Nicolaas Matsier 3D a festészetben című könyvét több kritika is érte a magyar címéért: miért is ad egy kiadó ilyen modern megnevezést egy kötetnek, amely egyszerűen csak festményreprodukciókat tartalmaz az ókortól napjainkig... De vajon mit ajánlanánk helyette? Legyen A szem megtévesztése (mert ez az eredeti, holland címe)? Vagy épp A trompe-l'oeil ('tromplöj'), vagyis a kiejthetetlen művészettörténeti szakszó a jelenségre, amikor egy festő szándékosan rögzít olyan látványt papíron, vásznon, vakolaton, ami becsapja a szemünket és az érzékelésünket? Véleményem szerint a friss megnevezés olyasmire irányítja a figyelmet, ami meglepő: hogy a számítógépes képmanipulációk előtt is létezett élet, festészet és játék a látvánnyal.

Bátornak érzem a címválasztást, ahogy nagyon tetszett a kötet is. Szerzője ugyanis olyan útra vezeti a művészetkedvelőt, amelyen kevesen járnak: a trompe-l'oeil-képeket ugyanis szokás lesajnálni, puszta trükként kevesebbre tartani, mint a nevezetesebb témákat feldolgozó festményeket. Ha azonban az ember sok közismert képet már szeret, talán üdítően hathat rá egy három dimenziósan a vászonról szinte kidomborodó, tömött papírkosár látványa is, amelybe talán maga Madame Pompadour dobott bele egy levelet az előbb. (Louis Tessier: A delfti szemetesedény, 1756)  Állatvédőként megfájdulhat a szíve egy lábánál fogva a szögre akasztott, döglött kakasért, ám ha gondolatban le akarná akasztani a szögről, szembesül vele, hogy pusztán festett látvány, fikció, ami érzelmekre indította. (Melchior D'Hondecoeter: Halott kakas, 1670k.) Műtárgyvédő szándékkal odanyúlhat egy képkerethez, hogy lehessegesse róla a legyet, amely aztán festettnek bizonyul. (Petrus Christus: Egy karthauzi képmása, 1446) Vagy épp szívesen szemügyre venné a parkoló végében a különös alagutat, de kiderül, hogy festett. (Blue Sky: Alagútlátomás egy bank homlokzatán, Columbia, 1975) A trompe-l'oeil, avagy a festészeti 3D szinte egyidős a művészettel: nem csoda, hogy a könyv második elemző írása egy ókori mozaikról szól, amely az étkező takarítatlan padlóját szimulálja: halcsonttal, csigaházzal, félbetört dióval és egerekkel a fehér pádimentumon. (Héraklitosz: Mozaik, 130 után, lásd a könyv holland borítóján)

Matsier kötete ebből áll: képekből és rövid, szellemes, csevegő hangú elemzésükből, ha jól számoltam, kilencvenhatból. Mind meglepő és mulatságos, s javarészt ismeretlen a nagyközönség előtt. Íme néhány kedvencem.






Az öt kép csak ízelítő a könyvből, amely a Typotex Kiadónál jelent meg 2011-ben. Számomra nagy felfedezés volt az olvasása, lapozgatása: művészettörténeti kirándulás, s egyben annak a felismerése, hogy a vágy az illúziók után - örök.