Agatha Christie összes művei
Annak idején sokáig gondolkoztam, hogy szerepeltessem-e a blogon ezt a műlistát. Akkor még létezett a Magyar Agatha-Christie-olvasók oldala, s  az ottani nyilvántartás a legtöbb olyan listát feleslegessé tette, amelyik a regények, elbeszélések stb. magyar kiadásainak adatait akarta tartalmazni. Végül mégis feltettem ide egy egyszerűsített listát.

Ennek oka az volt, hogy szerettem volna, hogy legyen a blogon naprakész felsorolás Agatha Christie műveiről, vagyis a magyar kiadások címeiről. Elöl mindig a legújabb kiadás címváltozata szerepel, majd az eredeti cím, végül a régebbi címváltozat(ok). Egyúttal azt is jelöltem (E) jelzéssel, hogy melyik kötetek és hogyan jelentek meg az Európa legfrissebb, nemrég befejeződött életműkiadásában. Mivel a mai gyűjtők közül nem egy mindig a legfrissebb sorozatot figyeli és igyekszik összegyűjteni benne az összes könyvet, úgy éreztem, ez a legfontosabb információ.

2017-től az Agatha Christie életműsorozatot a Helikon Kiadó vette át. Ráadásul 2015-ben az alapító halála miatt megszűnt a Magyar Agatha-Christie-olvasók oldala. Ezért talán még hasznosabb lehet az alábbi lista, amely a fordítások összes címváltozatát is tartalmazza, így beazonosíthatók a több különböző címen is kiadott regények. A Helikon sorozatában megjelent műveket mostantól (H) jelöli.

Az első két pont műfelsorolása teljes: minden hivatalosan számon tartott kötet szerepel. Az egyéb műveknél viszont csak a magyarul megjelenteket írtam fel. A regények magyar címe mindig félkövérrel, a novelláskötetek címe dőlt félkövérrel szerepel.

Akit az érdekel, hogy melyik kötetekben szerepel a kedvenc nyomozója, itt találja a listákat.

Bűnügyi regények, novelláskötetek

A titokzatos stylesi eset (The Mysterious Affair at Styles, 1920), Poirot mester (E)
A titkos ellenfél (The Secret Adversary, 1922) (E)
Gyilkosság a golfpályán (Murder on the Links, 1923), Az ijedt szemű leány, Az ijedt szemű lány (E)
A barna ruhás férfi (The Man in the Brown Suit, 1924) (E)
Poirot nyomoz (Poirot Investigates, 1924), Poirot munkában (E)
Chimneys titka (The Secret of Chimneys, 1925), Királyok és kalandorok (E)
Az Ackroyd-gyilkosság (The Murder of Roger Ackroyd, 1926), Poirot mester bravúrja (E) (H)
A Nagy Négyes (The Big Four, 1927), A négyek társasága, A titokzatos Négyes (E)
A titokzatos Kék Vonat (The Mystery of the Blue Train, 1928), A kék express (E)
A Hét Számlap rejtélye (The Seven Dials Mystery, 1929), A hét számlap rejtélye (E)
Bűnszövetkezetben (Partners in Crime, 1929), No. 16 (E)
Gyilkosság a paplakban (The Murder at the Vicarage, 1930) (E)
Mr. Quin (The Mysterious Mr. Quin, 1930), A titokzatos Mr. Quin (E)
A sittafordi rejtély (The Sittaford Mystery, 1931), A Sittaford-rejtély (E)
Ház a sziklán (Peril at End House, 1932), A vörös sál, Ház a világ végén (E)
Tizenhárom rejtély (The Thirteen Problems, 1932) (E - lásd Miss Marple)
Lord Edgware meghal (Lord Edgware Dies, 1933), Az áruló szemüveg, Lord Edgware rejtélyes halála (E)
A vád tanúja (The Hound of Death and Other Stories, 1933) (csak Hungás kiadásban jelent meg, mert az Európánál az amerikai hasonló válogatást fordították le, de E - lásd A szárnyak szava)
Gyilkosság az Orient expresszen (Murder on the Orient Express, 1934), A behavazott express (E)
Miért nem szóltak Evansnak? (Why Didn't They Ask Evans?, 1934), Miért nem hívták Evanst? (E) 
A Listerdale-rejtély (The Listerdale Mystery, 1934) (E)
Parker Pyne esetei (Parker Pyne Investigates, 1934), Parker Pyne nyomoz (E)
Tragédia három felvonásban (Three-Act Tragedy, 1935), Hercule Poirot téved? (E)
Halál a felhők között (Death in the Clouds, 1935), Poirot gyanúba esik, Halál a felhők fölött (E)
Az ABC-gyilkosságok (The A.B.C. Murders, 1936), Poirot és az ABC (E) (H)
Gyilkosság Mezopotámiában (Murder in Mesopotamia, 1936), Ne jöjj vissza… (E)
Nyílt kártyákkal (Cards on the Table, 1936), Hercule Poirot ismét munkában (E)
A kutya se látta (Dumb Witness, 1937), A néma tanú (E)
Gyilkosság a csendes házban (Murder in the Mews, 1937) (E)
Halál a Níluson (Death on the Nile, 1938), Poirot kéjutazáson (E)
Találkozás a halállal (Appointment with Death, 1938), Hercule Poirot munkában (E)
Hercule Poirot karácsonya (Hercule Poirot's Christmas, 1938), Poirot karácsonya, Valaki csenget... (E)
Gyilkolni könnyű (Murder Is Easy, 1939), A gyűlölet őrültje (E)
Tíz kicsi néger (Ten Little Niggers, 1939), A láthatatlan hóhér (E)
Cipruskoporsó (Sad Cypress, 1940), Vádol a rózsa! (E)
A fogorvos széke (One, Two, Buckle My Shoe, 1940) (E)
Nyaraló gyilkosok (Evil Under the Sun, 1941) (E)
N vagy M? (N or M?, 1941) (E)
Holttest a könyvtárszobában (The Body in the Library, 1942) (E)
Nem zörög a haraszt (The Moving Finger, 1942), A láthatatlan kéz (E)
Öt kismalac (Five Little Pigs, 1943) (E) (H)
Éjféltájt (Towards Zero, 1944) (E)
És eljő a halál… (Death Comes as the End, 1944) (E)
Gyöngyöző cián (Sparkling Cyanide, 1945), Valaki hiányzik (E)
Hétvégi gyilkosság (The Hollow, 1946) (E)
Herkules munkái (The Labours of Hercules, 1947) (E)
Zátonyok közt (Taken at the Flood, 1948) (E)
A vád tanúja (Witness for the Prosecution and Other Stories, 1948) (csak amerikai kiadás volt! E)
A ferde ház (Crooked House, 1949), Ferde ház (E) (H)
Gyilkosság meghirdetve (A Murder is Announced, 1950) (E)
Eljöttek Bagdadba (They Came to Baghdad, 1951), Bagdadba jöttek (E)
Mrs. McGinty meghalt (Mrs. McGinty's Dead, 1952), Mrs. McGinty halott (E)
Nem csalás, nem ámítás (They Do It with Mirrors, 1952) Szemfényvesztés, Tükrökkel csinálják (E)
Temetni veszélyes (After the Funeral, 1953) (E)
Egy marék rozs (A Pocket Full of Rye, 1953) (E)
Úti célja ismeretlen (Destination Unknown, 1954) (E)
Gyilkosság a diákszállóban (Hickory, Dickory, Dock, 1955) (E)
Gyilkosvadászat (Dead Man's Folly, 1956), Gloriett a hullának (E)
Paddington 16.50 (4.50 from Paddington, 1957) (E)
Az alibi (Ordeal by Innocence, 1958) (E) (H)
Macska a galambok között (Cat Among the Pigeons, 1959) (E)
A karácsonyi puding (The Adventure of the Christmas Pudding and a Selection of Other Entrées, 1960) (E)
Bűbájos gyilkosok (The Pale Horse, 1961) (E)
A kristálytükör meghasadt (The Mirror Crack’d from Side to Side, 1962) (E)
Az órák (The Clocks, 1963), Órák (E)
Rejtély az Antillákon (A Caribbean Mystery, 1964) (E)
A Bertram Szálló (At Bertram's Hotel, 1965) (E)
A harmadik lány (Third Girl, 1966), Harmadik lány (E)
Örök éj (Endless Night, 1967), Végtelen éjszaka (E)
Balhüvelykem bizsereg… (By the Pricking of My Thumbs, 1968) (E)
Halloween és halál (Hallowe'en Party, 1969), Ellopott gyilkosság (E)
Frankfurti utas (Passenger to Frankfurt, 1970), A frankfurti utas (E) 
Nemezis (Nemesis, 1971) (E)
Az elefántok mindenre emlékeznek (Elephants Can Remember, 1972), Az elefántok nem felejtenek (E)
Sors-rejtekajtó (Postern of Fate, 1973) A sors kapuja (E)
Poirot első esetei (Poirot's Early Cases, 1974), Poirot bravúrjai (E)
Függöny (Curtain, 1975) (E)
Szunnyadó gyilkosság (Sleeping Murder, 1976) (E)
Gyilkosság méretre (Miss Marple’s Final Cases, 1979) (két elbeszélés kivételével E lásd Miss Marple és a két maradék elbeszélést E lásd A szányak szava)
A pollensai probléma (Problem at Pollensa Bay and Other Stories, 1991), A Pollensa-öböl (E)
Az Álmok Háza (While the Ligth Lasts and Other Stories, 1997) (E)
Három vak egér (Three Blind Mice, 1950) (csak a címadó kisregény az 1950-es, amerikai Three Blind Mice and Other Stories kötetből - E)
Miss Marple (Miss Marple and Mystery, 2008, mind a húsz Miss Marple-novella összegyűjtve, vagyis a Tizenhárom rejtély és a további hét írás mellétéve - E)
A Greenshore-gloriett (Hercule Poirot and the Greenshore Folly, 2013 - megírás dátuma: 1954) (E)
A szárnyak szava (2015, magyar összeállítású kötet, amelyben a Gyilkosság méretre két misztikus elbeszélése szerepel, illetve azok a misztikus novellák, amelyek az angol összeállítású The Hound of Death and Other Stories-ban (Hungás, régi kiadásban A vád tanúja) benne voltak, de az amerikai összeállítású Witness for the Prosecution and Other Stories-ból (Európás, új kiadásban A vád tanúja) hiányoztak - E)

