A Vörös Pimpernelről bizonyára sokan hallottak már. A kifejezés ugyanis egyszerre jelent két dolgot: egy kis, szerény, piros mezei virágot és a valaha élt legnagyobb angol romantikus hősök egyikét. A kifejezés története nem nyúlik vissza a régmúltba, alig száz éves, s megalkotója sem Sir Walter Scott kortársa, sőt, még csak nem is „igazi” angol. A titokzatos hőst ugyanis egy magyar származású bárónő, Orczy Emma találta ki. A maga teremtette legendának életében tizenhét kötetet szentelt, azóta pedig a Vörös Pimpernel életre kelt mozifilmen, tévésorozatban és színpadon is. Magyarországon kalandjait újabban a Kairosz Kiadó adta ki, akik 2017 végén egy igazi könyvkülönlegességel álltak elő: végre új fordításban jelentettek meg egy hamisítatlan Vörös Pimpernel-kalandregényt Revans Párizsban címmel.

Bár nem szoktunk tisztában lenni vele, nyugodtan mondható, hogy Orczy Emma Magdolna Rozália Mária Jozefa Borbála bárónő az egyik legsikeresebb magyar exportcikk. Igaz, a világ többi részén általában úgy ismerik, mint Baroness Emmushka Orczyt, a híres írónőt: kalandregényei, történelmi elbeszélései, krimijei és meséi ma is újabb és újabb kiadásokban látnak napvilágot angol nyelven, e-book formátumban pedig az egész életműve kapható. Bár Tarnaörsön született 1865-ben, ízig-vérig magyar mágnáslánynak, mégis angol író vált belőle. Apja, a Nemzeti Színház intendánsa, 1868-ban egy riasztó helyi parasztlázadás hatására elhagyta szűkebb pátriáját, s családjával Brüsszelbe, Párizsba, majd 1873-ban Angliába költözött. Emma lánya kiváló művészeti képzést kapott: kezdetben zenét tanult, a festészethez azonban nagyobb tehetsége volt, s még a Királyi Művészeti Akadémián is kiállították néhány művét. A festészet ismertette össze későbbi férjével, Montague MacLean Barstow-val, egy fiatal rajzolóval, akivel később közösen kezdtek el illusztrált könyveket kiadni. Bár 15 éves koráig Orczy Emma állítólag egyáltalán nem tanult meg angolul, felnőttként kora legkedveltebb szerzője lett. 1899-ben megszületett első történelmi regénye, a Ferenc József gyertyatartói, amelynek egy merész összeesküvő és egy titokzatos kémnő a főszereplője. Igazi nagy sikerét azonban A Vörös Pimpernellel érte el, amely először a színpadon debütált 1903-ban, ezután lett belőle regény 1905-ben. Meghozta az elismerést szerzőnőjének, s elképesztően sikeres brand lett: hála neki, Orczy Emma elismert angol íróként hunyt el 1947-ben, Londonban – az utókorra pedig egy varázslatos legendát hagyott, a Pimpernelét.

Anglia, amely olyan büszke volt történelmére, évszázados, mindig sikeres különállására és humánus történelemformálására, 1903-ban azonnal lelkesedni kezdett a Vörös Pimpernel sokértelmű alakjáért, majd a rajongáshoz csatlakoztak az egész világ olvasói, így a magyarok is. A könyvek hőse, Sir Percy Blakeney ugyanis maga a megtestesült tökély, a régensség korának férfiideálja. Két méter magas, széles vállú, egyenes tartású, karcsú, táncos lábú, hihetetlenül gazdag, elegáns és világlátott angol arisztokrata, a régensherceg, a leendő IV. György kebelbarátja, a szalonok szellemdús központja, és az incroyable-divat szélsőséges megoldásainak kifinomult követője. Illetve: ő az angol férfiideál a huszadik század elején, s akár ma is, a divatfi és úriember, persze kis módosításokkal. Ám meglepő módon látszólag érdemtelen a rajongásra, a szellemi restség, a lelki tunyaság jellemzi: tartása bágyadt, a hangja lassú és vontatott, az élcei könnyedek és üresek, s az egész férfi úgy viselkedik időnként, mint egy precízen kitömött beszélő szalmabáb. Ám aki elolvas akár csak egyetlen Pimpernel-regényt, vagy megnéz egy filmet Sir Percyről (mert abból is majdnem húsz van már), az hamar rájön, mindez csak álca, hiszen a hős kétarcú: miközben szórakozott ostobának tetteti magát, vészhelyzetben látszólag csak unatkozik és ásítozik, valójában azonos az üldözötteket és menekülőket szöktető, bátor és bravúrosan fortélyos Vörös Pimpernellel. A mai olvasók és nézők persze ezt a receptet, a piperkőcöt tettető szabadsághőst Johnston McCulley Zorro-történeteiből is ismerhetik, ám azok közül az első csak 1919-ben jelent meg – vagyis a Pimpernelt nyugodtan lehet Zorro „ősének” is nevezni…

