Ismeretterjesztés? - Szemtől szemben Báthory Erzsébettel
A cikk első portréja: kattintásra teljes, olvasható méretre nő
Egyáltalán nem szoktam a netes sajtót követni, főleg nem azért, hogy bosszankodjam rajta. Most azonban, amikor a szokásos módon belenyitogattam olyan Origós cikkekbe, amelyek címe felkeltette az érdeklődésemet, véletlenül rátaláltam Elter Tamás A felvidéki Drakula grófnő véres legendája című cikkére (megjelent: augusztus 21. 18.27). Persze: Báthory Erzsébet, a "véres grófnő" a főszereplője, aki a levakarhatatlan legendák szerint szűzlányok vérében fürdött, stb. stb. stb.

Nem akarok magával a cikkel foglalkozni (ami telis-tele van pontatlansággal; elírt névvel hivatkozik ugyan a legfrissebb könyvre, ami az esetről íródott, ám nyilvánvaló, hogy Lengyel Tünde és Várkonyi Gábor könyvét vagy nem olvasta, vagy minden adatát hanyagolta a legendák javára, ezzel szemben "pletykák keringtek arról" címszó alatt hozza mindazt az ostobaságot, amit még csak nem is a kortárs, hanem a 19-20. századi bulvár varrt Báthory Erzsébet nyakába: leszbikus szerelemről például szó sem volt még százötven évvel a halála után sem...). Értelmesen elmondani, mit gondolnak Báthory Erzsébetről a történészek és mit mondanak a források, ismeretterjesztő szempontból egyszerűen lehetetlen dolog: érdektelen, dögunalmas, túlmagyarázandó mások számára, míg a legenda egyszerű és komfortos. A koncepciós per, a főúri vetélkedések, a nádor familiárisainak hamis tanúvallomásai és a korabeli gyógyászati eljárások elemzései az égadta világon senkit sem érdekelnek: a legenda, az a tuti! Azért én írtam a témával kapcsolatos jó és rossz könyvekről, itt. De ez a bejegyzés nem arról szól, miért nem fürdött vérben, miért nem gyilkolta nők százait stb. Báthory Erzsébet.

Bronzino: Lucrezia Panciatichi portréja, 1545, ma: Uffizi, Firenze
Egy kép a témája. Nagyon szeretem Agnolo Bronzino-t (1503-1572), különösen különleges hangulatú, finoman manierista, szinte csillogó felületű portréit. Ezért mindig bosszús leszek, amikor megpillantom a jobb oldalt is látható képet, amelyről büszkén hirdeti valaki, ez Báthory Erzsébet portréja. Szeretném leszögezni, újfent, hogy a cikkben és az itt is szereplő szépséges képen NEM Báthory Erzsébet látható. Hanem Lucrezia di Sigismondo Pucci, férjezett Panciatichi, Bartolomeo Panciatichi firenzei politikus és humanista felesége. (A férjet Bronzino szintén lefestette, öt évvel korábban.) A festmény tehát nem halála után készült a véres grófnőről, hanem életében egy elegáns itáliai hölgyről. Befejezésének évszáma pedig 1545 - Báthory Erzsébet csak tizenöt évvel később, 1560-ban született meg! Ehhez képest az Origo képaláírása szerint ez Báthori Erzsébet portréja egy későbbi, 17. századi festményen. Eleve nem értem, hogy lehet a portré rajta a festményen: ilyet nem szokás mondani, csak akkor ha egy csoportképről van szó, például Giotto feltételezett önarcképe az Utolsó ítélet című festményén stb. De a kép ráadásul 16. századi, nem a grófnőt ábrázolja, a grófnő meg y-nal írta a nevét... Ennyit a képaláírásról. Az is segíthetne, hogy nálunk a portréfestészet még az igen magányos Mányoki Ádám idején sem jutott el ilyen különleges színvonalra, pedig ő az 1700-as években festegette II. Rákóczi Ferencet és társait... Vagy például egyszerűen lehetne ismerni ezt a Bronzino-képet: elég híres, elég jellegzetes - és gondolom, az Origón megnézi valaki a cikkeket, mielőtt posztolják őket... Mindenesetre most először találkoztam hivatalos helyen, nem blogban, nem fanfiction-oldalon, hanem egy hazai netes hírportálon ezzel a képtévesztéssel...