Mary Westmacott álnéven írt művek

Az óriás kenyere (Giant’s Bread, 1930)
Befejezetlen portré (Unfinished Portrait, 1934)
Távol telt tőled tavaszom (Absent in the Spring, 1944)
A rózsa és a tiszafa (The Rose and the Yew Tree, 1947)
A lányom mindig a lányom (A Daughter's a Daughter,1952)
Az élet súlya (The Burden, 1956)

Egyéb művek (csak a magyarul kiadottak)

Négy színmű (Az egérfogó, A vád tanúja, Ítélet, Pókháló) (The Mousetrap, 1952, Witness of the Prosecution, 1953, Verdict, 1958, Spider's Web, 1954) (E)
Feketekávé (Black Coffee, 1998, Charles Osborne az 1930-as színdarabból) (E)
A váratlan vendég (The Unexpected Guest, 1999, Charles Osborne az 1958-as színdarabból) (E)
Pókháló (Spider’s Web, 2000, Charles Osborne az 1954-es színdarabból) (E)
Így éltünk Mezopotámiában (Come, Tell Me How You Live, 1946)
Életem (An Autobiography, 1977)
Csillag Betlehem felett (Star Over Betlehem, 1965)

Frissítve: 2017.09.01.

Linkek:
Hercule Poirot - Agatha Christie kis belgája (benne ismertető minden Poirot-regényről)
Az örök öregkisasszony - Miss Marple (benne ismertető minden Miss Marple-regényről)
Agatha Christie kötetei magyarul főhősök és témák szerint
19 Responses
  1. Azazel Says:

    Írod: "Ennek a habozásnak az oka, hogy a Magyar Agatha-Christie-olvasók oldala kiváló nyilvántartása minden olyan listát feleslegessé tesz, amelyik a regények, elbeszélések stb. összes magyar kiadásának adatait akarja tartalmazni. Ezt ott könnyedén és remekül kereshetően meg lehet találni, másnak ilyet készíteni felesleges."

