Alig múlt harmincéves. Vékony arcú, sovány, sápadt, szemüveges, gyűrött ruhában jár. Szelíd, halk hangú, szórakozott és kedves. Rajong a tudományért, bele tud veszni a könyvekbe, nem tud golfozni. Folyton kérdéseket tesz fel magának, hogy azokat is megkérdőjelezze. Szereti a feleségét. Zsidó. Rabbi. És zseniális. Ő David Small, a rabbi-detektívregények főhőse.

A rabbit Harry Kemelman (1908-1996) amerikai író találta ki 1964-ben, és tizenkét könyvet szentelt a kalandjainak. Az író bostoni zsidó családból származott, szülei Oroszországból vándoroltak ki a századfordulón. Kemelman angol irodalmat tanult a bostoni egyetemen, majd a Harvardon, ezután pedig (középiskolai) angoltanárként helyezkedett el. 1963-ban az angol irodalom adjunktusa lett a Franklin Technical Institute-on, illetve egy bostoni főiskolán. A detektívirodalommal már fiatalon is kacérkodott, a negyvenes évektől adott írásokat az Ellery Queen Mystery Magazine-ba. A Nicky Weltről, egy new england-i főiskolai tanárról írt kriminovellái később, 1967-ben The Nine Mile Walk címen jelentek meg könyvformában.

Eddigre azonban már megteremtette a rabbit, aki haláláig állandó hőse maradt: az utolsó könyvet 1996-ban adta ki róla. Az első hat könyv címét egy (állítólag) közismert, a hét napjait soroló gyermekmondóka adta, s Kemelman a későbbiekben is tartotta magát a játékhoz: miután a péntekkel kezdett konkrét napok a csütörtöki könyvvel elfogytak, a rabbi egy nap, egy szép napon, azon a napon és azon a bizonyos napon csinált valamit, ami alkalmat adott neki egy-egy újabb nyomozásra. Mindössze egy regény kakukktojás, amely a Beszélgetések a rabbival címet viseli. Ez azonban meg is ragadja a regények és a figura lényegét.

A könyveknek ugyanis csak az egyharmada krimi - szolgáljon ez figyelmeztetésül azoknak, akik kalandos regényt keresnek. A fordulatok többsége a szereplők gondolkodásmódjához, a történtek értelmezéséhez kapcsolódik, nem pedig a nyomozáshoz. Ez persze nem jelenti azt, hogy a nyomozós szál unalmas volna: a bizonyítékok és a gyanúsítottak rendesen sorjáznak. A bűntények is izgalmasak: megfojtanak egy gyereklányt, furcsa körülmények közt hal meg egy tudós a garázsában, fiatalok keverednek kábítószeres ügybe és gyilkosságba, bomba robban egy főiskolán, egy professzor pedig meghal a szobájában, van, akit gyógyszer öl meg, van, akit agyonlőnek, hétfőn pedig a rabbi a hetvenes évek terrorizmussal, zűrzavarral és optimizmussal teli Izraeljébe látogat.

A könyvek maradék kétharmada azonban töprengés, vita és információk serege a konzervatív zsidóságról. Ez egy - szerintem - az átlag nagyközönség előtt ismeretlen, ám igen jelentős irányzat, amely nem ortodox és nem is neológ, reform. (Sajnos a sorozat egyik magyar fordítója ezt alaposan megkeverte, de a legtöbb regényben egyértelmű maradt.) A nevét onnan kapta, hogy teljes mértékben megőrizve szeretné a jelenhez alkalmazni a zsidóság tanításait. Kiváló közeg modern krimitörténetekhez. A konzervatív zsidóság szerint ugyanis túlzás az ortodoxia ragaszkodása egyes, nem a szoros hagyományból eredő törvényekhez, de elutasítják a reformzsidóság újító, a szertartásokat, előírásokat stb. kifejezetten modernizáló törekvéseit is. Hozzáállásuk egyszerre praktikus és tradicionális: elképzelésük szerint az évszázadok során mindig viták és új meg új megközelítések segítettek abban, hogy a törvény és a hagyomány állandóan érvényes maradjon. Úgy lehet és kell hozzá ragaszkodni, hogy minden kor szigorúan tiszteli, ám új nézőpontokat keres a szemléléséhez. Ezt teszi Small rabbi is: a Talmudhoz fordulva, a pilpul, vagyis a törvényekre és a hagyományra épülő szövegvizsgálat eszközével igyekszik rendet tenni hitközsége ügyeiben, s így nyomoz az elé kerülő bűnügyekben is. Bár a történeteknek ez a fele már mese, fényesen igazolják, hogy a zsidó vallás (illetve konkrétan ez az irányzat is) a legkevésbé sem ósdi szövegeket motyogó, titokzatos emberek gyülekezetének kínos szertartássorozata, hanem olyasféle izgalmas hit és átfogó életszemlélet, amely kiválóan alkalmazható bármely korra, bármely közösségre, miközben mégis megőriz valamiféle ősit, egyedit.

