Sir Arthur Conan Doyle bizonyos szempontból elnyerte a halhatatlanságot: neve fogalom az emberiség jó része számára, s még olyanok is ismerik, akik esetleg egyetlen sort sem olvastak tőle. Ezt a dicsőséget azonban jószerével egyetlen figurája hozta meg az orvosból lett sikerszerzőnek: Sherlock Holmes, a következtetések tudományának legzseniálisabb művelője.

Közismert, hogy amikor Doyle két regény és huszonhárom elbeszélés megalkotása után Az utolsó esetben hősies körülmények között vízbe fojtotta detektívhősét, pontosan azért akart tőle megszabadulni, hogy ne vessen tovább rossz fényt az ő épp kialakuló, komoly szépírói pályájára. Nem sokkal később az olvasói rajongás rákényszerítette, hogy „feltámassza” Holmest, és továbbra is sorra írja a történeteket izgalmasabbnál izgalmasabb nyomozásairól. Ám az, hogy a komolyabbnak vélt témák mellett, helyett ezzel kellett foglalkoznia, mind mai írói hírneve szempontjából, mind az utókor számára inkább szerencse. Hiszen kit izgatnának ma Doyle történelmi elmélkedései, például a búr háborúról vagy a kongói gyarmati harcokról, s mennyire emlékeznénk rá, ha spiritiszta kötetei, versei, színdarabjai és operettlibrettója, tehát mindaz, amit ő igazán értékes műveinek tartott, adná az életműve jó részét?

Ám sajnos a hatvan Sherlock Holmes-sztori sokak emlékezetéből nemcsak ezeket törölte ki, hanem Doyle sok-sok más – gondolom, általa elviekben szintén megvetett, de azért páratlan fantáziával és nagy művészettel megírt – szórakoztató novelláját is: bűnügyi történeteket, régiségbúvár rémtörténeteket, történelmi elbeszéléseket, őshorrorokat és meghökkentő meséket. Ezeket mi, magyar olvasók még csak nemrég kezdhettük meg felfedezni, hiszen mindmáig tulajdonképpen csak négy olyan hazai kötet született Doyle letehetetlenül izgalmas elbeszéléseiből válogatva, amelyben Sherlock Holmes még az említés szintjén sem tűnik fel.

Közülük a legújabb az Attraktor Kiadónál megjelent A rémálom szobája és más rejtelmes történetek című kötet, amelyben egy tucat pompás elbeszélés várakozik nyitott szellemű olvasójára Sir Arthur Conan Doyle novellatermésének legjavából.

Találhatunk történetet a toronyszoba titkáról és a kádárműhely démonjáról, meg egy doboz kaviárról és egy különös sorsú falábról. Meghallgathatjuk egy elítélt vallomását, egy bérkocsis vérfagyasztó pletykáit és egy ügyvéd beszámolóját a titokzatos, lepecsételt szoba feltöréséről. Végigszemlélhetünk családi drámát, bűntényt és háborús eseteket. A díszletek részben a Holmes-novellákban megszokottak: London ködös és baljóslatú utcái, csinosan berendezett, de titkokat rejtő polgári szalonok, ódon vidéki kúriák, a kietlen és veszedelmes lápvidék, s Wales egykor druidák lakta hegyvidékei. Megjelennek azonban az angol gyarmatok színei is, így szerepel a kötetben Nyugat-Afrikában, Japánban és Kínában játszódó rejtelmes történet is: hiszen ahol angolok élnek, ott igazi, angol rejtélyek is előfordulhatnak.

Az elbeszélések műfaja változatos. Akad igazi, nosztalgikus hangulatú bűnügyi rejtély, ahol a bezárt és őrzött múzeumi teremből eltűnt felbecsülhetetlen értékű drágakövek tolvaja után folyik a nyomozás. Olvashatunk szinte fantasztikus történetet a rejtélyes szörnyről, amely ízzé-porrá töri áldozatai csontjait, anélkül, hogy kívülről kárt tenne bennük. Szerepel novella szerelmi bosszúállásról és szerelmi háromszögről: igaz, egyik sem az érzelmek, hanem a csavaros értelem felől közelíti meg tárgyát, s igen meghökkentő véget ér. De van a kötetben kegyetlen mese, s szinte abszurd bűntörténet is, utóbbi talán még Donald E. Westlake-nek is tetszene. Végül: az egyik elbeszélés – miután felad egy megfejthetetlen rejtelmet – mesteri húzással fordul önmaga paródiájába a legvégén: csak ki kell várni!

A rémálom szobája tehát Doyle írásművészetének legjavát nyújtja: mindazt, amit a Holmes-történetekben is annyira lehet kedvelni. Élvezhetjük benne a tökéletes precizitással és kreatív fantáziával megszerkesztett történetek kiegyensúlyozottságát, a feldolgozott témák elképesztő és meglepő sokszínűségét, a felvetett problémák izgalmas társadalmi és lélektani vonatkozásait, a kellemes stílusban hömpölygő, mégis, minden szavával, sorával lebilincselő szöveg klasszikus stílusát. S persze: a sok-sok hamisítatlan, angolszász, kissé nosztalgikus, helyenként azonban épp modernségével megdöbbentő rejtelem kibogozását, a rejtelmes kötet lényegét.

A könyv válogatása és fordítása egyetlen szerzőnek, Kiss Sándornak köszönhető, aki az Attraktor számára már jó néhány művet átültetett magyar nyelvre, ezek azonban a világirodalom ódon, klasszikus darabjai voltak, mint a Horn király gesztája című középangol, verses lovagregény, a Táin Bó Cúailnge című kora középkori ír eposz, vagy épp a Robin Hood kalandjairól fennmaradt legkorábbi, könyv terjedelmű ballada, a Robyn Hode kis gesztája. Új vállalkozása, Doyle még ismeretlen novelláinak bemutatása (hiszen a tucatnyi történetből korábban mindössze egyetlen egy jelent meg magyarul) szintén pompásan sikerült: korhű, találó, kellemesen olvasható szöveg született.

A rémálom szobája igazi, szépirodalmi értelemben vett izgalmas olvasmány, méltó módon elkészített ízelítő egy nagy író művészetéből, így bárkinek bátran ajánlható. Azok számára pedig, akik olvasták Doyle egy korábbi novelláskötetét, a Jobb nem firtatnit, szinte kötelező darab. Borzongásra fel!

A cikk az Ekultura.hu-n: Sir Arthur Conan Doyle: A rémálom szobája és más rejtelmes történetek
Más Ekultura.hu-s ajánlóim: Ekultura.hu és én
További linkek
Sir Arthur Conan Doyle: Kisvárosi lidércnyomás és egyéb rejtelmes történetek
Sir Arthur Conan Doyle: Jobb nem firtatni 
Challenger professzor és az angol science fiction  
Sir Arthur Conan Doyle a könyvesboltban - Linkgyűjteménnyel