Itt láthatók még egyszer, együtt a 2023-as év kedvencei:
Mivel 2023-ban tíz hónapon keresztül tulajdonképpen nem írtam blogot, talán úgy tűnhetett, az olvasás már nem is fontos az életemben. Ez azonban nem így volt: nagyon sok és sokféle kötet került a kezembe, sőt, angolul is meglehetősen sokat olvastam, bár a hagyományok miatt e kedvenclistámra csak magyar nyelvű kötetek kerültek fel. Annak ellenére, hogy a könyvek sajnos nagyot drágultak, így az ember még többször meggondolja, mire megvásárol egyet-egyet, nagyon sok izgalmas mű jelent meg ebben az évben is.
A
2023-as lista szokás szerint 33 kötetet tartalmaz. Ezek közül 27
szépirodalmi mű, 6 pedig non fiction. Különös módon ez az arány 2022-ben
is azonos volt. Míg azonban akkor hat történelemkönyv vált a
kedvencemmé, 2023-ban a 6 nem fikciós kötet fele, 3 mű is az irodalommal
foglalkozik, mégpedig kedvenc íróimmal (Petőfi, Dante, Agatha
Christie). A 6 non fiction könyvnek 9 szerzője van, közülük öten nők. A 6
könyvből 5 hazai szerzők munkája, a 9 író közül pedig csak 1 külföldi
(angol).
A 27 szépirodalmi könyvnek 40 szerzője van. Közülük 23 nő, 17 férfi, illetve 15 külföldi, 25 viszont hazai író, költő (előbbiek közül nyolcan, utóbbiak közül viszont csak kilencen férfiak). Két művel csak ketten szerepelnek: Agatha Christie (
Éjféltájt, Függöny) és Baráth Katalin, akinek a 9. helyen álló regénye (
Aki gróf úr akar lenni) mellett van egy elbeszélése a
Költővel nem járnék című elbeszéléskötetben is.
A listán szereplő könyvek összes szerzőinek száma egyébként hasonló okból 48 (nem pedig 49): Miklya Luzsányi Mónika ugyanis nemcsak a
Petőfi, a sztár című rajongói kézikönyvet jegyzi, de a
Költővel nem járnék egy másik elbeszélését is.
Ezek az adatok komoly eltérést mutatnak a tavalyiaktól. Akkor szinte
csak elvétve lehetett magyar szerzőt találni a listámon (44-ből 8, 37
szépirodalmi szerző közül csak 3 volt magyar), most szinte az összes kedvenc non fiction íróm, s a szépirodalmi szerzők több mint hatvan százaléka is magyar. Hasonló változás, hogy 2023-ban nagyon sok írónőtől olvastam és találtam kedvencet, míg tavaly nagyon erős volt a férfitöbbség. Ez is bizonyítja, hogy nagyon is kedvelem a női szerzőket, csak a témák, műfajok és a(z általában férfiak által írt) klasszikusok fogyasztásának mértéke olykor felborítja az arányokat a listáimon. Kortárs irodalmat, gyerekirodalmat és ifjúsági irodalmat pedig, ami idén igencsak rám talált, különösen sok nő művel: nem véletlen, hogy a ma is élő 29 szerző közül 21 nő és csak 8 férfi. A non fiction esetében is több a női szerző a listán, mint a férfi.
Több szerzője van három szépirodalmi könyvnek: a Petőfi-novelláskötetnek (összesen 15, közülük három férfi), a Lackfi János válogatta, kommentálta
Így él Petőfi!-nek, végül
A zsaru meg a zsoltár és más történetek című képregénygyűjteménynek, amely O. Henry elbeszéléseit adaptálja, s mind a hét történetének nemcsak a képsorait, de a szövegét is Sváb József készítette-írta-szerkesztette.
A szépirodalmi művek között sok különféle forma és műfaj megtalálható: regény és elbeszéléskötet, klasszikus és kortárs versgyűjtemény, meseregény, detektívtörténet, történelmi krimi, ifjúsági regény, orosz nagyregény, francia kisregény, young adult elbeszélésgyűjtemény, középkori verses lovagregény, mesegyűjtemény, képregénykönyv. Kortárs író munkája 16 kötet (ide számoltam Sváb József képregényeit és a Lackfi-féle Petőfi-könyvet is), 20. századi íróé 8 könyv, 19. századi szerzőé 2 könyv, s ott van még Chrétien de Troyes a középkorból.
A szépirodalmi szerzők között van amerikai, brit, észt, francia, orosz és szlovén. Ez a néplista szűkebb, rövidebb a szokásosnál, azt is jelzi viszont, hogy sok angolszász könyvet olvastam. Idén is kiemelendő két fordító: Vaskó Péter, aki a
Lancelot (1999, 2020) után a
Percevalt is lefordította formahűen, és Gy. Horváth László, akinek köszönhetően a
Háború és béke (2022), az
Anna Karenyina (2021), az
Apák és fiúk (2019) és a
Senilia (2018)
után egy újabb (orosz) klasszikus született újjá.