    Valóban felesleges egy ilyen lista, mert az az oldalé olyan tökéletes lenne? Ha egy átlagos olvasó meg akarja tudni, hogy milyen regényt vagy milyen novellát nem olvasott még Agatha Christie-től, akkor abban nyilván kiváló, gondolom erre értetted a megjegyzésed, de szakmai szempontból nagyon sok hiányossága van, hisz rengeteg megjelenést, fordítást nem tartalmaz (ezek nyilvánvalóan különböző lapokban jelentek meg). Egy ilyen részletes lista nem csupán a regények és novellák puszta felsorolása, hanem "megjelenés-történet" is egyben. És ez több szempontból érdekes, pld. hogy milyen korban hogy viszonyultak a szerzőhöz, kik foglalkoztak a fordításával, mikor és miért hagytak ki a szövegből, miért változtatták meg a címeit. Érdekes pld. hogy a háború előtt hogyan viszonyultak a szerzőhöz, melyik lapok vagy kiadók preferálták, vagy a szocializmus évei alatt (és azon belül is több korszak volt!), miket cenzúrázhattak ki a szövegből, és még nagyon sok dolog (ezt már nem is neked írom, hisz annyit foglalkozol a fordításokkal és azok összehasonlításával). Különösebben nem is akarok foglalkozni azon oldal hibáival vagy kihagyásaival, mert egyrészt nem tehetnek róla, másrészt a lehetőségeket nézve egy kiváló oldal. Amúgy ezek nem szerepeltetése nem szándékos, hiszen tudom hogy próbáltak ezeknek utána járni, mikor pár éve írtak azon lapoknak, melyekben Agatha Christie elbeszélések jelentek-jelenhettek meg, csak éppen választ nem kaptak. Így aztán olyan elbeszéléseket írnak be, amelyeket beküldenek nekik. Pld. a "66-os kabin" a Képes Vasárnap 1939-es számaiból vagy "A koronatanú" az Ünnep 1943-as évfolyamából.
    A novelláknál pld. egy csomónál az van írva, hogy az első megjelenése a Hungalibri kiadó valamelyik kötetében, holott azokból elég sok megjelent már korábban, néha egészen kiváló fordítóktól...


  2. Azazel Says:

    Nem akarok valami Agatha Christie-szakértőként mutatkozni, hiszen nem ismerem komolyabban a műveit, viszont magyarul is találtam több novelláját, amit képtelen voltam beazonosítani a megjelent novelláskötetekből. Az angol wikipedia írja hogy a novelláit (153-at) 14 válogatáskötetbe gyűjtötték össze:
    http://en.wikipedia.org/wiki/List_of_short_stories_by_Agatha_Christie
    Tkp. ugyanezt ismétli a magyar A. C. oldal is (s végül 157 címet ad, ill. azok variánsait): http://agatha.hu/index.php?oldal=Novellak

    Most akkor ezek valamiféle "kanonizált" novellák lennének? Már csak azért, mert A. C. számos újságnak írt novellákat. Megnéztem pld. az egyik legprofibb bibliográfiai oldalt, a philsp.com-ot, a novellák tekintetében (de ez sem teljes, csak egy "bemutató"-féle, amit a neten adnak közre, ugyanis van pénzért vehető, cd-n forgalmazott kiadványuk). Cím alapján egy csomót nem találtam az említett 157 novella közt, ahol nem is jelzik, hogy megjelent volna az említett 14 válogatáskötetben vagy egyáltalán más címen.
    Pld.csak a Poirot-novellákból: "The Market Basket Mystery", "The Unexpected Guest", "The Le Mesurier Inheritance", "The Radium Thieves", "The Chess Problem", "Evil Under the Sun" (ez nem a regény, hanem a rövid történet!), The Lady on the Stairs vagy a "The Baited Trap". http://www.philsp.com/homeville/FMI/f130.htm#A4711
    Az összes többi A. C. megjelenést már nem is néztem, pedig bizonyára azok között is van jó pár, ami nem szerepel az említett 157 novella között:
    http://www.philsp.com/homeville/FMI/s880.htm#A22280
    Igazából persze, ezeket én csak kérdezem, mert nem tudtam eldönteni, mivel alig ismerem A. C. életművét? Ebben olyan tudna kisegíteni, felvilágosítani (mert könnyen lehet valamit félreértek vagy tudok), aki jól ismeri ezt, tud ezekről a megjelenésekről...


  3. Ezek puszta címváltozatok, nagyrészt. Agatha Christie-nek rengeteg műve más címen jelent meg Amerikában, mint Angliában. Illetve más címen jelent meg először, folyóiratközlésben, mint utána a gyűjteményes novelláskötetben.
    Most nem vagyok könyvközelben, így csak kb. Az MB A Market Basing-i rejtély, A váratlan vendég egy színdarab, regényformába már nem Christie, hanem egy Charles Osborne nevű szerző öntötte, de ha ez novella, akkor A Nagy Négyesben van, a regény egy kezdőfejezete lett, ami eredetileg újságközlés volt, A Lemesurier átok pusztán helyesírási eltérés, ahogy külön van írva, ez egy Poirot-novella, A rádiumtolvajok A Nagy Négyes című regény folyóiratközölt része, A sakk-feladvány (nem tudom fejből a magyar címet) szintén ebben a kötetben van: ez a történetfolyam először újságközlés volt, külön novellákként, de aztán Christie regénnyé kerekítette, innentől tök felesleges az egykori újságközléseivel foglalkozni magyarul, A nő a lépcsőn szintén egy Poirot novella másik címe, amelyikben az a megoldás, hogy a szobalány nem is látott senkit a lépcsőn, viszont sikított, valami iratokat tolvajolnak benne, de ha megölnek, se jut eszembe fejből most a valódi címe... Ezek mind elérhetők magyarul, vagyis ott kell szerepelniük a magyar AC-olvasók listáján.
    Ajánlom egyébként ezt az oldalt az angol címváltozatokhoz:
    http://stylesofdying.wordpress.com/agatha-christies-short-fiction-a-chronological-list/
    Egyébként ha megbízol a magyar AC-oldalban, vagy netán az én listámban, megvan a válaszod arra a kérdésre is, mik a kanonizált novellák. Az tekinthető kanonizáltnak, amely az általam felsorolt novelláskötetekben (amelyek nem csak Amerikában jelentek meg) benne vannak. Ezek szerepelnek az AC-oldalon is. Mivel a harmincas évektől Christie nem igazán írt novellákat csak úgy, legfeljebb ünnepi válogatáskötetekbe kerültek be, vagy pedig eleve egy novellagyűjteményes kötetbe rendezte őket, élete végén pedig gyakorlatilag minden általa hitelesnek ítélt novelláját (még életében) kötetbe rendezték (pl. a legkorábbi Poirot novellákat), ezért a kánon a kötetbe illesztett novellákból áll össze. És azokat a kötetbeli címen, nem a mindenféle újság- és másodközlések címén emlegeti.
    Ezen kívül egy-kétszer előálltak AC örökösei egy olyan gyűjteményes kötettel, amelyben néhány csemegét kötetben is kiadnak a lapok hasábjairól, amelyet Christie sosem kanonizált, sosem jelentetett meg kötetben: logikus módon a magyar oldalak ezeket is feltüntetik, ha lefordították őket magyarra, hiszen kötetben történt megjelenésről van szó, ilyen pl. az abszolút posztumusz Az álmok háza kötet tartalma. Ezek nagy része 1. nem krimi 2. nem detektíves sztori 3. korai változata valamelyik később kidolgozott műnek. Pl. A bagdadi láda később A spanyol láda lett és bekerült A karácsonyi puding című Christie által összeállított novelláskönyvbe. Az eredeti, folyóiratban közölt változatot (mivel Christie derekasan átírta, tehát érdekes volt A spanyol ládát ismerve is) Az álmok háza posztumusz kötetbe rakták be. Amiről viszont fentebb szó volt, azok teljes egyezések, más címen.