Báthory Erzsébet, Lucrezia Panciatichi és a rőzse
Hogy mi köze a portrénak Báthory Erzsébethez? Semmi. Annyi, hogy amikor a történész Nagy László (őt se olvassa senki, pedig igen okosan mondja el, mi igaz a legendákból) a Szivárvány sorozatban megjelentette Erdélyi boszorkányperek című könyvét (Kossuth, 1988), a borítótervező Bronzino eme portréját tette a borítóra. Ez a könyv NEM Báthory Erzsébetről szól (róla A rossz hírű Báthoryak című Nagy László-könyvben lehet olvasni, amely szintén a Szivárvány sorozat tagja ((Kossuth, 1984, 1985)), de a címlapján - minő meglepetés - Báthory Erzsébet képének rajzmásolata látható...), hanem Bethlen Gábor és Báthory Gábor erdélyi fejedelmekről, valamint utóbbi rokonáról, Báthory Annáról, továbbá Dengeleghyné Török Katáról és Imreffiné Iffju Katáról, akik - Bethlen érdekeit szolgáló - felségsértési és boszorkánykodási álper(ek) főszereplői lettek az 1610-es években. Báthory Annáról semmilyen kép nem maradt fenn, úgyhogy a borítóra nyugodtan kerülhetett bármi: a könyv kisebb terjedelmű előzményén, a "Sok dolgot próbála Bethlen Gábor..." - Erdélyi boszorkánypereken (Magvető, 1981) pl. tábortűz és rőzserakások voltak láthatók. De nem, Báthory Anna rőzserakás sem volt. Ahogy Báthory Erzsébet sem.

Nem tudom, ki nézte el először úgy Lucrezia Panciatichi képmását, hogy Báthory Erzsébetnek hitte. A tévhit tőlünk ment ki külföldre, mert régebben több itteni oldalt, blogot is bejárt a tévedés. Azóta azonban minden mérvadó hely helyesbített. Nálunk. Külföldön ezzel szemben tombol az élvezetes felületesség, hisz szegény, vörös ruhát öltött és - a manierista Bronzinónak hála - feltűnően hosszú, "vámpírujjakkal" ábrázolt Lucrezia kiváló alany arra, hogy wallpaper és logó legyen belőle, némi vérrel befecskendezve. Ráadásul szép és fiatal is, ellentétben szegény, ötvenévesen perbe fogott Báthory Erzsébettel...

Igazán jó lenne, ha egy ismeretterjesztő cikk képszerkesztője vagy szerzője túljutna az Afterdarkreading-oldalon (ahol a kép amúgy is tükrözve szerepel), meg a legelső találaton, amelyet a Google kidob a keresőszavára.

És az is jó volna, ha egy magyar szerző legalább egy magyar témáról képes lenne valós információkat találni. Kezdve a főszereplő képével. Akiről ráadásul egyébként több (majdnem) egykorú is létezik.

Négy egyesek szerint kortárs Báthory Erzsébet-portré (egész alakos és mellkép) fejrésze. A második és a negyedik tipikus korabeli ősök galériája-kép: ezeknél a valódi, esetleg kissé aránytalan fejet utólag festették rá az akár előre megcsinált női illetve férfitestre. Ilyenek sokszor nem sokkal a modell halála után is készültek, egy korábbi, valódi portré arcát másolva, de öregítve. (Ezért nincs értelme lélektanilag elemezni őket, a testtartást, ruhaviseletet rajtuk meg főleg nem, ahogy Péter Katalin tette a negyedik, "molylepke"-képpel.) A harmadik kép egy valószínűleg Báthory Erzsébet életében készült portré vagy annak majdnem egykorú, pontos másolata. Egyesek szerint erről "öregítették" a második és a negyedik, a két ősök galériájába való egész alakos portré arcát. Az elsőt sokan teljesen hitelesnek, de fiatalkorinak tartják, a Wikipédián is szerepel: ám ez csak egy késői, gyenge minőségű utánérzése az előzőeknek, "magyarosabbá" és egyúttal kortévesztővé stilizált ruhával (a gallér és a ruha kapcsolata teljesen elvész rajta, ahogy félreértelmezett a gyöngysor és a főkötő, s idegen az arc is): nem meglepő, hogy ez a másik kép, amely az Origo cikkébe bekerült, ráadásul 16. századi műként... Szádeczky-Kardoss Irma könyvében külön ismerteti a portrékat.

Frissítés: nincs. Augusztus 23-án, két nappal később sincs semmi változás sem képben, sem képaláírásban. Persze nem az én cikkem miatt kellett volna változtatnia az Origónak, hanem amiatt a kommentelő miatt, aki augusztus 22-én, fél ötkor az adott oldalra is leírta, hogy a Bronzino-kép Bronzino-kép... Nem én voltam: világos azonban, hogy senki sem olvasta el az észrevételét. Ismeretterjesztés? Biztos nem.
0 Responses