Ekultúra - Az aranyláncon függő kastély
Legendás, szerethető mesekönyv kezdő olvasóknak és haladó mesehallgatóknak anyukáink, netán nagymamáink gyerekkorából. Az aranyláncon függő kastély igazi klasszikus, ami sosem öregszik.

Az aranyláncon függő kastély igazi klasszikus mesekönyv. Az elmúlt ötven évben négy köntösben is napvilágot látott, ott lehet minden mai és egykori meseszerető kisgyerek polcán kortól és nemtől függetlenül. A nagyhírű Népek meséi sorozat második köteteként az egyik legértékállóbbnak bizonyult, s Heinczelmann Emma bájos, részletgazdag rajzaival sokak kedvencévé vált.

Bár benne francia, olasz, portugál és spanyol mesék szerepelnek, igazi magyar mesekönyv. A szerkesztő, a tudós néprajzkutató Dömötör Tekla a legjobb magyar írók, költők és fordítók együttműködésével állította össze a könyvet, amiben mindenki találhat magának kedvére való történetet. Igazi magyar nyelven szólal meg Világszépe, Csodálatos János, vagy Tronkolaine hercegnő meséje, a magyar olvasóknak meglepetést okozva, mégis ismerősen.

Nem csoda, hiszen a könyv szerkesztésében, az elbeszélések fordításában és átdolgozásában olyan fantasztikus munkacsoport vett részt, amilyet nehéz másikat találni a mesekönyvek történetében. Az aranyláncon függő kastély ugyanis először 1956-ban jelent meg, de még a forradalom előtt, „a nemzetközi gyermeknapra”, ahogy egy díszes könyvjel is tudatja az olvasóval a kötet elején. Így a közreműködők névsora azonnal Faludi Györggyel és Határ Győzővel kezdődhet (előbbi nevét mindig szigorúan i-vel írva): ekkor már egyikük sem volt letartóztatásban, de még egyikük sem hagyta el az országot. Szerepel azután a könyvben átdolgozás Ottlik Gézától, Jékely Zoltántól, Kolozsvári Grandpierre Emiltől, Boldizsár Ivántól, de Jankovich Ferenctől és Illés Endrétől is. Emellett számos mesét jegyez a Grimm-mesék klasszikus magyar változatának és a gyerekeknek szóló Ezeregyéjszakának a megalkotója, Rónay György, és a kiváló mesefordító, Bartócz Ilona.

A mesék között akad hosszú, többmenetes tündérmese éppúgy, mint rövid állatmese vagy vidám csalimese. Az én gyerekkori kedvencem a Szamárbőr (ez az első a könyvben, francia, s eredetije a Lúdanyó meséi közül való), amelyben a Kertek Tündére, a tündérkeresztanya segít a királylánynak, hogy elrejtőzhessen kényszerű esküvője elől. Egy mágikus szamárbőr rejti szépségét, finomságát, ám a szomszéd királyfi mégis beleszeret, s mint Hamupipőke történetében az üvegcipővel, itt egy hihetetlenül vékony ujjacskára illő karikagyűrűvel járja végig az udvar és a birodalom összes lányának otthonát, hogy végül megtalálja szépséges választottját, aki ekkor végre levetheti a szamárbőrt és boldog lehet. Szintén remek tündérmese A kék madár is, amelyben Százszorszép királykisasszonynak mostohájától, a fekete királynétól kell szenvednie, aki mindenben saját lányát, a rút Harcsát segíti. Így aztán a délceg Deli királynak ezer ármánykodást kell kivédenie, hogy végül választottját vehesse el, ne a csúf halleányt. A bretagne-i mesék között akad még szirénről és tengerről szóló is, ami újdonság a magyar mesék olvasóinak. A legkedvesebb történet azonban talán a Jércike és Kukori, amelyben egy kedves kakaska gyászolja elhunyt párját sok-sok versbetéttel, mígnem egy jóságos szellem megszánja őt, s feltámasztja a tyúkocskát. Így boldogan élnek tovább, s sok csibéjük lesz: „Pelyhes, kicsi Jércikék, harsány, kicsi Kukorik.”

Az olasz mesék között is akad (már címében is) tréfás, mint a Mikkó és a makaróni, de olyan izgalmas, bonyolult próbatételes mese is, mint Az arany sakktábla, amelyben a kérőknek sakkozniuk kell a királyleánnyal, hogy elnyerjék a kezét. Utóbbiban az a szép, hogy a királylány folyton csal: Péternek, a furfangos parasztlegénynek így kell őt legyőznie.

Francia mese 23 van a kötetben, olasz mese pedig 16, spanyol meséből azonban mindössze 8, portugálból pedig 3 került be a válogatásba. Ennek ellenére ezek között is vannak nagyon érdekesek, például A szamárfülű királyfi, amelyik Midasz király ókori történetének hamisítatlanul tündérmesés változata.

Az ötven mese gyerekkoromban állandó olvasmányom volt. Ha befejeztem a kötetet, mindjárt újrakezdtem valamelyik rövid történettel. Hercegek, hősök, királyfiak és tündérasszonyok olyan elegáns kavalkádja rejtőzött a lapokon, a mesékben és a rajzokon, ami egyszerre volt hívogatóan ismerős és kalandosan idegen. Ma is mindenkinek bátran ajánlom a válogatást. A régi kiadást a kor szokásának megfelelően ellátták életkori besorolással, s eszerint 8-12 éveseknek szánták. Én azonban még nem voltam iskolás, amikor rátaláltam, így bízvást ajánlom már a hatéveseknek is.

A cikk az Ekultúrán: Az aranyláncon függő kastély
0 Responses