  4. Ja, még annyi, hogy ha van adatod -"rengeteg megjelenést, fordítást nem tartalmaz (ezek nyilvánvalóan különböző lapokban jelentek meg)" - hát küldd be nekik és jobbak lesznek. Mivel egy teljesen nonprofit rajongói oldal és mindent egyedül csinálnak, ha senki sem segít, akkor ennyiben maradnak.
    És még valami: szakmai szempontból csak egy-egy regény négy-öt magyar megjelenésének összehasonlítása is megérne egy-egy doktori dolgozatot. Ez egy a fordításokat tartalmazó adatbázisnak véleményem szerint egyszerűen nem feladata, sem szakmailag, sem rajongóilag.
    Végül: ami az én listáimat vagy az ő listáikat illeti a novellák esetében: gyakorlatilag minden magyarul folyóiratban (pl. Rakéta) kiadott Christie-mű megjelent kötetben. Köteteket vásárolni a netes antikváriumok korában sok esetben csakis puszta pénzkérdés. Ilyen módon azt hiszem, az, hogy közölt-e az Új Tükör egy novellát előbb, mint hogy kötetben megjelent volna a Hunga-Printnél (ez volt a neve, Hungalibri csak az utolsó néhány évben a megszűnés előtt), meglehetősen érdektelen egy rajongónak. A szakmát érdekelhetné, amennyiben lenne szakma. Én nem nagyon látom... De szakmai igényességgel be lehet küldeni nekik, és akkor megtalálható lesz, ahogy már írtam.
    Az én listámat végül azért csináltam meg, mert sokkal egyszerűbb, mint az övék, csak kötetekre koncentrál, s abban szeretne segítséget nyújtani, mi érhető el, mit érdemes megvenni, és mi ugyanaz más címen. Aki most lesz rajongó, azt gondolom, alapfokon ez iránt érdeklődik, míg el nem olvasta a fentebb szereplő összes könyvet.


  5. Azazel Says:

    Nem is olyan szándékkal írtam, hogy a rajongóknak újat mondjak (meg ezt írtam is). Hiszen csak erre reagáltam, mint írtam: "a Magyar Agatha-Christie-olvasók oldala kiváló nyilvántartása minden olyan listát feleslegessé tesz, amelyik a regények, elbeszélések stb. összes magyar kiadásának adatait akarja tartalmazni"... tehát "az összes magyar kiadására". És csupán érdekelt, hogy minden novellája szerepel-e abban a 157-ben (mint írtam találtam olyan magyarra fordított novellát, amit nem tudtam beazonosítani a válogatáskötetekből, s ezt nem tudtam végül hova tenni). Azért is kérdeztem, hogy melyek ezek a novellái, amiket kérdeztem, mert én nem különösebben szeretem A. C.-t éppen ezért nem is ismerem (csak felirkáltam minden krimit, mikor átnéztem egy lapot). Most, hogy írtad, akkor talán a 3. pontra tippelek ("korai változata valamelyik később kidolgozott műnek"). Az számomra is lényegtelen szokott lenni, hogy a Tükör közölt-e A. C. novellát, ami később megjelent valamilyen kötetben, csak abban az esetben bír számomra is érdeklődéssel, ha az egy másik fordítás. Írod, hogy küldjem be nekik: nos, régebben valóban váltottam pár levelet azzal, aki az oldalt csinálja (valamilyen Tamás), beküldtem pár újság listáját, de írtam, hogy az egész folyamatban van nálam (azóta tényleg sokkal több van). Tőle tudom, hogy ők is megpróbáltak utánajárni ezen újságos megjelenéseknek (azaz őket is érdekelnék, bármily fura), s leveleztek ez ügyben. Azt is írta, hogy tervben lesz az oldal átalakítása, és majd ezeket is felvezetik. Az említett novellák okán csak érdeklődtem, hogy ezekkel mi a helyzet. Hisz így is a philps.com van amelyiknél megadott más címvariánst is, s ezeknél nem, de most hogy írod, tökéletesen elképzelhető, hogy a későbbi válogatáskötetekben, egy új címen megjelentek....


