A mai könyvkiadás tekintélyes hányadát teszik ki az olyan művek, amelyeknek éppen megnézhető a moziban a filmváltozatuk. Ha valamit moziváltozatban bemutatnak nálunk, sokszor érdemes kiadni - akkor is, ha addig ez senkinek sem jutott eszébe. (Így jelent meg újra méltó kiadásban például Maugham Színes fátyola, leszámítva egy magánkiadást, ötvennyolc év után.) Ha pedig a filmmé változott könyvet már megjelentették nálunk, akár röviddel az első kiadás után is érdemes a boltokba küldeni a regény második kiadását, "filmképes borítóval": hiszen gazdára talál azok között a lelkes mozirajongók közt, akik filmen fedezték fel az adott történetet, s addig nem is hallottak róla. Így látható ma már Gary Oldman a Suszter, szabó, baka, kém (korábban Árulás, John le Carré, Agave), vagy a gyönyörű, sárgás-sztáros filmplakát A Segítség (korábban A segítség, Kathryn Stockett, Európa) új borítóján. Az sem volt nagyon rég, amikor Will Smith - több beleolvasó mozinéző számára meglehetősen értelmetlenül - megjelent Isaac Asimov Én, a robotjának fedelén (Szukits), a helyes kiscipők zavarba ejtően szoborszerű, ölelkező Eric Banává és Rachel McAdamsszé változtak Audrey Niffenegger Az időutazó felesége című regényén, vagy épp végre újra kiadták H. G. Wells évtizedekig hanyagolt Világok harca című művét a Spielberg - Tom Cruise változat plakátjával a borítón (Ulpius-ház).

Persze vannak túlzások is: például amikor Johnny Depp főszerepet játszott a Közellenségekben, a Könyvmolyképző sürgősen megvette Bryan Burrough Amerikában is a filmplakáttal megjelentetett oknyomozó könyvét az FBI szervezéséről, és kiadta. Addig rendben is volna, hogy ezt a történelmi kutatásokon alapuló népszerűsítő szakkönyvet (jegyzetekkel, fotókkal, forrásokkal van tele) külföldön is a Johnny Depp-film sikerét meglovagolva jelentették meg másodszorra, ám 2004-es első kiadásánál még nyoma nem volt annak, hogy köze lenne egy akkor még el sem tervezett Dillingerről szóló filmhez. Én érdekesnek találtam, de aki a film után, filmkönyvként vette kezébe, talán nem csak csalódott, de sok esetben unatkozott is, hisz a könyvet nálunk már nem szakkönyvként, hanem krimiként hirdették... Ugyanilyen túlzás, hogy miután végre sikerült Magyarországon kiadni egy mérvadó, tényleg szakszerű népszerűsítő könyvet a Stauffenberg-féle, Hitler-ellenes összeesküvésről (Christian Graf von Krockow: A Valkűr-hadművelet, Gabo, 2008, eredeti címe: Eine Frage der Ehre vagyis Becsületbeli ügy / Becsület kérdése volt, s 2002-ben, a szerző halála évében jelent meg németül, ami egyértelműen kizárja, hogy bármi köze volna az amerikai filmhez...), mindjárt rákerült Tom Cruise a 2008-as moziból, következésképp a könyvre ránézők ötven százaléka nem vette meg, mert azt hitte, ez egy regény, amit a filmből írtak. (1)

Nehéz ügy tehát, ha film születik egy könyvből. Még izgalmasabb azonban a megfilmesített könyveket elválasztani a megkönyvesített filmektől. Pedig a műfaji eltérés nyilvánvaló: előbbiben a cselekmény nem fog megfelelni minden pontján a filmének, ellenben a stílus, az írásművészet nagyon is kárpótolhat ezért. A megfilmesített könyv világa általában önálló világ, saját törvényekkel. Ezzel szemben egy regénnyé formált forgatókönyvtől elvárjuk, hogy pontosan azt adja vissza írói módszerekkel, amit a filmen láttunk. Idézze fel a legizgalmasabb pillanatokat, mutasson be háttérinformációkat, avasson be a szereplők nem hallható, de a színész gesztusai és mimikája alapján elképzelhető gondolataiba és így tovább. Ezzel azonban erősen korlátozódnak a használható írói eszközök: még egy jó megkönyvesítő író is alkalmazkodik a film szerkesztésmódjához, hangulatához, stílusához. Vagyis valamilyen értelemben ezek csak másodlagos szövegek lesznek, nem feltétlenül nyújtanak olyan, sok kóddal feltörhető olvasói élményt, mint a "rendes" könyvek.

