Száz alakba öltözik szerelmem,
Száz alakban képzel tégedet.
Majd sziget vagy, s vívó szenvedélyem
Mint szilaj folyam fut körüled.
 
Máskor ismét, édes kedvesem, hogy
Szentegyház vagy, én azt gondolom,
És szerelmem mint repkény huzódik
Fölfelé a szentegyház-falon.
 
Néha gazdag útas vagy, s szerelmem
Mint az útonálló megrohan,
Néha meg, mint jámbor alamizsnás
Lép elédbe alázatosan.
 
Majd a Kárpát vagy, s én ott a felhő,
S mennydörgéssel ostromlom szived.
Majd meg rózsalomb vagy, s én körűled
Csalogányként zengek éneket.

Ím, szerelmem ekképp változik, de
Soha meg nem szűnik, mindig él,
S nem gyöngül, ha néha szelidebb is...
Gyakran csendes a folyó, de mély!
 
(Szalkszentmárton, 1845. augusztus 20. - szeptember 8. között)