2016. szeptember 23., péntek
I. Mátyás, hollós címerű Hunyadi-királyunk, az
igazságos; Munkácsy Mihály, az asztalosfiúból lett francia milliomos, ma
egyik legnépszerűbb 19. századi festőnk; Liszt Ferenc, a magyar-lelkű
világpolgár, a zongora virtuóza; a vívódó ember és zseniális költő, a
már életében legenda Petőfi Sándor; a búskomor Madách Imre, aki egy
egész világgal ajándékozta meg a magyar drámairodalmat; a géniusz
Galilei, akinek nem tanait, de önmagát kellett megtagadnia, hogy
élhessen…
E nagy
embereket mindörökre összeköti számunkra, magyarok számára, hogy az
avatott tollú szerző, Harsányi Zsolt (1887-1943) életrajzi regényeket
szentelt nekik. Az üstökös (1932), az Ember, küzdj!... (1932), az Ecce homo (1935), a Magyar rapszódia (1936), a Mathias Rex (1937), az És mégis mozog a föld
(1937) egyfajta sajátos műfajt teremtett, ami a harmincas évek
Magyarországán többé-kevésbé teljes újdonságnak számított: a pontos
történeti kutatásokon alapuló, mégis az érzelmi és hangulati megidézés
eszközeivel élő, igaz szórakozást nyújtó történelmi regényét. Túl Jókain
és Mikszáthon a történelemírás új lehetőségekhez nyúlt: s Harsányi
Zsolt olyan kiválóan ragadta meg ezeket, hogy immár mintegy nyolcvan
éves történeteit napjainkban is szívesen veszik kézbe az újabb és újabb
generációk.
Corvin János bevonul az elfoglalt Bécsbe, 1486 |
A
törvénytelen fiú, aki Mátyás király fattyából lett trónörökös,
Magyarország reménységéből félreállított trónkövetelő, s nagyra
hivatott, tanult, művelt fiatalemberből csalódott, folyton küzdő,
hadakozó, korán a halálba hajló, egész életében kockázatot jelentő
Hunyadi-leszármazott, olyasvalaki, akiről ritkán írnak regényeket.
Pályája nem nemes, dicsőséges és diadalmas: sokkal inkább determinált és
hanyatló. Történelmi képzeletünkben nem szerepel kiemelten: úgy vélem,
aki még nem olvasta a Corvin Jánost, legfeljebb bátortalan
arcú, idegesen összeszorított szájú, kincsek közé ültetett kisfiúként
emlékszik a hercegre, ahogyan Mátyás udvarának festője ábrázolta
egyetlen fennmaradt, hiteles, gyermekkori portrén. Ráadásul a róla
rendelkezésre álló forrásokból sincs sok (és jóval kevesebb volt a
mainál akkor, amikor Harsányi kiválasztotta regénytémáját).
A tizenhárom éves trónörökös (Baldassare Estense képe) |
A
színes történelmi képeskönyvként, ám okos lélektani regényként is
olvasható könyv bárkinek ajánlható, akit a fenti kérdések közül
bármelyik foglalkoztat. Igen jó olvasmányt vehet a kezébe: különös módon
talán Harsányi legjobb, ám eddig méltatlanul elfeledett történelmi
művét.
Linkek: