A reneszánsz remekíróit bemutató sorozat e második részében egyetlen személy műveit szeretném ajánlani.
Rotterdami Erasmus (1466-1536) neve és személye fogalom: ő a nagybetűs reneszánsz filozófus, akinek elévülhetetlen érdemei voltak többek közt a modern polgári társadalom kereteinek, a hitújítás legfontosabb eszméinek és a bibliai hermeneutika módszereinek megalkotásában.
Az alacsony, nagy orrú fiatalember eredetileg a nem túl fantáziadús Gerrit Gerritszoon nevet viselte, amely valószínűleg arra utal, hogy a reneszánsz tudomány egyik utolsó polihisztora törvénytelen gyermekként született. Egy papnak és egy orvos lányának gyermekeként persze azért volt mit örökölnie a szüleitől - legalább is szellemi tekintetben. Apja segítette abban, hogy jó kolostori iskolákban tanulhasson: 1587-ben már az ágostonosoknál fejezte be képzését, 1492-ben pedig pappá szentelték, s letette a szerzetesi fogadalmat ugyanabban a rendben, amelynek egy évtized múltán Luther Márton is a tagja lett. Nem illett azonban kutató és öntörvényű személyiségéhez a szerzetbeli fegyelem, így már 1495-ben sikerült elérnie, hogy részleges felmentést kapjon, később pedig végleg kiléphetett az Ágoston-rendből.
A későbbiekben bejárta Európát, mindenhol tanult és tanított, s lassanként a kor kulturális életének megkerülhetetlen jelenségévé vált. Megfordult Párizsban, a Sorbonne-on, Angliában, Cambridge-ben, majd a leuveni egyetemen. (Ezért is nyerte el épp róla a nevét az EU diákokat más országok egyetemeire utaztató ösztöndíjprogramja: nyilvánvalóan ő kell, hogy legyen minden erasmusos diák mintaképe.) Szinte mottójává tette a ma olyan divatos élethosszig tartó tanulás elvét.
Írói munkásságát igazán csak a 16. század beköszöntével kezdte meg: csak eddigre érezte ugyanis úgy, hogy már sikerült tökéletesen, a kellő hajlékonyságot, szókincset és kreativitást birtokolva elsajátítania a latin nyelvet, amelyen azután fő művei megszülettek. Tanárként és íróként magának választotta a Desiderius Erasmus Roterodamus nevet, amelynek utolsó tagja arra utal, hogy tudomása szerint Rotterdamban született. (Ebben lehet, hogy tévedett és inkább Gouda városáról kellett volna elkeresztelnie magát.)
Legjelentősebb művei között elsőként kell felsorolni a Colloquiát, azt az elképesztően sokszínű beszélgetésgyűjteményt, amelyet először 1518-ban jelentett meg, majd további tucatnyi kiadásban, folyamatosan bővítve adott ki egészen 1533-ig. Talán leghíresebb munkája A balgaság dicsérete, amely 1509-ben született, latin nyelven, 1511-ben adták ki nyomtatásban, s még szerzője életében lefordították franciára, németre és angolra - vagyis valódi könyvsiker lett belőle. De szerkesztett Erasmus közmondásgyűjteményt, írt művet az orvostudományról, a nevelésről, az erkölcsről, a szabad akaratról, s kiadta az Újszövetséget hatalmas, az eredeti, ógörög és arámi szöveget követő jegyzet- és kommentárapparátussal.
Élete során mindvégig kapcsolatot tartott Európa legokosabb humanistáival. Morus Tamással szoros barátsága alakult ki, még A balgaság dicséretét is akkor írta, amikor nála tartózkodott Angliában. Luthert kezdetben mindenben támogatta, bár a későbbiekben éles viták törték meg a kapcsolatukat.
Erasmus élete végén Bázelben élt, így a svájci reformációval is kapcsolatba került. Mindennek ellenére élete végéig hű katolikusnak tartotta magát. 1536-ban még elfogadta Habsburg Mária, a volt magyar királyné, akkor pedig németalföldi helytartónő meghívását Brabantba, ám az utazásban már megakadályozta a vérhasjárvány, amely miatt végül hetvenedik életévében elhunyt.
Az alábbiakban azt a három, magyarul kiadott Erasmus-könyvet gyűjtöttem össze, amelyeket a legjobban szeretek.

Rotterdami Erasmus: A balgaság dicsérete
Helikon, 2016
Fordította: Kardos Tibor
Ahogy Morus Utópiáját, úgy Erasmus főművét is Kardos Tibor fordította le a legpompásabban magyarra. A Helikon kis, lila zsebkönyvében hiánytalanul megtalálható a szórakoztató, mégis mélyen igaz bölcselkedés minden sora. Így tanúi lehetünk a Balgaság meggyőző előadásának, amely görbe tükröt tart minden filozófus és gondolkodó elé, s majdnem tényleg elhiteti velünk, hogy egyedül neki van igaza a világon: meg azoknak, akik balgaságban élnek. 

Rotterdami Erasmus: A nőkről és a házasságról
Lazi, 2011
Fordította: Benedek Noémi, Gellérfi Gergő, Kasza Péter, Petneházi Gábor, Szabó Ádám, Széles Ágnes
A Colloquia teljes, kommentált magyar fordítását célul kitűző sorozat első kötetében Erasmus talán legtalálóbb tíz írása olvasható. A mulatságos, szarkasztikus humorral bíró társalgások szereplői megismertetnek a hajthatatlan és a bűnbánó hajadonnal, a szajhával és az apáttal, a kérővel és a kismamával. A csevegés során minden női dologról szó esik, Erasmus utánozhatatlan stílusában, ellentmondást nem tűrően, s vitára indítóan. 

Rotterdami Erasmus: Beszélgetések a keresztény vallásról
Lazi, 2012
Fordította: Petneházi Gábor
A Colloquia teljes, kommentált magyar fordítását célul kitűző sorozat második kötetében - melyet sajnos azóta sem követett újabb - Erasmus a keresztény vallással foglalkozó hét beszélgetése olvasható. A találó című társalgásokban látszólag a Jövedelemhalászattól a Halevésig jutunk el, valójában azonban briliáns teológiai csevegés hallgatói lehetünk, ha kinyitjuk a könyvet: s szembesülhetünk a korabeli egyház és vallás minden visszásságával.

Linkek
Reneszánsz remekírók 1. - Kalandozás képzelt tájakon
Reneszánsz remekírók 3. - Illedelmes csevegések
Reneszánsz remekírók 4. - Humanista olvasmányok