A külföldről hazatért különc arisztokrata, Blakeney vagyonát, tehetségét és bátorságát a világ legtiszteletreméltóbb céljára használja fel: halálos veszélybe került franciákat menekít ki a forradalmi Franciaországból. Kalandjai sorában a Revans Párizsban volt a második: Orczy Emma rögtön az első, nagy sikerű regény, A Vörös Pimpernel folytatásaként alkotta meg ezt a szép, érzelmes és kalandos történetet, amelyben egy született herceglány, Juliette De Marny éppen a forradalom látszólag kérlelhetetlen apostolába, a híres szónokba és okos ügyvédbe, az igen becsületes és bátor Paul Dérouléde-be szerelmes. S teszi ezt úgy, hogy közben haldokló apjának tett fogadalma köti: guillotine alá kellene juttatnia a férfit. A két szerelmessel számos filmbe illő fordulat esik meg, s természetesen mindkettejüket elsodorná a forradalom agresszivitása, gonoszsága és őrjöngése – ha nem találkoznának Sir Percy Blakeneyvel, vagyis a Vörös Pimpernellel. A szép nyelven megírt, kicsit érzelmes kalandregény ugyan kereken száztíz éves, mégis valamennyi olyan klisét tartalmazza, amiért az ember ma is szívesen olvas történelmi kalandsztorit: álruha, szökés, szerelem, kockázat, tévedés, kémkedés, gonosz terveiről monologizáló gonosz, s egy kis irónia, sőt, humor. Izgalmas könyv, és azért is jó elolvasni, mert Orczy Emma angol elbeszélőnek sem volt utolsó!

Érdekes módon azonban 1945 és 1990 között egész életművével együtt kisöpörték a magyar irodalomból: az akkori rendszer nem viselt el egy olyan hőst, akinek a kalandjai rossz fényt vethetnek az égi magasságokba emelt francia forradalomra. Így a Pimpernel-könyvek és az egyéb Orczy-munkák (mint A rejtélyes sarok című, pompás kriminovella-gyűjtemény, amely Agatha Christie-nek is az egyik kedvence volt) évtizedekig nem jelenhettek meg nálunk. Ezért jó, hogy a Kairosz Kiadónak van egy Orczy-sorozata, ezért örülök, hogy ajánlhatom most ennek az egyik kötetét. Az pedig már csak hab a tortán, hogy a mintegy nyolcvan éve magyarul egyszer már Megfizetek! címen kiadott kötet most új, modern fordításban, nagyon szép borítóval, teljesen újjászületve és újjáéledve láthat napvilágot a sorozatban, mint Revans Párizsban.

Szeretnék abban bízni, hogy olvasása újabb rajongókat szülhet Orczy Emmának, hiszen a könyv bizalommal ajánlható a kalandok kedvelőinek, a nosztalgiázni szeretőknek,  az ifjabb olvasóknak, azoknak, akik látták a Pimpernel-musicalt, vagy bárkinek, akit lenyűgöz egy olyan hős, aki azt a felfogást képviseli, hogy minden emberi élet értékes. A Pimpernel számára ugyanis nincsenek szempontok egy ember megítélésében: ő mindenkit megment, akit csak tud, mindenkiért az életét adná. S ez jóval több, mint angol sport, játék a veszéllyel: ez már – könnyed, romantikus, de – életfilozófia. Ha valamiért, hát ennek a megalkotásáért tényleg büszkék lehetünk Orczy Emma bárónőre.

A cikk az Ekultura.hu-n: Orczy Emma bárónő: Revans Párizsban
Más Ekultura.hu-s ajánlóim: Ekultura.hu és én