Aki például a Lazi elegáns kiadásában vehette kézbe N. H. Kleinbaum Holt Költők Társasága című regényét, az első kiadásnál, amelyen még nem filmkép, hanem egy szép, sokértelmű fotó volt, valószínűleg nem sejtette, hogy pusztán a mozi könyvváltozatát kapja, hiszen az 1989-es film önálló, eredeti forgatókönyvből készült. Mivel szintén a kiadó adta ki például Thomas Keneally Schindler listája című, először könyvként sikeres, Booker-díjas, majd jelképes erejű moziváltozatban megfilmesített regényét is (2), nyilván a két könyvet egymás mellé téve a Holt Költők Társasága gyengének, erőtlennek, kevésbé jó szövegnek tűnhet. Pedig pusztán csak egy másik műfajba tartozik.

Úgy gondolom, hogy a filmmegkönyvesítés is lehet nagyon jó: színvonalas, izgalmas, különleges. Ám mivel a műfaj körvonalai nehezen körülhatárolhatók, ezeknek a könyveknek a magyar megbecsültsége mindig bizonytalan volt. A Csillagok háborúja-könyvek, a Harmadik típusú találkozások vagy az E.T. még bekerülhettek a nagy renoméjú Kozmosz Fantasztikus Könyvek sorozatába, vagyis szerkesztő, kiadó, olvasó elfogadta őket szabályos sci-finek (3), ám más hasonló filmek sosem jöttek ki nálunk regényváltozatban. E döntések azért érdekesek, mert például - függetlenül attól, hogy szeretem őket - sem az E.T., sem a régi Star Wars-regények szövege nem nyújt különösebb irodalmi élményt, még kiváló fordításban sem, egyszerűen, akciódúsan követi a filmeket (amit pedig James Kahn A Jedi visszatérben titokzatoskodik a soha rendesen meg nem fogalmazott Erő-filozófián, már kifejezetten unalmas).

A rendszerváltástól kezdve aztán történtek szorgos próbálkozások, hogy amikor egy film a mozikba kerül, a lelkes néző máris megvásárolhassa a regénnyé írt változatát is. Sok más kiadó mellett (a Valhalla Páholytól az Unikornison át a debreceni Phoenixig) vitathatatlan ebben az Intercom érdeme, amely olyan regényeket adott ki, mint az Összeesküvés-elmélet, a Mission: Impossible, az Armageddon, az Elemi ösztön, a Több, mint testőr, a Vírus vagy A szerelem erejével (utóbbi eredeti regény volt). Az évezredfordulón a megváltozott kiadási, forgalmazási körülmények közepette az N&N Könyvkiadó vette át a sci-fi filmkönyv-stafétát, s a Möbius Science Fiction sorozatba beillesztve olyan műveket jelentetett meg, mint a 12 majom, a Johnny Mnemonic vagy a Lost in Space (Az űr robinsonjai). Azóta azonban - legalább is nekem - nehéz kiigazodni a filmkönyvek magyar kiadásán. Az Aranykor című, Erzsébet királynőről szóló film regényét például a Gabo kiadó adta ki. Az Indiana Jones-regények jelenleg mind a Lazi kiadó felségterülete, a Tronra az Egmont-Hungary tette rá a kezét. Az M&C a Csillagkapu-könyvekkel kezdett, ám aztán a gyerek filmkönyvek felé hajózott el (például az Egyszer volt az ember... sorozat). A Sith-ek bosszúja (sic!) nem is olyan régen az Aquilánál jelent meg, de a Pókember a Szukitsnál. Amiről pedig az egész téma eszembe jutott, legújabb szerzeményem, a Cowboyok és űrlények az Athenaeum kiadása. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy az lenne a helyes, ha a filmkönyveket egy kiadó adná ki. Ám mivel - én legalább is - nem találok rendszert a megjelentetésben, folyton lesben állok, hogy észrevegyem, ha valamelyik kedvenc filmem könyvváltozatban is elérhető itt, ott, amott.

