Amilyen nagystílű a cím, olyan kisstílű lesz az alábbi bejegyzés.

Az alapvető élmény a megíráshoz: az elmúlt héten megismerkedhettem a Bookline.hu, kedvenc internetes könyváruházam új arculatával. És nem tetszik.

Először is leszögezném, szeretek itt vásárolni. Másodszor: már rendeltem a cégtől azóta. Tehát: ez nem egy Bookline-ellenes, hanem egy Bookline-párti olvasó véleménye.

Ám: a tények akkor is tények maradnak. Magam is csodálkoztam, hogy a Bookline annyi ideig képes volt változatlan arculattal működni. Igaz, a szépséges, meleg zöldet időnként kedvcsináló reklámszínek tették változatossá (a kedvencem a focibajnokság idejének pályafüves-labdás dekorációja volt, a bal oldali képen pedig havazik, hisz közeledik a karácsony), de az itt-ott alkalmazott áramvonalasítások, javítgatások, funkcióbővítések mellett maradt, amilyen mindig is volt, amilyennek megszerettem, miután megtalálta első népszerű arculatát. Remekül működött jól áttekinthető Kívánságlistája, amely alá le lehetett nyitni (egyetlen oldalon belül) a Kosarat. Jól követhető volt a böngészés, a vásárlás, az előjegyzés, s eltekintve a keresés némely anomáliáitól (amiről gyakran a figyelmetlen adatfeltöltő-adatlap-kiválasztó antikváriumok tehettek), tökéletesen elégedett voltam az oldallal.

Ám a Bookline arculatot váltott.

Először is a kezdőoldalak tolakodó reklámsávja akkorára nőtt, hogy ha az ember kis képernyőn bámulja, mást nem is lát. Az elképzelés bizonyára a növekvő képméret = növekvő hatékonyság összefüggés tételezése.
Tekintve, hogy még életemben nem vettem egyet sem azok közül a sikerkönyvek közül, amelyeket a reklámsáv a képembe tol, nem igen értem, minek a felesleges növekedés. Talán mert ekkora reklámja egyik vetélytárs könyváruháznak sincs? Ráadásul van egy olyan érzésem, hogy az Alkonyat-, Imprimatur-, True Blood-, Frei Tamás-típusú reklámoknak - márpedig általában ilyen sikerkönyvek kerülnek fel a reklámsávra a könyv-aloldalon - az esztétikai élményen túl nincs is valami sok értelme, tekintve, hogy a rajongók fele már a megjelenés előtt fél évvel előjegyzi e könyveket és izgatottan, napról napra figyeli a megjelenést....
Tulajdonképpen az új fejlesztés fütyül a "kisemberre" kis képernyővel, s elfelejti azt, hogy a nagyon tolakodó mozgó, mászkáló reklámok elöl a huszonévesnél idősebb felhasználók többsége elkattintással vagy az oldal lejjebb húzásával szabályosan "elmenekül". Pedig egyelőre ők a potenciális vásárlók, nem pedig a csili-vili mozgó elemekért lelkesedő tizenévesek.

Ami fájóbb, hogy a dizájn "szellősödött, levegősödött, könnyedebbé vált", értsd: a határozott fekete, erős zöld, érett lila helyett a háromdimenziósságot idézően árnyékolt puhányzöld, a hófehér, és a csipkeszürke lettek a dominánsak. Gondolom, valamely látványtervező büszke is az újszerű, letisztult, vonzóbb külsőre.
Ennek köszönhetően azonban még egy szemrontóan kontúrosra állított monitort bámulva is kifolyik az ember szeme, amint böngészni kezd. Ha bármely szót beírunk a keresőbe, az új színeknek köszönhetően előbb érzékelhető, hogy egy könyv akciós (élénklila négyzetecske), mint hogy mi a címe (apró, halványszürke betűk). Egyetlen adat van megfelelő betűmérettel és sötétfekete betűszínnel feltüntetve, az ár. Ami nagyon fontos ugyan, de talán mégsem rendjén való, hogy ez legyen böngészés közben az egyetlen adat, amit nagyító nélkül, kényelmesen el lehet olvasni, míg a könyv szerzőjét, címét alig látni... (Hangsúlyozom, hogy fiatal vagyok és nincsenek látásproblémáim!)
Vagyis a szemre szép oldalkülső legfeljebb fele olyan jól használható, olvasható, mint elődje, rosszul olvashatósága pedig nehezebbé teszi a böngészést, talán lesz, akit el is űz az oldalról.

Ami böngészéskor azonnal szembeötlik, hogy jól látható, halványlila csillagocskákkal bekerült a könyv minősítése is az azonnal, már a böngészésnél megjelenő adatok közé. Ez is remek reklámötletnek tűnik: minél vonzóbb az értékelés csillagszáma (lehetőleg öt), annál kapósabb lesz a könyv.
Állítólag. Valójában az értékelés a könyvek négyötödénél hiányzik, a maradék kilencven százalékánál pedig egyetlen grafomán vagy lelkes olvasó véleményét tükrözi, vagyis egyenlő a semmivel... Még az olyan lelkesen véleményező oldalnál is, mint amilyen a Moly, csak négy-öt értékelés szempontjait, a könyvről képet mutató tükörcserepeit végignézve lehet legalább megtippelni, mit várjon az ember egy műtől. Amennyiben a Bookline-on nem fog megnőni a jövőben az értékelőkedv (s miért nőne meg, amikor a net tele van közösségi oldalakkal, ahol az ember úgy mondhatja el a véleményét, hogy figyelnek is rá), a csillagozás a világon semmi plusz információval nem fog szolgálni.
Csak épp egy újabb szemrontó, felesleges adat szerepel a böngészésnél.