A rabbi fő ténykedési területe a kitalált Barnard's Crossing nevű kisváros, amelyet büszke keresztény alapítói a salemi boszorkányüldöző zűrzavar elől menekülve hozták létre, s a történet kezdetére már igen jelentős zsidó közösség otthona. Fontos tehát, hogy ez a regénysorozat nem történelmi, nem valamilyen közép-európai stetlben játszódik, nem idézi meg a holocaust eseményeit, nem foglalkozik különösebben a ma olyan divatos, sokat emlegetett, ám nem mindig ismert haszidizmussal - egyszerűen egy olyan amerikai zsidó közösséget rajzol meg, jelen időben, amely, köszöni, jól van, s el van foglalva a maga kis társasági, fogyasztói, üzleti és vallási életével. Ez csodás, mert így aztán éppen a mindennapokban szemlélhető végig a hitközség élete. Hogy minél több kérdést feltehessen és megválaszolhasson, a későbbi könyvekben Kemelman ellátogat a rabbival egy nevében keresztény főiskolára, felléptet vállaltan antiszemita szereplőt, hitét haszid közösségben megtaláló fiatalt, zsidóságát fontosnak nem tartó, mégis betérni akaró öreget, ortodoxot és hajthatatlanul konzervatívot, sőt egy saját hangjában gyönyörködő show-rabbit is.

Mi pedig választ kaphatunk különböző kérdésekre. Ezek részben a szokásokhoz, szertartásokhoz kapcsolódnak. Mi van például, ha egy öregúr nem hajlandó bevenni a gyógyszereit, mert böjtöt akar tartani Jom Kippurkor? Mi a helyzet, ha egy hatvanéves zsidó ember el akar járni a zsinagógába, de nem volt barmicvója: tényleg tartani kell neki egyet? Mi értelme van megtartani azt a sok-sok szokást: talán tudományos? Mi van akkor, ha valaki keresztény lány létére zsidó fiúba szerelmes: esküdhetnek zsinagógában? Érvényes-e a szerződés, ha egy haldokló csak szóban erősítette meg? El lehet temetni nem zsidó feleséget zsidó férje mellé? És mi van, ha kiderül, hogy az eltemetett férfi öngyilkos lett? Át kellene-e építeni a zsinagógát kicsit templomosabbra, hogy meghökkentse a belépőt, vagy a rabbinak van igaza, aki szerint a zsinagóga ilyen értelemben nem szent hely, hanem az imádkozás és a tanulás helye? Csodás dolog-e, ha mindenki felmegy egy hegyi nyaralóba és imasálba burkolva a fejét megpróbál közvetlen vallási élményt átélni? Nem jönne-e össze könnyebben a reggeli minján, ha nem tíz férfi alkothatná, hanem tíz ember: tényleg, miért nyomja el a konzervatív zsidóság a nőket - illetve, elnyomja-e? És... És... És... Ám senki ne ijedjen meg: a kérdéseket sosem csak úgy teszik fel a rabbinak, mindig közük van a regény cselekményéhez és előreviszik azt.

A kérdések másik csoportja már magát a zsidóság mibenlétét érinti. A rabbi pozíciója nem biztos: az első könyvben még csak próbaidős szerződése van a hitközséggel, amely természetesen veszélybe kerül, amikor gyilkossággal vádolják, no meg egyébként is furcsa egy rabbi, aki könyvmoly, aki nem zengeti a hangját, ha beszédet tart és aki képes kitérdelt nadrágban, gyűrött öltönyben elmenni otthonról. S bár az első ügyek megoldása után szerez némi megbecsülést, az új és új hitközségi vezetőségek mindig találnak benne hibát, gyakran próbálnak megszabadulni tőle valamilyen módon. Már ezek az intrikák is szórakoztatóak: ám az is következik belőlük, hogy gyakran a rabbi is szembekerül olyan kérdésekkel, amelyek őt érintik. Milyen is egy "igazi" rabbi? Elég jól hisz ő? Hogyan lehet megmutatni másoknak, milyen a zsidó vallás? Mivel nincs meggyőzőbb tanító, mint aki maga is kételkedik, a rabbi egyre szimpatikusabb lesz, mi pedig egyre bölcsebbek...

Tudtad például, hogy a rabbi szerint "nincs teológiánk, legalábbis nem a hagyományosan vett értelemben. (...) A mi vallásunk alapját az egyetlen Isten képezi, aki az Igazságos Isten. Ha belegondol, maga is rájön, hogy az Igazság eszméje egyetlen Istent feltételez, mert egységes mértéket kíván. És mivel az Isten végtelen, így a véges agy számára megismerhetetlen. (...) Azért nincs teológiánk, mert úgy gondoljuk, hogy értelmetlen dolog a megismerhetetlen megismerésén fáradozni." "Az egyik legszembeötlőbb különbség a zsidóság és sok más vallás között az, hogy nálunk nem kell hivatalosan hitet tenni a vallás mellett. Nálunk ez elsősorban születési kérdés." "A mi vallásunk gyakorlatias vallás. (...) azt írja elő számunkra, hogy a becsületesség és az igazságosság jegyében éljük a saját életünket, nem pedig azt, hogy másokra kényszerítsük ugyanezt." "A zsidóság családi vallás. (...) Ha valaki betér, és zsidó lesz, az olyan, mint amikor valakit örökbe fogad egy család. "Be lehet térni, csak nem szoktunk senkit bátorítani. Zsidónak lenni nem könnyű, (...) az térhet be, aki meggyőződésből teszi. Az nem elég ok, hogy például zsidóhoz szeretne feleségül menni." És így tovább... (1) A lényeg, ami összeáll, hogy a zsidóság alapvetően olyan vallás, amelynek fő tere az otthon és a mindennapi élet, lényege egyfajta erkölcsös és jó cselekedeteket (micve vagy micva) végrehajtó magatartás, amelyért azonban nem jár köszönet - mert alapkövetelmény, végül hogy a zsidóság egyik lényege a gondolkodás, a mindenre reagáló, rugalmas, de hagyománytisztelő szellemiség.

