebben az évben jelent ugyanis meg friss, második, zsebkönyvkiadása.
Persze kérdés, hogy Simon Templar tényleg érdeklődésből olvasta-e a könyvet, vagy csak kifejezetten azért, hogy Quercy felügyelőt és Leduc őrmestert bosszantsa... A szállodai ékszerlopással foglalkozó történetben ugyanis a rendőrség egész éjszaka fel és alá rohangál a hotel folyosóin, egyszerre megfigyelve az Angyalt, aki speciel épp nem is akart semmit sem ellopni, s Madame Chen gyöngyeit, amelyeknek meg persze igenis lába kél. E hajsza közben Templar egy kényelmes fotelben üldögél, a jelek szerint valahol a tizedik oldal táján jár a könyvben, s persze nem felejt el szemrehányást tenni a rányitó Leducnek: "Ebben a hotelben nehéz olvasni. Mit művelnek?" Majd megy, megment egy szabadsághőst, átver egy csalót, megfőz egy csirkét, és végül persze csak azért is átjátssza a kommunista first lady gyöngyeit azoknak, akik jó célra használnák az árát.

3. évad - 22. epizód: Az évszázad bűnügye (The Crime of the Century)
Isaac Babel: Collected Stories
Penguin Books, 1961
Amikor Simon Templar ismét könyvet vesz a kezébe, meglepő helyzetben teszi. Az epizódban egy gyilkos rablóbandába épül be álnéven: a poggyászában mégis ott vannak Iszaak Babel Válogatott novellái.
Babel 1894-ben, Odesszában született: a 20. század első felének legjelentősebb orosz elbeszélője. 22 évesen jelentek meg első írásai. 1920-ban tudósítóként és tolmácsként kísérte Bugyonnij Első Lovashadseregét, ebből az élményéből született legjelen-tősebb novelláskötete, a Lovashadsereg (1926). Szintén híres az Odesszai történetek (1931) című elbeszélésciklusa: mindkét gyűjtemény számos alkalommal megjelent magyarul. Babel életműve alig száz novellából áll: az író még csak negyvenöt éves múlt, amikor 1940-ben a sztálini tisztogatások áldozata lett. Angol nyelven ez a Collected Stories volt az első modern gyűjtemény a novelláiból: eredetileg 1957-ben jelent meg, az Angyal által olvasott 1961-es pedig az első Penguin zsebkiadása volt.
A jelenetben Templar ágyán fekve, teljesen felöltözve várakozik arra, hogy végre éjjel 11 óra legyen, amikor miniatűr adóvevője segítségével kapcsolatba léphet Philip Greyjel, a rendőrségi összekötőjével. Eközben olvassa Babel novelláskötetét, amelyben már majdnem a felénél, valahol Az özvegy tájékán járhat. Amikor eljön a megfelelő időpont, sietve, de gondosan megjelöli, hol tart (könyvjelzőként behajtva a lap sarkát), s csak utána lát munkához. Különösen figyelemreméltó ez a szituáció egy olyan filmben, amelyben a veszélyeket vállaló, álruhás hősnek el kell töltenie valahogyan az időt a találkozó / jelentkezés pillanatáig: a könyvekben és filmekben ilyenkor járkálni, gondolkodni, tevékenykedni szoktak - elmélyülten olvasó titkos ügynököt viszont ilyen helyzetben még nem láttam. Úgy tűnik, Simon Templar tényleg szeret olvasni, és veszélyek között is képes koncentrálni egy jó könyvre... (1)

