Úgy sírhatnék!... Megbántott valami,
Nagyon megbántott, mondhatatlanul.
És a felhővel a lélek rokon:
Megkönnyebbül, midőn esője hull.

De én nem sírok, nem szivelhetem,
Megfogadám, hogy többé nem sírok.
El, könnyek!... Szívem úgyis olly üres,
Megfértek benne, odafolyjatok.

(Pest, 1845. február - március)