  6. Engem nem köt semmi az oldalhoz, csak a használat. És igazad van, abból a szempontból nem felesleges egy olyan lista, amiben minden közlés benne van, csak... Senki sincsen, aki megcsinálja, mert a jól ellátott rajongókat nem érdeklik a régi, nem kötetbeli közlések, téged pedig, mint szakmabelit Agatha Christie nem igazán érdekel.:) Ezt abszolút nem sértésként írom, hanem mint tényt. Tehát amíg a kettő nem találkozik össze egy AC-t fanatikus részletességgel ismerő, de szakmai rajongóban, addig a dolog így marad.
    Bár - nem tudom, de - szerintem olyan nagyon sok ismeretlen Christie-közlés nincs is már magyarul, hisz a Rakéta teljesen fel van tárva.
    És még egyszer: mivel AC minden kanonizált műve megjelent kötetben már legalább egyszer magyarul, és a licenszelt életműkiadás jelenleg is folyik (most jelenik meg például Az elefántok mindenre emlékeznek, régi címén, mert egy kiadása volt, meg utánnyomásai, Az elefántok nem felejtenek, ami először lesz lektorált és teljes fordítás, mert az előző nem volt egyik sem), nagyon nem kell aggódni amiatt, melyek a novellák kanonizált változatai. Azok, amelyeket az Európa kiad. és ha egyszer a végére érnek a sorozatuknak, akkor meglesz az összes. Csak megérjük.:)


  7. shisho Says:

    Elnézést, hogy másfél év múlva hozzá- és beleszólok a vitába. Néhány hónapja én is felvettem a kapcsolatot azzal a bizonyos Tamással, az agatha.hu szerkesztőjével, (mellesleg Czibóka Tamásnak hívják), és több emailt váltottunk. Könyvtárosként elmondtam neki, mennyi problémát vet fel bibliográfiai szempontból az oldal. Több javaslatom volt (pl. javasoltam az Agatha christie-ről szóló magyar irodalom teljes körű összegyűjtését stb.- ilyen irányú gyűjtést egy ideje magam is végzek, sajnos szisztematikus könyvtári munkára nincs időm, pedig ez a bibliográfia készítés alapja). Sajnos az oldal frissítése, átalakítása nehézségek miatt halasztódik, vagy talán teljesen leállt. Azzal abszolút nem értek egyet, hogy az úgymond "rajongókat" nem érdeklik a régi közlemények (bocs, de az nem rajongó, maximum érdeklődő, akit rajongása tárgyával kapcsolatos bármilyen aspektus nem érdekel), a régi közlemények pontos felderítése tudományos szempontból, és a bibliográfia készítés szabályai (az írói bibliográfiák akkor jók, ha teljes körűek, nem válogatóak) szerint is fontosak. Mintául tessék megnézni az olyan írói bibliográfiákat, mint a Babits, vagy Pilinszky bibliográfia. Csak egy példa: Agatha Christie magyar recepciótörténetét (a recepciótörténet ma a posztmodern irodalomtudomány egyik slágertémája) enélkül megírni lehetetlen. Könyvtárosként is akkor örül a szívem, ha pontos, adatgazdag, teljes bibliográfiát olvashatok, amely "műszer", minden használó: a rajongók és a kutatók is megtalálják benne , amit keresnek.


  8. Szerintem szinte mindenben egyet értünk.

    A hozzászólásban két dolog mosódik össze. Az egyik, hogy az eredeti vita (inkább beszélgetés) onnan indult, hogy Azazel az angol műlistában talált olyan novellacímeket, amelyeket nem talált a magyar novellafordítások felsorolása között. Mivel ezek címváltozatok, önálló, más műveket nem jelölnek, neki viszont épp az volt az érzése, problémája, hogy a magyar AC novellakiadás abszolút hiányos, mégis kis híján teljesnek állítják, pedig hát, hol vannak ezek a történetek? Számos novellacímet adott meg például A Nagy Négyes című kötetből: köztudomásúan miután AC regénnyé formálta ezeket a novellákat, soha többé nem járult hozzá a kiadásukhoz a régi formában. A történetek pedig mind benne vannak A Nagy Négyesben mint a regény fejezetei.

    Természetesen ha egyszer elkészülne egy kritikai bibliográfia az angol után magyarul is (amire elég kevés esélyt látok, hisz pl. a Kosztolányi-bibliográfiát sem fordították le mondjuk orosz nyelvre...), akkor ott nyilván A Nagy Négyes egyes fejezeteinél szerepelne, hogy ez és ez a fejezet ezen és ezen a címen (ez egyébként általában nem változott) először megjelent ebben és ebben az angol újságban. De mivel magyarul soha nem látott napvilágot egyik sem másként, mint A Nagy Négyes (illetve régi címén A titokzatos négyes és A négyek társasága) fejezetei, egy magyar fordításokról szóló AC-bibliográfiában (lásd hazai recepciótörténet) nincs különösebb helye.

    A másik dolog viszont, hogy AC magyar nyelvű folyóiratbeli megjelenéseinek feltárása még csak most folyik. Az Index Krimirajongók fórumán már többször is folyt eszmecsere a munka állásáról. Addig csak a türelem segíthet. Valljuk be, ennél jóval fontosabb munka volt a háború előtti Christie-könyvkiadások feltárása (Palladis stb.), hiszen ezek egy része az OSZK segítségével sem volt elsőre beazonosítható. Természetesen én is nagyon örülnék, ha egyszer teljes lenne a kép, de tartok tőle, hogy nem AC magyar recepciótörténete áll elöl a fontossági sorrendben - mindaddig, míg nem jön valaki, aki szisztematikus könyvtári munkára is ráér...

    Folyt. köv.


  9. Egyedül ezzel a mondatoddal nem értettem egyet: "Abszolút nem értek egyet, hogy az úgymond "rajongókat" nem érdeklik a régi közlemények (bocs, de az nem rajongó, maximum érdeklődő, akit rajongása tárgyával kapcsolatos bármilyen aspektus nem érdekel)." Érvedben ugyanis egyszerűen más nevet adsz ugyanannak. Én magamat rajongónak tartom: megvan az összes könyvem, számos kiadásban, gyűjtöm a filmeket, szeretek idézgetni, társasjátékozni AC-ről stb, stb. Viszont az, hogy Marosvásárhelyen, egy havilapban melyik általam egyébként jól ismert AC-novellát adták ki felére rövidítve fél évszázada, csak mint érdekes adat érdekel. Persze, szívesen olvasok erről statisztikákat, adatokat, amelyek már elérhetőek. Beépül az AC-képembe. Mint aspektus, nézőpont (ahogy írtad), érdekel. De hogy megszerezzem, leírjam, másolatot készítsek az adott szövegről (hiszen érdeklődőként ezeket a képeket is szeretjük megnézegetni, ha itt-ott közlik), kinyomozzam, ki fordította le, mert esetleg nem szerepel a fordítója neve, ez már más. Akkor nem egyszerűen AC-ért rajonganék, hanem egy teljes AC-bibliográfia elkészítéséért.