A kortárs szépirodalmi művek közül tíz 2023-ban jelent meg először, a non fiction hat könyvéből pedig öt. A 27 szépirodalmi könyvet 21 kiadó adta ki, a 33 könyvnek összesen 24 kiadója van. A 33-ból 3-3 könyvvel szerepel a Helikon és a Móra, 2-2 kötettel a 21. Század, a General Press, a Gabo, az Open Books és a Pagony, 1-1 könyvvel képviselteti magát az Álomgyár, a Cerkabella, az Európa, a HVG Könyvek, az IPC Könyvek, a Jelenkor, a Kocsis, a Manó Könyvek, a Metropolis Media, a Multiverzum, a Prae.hu, a Petőfi Irodalmi Múzeum, a Pioneer Books, a Signatura, a Scolar, a Trend és a Typotex. E felsorolásból jól látszik, hogy idén a gyermek- és ifjúsági kötetek kiadói is előtérbe kerülhettek. A Petőfi-évfordulónak köszönhetően ugyanis - szerencsére - a legváratlanabb helyeken jelentek meg remek könyvek.
A Petőfi-bicentenáriumhoz kapcsolódik egyébként a fentiek közül 7 kötet. A másik kiemelkedő szépirodalmi téma a történelemé: a 27-ből 12 könyv is ehhez köthető valamiképpen. Továbbra is kedves műfajom a krimi és a detektívregény, ilyen 13 található a 33 kötet közt. Hiányzik viszont a 2023-as listáról (szerintem) a dráma, a science fiction, s főleg a magyar kortárs próza, már ha nem tekintjük a
Költővel nem járnék elbeszéléseit...
Az évben nagyon sok, főleg pozitív változás jellemezte az életemet, s úgy érzem, nagyon boldogan olvastam 2023-ban. Remélem, sikerül ezekből az élményeimből még megmutatni egyet-mást a posztjaimban.
Végül leírandó még, hogy a vizualitás valahogy nagyon fontos volt ennek az évnek a kedvenc könyvei esetében. Először szerepeltettem képregényt a kedvenclistán: e poszt első képe épp ezért Sváb József csodálatos képregénykönyvének egy részlete, a
Háromkirályok ajándéka című történet kezdőoldala. A szokottnál jobban számított az adott könyv megalkotottsága a díszdobozos, képeslap-mellékletes
Feltámadás, a rejtelmes dokumentumokat tartalmazó
A londoni gyémántrablás, vagy a szó szerint is új nézőpontokat kínáló
Micsoda szajhák voltak játékos belső címoldalai esetében. Egy mesekönyv megformálása és látványa mindig külön téma, a
Nagyvárosi népmesék azonban e téren is formabontó lett, köszönhetően Orosz Annabellának. (Munkájából
ízelítőt a bejegyzés harmadik képe ad.)
Még fontosabbá vált azonban a képiség és vizualitás a Petőfi-kultusszal és annak újra játékba hozásával kapcsolatos kötetek esetében. A
Dalaim képanyaga, a
Szélvésztől kergetve Bernát Barbara tervezte borítója Petőfi és Júlia egyenrangú alakjával, Herbszt László dekoratív, ironikus és a közhelyeket stílusosan ellenpontozó képei a
Költővel nem járnék oldalain és vizuális síkjain (amelyek közül egy
ennek a posztnak a végén látható), Soós Bori okos modern-garabonciás Petőfi Sándorkája mint meseregény-hős (immár két képeskönyvben is), Oravecz Gergely Petőfi-élet-rajzai
A csontváz órában és a
Petőfi, a sztárban (utóbbiból való
a poszt második képe) mind hozzájárulhatnak egy új, egyszerre hagyományos és formabontó Petőfi-alak vizuális kibontakozásához. Olyan költőt ábrázolnak, aki egyszerre letagadhatatlanul a kultusz képeiről már unásig ismert önmaga, s mégis, valaki más, új. Hangsúlyozottan nem egy szobortalapzatról mászik le, patetikus tartásban, hanem ma is megközelíthető és tényleg érdekes. Ennek a de- és rekonstrukciónak a legremekebb példái Szabó Imola Julianna kollázsai az
Így él Petőfi!-ben (lásd a poszt negyedik képét), amelyről
itt lehet (és érdemes) bővebben olvasni.
Linkek
2023 - 2023 kedvenc könyvei 1. (lista)
2022 - 2022 kedvenc könyvei 1. (lista)
2022 - 2022 kedvenc könyvei 2. (adatok)
2021 - 2021 kedvenc könyvei
2020 - 2020 kedvenc könyvei
2019 - 2019 kedvenc könyvei
2018 - 2018 kedvenc könyvei
2017 - 2017 kedvenc könyvei
2016 - 2016 kedvenc könyvei
2015 - 2015 legjobb könyvei
2014 - A legjobb könyvek 2014-ben
2013 - A legjobb olvasmányok 2013-ban
2012 - Az év szeretni való megjelenései
2011 - 2011 legjobb 13+1 könyve