Ami azonban a magyarra lefordított, nálunk kiadott filmkönyveket rendre sújtja, s ezért sokszor félve veszem őket a kezembe, az a sokszor pongyola, elsietett fordítás. Az Intercom-időkben nagyon vegyes volt a kép. A Stargate - Csillagkapu, amelyet Dean Devlin és Roland Emmerich írt könyvvé, igen jó szöveg volt, s szerencsésen meg is kapta az igényes fordítót Tóth Tamás személyében, akinek az egyiptológiai apróságokkal éppúgy sikerült megbirkóznia, mint a katonai részletekkel. Hihetetlenül izgalmas, önmagában is élvezetes regény jött létre, amely olvasható, kellemes fordításban került a magyar olvasók elé. Ráadásul mindaddig, míg meg nem jelent a film bővített változata DVD-n, csakis ebből a könyvből lehetett tájékozódni a kihagyott, kivágott jelenetek tartalmáról. Ugyanilyen remek a szintén Tóth Tamás fordította A szökevény (J. M. Dillard regénye), amely legalább olyan izgalmas, ha olvasása előtt láttad Harrison Ford filmjét, mint ha nem. Ezzel szemben egyik kedvenc filmem, a Richard Gere, Sean Connery és Julia Ormond főszereplésével készült Az első lovag megkönyvesítésének újraolvasása általában komoly fizikai fájdalmat okoz. A szerzőnő, Elizabeth Chadwick elengedte a pátosz lovait, hadd fussanak, s a romantikus, kalandos háromszögtörténetből érzelmes, csöpögős románcot formált, ám a fordítónőnek ezt még sikerült megtoldania félreértett és félrefordított sorok sokaságával és állandó szórendhibákkal meg stílustörésekkel (4).

Jelenlegi három kedvenc film-megregényesítésem a következő:

3. Joan D. Vinge: Cowboyok és űrlények
A 2011-es nagysikerű film könyvváltozatának megírására tapasztalt sci-fi szerzőnőt kértek fel. Joan D. Vinge többszörös Hugo-díjas regényíró, akinek már magyarul is jelentek meg saját ötletű írásai. A Cowboyok és űrlényeket megelőzően egy filmkönyvet is kiadtak már tőle nálunk, a Lost in Space-t, amelyben megpróbált egy végletekig átvágott, ráadásul eleve kissé zűrzavaros forgatókönyvvel bíró, jobb sorsra érdemes filmből élvezhető, arányos könyvet írni. Többé-kevésbé sikerrel is járt, ám hiába fordították ketten a könyvet, az mégis meglehetősen közepesre sikerült. Ezzel szemben a Cowboyok... igazi élvezet! Először is arányos felépítésű, izgalmas, húsz fejezetes vadnyugati-fantasztikus regény, amelyben néhány túltengően lírai tájleírástól eltekintve szinte tökéletesen eltalált a stílus és a hangulat. Ahogy a filmen alapvetően egy kemény, realista, titokteljes, férfias és eredeti westernsztorit láthattunk, úgy a könyvben is az emberszereplőkre fókuszálunk, akik szembekerülnek az idegen, aranyéhes "démonokkal". Másrészt - ami egy aggályos precizitással megírt filmkönyvnél alapkövetelmény lenne, de nálunk nagyon ritkán teljesül - a regényt a film szinkronszöveg-írója, Speier Dávid fordította, vagyis a szereplők pontosan azt mondják az egyes jelenetekben, amit a filmen, így nem törik meg az illúzió. Harmadrészt az írónőnek volt elegendő fantáziája, hogy feltegye magának a megfelelő kérdéseket a megfelelő pillanatokban. Vajon mire gondol Dolarhyde ezredes, amikor a tűzbe bámul? Milyen indítékok vezetik a titokzatos Ellát, amikor a hajón követi Lonergant? Hogyan ismerkedhetett meg Jake Alice-szel? (Persze, ki az az Alice?) Rengeteg új apróságról olvashatunk úgy, hogy az nem zavar bele a filmből már ismerős képbe. Talán egyetlen helyen nem maradéktalan a siker: ahogy a filmet, a könyvet sem sikerült igazán ütősen befejezni, hiába szerkesztette át az írónő a befejező jeleneteket: végtelen gondolatfolyama talán túl "nőies" - nehezen hiszem, hogy Jake erre gondolt... Ám a fordítás élménye és élvezete itt is kitart: egy igen szórakoztató, érdekes könyvet csukhatunk be 328 oldal után.