5. évad - 11. epizód: Hajsza egy akta után (Paper Chase)
Leslie Scott: Black Bonanza
Consul Books, 1964
Hogy egészen pontosan mit is olvas az Angyal, még egy alkalommal szerepel a tévésorozatban. Simon Templar titkosszolgálati küldetésben vonatozik Berlinből Lipcsébe, s közben sikertelenül próbál meg belemélyedni tervezett úti olvasmányába, Leslie Scott Black Bonanza című vadnyugati történetébe.
Alexander Leslie Scott (1893-1974) - bár mára szinte teljesen elfelejtették - hosszú éveken át az egyik legnépszerűbb cowboyregény-írónak számított Amerikában. Eredeti foglalkozása szerint bánya- és hídépítő mérnök volt, de eközben is mindig a kalandot kereste: huszonévesen részt vett a mexikói forradalomban, majd néhány évig a francia idegenlégióban szolgált. A harmincas évek elején vált íróvá, s haláláig sorozatban jelentette meg kalandregényeit és elbeszéléseit a Texas Rangerekről Jackson Cole, majd Bradford Scott néven. Saját nevén csak néhány kötetet jegyzett: ezek közül a Black Bonanza volt az utolsó 1964-ben. Főhőse, a kalandor Wade Rawlins, aki szerencsét próbálni érkezik Beaumont veszélyes városába, ahol sötétedés után nem tanácsos kimerészkedni az utcára két töltött fegyver nélkül.
Ideális úti olvasmány olyasvalakinek, mint Simon Templar, az olykor kamaszfiúsan pimasz és minden kalandért lelkesedő hős, aki soha, semmilyen veszély elől nem fut el. Persze érdekes kérdés, hogy vajon mikor tette az útitáskájába a könyvet. Amikor még azt hitte, pusztán Nyugat-Berlinbe megy, fényképről azonosítani egy keletre szökött külügyminisztériumi hivatalnokot? Vagy már azután, hogy megtudta, titkos küldetésre indul a vasfüggöny mögé, kiadva magát a kellemes modorú Neville Franklin Forbesnak, aki a birminghami Warden és Smitht, egy optikai lencséket gyártó céget képviselni utazik a Lipcsei Nemzetközi Vásárra? Mindenesetre váratlan útitársa, a gyanakvó Probst tábornok, a Népi Rendőrség Lipcsei Hadosztályának tolakodó vezetője nem hagyja az Angyalt olvasni - mivel egész úton szülei egykori optikai üzeméről és a legfrissebb technikai fejlesztésekről akar csevegni Mr. Forbesszal...

Bónusz:
1. évad - 4. epizód: A kapzsi bakó (The Covetous Headsman)
François Villon Versei
Bár a könyvet egyszer sem látni igazán, s nem is az elolvasása a lényeg, mégis, még egy kötetnek van kiemelt szerepe Az Angyal-sorozatban: François Villon Verseinek.
A könyv kétféleképpen is szerepel a történetben. Egyrészt kiderül, a címe szolgált jelszóként egykor a francia ellenállás néhány párizsi tagja, így Antoine, az antikvárius, és az akkor még tinédzser Simon Templar között. Amikor az Angyal ebben a korai, Franciaor-szágban játszódó epizódban segítségre szorul, mivel egy olyan gyilkost keres, akinek egykor talán a Résistance-hoz is köze volt, újra Antoine-hoz fordul. Az öregúr akkor ismeri meg, amikor érdeklődik, "Van egy példánya François Villon verseiből?", majd idézi a híres sort: "Hol van már a tavalyi hó?" Úgy tűnik, egykor ez volt az a kettős kód, amelyet ők ketten használtak. Másrészt a vörös színű Villon-kötet, amely a bolt egyik könyvespolca felülről második sorának jobb szélén áll, egy vészmechanizmust is beindít: miután valaki óvatosan kihúzta a könyvet, a polc néhány pillanat múlva előredől a gyanútlanul előtte állókra. Úgy tűnik, a háború idején többször is sor került a használatára, Templar azonban nem lehet biztos benne, hogy majdnem húsz év után is működni fog-e: de végül természetesen sikerrel jár, s már csak be kell pakoltatnia ártalmatlanná tett támadóit Antoine még szintén a háború idejéből való pincehelyiségébe. Így az Angyalnak közvetve a könyv segítségével sikerül rávennie a vallomásra a "kapzsi bakó", a háborús örökségre vadászó egykori kollaboráns fogdmegjeit: azok pedig leleplezik megbízójukat, aki a jelenbeli gyilkosság mellett 27 ártatlan ember haláláért is felelős még a háború idejéből...
Amióta csak először láttam, elbűvöl ebben az epizódban, hogy úgy ad ártatlanul hősies múltat az Angyal karakterének, hogy valójában mégsem árul el róla semmi pontosat. Mivel a tévésorozatban Simon Templar-nak nincsen kora és nem foglalkozik régi emlékekkel, nem lehet tudni, mennyi idős volt a háború kitörésekor ("very, very young"), sem azt, hogyan került (egyedül?) Párizsba a német megszállás idején. (2) Mindenki magának képzelheti el, mi mindenen mehetett keresztül, hogyan segíthetett "kérdés nélkül engedelmeskedve" az ellenállók kis sejtjének, amelyet a Tizenkettes szám irányított. Őt Templar csak most, az epizód végén fogja megismerni - és igencsak meglepődik a személyazonosságán. Villon versei pedig ennek az egész szép kis történetnek a jelképévé válnak. Mindez igazán tetszik...

