A lány, aki túl sokat tudott

Eredeti cím: The Girl Who Knew Too Much
Eredeti megjelenés: 2017
Magyar megjelenések: 2017
Fordító: Sóvágó Katalin

Értékelés: 11 szívecske a 10-ből
Műfaj: történelmi detektívregény kalandokkal és romantikus szállal

A történet kezdete: Irene Glasson újságíró-gyakornok, akinek az előkelő Burning Cove Hotel úszómedencéje mellett adott esti randevút egy leendő interjúalanya: a helyszínre érkezve azonban már csak a holttestét találja meg a vízben úszva. Mivel négy hónappal korábban már belekeveredett egy gyilkosságba ártatlanul, s épp emiatt menekült Kaliforniába, Irene úgy érzi, tehetetlen. Szerencsére segítségére siet Oliver Ward, a hotel jóképű, titokzatos és furcsa kapcsolatokkal rendelkező tulajdonosa, akinek azonban megvan a saját célja is...

Időpont vagy időtartam, amikor a regény játszódik: 1936-ban.
A datálás indoklása: A Burning Cove sorozat egyértelműen az 1930-as évek második felében játszódik. A könyvben számos utalás történik a klasszikus hollywoodi hangosfilmkészítés fénykorának eseményeire, például, hogy Stanley Bancroft "pár éve, a hangosfilmek hajnalán (...) kiütött a nyeregből egy hősszerelmest, akinek reszelős fejhangja volt", most viszont a karrierje már gyorsan hanyatlik, mert a korszak új sztárja Nick Tremayne. Nick pedig "csak mellékszereplő volt az első filmjében, az Árnyak tengerében, de sikerült ellopnia minden jelenetet, amelyben feltűnt. A második, a Fortuna zsiványa egy csapásra sztárrá tette." Ilyenkor nem lehet nem klasszikus filmes példákra gondolni, például (minden konkrét megfeleltetés nélkül) Errol Flynn semmiből történő feltűnésére. Azért épp őt említem (bár Tremayne sötét hajú, inkább Clark Gable-féle idol, csak fiatalabb kiadásban), mert a címe alapján a Fortuna zsiványa biztosan hangos kalandfilm, de talán lehet az az Árnyak tengere is. Márpedig ilyet a valóságban 1934 előtt nem csinált egyetlen stúdió sem. Talán a The Count of Monte Cristo számíthat annak, de tulajdonképpen az első fecske az 1935-ös Blood kapitány volt. Ezért gondolom, hogy a regény 1936-ban játszódhat. Ezt erősíti, hogy a későbbi könyvek mintha 1937-re utalnának, márpedig e regény és A kámforrá vált lány között csak hónapok telnek el.
A cím magyarázata: Az eredeti cím lehet egyfajta tisztelgés Alfred Hitchcock 1934-es filmje, a The Man Who Knew Too Much előtt. De természetesen arra is utal, hogy Irene veszélyes titkok tudója.

Gyanús halálesetek száma: 2+4+2+1+1
Gyilkosok száma: 5

Főhősnő: Miss Irene Glasson (Anna Harris)
Főhős: Mr. Oliver Ward

A főhősnő érdekes tulajdonságai: Tanyán nőtt fel, de mára már nagyvárosi nő. Kisgyermekként elvesztette a szüleit, így a nagyapja nevelte fel, míg 14 éves korában el nem árvult. Ezután két évre árvaházba került, majd Gilbert-lány lett, titkárnőképzőt végzett. A nagy gazdasági válság idején még nem volt húsz éves, vagyis a történet idején kb. huszonhat lehet. Volt már menyasszony, de a vőlegénye becsapta. Kecses mozgású, szépen öltözködik.

A főhős érdekes tulajdonságai: Szállodatulajdonos, övé a Burning Cove Hotel, eredetileg azonban bűvész és illuzionista. Két évvel a történet kezdete előtt majdnem meghalt, amikor egy bűvésztrükk közben rálőttek. Magas, markáns arcú, széles vállú, jó mozgású, izmos férfi, aki nem úgy jóképű, ahogy a mozisztárok, de nagyon erős a vonzereje. A szeme sötét borostyánsárga, a haja sötét. Irene szerint hatékony, ravasz, intelligens és nagylelkű, nyers erő árad belőle, amivel szinte megbabonázza azt, akivel találkozik, de van benne valami könyörtelen vonás is. Az egyik lábára sántít és bottal jár, köszönhetően a gyilkossági kísérletnek, amelyet elkövettek ellene. Volt már vőlegény, de a menyasszonya becsapta, elhagyta és megszökött egy munkatársával. A legjobb barátja is becsapta, majd öngyilkos lett: mégis azóta is ő gondoskodik a férfi családjáról.