2. Simon Green: Robin Hood, a tolvajok fejedelme
Ahogy a Kevin Costner főszereplésével készült film régi már, úgy ez a nálunk 1991-ben kiadott regény is. Azóta mindent el kellene, hogy homályosítson a Russel Crowe-féle új Robin Hood, s az ebből David B. Coe által írt könyv (Totem). Hogy miért nem érzem ezt annak ellenére, hogy Crowe alakítása lenyűgözött, míg Costnerrel kapcsolatban mindig úgy éreztem, hogy kilóg a saját filmjéből, talán egy másik bejegyzés témája lesz majd. Ám tény, hogy az új könyv semmiképpen sem léphet a régi helyébe: köszönhetően az (ismét két ember által összecsapott) egyszerűen olvashatatlan fordításnak (5). Ezzel szemben a Robin Hood, a tolvajok fejedelme tulajdonképpen egy remek kalandregény: nem is kell, hogy ismerd hozzá a filmet. Ha becsukod a szemed és - amennyiben hozzám hasonlóan nem állhatod őt - egy másik színészt képzelsz Costner helyébe, vagy egyszerűen egy regényes Robin Hoodra gondolsz, a könyv akkor is működni fog. Humoros, fordulatos, izgalmas regény, amelyik tartózkodik a bonyolult és teljesen felesleges leírásoktól ("belépett a szobába, lassan hátranyúlt, megfogta a kilincset, és óvatosan becsukta maga mögött a nehéz fa ajtószárnyakat"-típus), ugyanakkor jópár szép, szélesvásznú látványt és ötletes részletet hozzátesz ahhoz, amire esetleg a filmből emlékezhetsz. Könnyedebb, humorosabb, mint a film, mégis realista, komolyan veszi a sötét dolgokat, amiket ír. "Robinhoodosabb" a moziváltozatnál... Erre a könyvre is igaz két dolog: az egyik, hogy a bővített filmváltozat hazai megjelenése előtt a regényben már benne volt néhány jó kis jelenet, például a bíró és Mortianna rokonságával kapcsolatosan. A másik pedig, hogy a könyv fordítója Csörögi István, aki a - nálunk sajnos szinkronos DVD-n azóta sem kiadott - magyar szövegváltozatot készítette a mozifilmhez. Igazi, élvezetes, mesés kalandregény, amilyennek egy Robin Hood-könyvnek lennie kell.