Nem rossz... Végül krimikedvelőknek egy rövid ízelítő abból, hogyan is nyomoz a rabbi, igaz, nem bűnügyben. A pénteki regény első fejezete szabályos, kerek bemutatás, melyben a rabbi igazságot tesz. A hitközség két oszlopos tagja, Schwarz és Reich nem beszél egymással, amióta utóbbi kölcsönvette az előbbi autóját, náthája és betegsége ellenére hazavitt vele egy aggódó családanyát, és mivel a hosszú úton a kocsiból kifolyt az összes olaj és leégett a motorja, előbbinek új kocsit kell vennie. Íme a megoldás: a rabbi először is tisztázza, hogy Reich csak úgy kölcsönvette-e a kocsit, vagy Schwarz javaslatára, megbízásból vitte haza a hölgyet. (Utóbbi.) Rákérdez, tankolt-e Reich, vagyis megtett-e mindent a nyugodt célba érésért (igen), miért nem érezte út közben az olajszagot (náthás volt), illetve tudott-e róla, hogy a kocsiból már korábban is folyt egy kicsit az olaj (nem, mert Schwarz elfelejtette neki megmondani). Ezután kikeresi a Talmudból a részt, amely arról szól, hogyan kell eljárni, ha egy ökör felöklelt valakit. "Különbséget tesznek a tam és a muad között, vagyis a szelíd és az alattomos ökör között. Ha az ökör már felöklelt ezt-azt, akkor tulajdonosát szigorúbban vonták felelősségre, mint hasonló esetben a szelíd ökör gazdájával tették volna, hiszen az előbbit a korábbi esetek már óvhatták volna..." - magyarázza David Small. Mivel Reich nem kölcsönvevő volt, hanem Schwarz megbízottja, Schwarznak kellett volna figyelmeztetnie a csepegő olajra, vagyis Reich nem vonható felelősségre a motor leégése miatt, ezzel a fő kérdés megoldódott. Ám Schwarz sem hibás, hiszen ő nemcsak tudott az olajcsepegésről, de a garanciális szerelőműhelybe is elvitte a kocsit, ahol azonban megnyugtatták, hogy a baj nem fog súlyosbodni. Ez azonban nem így történt. Vagyis: a gyártónak kell fedeznie a motorcserét. Annak ellenére, hogy modern, igazán szórakoztató megoldás... És ahogyan Schwarz és Reich a megbeszélés alatt viselkedik... Igazán humoros.

Ha valaki még nem ismeri a rabbit, én a két kedvenc regényemet, A rabbi pénteken sokáig aludtot vagy A rabbi kedden dühbe gurultot ajánlanám neki, az előbbi krimisebb, az utóbbi kétszer olyan vastag, így elméleti is. Szerintem akár érdeklődőként, akár detektívregény-rajongóként is kár volna kihagyni Kemelmant...

A regények elérhetők a Konkrét Könyvek friss sorozatában, s már feltűnő, játékos és finom fogású borítójukról is felismerhetők: igaz, a tervezőnek halvány lila gőze nem volt, mi van belül, hiszen az összes kis rabbifigurája aranyos, de abszolút ortodox, s nemcsak humoros, mint a könyvek, de teljesen karikatúraszerű (a fülszövegek meg kabarésan viccesek, ha-ha-ha)...

Olvasásra fel: "Nézzük talán meg, mit mond erről a Talmud..."!

Link:
Harry Kemelman rabbi-regényei magyarul

(1) A kiragadott idézeteket kedvcsinálónak szántam. Önmagukban állva természetesen alátámasztatlanok, a teljes érveléshez kéretik elolvasni a rabbis könyveket. Fontos, hogy a konzervatív zsidóság elképzelései egyes apró részletekben eltérhetnek más irányzatok véleményétől. Ez a könyvekből is kiderül: rendkívül megértően, tehát nem elzárkózva szó esik ortodoxokról, haszidokról, neológokról és konzervatív rekonstrukcionistákról, illetve arról, mik a különbségek. Más: elnézést kérek, ha valamilyen tudnivalót helytelenül írtam le a konzervatív zsidóságról. Igyekeztem nem tenni.