Amióta szerelembe estem,
Igazán, hogy féleszű vagyok.
Szemkötősdit játszanak fejemben
S falnak mennek a gondolatok.
 
Nem csoda, ha ollyasmit teszek, mit
Józanan tőlem nem láttatok,
Amit szinte szégyenlek kivallni:
A tükörbe is pillantgatok.
 
Reggel sokszor jó estét kivánok,
És jó reggelt, hogyha este van.
Isten hozott!  - mondom a menőnek,
S annak, aki jő: élj boldogan!
 
Tollam gyakran a porzóba mártom,
A tintát meg porzónak veszem.
S mindez hagyján! De mikor szájamba
A szivar tüzes végét teszem...
 
Erre aztán elmondhatni ám, hogy
Valóságos szerelem sebe.
Te miattad kaptam, lyányka... illő
Volna, hogy csókod gyógyítsa be!

(Szalkszentmárton, 1845. augusztus 20. - szeptember 8. között)