Persze remek lenne, ha például az antikvár könyvek esetében inkább a szállító antikvárium került volna a böngészésnél fő(bb)helyre. Gyorsabban lesz ugyanis kész a csomag - tapasztaltam -, ha több használt könyvet ugyanattól az antikváriumtól kell bevadásznia a Bookline-nak, s nem minden antikvár darab más boltból, más városból érkezik. Ez az adat azonban éppenhogy eltűnt a böngészésből. Csak az egyes könyvek saját adatlapjáról lehet a szállító antikvárium nevéről értesülni. Mintha az antikvár könyvek - amelyek forgalmazása még mindig az, amivel a Bookline eltér a konkurenseitől - szégyellendők lennének, az oldal csak az új könyveket ajánlaná.
Lehet mondani, hogy ez egy apróság: de azt mutatja, aki látványtervezett az oldalon, sosem vásárol itt...

Ami pedig a legkönnyebben használhatónak van tervezve, az lett az igazán borzasztó: a Kívánságlista és a Kosár. Utóbbi feltűnik, majd eltűnik. Mivel rányílik az alatta betöltött oldalra, se egyiket, se másikat nem lehet szabadon, kényelmesen használni. Ami pedig az előbbit illeti: aki mániákus vásárló, annak egészen biztosan tele van a Kívánságlistája. Van, amiről csak álmodozik. Van, amivel összevár. Van, amit egyfolytában les, szállítható-e már. Van, amit ajándéknak tartogat. Következésképpen négynél biztos több könyve van rajta. Ám az új rendszer szerint a Kívánságlista megnyitásakor csak az első négy kötet látszik: csak egy újabb gombnyomással hívható elő a teljes lista. Amelyen persze már megint nem a címek és szerzők, hanem az árak szerepelnek lóbetűkkel. Persze lehetne kérdezni: miért a siránkozás, egy gombnyomás helyett kettő, ugyan mi az.
Csakhogy semmi értelmét nem látom a plusz gombnyomásnak. A dizájnváltáson kívül.

És azon kívül, hogy a Bookline oldala rengeteg, a lassú gépeken lassan betöltő flash-elemével, fehér lapon zöld habként táncoló könnyed, kissé üres látványelemeivel, menüfüleivel és legördülő menüivel (ez ma a sikk, érdemes körülnézni, s rögtön belátni, hogy ez az, ami elsőnek kiakad, nem látszik vagy túlnyúlik a képernyő alján, ha kicsi a használt képernyő) pont ugyanolyan lett, mint a Librié. Igaz, a Libri.hu a könyvcímeket legalább olvasható kék nagybetűkkel írja ki. Ám a lekerekített jelszó- és keresősávok, a reklámokkal, fülekkel, színekkel, adatokkal túlterhelt, kizárólag a könyvadatlapokon megnyugvó oldalelemek mintha onnan röppentek volna át a zöld külsőbe, a Bookline-hoz.

Így aztán hiába bővültek a böngészés rendezési lehetőségei, hiába lett áttekinthetőbb a könyv adatlapja, mégis felteszem a kérdést: vajon mi volt az oka annak, hogy a Bookline ennyire közhelyes és rosszul használható új arcra váltott.
Csak nem az a marketinghiedelem, hogy az emberek imádják a változatosságot?

Aki már látott sietősen bevásárló háziasszonyt idegesen keringeni a joghurtos pult előtt, miközben megkísérli eldönteni, hogy az új külsőt kapott rózsaszín puding az-e, amit a kislánya szeret, vagy valami másik, ismeretlen termék;
aki találkozott már tanácstalan idős úrral a patikában, aki éppen teljesen új színű és formájú csomagolásban kiadott vérnyomásgyógyszerével ismerkedik és próbálja memorizálni a nevét;
aki látott már kamaszt, aki nem vallja be, hogy nem talál egy átköltöztetett funkciót a Facebookon;
aki segített az utóbbi hetekben bárkinek, aki nem tudott kilépni a Gmail-jéből...
az tudja, hogy a reklámtudomány is tévedhet. Néha.

Megjegyzés: a második képet innen szereztem, mivel nekem sajnos nem maradt az összehasonlítást segítő régi arculatképem. (Kis csalás, hogy ezt követően volt még egy - szerintem igen sikeres - menüpont-átrendezés, még ennél a régi arculatnál.) Ugyanitt olvasható egy kritikus elemzés az előző arculatról. Nagyon remélem, hogy az újabbról rosszabbakat írna a - weboldalszakértő - szerző.
A Bookline szörnyek és bögrék megvásárolhatók a Bookline oldalán.