Magyarországon már Curran első műve, az Agatha Christie jegyzetfüzetei is igazi nagy siker volt. Az író azzal foglalkozik, amiről a krimikirálynő rajongói világszerte csak álmodni mernek: feldolgozza, rendszerezi és ismerteti a Christie után fennmaradt jegyzetfüzetek anyagát. Mindennap olyan lapokat lapozgathat, melyekre az írónő jegyezte fel ötleteit, könyvterveit, olvasmánylistáit, elképzeléseit és terveit nehezen olvasható, lendületes, elképesztően gyors gondolkodást mutató írásával – sokszor lánya nyelvgyakorlatai vagy épp kertészeti feljegyzések és bevásárlási emlékeztetők mellé. Ha egy filológus számára nehéz feladat is kiolvasni, megérteni és értékelni a füzetek anyagát, főképp, hogy Christie dátumokat nem használt, s mindig épp ott kezdett el írni, ahol kinyílt a füzet, bizonyára sokan irigylik Currant, aki immár évek óta állandóan Agatha Christie-vel töltheti napjait, s jobban megismerheti észjárását, munkamódszerét, logikáját és logikátlanságait, mint bármelyikünk. Első könyve csak a fele volt annak, amit munkájából a rajongókkal és érdeklődőkkel is meg akart osztani. Az Agatha Christie és a gyilkos szándék befejezi az előző kötetben elkezdetteket: a két könyv gyakorlatilag minden Agatha Christie-művel kapcsolatban közöl adatokat és érdekességeket.

Miután egy szinte novellaszerű bevezető segítségével beleláthattunk az írónő fejébe egy ötlet megszületésekor, Curran részletes tanulmányából megtudhatjuk, milyen szabályai születtek a klasszikus detektívtörténet-írásnak, s Christie mennyiben tartotta be és mennyiben „csalta meg” és játszotta ki ezeket. Ezek után évtizedről évtizedre kísérhetjük végig az írónő munkásságát. Elolvashatjuk, milyen lett volna A titokzatos stlyesi eset utolsó fejezete, ha a fiatal írónő eredeti tervei szerint a bírósági tárgyalóteremben játszódik. Nyomába eredhetünk a Chimneys titkából készült, hosszú időre elveszett színdarabnak. Meggyőződhetünk róla, hogy milyen elképesztő gyorsasággal és magabiztossággal született A titokzatos Kék Vonat, amelyről Christie később furcsamód mindig azt nyilatkozta, nehezen írta meg és szívből utálja. A kézirat hosszú részletei, melyek megmaradtak, mégis szinte egyetlen javítást sem tartalmazva, a később kiadott szöveggel szinte teljesen megegyezve vettettek papírra… 

Olvashatunk kiadatlan kriminovellát, és egy olyan Miss Marple történetet, amely a könyvben található formában sosem jelent meg. Megnézhetjük Christie eredeti térképvázlatait, melyek a Gyilkosság a paplakbanhoz készültek, és a családfát, amelyen megtervezte a Temetni veszélyes Abernethie-famíliáját. Sőt, kiderül, hogy az Úti célja ismeretlen egyik angol kiadásának borítója is az írónő skicce nyomán készült 1970-ben. Mindent megtudhatunk az utolsó Poirot-regény, a Függöny titokzatos keletkezéséről és arról, milyen címváltozatok közül jutott el Christie a Nem csalás, nem ámításig. Meglepődhetünk rajta, hogy egy olyan cselekményes és anekdotikus novellával kapcsolatban, amilyen a Greenshaw Bolondvára, miféle jegyzet maradt fenn a füzetekben: három részletes időrendi táblázat…

Curran segítségével eldönthetjük azt a kérdést is, mennyire volt még ötletei teljében a matuzsálemi korú írónő, túl utolsó, kevéssé sikerült könyvén, A sors kapuján. A válasz meglepő: Curran végigvezet egy igen ambiciózus, remekül kidolgozott regény ötletsorán, amelyet megírni ugyan már nem volt ereje Christie-nek, amely azonban, ha elkészül, épp annak a krimikirálynőnek mutatta volna a nyolcvanhat éves írónőt, amilyen Az Ackroyd-gyilkosság vagy a Gyilkosság az Orient expresszen bonyolult rejtélyének kiötlése idején lehetett.

Ráadásként kapunk egy csokorra valót Agatha Christie könyvlistáiból, amelyek az őt érdeklő illetve az általa elolvasott könyvek felsorolását tartalmazzák, s rengeteg felhasználatlan ötletet, tematikus csoportosításban, melyek arról tanúskodnak, hogy Christie-nek volt néhány olyan ötlete, amit legalább évente egyszer meg akart írni, ám végül mégsem került bele egy könyvébe sem…

Kalandos irodalomtörténeti, krimitörténeti utazás a könyv, ám egyúttal játékos bevezetés is az egyik legrokonszenvesebb angol detektívtörténet-szerző, Agatha Christie világába. Kár lenne kihagyni!

A cikk az Ekultúrán: John Curran: Agatha Christie és a gyilkos szándék

Más Ekultúrás ajánlóim: Az Ekultúra és én