1. Howard Koch: Hét tenger ördöge
Az első helyezettem egy kalandos sorsú könyv, amelyet 1940-ben írt meg a híres amerikai forgatókönyvszerző és író, Howard Koch. A könyv alapja a Kertész Mihály rendezte, Errol Flynn főszereplésével készült nagyszabású kalandfilm, a Hét tenger ördöge, angol címén The Sea Hawk volt. Az I. Erzsébet korában játszódó izgalmas, sodró erejű és remek zenéjű kalóztörténet a Warner egyik legsikeresebb filmje volt az évtizedben. Forgatókönyvét Seton I. Miller ötletéből Koch írta, aki olyan más filmeket jegyzett forgatókönyvíróként, mint a Maugham-történetből készített, Bette Davis főszereplésével leforgatott A levél (The Letter), a nagysikerű York őrmester (Sergeant York) Gary Cooperrel, vagy a mindenki által szeretett Casablanca jó része (amelynek elsősorban a párizsi flashback-jeleneteit és az éjszaka sorsdöntő szerelmi szcénáját írta ő). A Hét tenger ördögét - a legtöbb moziban csak fekete-fehérben - feliratosan nálunk is bemutatták 1941-ben, s ekkor jelent meg a regény is Radó István fordításában a Hajnal kiadónál. Ezután azonban több rendszerváltásnak is meg kellett történnie ahhoz, hogy - kedvesen elrajzolt borítóval és teljesen pontatlan fülszöveggel - ismét kiadásra kerüljön a kötet: 1992-ben egy győri kiadó, az Amigo Konto jelentette meg. Talán ez a legregényebb regény az összes, a posztban felsorolt közül. Stílusában, játékosságában leginkább Mándy Iván Robin Hoodjához tudnám hasonlítani: ugyanúgy változtatja a mulatságos és a kalandos, patetikus és humoros, anekdotikus és vadromantikus részleteket. (6) Szerintem már kamaszoknak is érdekes olvasmány lehet. Ismerek olyat, aki felnőttként olvasta, s olyat is, aki úgy vette kézbe, hogy a filmet nem ismerte (ennek ma sincs szinkronja, feliratos DVD-n elérhető nálunk). Úgy gondolom, aki szereti a humoros, kalandos regényeket, a kalózos történeteket, amiben szerelem, hősiesség és próbatételek sorozata is szerepel, élvezni fogja ezt a könyvet, még akkor is, ha fogalma sincsen róla, ki volt Errol Flynn. Igazi, kalózos-romantikus-vidám élvezet!

E három regény bizonyíték rá, hogy a film alapján készült könyvek is nyújthatnak emlékezetes, igazi olvasmányélményt. Ha a szerző komolyan veszi feladatát, nemcsak egy megfilmesített könyvet, de egy filmből írt regényt is érdemes el- és újraolvasni.

(1) És inkább megvásárolta helyette Michael Baigent és Richard Leigh igazán elegáns külsejű, a General Pressnél kiadott borzalmát, A Valkűr-hadműveletet. Segítség: ők írták a Szent Vér, Szent Grál című... hm, művet... is. De erről, és a Stauffenberg-könyvekről majd máskor, egy másik bejegyzésben.
(2) Az ausztrál szerző regényének eredeti címe Schindler's Ark, így az első magyar kiadások is Schindler bárkája címen jelentek meg. A Lazi azonban - véleményem szerint igen bölcsen - végre megváltoztatta a címet, hiszen a Spielberg-film világsikere óta állandóan figyelmeztetni kellett az olvasókat, hogy igen, ez a Bárka az, amiből a Listát forgatták. Több angol kiadás is már Schindler's List címen jelent meg. Mivel mindkét cím pusztán jelképes, a csere nem volt zavaró.
(3) A Csillagok háborújánál például elégnek tartották utószóban helyretenni a "mesés űroperettet", hogy érezzük, ez azért nem Sztrugackij vagy Asimov.
(4) Egy példa a szöveg zűrzavarára: a szerelmesek menekülése Malagant barlangjából a zuhatagon át: "Még ha követnék is őket idáig (...), ezt az utolsó keresztséget semmiképpen sem élhetnék túl. (...) lehorgonyoznának a halál országában. Guinevere és Lancelot fókaként tört a felszínre, egymásra mosolyogtak, hogy megúszták élve, és szabadok, s a közeli part irányába indultak." Nyilván vízen járva.
(5) Ilyesmikre gondolok: "Tom ábrázatát, mely pirospozsgás volt, mint mindig, könnyek áztatták.", "felegyenesedett és megfordult, miközben egy törülközővel megszárogatta az arcát, amit ezután félredobott", "hangja nehéz volt, mint egy harcikalapács", "a martalóc szorosan mellé lépett, a mellkasa majdnem a melleihez ért", "a férfi megregulázta vonásait" stb.
(6) Jó példa erre a bevezető fejezet (amely nem szerepel a filmben), Thorpe kapitány és a szépséges Dona Maria párbeszéde a hajón, vagy éppen a "Thank you, Mr."-jelenet a gályarabságot megmutató fejezetben.