Szerelem: Amanda Quicknek ez a kötete és maga a sorozat is alapvetően kalandos krimitörténet, amelybe kémregényes és kemény krimis elemek épülnek be. Hiába van magyarul a borítójára írva, hogy Amanda Quick "a romantikus regény királynője" (angolul a borítóin az szokott lenni: "a New York Times bestseller-írója"...), ez nem romantikus-szerelmes sztori. Sőt, más szerzői-kiadói pozicionálással teljes mértékben detektívregényként lehetne szemlélni, amely kifejezetten bonyolult és izgalmas.
Az első szerelmi jelenet a 37. fejezetben olvasható a 68-ból. Hatalmas ötlet, hogy Irene és Oliver a bűvész kelléktárát keresik fel benne, s addig próbálgatják az illúziókat, míg végül egymást bűvölik el. A 66. fejezetben Oliver megkéri Irene kezét, az utolsó részben pedig nászútra indulnak.

Egyéb: A regény már az első olvasáskor nagyon erősen felidézte bennem a harmincas évek detektívtörténeteinek, s fekete-fehér krimifilmjeinek a világát. A revolverlap, a Hollywoodi Susmus, a pályakezdő újságírónő nyomozása, a titokzatosnak tűnő sztárok jelenléte, a Burning Cove Hotel hangulata pl. azonnal eszembe juttatta Erle Stanley Gardner első Doug Selby államügyészről szóló, 1937-es regényét, a The D. A. Calls It Murdert (Harmadik emelet 321.), de nyilván számos példát lehetne mondani. Természetesen 2017-ben ilyesmiről írni nem feltétlenül eredeti, de úgy, ahogyan Amanda Quick kinyitja errefelé az írói világát, az mégis annak tekinthető.
A regény rendkívül kényelmesen olvasható, érthető és követhető szövegű, pedig a benne rajzó ügyek kifejezetten kaotikusak. Két különböző, jelenbeli gyilkossági szál kapcsolódik össze benne egy múltbeli gyilkossági szállal, miközben ott van a kémkedés is, amelynek tétje abszolút korabeli: "felhasználhatók-e a rádióhullámok nagy távolságra levő repülőgépek és hajók érzékelésére".
Ebben a regényben már bemutatkoznak olyan fontos mellékszereplők, akikkel több Burning Cove-regényben találkozunk majd. Miközben Irene Ward (később már ezen a néven) mindig a Burning Cove Herald első számú bűnügyi tudósítója lesz majd, férjének, a hoteltulajdonos Olivernek a barátja egyre nagyobb szerepet kap. Luther Pellről kiderül a regényből, hogy az Angliában játéktermekkel, kocsmákkal, mulatókkal nagy vagyont szerző, majd Amerikába visszavonult, regényrajongó Jonathan Pellnek (Míg a halál el nem választ) a fia. A történet idején van egy pompás mulatója Burning Cove-ban, a Paradise, egy kaszinója Renóban és egy szerencsejáték-hajója a Santa Monica-öbölben. Bár az embernek az lehet róla a benyomása, hogy gengszter és gengszterek cimborája, Olivernek mégis jó barátja, és a nyomozásban Irene-t is segíti. Ráadásul szépen fest, ami nem igazán egy gengszterfőnökhöz illő hobbi. (Még több derül ki róla A lány, aki kámforrá váltban és a Halálugrásban.) Fontos szereplő még Chester Ward, Oliver bácsikája, aki feltaláló, és a kémügyben nyújt tudományos segítséget. A Burning Cove-i rendőrséget a megbízható és igazságos Brandon nyomozó vezeti. Feltűnik még a könyvben Raina Kirk, az egyik szereplő titkárnője, akinek a későbbi könyvekben fontosabb szerep is jut majd.
Nick Tremayne, a frissen befutott hollywoodi sztár figurája szerintem az egyik legjobban kidolgozott mellékszereplő a sorozatban. (Vera Westlake-et hasonlítanám még hozzá A lány, aki kámforrá váltból.) Sok valóságos személyre emlékeztet, mégis egyedi. Ráadásul kicsit úgy érzem, hogy a 65. fejezetet róla és Irene-ről akár Agatha Christie is írhatta volna (a szituációt mondjuk a Basil Blake-et illető, mindent tisztázó jelenethez hasonlítanám a Holttest a könyvtárszobábanból).

Rokon regények: A lány, aki kámforrá vált, Halálugrás (korszak), A lány, aki kámforrá vált, Halálugrás (író, könyvet kiadó, publikáló szereplő), A lány, aki kámforrá vált (regényíró szereplő), A lány, aki kámforrá vált, Halálugrás (kémkedés)

Ajánlott link
Amanda Quick Összes - Burning Cove sorozat
Amanda Quick regényei