    Ráadásul az utóbbi megint más, mint a művekért való rajongás. A nemrég feltárt AC-tételeket ugyanis szinte csupa olyan ember találta meg, aki
    a, nem is rajongott az írónőért
    b, még csak nem is olvasta az adott művet.
    Viszont c, valami más könyvtári munkával foglalkozott és puszta érdeklődésből, ha már fellelte, az AC-találatát is feljegyezte. (Erről jól tanúskodik az említett fórum.)

    Azonkívül - és abban a mondatomban, ami az előbb idézett válaszodban értékeltél, én igazából erre gondoltam - a rajongók és olvasók nagy része kényelmes. Tehát ha polcomon a Baleset című novella új, pár éve könyvben kiadott változatban, nem biztos, hogy mindjárt újra akarom olvasni egy fénymásolt, vagy szkennelt újságlapról is, ugyanabban a fordításban. Vagy hogy ezért fel kívánok utazni az OSZK-ba. Így értettem, hogy egy "kezdő" rajongónak valószínűleg korábbi célja az "összes" mű elolvasása, egyszer, mint az AC-recepció elemzése. Az írónő "összes" műve pedig (idén fejeződik be a sorozat) mind megjelent az Európa új, jelenleg is kapható sorozatában, tehát egy rajongó, úgy vélem, először ezekkel a könyvekkel csap lakomát, mielőtt újságmásodközlések nyomába eredne személyesen.

    Ez azon nem változtat, hogy jó lenne egy teljes és szakszerű bibliográfia. De hogy olyan titkokat nem rejt majd magában, mint a Kosztolányi (pl. az újonnan beazonosított újságcikkeivel, amelyekről korábban nem is lehetett tudni, hogy ő írta őket), az biztos.


  10. shisho Says:

    Igazán nem akartam megbántani senki rajongót, mindig elfelejtem, hogy más nem könyvtáros. Viszont a bibliográfiát csak olyan fogja megcsinálni, aki érdeklődik a téma iránt, mert a profi bibliográfusoknak nyilván előbbre való a magyar irodalom ez irányú hiányait pótolni, és persze az is igaz, hogy AC bibliográfiája nem lesz olyan relevatív, mint az említett Kosztolányi, viszont ha van AC bibliográfia ez nyereség a rajongóknak, a kutatóknak - lehet, hogy fellengzősen hangzik -, de általa a magyar bibliográfiai rendszer is nívósabb. (Büszkeség is lehet, nem tudom, de például, ha én angol AC rajongó lennék bizonyára elismeréssel tekintenék rá, még ha számomra idegen nyelven van is írva, mert példázza milyen népszerű Magyarországon AC.)
    Még egy kérdés: már az agatha.hu szerkesztőjével, Tamással váltott emailjeim során feltettem a kérdést, akkor sem értettem, hogy az 1945 előtt kötetben megjelent AC regények felkutatása miért volt olyan nagy munka, különösen mikor azt olvastam, hogy OSZK sem nagyon tudott segíteni. Ugyanis én levettem a polcról (nekünk is megvan, pedig a mi könyvtárunk nem nagy könyvtár) a nemzeti bibliográfia vonatkozó ciklusának kötetét: Magyar könyvészet, 1921-1944. A Magyarországon nyomtatott könyvek szakosított jegyzéke. VI. köt. Nyelvészet, irodalom. Szerk. Komjáthy Miklósné. Bp., OSZK, 1982. Itt az angol irodalom egyes íróinál a 127-128 oldalon majdnem 1,5 hasábon keresztül sorolja azt a 23 kötetet, ami a bibliográfia szerint 1945 előtt AC-tól kötetben megjelent. Ehhez képest mennyi új kötet került elő? Mit kellett kutatni, 1982-től lehetett olvasni, hogy legalábbis ez a 23 kötet biztos megjelent. (A nemzeti bibliográfiákat, még az ilyen retrospektíveket is, általában autopszia útján csinálják, a leíró kézbe vette a kötetet, ráadásul itt a tételnél, még az OSZK leltári jelzetére is utalás van. Sőt, a végén sorozati mutatója is van.


  11. Biztosan kiábrándító, hogy ezt írom, de egyrészt a Magyar Könyvészet leírásában - bármilyen kiváló - vannak apróbb hibák. Érdemes pl. Grób Lászlónál a kiigazításokról olvasni. Sorozatból kitévedt, rossz eredeti címen beazonosított, kimaradt illetve nem létező kötetek, pl. kedvenc sorozataim, a Nova és a Palladis kiadóké esetében - és pl. Christie-t is pont ők adtak ki, főleg. És igen sok kötetnek egy-két év tévedéssel következtették ki a kiadási dátumát is...
    Másrészt úgy tudom, hogy nem minden 1945 előtti könyv van (volt, hisz nyilván azóta történtek pótlások) meg az OSZK-ban (annak idején nevezetes lopási eset volt ezzel kapcsolatban, bár az főleg magyar "ponyvaszerzők" műveit érintette).
    Mindenesetre az 1945 előtti gyűjtemény még adatok szempontjából sem teljes. Konkrétan: pl. négy éve az OSZK-nak még a katalógusa sem ismert két Mignon G. Eberhart könyvet, ami nekem megvan. Ezek ugyanabban a Palladis Pengős sorozatban jelentek meg, mint számos Christie. (Én Christie-t nem kutattam, így arról nem tudok konkrét adatokat.)
    Vagy: tény, hogy pl. az Hercule Poirot munkában és a Poirot mester című Christie-köteteknek ma sem adja meg a katalógus a magyar címét (mert az adott kötetekbe a negyvenes években nem írták bele, a felvitelkor pedig senkit sem érdekelt a beazonosítás, pedig az a könyvet kézben tartva az első mondatok alapján megoldható lett volna), tehát ha ezek után az ember nem tudja maga kézbe venni a könyvet, sosem fogja tudni, hogy melyik AC-ről van szó ezen teljesen általános címek esetében.
    És még egy nem Agatha Christie-s példa. Van egy háború előtti szerző, John Carroll Daly, aki írt egy kemény krimit, amely magyarul 1935-ben, a Palladis Félpengős sorozatban jelent meg Az üvöltő fenevad (bár a külső borítóján csak Üvöltő fenevad) címen. Ezt a könyvet (a fordító nevének megjelölése nélkül, és a rossz, csak a borítón, nem pedig a kötetben szereplő Üvöltő fenevad címen) 1992-ben reprintelték (Sierra), de teljesen elírták a szerző nevét: Carol John Dollynak (tehát a Carroll egy r-rel, a Daly meg Dollyként szerepel). Az OSZK-ban a két szerző máig külön szerepel, a két könyv két külön műként szerepel, s nemhogy nincsenek azonosítva, de az angol cím is rossz az újabbik adatlapján, mivel az új kötetben nem The Snarl of the Beast-ként, hanem The Snare...-ként adták meg, ezért így vették fel az OSZK katalógusába is. Vagyis a két - azonos - könyv és a két - azonos - fordítás nem találkozik, és senkinek fel sem tűnik, mi a gond velük, mert - senkit sem érdekel ez a fajta adatpontosítás.
    Ezzel természetesen nem a könyvtárosokat vagy pláne a nemzeti könyvtárt és az általa kiadott bibliográfiákat szerettem volna lebecsülni. De tény az, hogy ha az ember a háború előtti szórakoztató irodalommal foglalkozik, rengeteg apró pontatlanságot fedezhet fel a különböző katalógusokban és segédanyagokban: persze sok esetben a dolog jó, mert akkor ezeket sikerülhet kijavíttatni. De ha a szándék valahol elakad (tehát pl. a Magyar Könyvészettel kapcsolatos pontosítások sehol sem elérhetők, vagyis ha valaki előveszi az 1982-es kötetet, akkor ott tart, ahol a szerkesztő 1982-ben és kész), akkor marad az, hogy igen, sajnos lehet egy-egy adat felkutatása nagy munka.
    Mivel pedig Tamás arra hivatkozott, hogy a könyvtárosok számos dologban segítettek neki, tartok tőle, hogy pl. az általa gyakran felhozott címazonosítási problémán maguk az OSZK dolgozói sem tudtak segíteni... Nem azért, mert könyvtárosok, hanem épp azért: nem látnokok és nem csodatévők. Ha egy adat nem áll rendelkezésükre, akkor kitalálni nem tudják. És ilyenkor jöhet a kutatás. Ami viszont nem az ő feladatuk.


