Szeretlek én, szeretlek téged,
Kedves kis angyalom,
Csak az fáj, hogy szerelmemet be
Nem bizonyíthatom.
 
Igy egyszerűen a szavamra,
Ha tetszik, nem hiszed,
És én miképp oszlassam el, ha
Vannak, kétségidet?
 
Születtem volna gazdag úrnak:
Bizonyságtételért
Egy-egy gyémántkövet dobnék el
Minden kis szavadért.
 
Ha királynak születtem volna:
Letenném koronám
Egy kis virágkoszorúért, mit
Kezecskéd fűzne rám.
 
Volnék szivárvány: kérnélek, hogy
Szineimet elfogadd,
És festess bennök szalagot, mely
Övezze derekad.
 
Ha volnék a világlátó nap:
Ott hagynám az eget,
S a nagyvilág helyett nem néznék
Mást, mint szemeidet!
 
(Pest, 1848. január)