Összefoglalva: bár Simon Templar mindkét (mindhárom?) sorozatbeli lakásában találhatók könyvespolcok és könyvek, történetei természetesen nem az olvasmányairól szólnak. Ennek ellenére négy könyvnek mégiscsak fontos szerep jutott Az Angyal kalandjaiban. A bejegyzés ezekről szólt és a televíziós Angyal kikövetkeztethető, elképzelt karakteréről: mindennek természetesen semmi köze sincsen a szerep megformálójához, Roger Moore-hoz. Ettől függetlenül kíváncsi lennék, ki választotta ki Simon Templarnak ezeket az olvasmányokat, különös tekintettel a Babel-kötetre: a forgatókönyvírók, a kellékesek, vagy...?

Megjegyzések
(1) Mindez ráadásul egy olyan epizódban történik, ahol Templart pontosan úgy álcázták, mint Ian Fleming egyik regényében James Bondot... Az epizódban Simonnak Karl Manster, egy harminckilenc éves, priuszos New York-i bűnöző, "a széfek koronázatlan királya" helyébe kell lépnie, akivel a repülőtéri irodában cserél helyet. Miután az Angyal pénzfeldobással eldönti, hogy segít Teal felügyelőnek a kockázatos küldetésben, s hajlandó beépülni a veszedelmes és nagystílű rablóbanda belső köreibe, egy csinos hölgy kissé átsminkeli, amelynek eredményeként ugyan nem "lehet hajszálra olyan, mint Manster, de kevésbé fog hasonlítani önmagára". Templar némi őszesfehér színt kap a halántékára, a jobbra igazított frufru és az enyhe oldalválaszték erősen lakkozott, hátrafésült frizurának adja át a helyét, egy kis smink pedig megerősíti a szemöldököt, illetve a szemkörnyéki és a száj melletti ráncokat, ahogy az a mellékelt képen is látható. "Egy leheletnyi fehér árnyalat a halántékon. (...) A szemek és a száj sarkában elmélyültség nyoma. A járomcsontok alatt alig észrevehető árnyék. Semmi olyan, amire ujjal rá lehetne mutatni, de az egész olyasvalakit eredményezett, aki határozottan nem volt azonos James Bonddal" - ez pedig már A gyémánt örök című, 1956-os Fleming-regény (IPC, 1990, 40., Révbíró Tamás fordítása) egy részlete, amikor Bond átalakul Peter Franksszé, a gyémántcsempésszé. Igaz, Bondnak el kell tüntetni a sebhelyét, míg Templar kap egy ideigleneset. Az Angyal-epizód egyébként Leslie Charteris The National Debt című novellája alapján készült. Charteris kifejezetten rossz véleménnyel volt James Bond figurájáról és Flemingről...
(2) Lehetséges, hogy ebből az időből való Simon ismeretsége az ékszerek, hamisított értékpapírok és mindenfajta körmönfont csalás házsártos és katonás modorú, vele azonban kedélyesen anyáskodó szakértőjével, Mére Lafonddal, aki "a régi kedves kis kalóz"-ként (vagyis "reputable buccaneer"-ként) emlékszik rá, aki sosem működött együtt a hatóságokkal. (Lásd 2. évad - 7. epizód: A hamis indíték.)