  12. shisho Says:

    Elnézést, nem akartam ilyen hosszan ragozni a témát. Persze, egy bibliográfiában mindig lehetnek hibák, a nemzeti bibliográfia sem hibátlan, ráadásul a kötetben megjelentek lezártak, sőt Borda Lajos szavával a "bibliográfiai zombik" (olyan téves adat, amit hiába javítottak ki többször, állandóan és újólag feltámad, mert mindenki az eredeti téves adatot tartalmazó bibliográfiához fordul) is újólag jelentkeznek. Szerencsére remélem ma már a bibliográfiában is meglett a paradigmaváltás, és a kötetben megjelent bibliográfiák kora lejárt. Ma már csak a naprakész, a javításokat, kiegészítéseket rugalmasan kezelő pontos, állandóan frissülő online bibliográfiáknak lehet létjogosultsága, és én csak azt szeretném, ha AC-ről is lenne ilyen. Mindenesetre a magam módján bizonyos kurrens és retrospektív gyűjtést önszorgalomból csinálok (AC-ről és műveiről szóló magyar irodalom, tehát csak a szekunder irodalmat, talán hasznát lehet majd venni, mindenesetre nem kell újólag legalább ezeket felkutatni), sőt azt is elárulom, hogy ezt én is gyarapítani fogom, mivel egy idő óta írok a Bélyegvilág - Filatéliai Szemlébe, és most fogok írni egy cikket AC és a bélyegek kapcsolatáról, bemutatva az összes világban megjelent AC bélyeget.


  13. Dehogy ragoztad hosszan (az inkább én voltam): és nagyon élveztem!
    A bélyegek nagyon érdekelnek: imádom ezt az oldalt is!
    http://www.trussel.com/detfic/detect.htm


  14. shisho Says:

    Azt az oldalt én is nagyon szeretem, említeni is fogom a cikkben, kár, hogy úgy látom egy ideje nem frissült, vagy legalábbis az általam javasolt bélyegek nem kerültek be, (hiába, ha látok egy engem érdeklő katalógust, bibliográfiát és szerintem ki lehet egészíteni akkor megírom), pedig szerintem a 2014-es kanadai Jim Carrey bélyegnek helye lenne, mert Ace Ventura szerepében is látható, vagy például mivel az oldalon rajta vannak azon írókat ábrázoló bélyegek, akik krimit írtak, sajnáltam, hogy a Jorge Luis Borges bélyegek nincsenek rajta, akit nagyon szeretek (naná könyvtáros volt!), és szerintem a Hat fejtörő Don Isidoro Parodinak a krimi novellák között elég különlegesek.


  15. Azazel Says:

    Aki mondjuk csinál egy krimi vagy scifi bibliográfiát, nem kell minden feltüntetett szerző minden művét elolvasnia, mert sosem érne a végére. Én csak "mint krimit", írtam fel az újságokból az A.C.-et, hisz alig olvastam vagy 2-3 regényt tőle. Valószínűleg egy rajongót nem is érdekelhet, hogy mennyiféle fordítása, kiadása van egy adott novellának (én sem olvasnám el mindenféle változatban). Ez csupán "bibliománia". Egyébként regényeket sokkal könnyebb beazonosítani, mint a novellákat (nem A. C-re gondolok, hanem úgy általában), de ezt tapasztalatból mondom (hiába elírt pár eredeti címet az OSZK vagy a Könyvészet). Amúgy a Könyvészet (1921-44) évek óta elérhető a neten: http://mnb.oszk.hu/
    Én jóformán csak krimiket/horrorokat gyűjtögetek, de sok szerző esetében az volt a tapasztalatom, hogy először nem könyvként próbálták ki, hanem újságokban ment sorozatban vagy pár novelláját kiadták, s majd ha az "bejött", akkor kiadták könyvben is (ez meg volt a háború előtt is már, de utána is, hisz sok szerző először a Rakétában vagy az IPM-ben tűnt fel először). Igy volt A.Christie, Biggers, Quinnell, Chase, vagy egy csomó más szerző esetében is (bár sokszor meg fordítva történt). Néha elég hamar ugrott valamelyik újság egy új regényre, mint pld. Harry Kemelman: "Pénteken a rabbi sokáig aludt" regénye már 1966-ban ment sorozatban A HÉT c. hetilapban: http://kepfeltoltes.hu/view/151017/Kemelman_www.kepfeltoltes.hu_.jpg
    Gondolom, majd Tamás összerakosgatja ezeket a különféle megjelenéseket is (melyek a kifejezett rajongók számára nem is annyira érdekesek, hisz őket inkább csak a sztorik érdekelik), ez inkább olyan szempontból érdekes, akik tanulmányozzák, hogy A. Christie magyar nyelvterületen milyen időszakokban volt népszerű, mennyire engedékeny volt a kommunista hatalom vele, mely fordítóknak volt a kedvence, miket és miért vágtak ki belőle az adott időszakban, milyen időszakokban tűnt fel a határontúli magyar sajtóban, stb...


  16. Abszolút egyet értünk. Pont ezt írtam fentebb: hogy a legújabb AC-újságfelfedezések nem rajongó itt-ott olvasgatóktól, hanem kőkeményen bibliográfiázó másoktól származnak.
    Szerintem egyébként Tamás nagyon pesszimista, amikor lebecsüli a munkáját, munkájukat, mert még ha vannak is azóta felismert pontatlanságok rajta, az oldaluk igen jó mindenféle alapkereséshez: hisz amíg az ember abban sem biztos, hogy mondjuk a Királyok és kalandorok azonos a Chimneys titkával, vagy hogy melyik regényben szerepel Mrs. Oliver, addig pont jó a Magyar AC-olvasók oldala. Az már egy plusz, ahogy igyekeznek az egészet igazi nagy bibliográfiává bővíteni.
    Összehasonlítani fordításokat meg: már az is nagy munkát adna, ha valaki csak a háború utáni kötetes kiadásokat összehasonlítaná. Pl. A fogorvos székének egyetlen egy fordítása van (először Hunga, később Európa), mégis bizonyos mondatokat az Európa kiadásában már átstilizáltak, és ebben semmi politikai, történelmi vagy irodalmi hatást nem kell keresni, csak egy gondosabb szerkesztést.


  17. Azazel Says:

    Írod: "Szerintem egyébként Tamás nagyon pesszimista, amikor lebecsüli a munkáját, munkájukat, mert még ha vannak is azóta felismert pontatlanságok rajta, az oldaluk igen jó mindenféle alapkereséshez: hisz amíg az ember abban sem biztos, hogy mondjuk a Királyok és kalandorok azonos a Chimneys titkával, vagy hogy melyik regényben szerepel Mrs. Oliver, addig pont jó a Magyar AC-olvasók oldala." - igen az oldal nagyon jó az alapkereséshez egy átlagolvasónak, csak Tamásnak nem. Ezt világosan el is mondta. Ezért akarja átdolgozni. Engem az olyan hibák is zavarnak, amiket mások nem is vesznek észre, de viszont én megláttam. Gondolom Tamás is így gondolja...

    Írod: "Összehasonlítani fordításokat meg: már az is nagy munkát adna, ha valaki csak a háború utáni kötetes kiadásokat összehasonlítaná...."
    Igen ez megint a nem a rajongóknak való téma és nyilván nem "A fogorvos székére" gondoltam. Még ez szerintem várat magára A.C. esetében, de más szerzőkkel már többen elkövették ezt, hogy vizsgálták annak magyar fordításait, azok változásait, meg és nem jelenéseit, a kor tükrében. Viszont vannak azért próbálkozások A. C. esetében is:
    Dömötör Edit: "A fordítás mint „architextuális” gyakorlat, Agatha Christie 1930–1940-es évekbeli magyar fordításai" (Filológiai Közlöny, 2009/1-2. sz.).
    Nézd, én az A. Christie könyveiről írott ismertetőidhez gyakorlatilag nem tudok hozzászólni, ilyen téren nem tudok labdába rúgni melletted (hisz, mint írtam alig olvastam tőle párat), csak ahhoz, ha a Bibliográfiai részedben adod A. C. műveinek jegyzékét.


  18. Csak két gondolat. Egyrészt tökéletesen igaz, hogy mindig van még mit csinálni: szerintem ez a tudományos munka (aminek a blogomhoz nincs köze) lényege. Például: felszínesen én is foglalkoztam a Karl May-rövidítésekkel itt, de ha valódi szakcikket keresel a témáról, több olyat találsz, ami abból a szempontból dolgozza fel a Winnetou Szinnai-változatát, hogy a keresztény részek és tartalmak kimaradtak ebből a hatvanas évekbeli átdolgozásból, nyilvánvalóan eszmei okokból. Ez igaz: azzal viszont e cikkek jószerével már nem foglalkoznak, hogy meg még a fél könyv kimaradt... Vagyis hogy milyen is ez a rövidítés, nem szubjektíven, hanem technikailag. Igazán csak a keresztény tartalom elmaradására koncentrálnak. Tehát erről a témáról hiába van már több cikk, volna még mit írni, kutatni filológiai, olvasásszociológiai stb. szempontból. (Pl. felnőtt és gyermekirodalom kapcsolatát tekintve: miért csúsztatták le ifjúsági olvasmánynak az egykori felnőttolvasmányt, a kalandregény műfajának magyarországi (újra)értelmezése stb.)
    Tamás pesszimizmusán meg csak annyit értettem, hogy emlékeim szerint már tizenkét évvel ezelőtt is felületesnek és rossznak tartotta az oldalát. Azóta pedig azért nagyon jelentős fejlesztések voltak arrafelé, legalább is az adatok tekintetében! Rendben, most nem fejleszt, hanem egy új oldalt tervez, minden eddiginél jobbat mint a programozás, mind a logika tekintetében. Ez remek. De sajnálom, hogy közben - vagy emiatt - lebecsüli mindazt, amit már elért.
    Mindennek egyébként sem az ismertetőimhez (abban nem foglalkozom filológiával), sem a bibliográfiámhoz nincs köze. Hiszen az utóbbiban Christie esetében semmi mással nem foglalkozom, mint szigorúan csak a kötetcímekkel és változataikkal, továbbá a könyvek hősök szerinti és időrendi csoportosításával. Azt meg nem lehet elrontani.:)


  19. Ui: Örülök, hogy ilyen sokat írsz ide!!!!! Köszönöm az olvasást, érdeklődést!!!!!