Gyümölcskosár 3.: Történelem találomra
Következik a Gyümölcskosár sorozat harmadik része, amelyben a Molyon írt, nekem fontos értékeléseimet gyűjtöm össze tematikusan.
A név magyarázata, hogy a Gyümölcskosárba úgy igyekszem szemelgetni az értékelésekből, ahogy az ember saját termésű gyümölcsöt pakol tányérra: némelyik gyönyörű, hamvas, hívogató, többnek csak amolyan átlagos gyümölcskülseje van, néhány pedig kissé foltos és ütődött. De mivel mindet mi termesztettük, szeretjük. Így itt is van értékelés, amit igazi blogbejegyzésként is vállalnék, s van, ami egy kissé foltos és ütődött...
Jó olvasást!

3. rész: Történelem találomra
Nagy szenvedélyem a különböző történelmi korszakokról való olvasás, s nemcsak a történelmi regényeket szeretem, de az objektív esszéket, tanulmányokat, biográfiákat is. Ez a bejegyzés azokat a történelmi témákkal foglalkozó könyveket gyűjti össze, amelyekről máshol nem nagyon találtam véleményt - így írtam én -, vagy amelyek különösen tetszettek nekem az utóbbi másfél évben. A válogatás tehát nem reprezentatív, hanem véletlenszerű. A sorrend pedig kronológiai. (Érdekes: a kedvencem a középkor, mégsem értékeltem egy ilyen kötetet sem...)

Nic Fields: A fáraók katonái - Az egyiptomi Középbirodalom idején - i. e. 2055-1650
Delta Vision, 2011 (Harcosok)
Kiváló, szakszerű, jól fordított áttekintés egy kissé kevésbé ismert időszak, az egyiptomi Középbirodalom hadseregéről. A szerző rendkívül alaposan, részletesen és logikusan szerkesztett szövegben tárja fel az i. e. 3-2. évezred egyiptomi hadseregének jellegzetességeit a szolgálattól a toborzáson keresztül a mindennapi életig. Az Ekultúra kritikájával szemben én nem találtam a rajzokat sem gyerekesnek: azt gondolom, hogy a rajzoló a nagyon precíz ábrázolás céljából nem választott dinamikusabb rajzstílust, s célt is ért. A legapróbb részletekig leolvasható képeiről a korabeli fegyverzet, öltözködés, erődépítés összes jellegzetessége, csataképe pedig nem az ölésre helyezi a hangsúlyt, hanem arra, hogy – a szöveggel összhangban – pontosan bemutassa, milyen sebeket képes okozni egy-egy ismertetett fegyver.
Izgalmas, szakszerű hadtörténeti könyv.

Stephen Wisdom: Gladiátorok (i. e. 100 - i. sz. 200)
Delta Vision, 2012 (Harcosok)
Az egyiptomi, középbirodalmi hadseregről szóló sorozatkötetre figyeltem fel először, s ez után vettem meg ezt a gladiátorokról szóló könyvet. Remek, ahogy a sorozat is. Részletes leírását nyújtja a gladiátoréletnek, a fegyverzetnek, a gladiátortípusoknak, a játékok menetének, megtudhatjuk belőle, hogy voltak női gladiátorok, vagy hogy szabad ember is lehetett gladiátor, s lett is. Leszámol azzal a tévhittel, hogy a gladiátorviadalok az etruszk halotti tor egyik kultuszcselekményéből alakulhattak kik, s részletesen bemutatja, mi volt a különbség a köztársaság és a császárság korának gladiátorviadalai között. Egész oldalas színes festmények és ritka rajzok, fotók egészítik ki az okos szöveget.

Fik Meijer: Gladiátorok
Gondolat, 2009
Holland történész izgalmas, átfogó, sok forrásszemelvénnyel és képpel kísért áttekintése a gladiátorviadalokról. A remekül fordított kötetben olvashatunk a történettudomány erkölcsi hozzáállásáról a gladiátorjátékok kérdéséhez, a leghíresebb gladiátorfilmek hitelességéről, a gladiátorélet és -halál minden apró részletéről, sőt, még az amfiteátrumok listáját is tartalmazza a könyv. Egyetlen hátrány a néhol kissé lenéző, tudóskodó stílusú szöveg.

Aleksander Krawczuk: Római császárok - A principátus és a válság kora
Lazi, 2008
Okos, remek életrajzgyűjtemény. Az új kiadású, fekete borítós bővebb, mint a régi puha kötéses.
Minden császár életrajza, politikájának, háborúinak bemutatása, elemzése, személyes hangú történetek róluk…
Csak egy a kár: hogy a magyar szerkesztők a bevezetőben említett jegyzetanyagot lefelejtették a könyv végéről. Ez – baklövés.

Horn Ildikó: A könnyező krokodil - Jagelló Anna és Báthory István házassága
L'Harmattan, 2007 (Múltidéző zsebkönyvtár)
A történelem egy ismeretlen korszakába enged betekintést a kis kötet. A lengyel uralkodócsalád, a Jagellóké férfiágon kihal. Sem az erőskezű, erőslelkű olasz anyakirályné, sem az ilyen-olyan házasságokba kiárusított királylányok, sem a beteges öreg és a kevés uralkodói tehetséget mutató ifjabb király nem talál megoldást a bekövetkező tragédiára: király nélkül ez a nagy, ősi birodalom. Vajon ki veszi feleségül a pártában maradt utolsó királylányt, a (mesébe nem illően lassan ötven felé járó) Jagelló Annát, hogy megkapja vele a királyságot? A leendő francia király, Valois Henrik? A bajor választó? Az orosz cár? A svédek? A németek? A Habsburg család egy tagja? Vagy épp az okos, erős erdélyi fejedelem, Báthory István?…
Izgalmas, szakszerű, de érdekes, színesen mesélő történelemkönyv egy különös sorsú uralkodónőről és királyférjéről, diplomáciáról, hadviselésről, vallásról és házasságról a 16. században.

Henri Troyat: Rettenetes cárnők
Európa, 2008
Henri Troyat nem tagadja meg magát: ezúttal is könyékig turkál a híres történelmi személyiségek szennyesében, de csevegő, megértő, megengedő hangon és történészi távolságtartással. Közben pedig feltárul az orosz cárok története I. Péter és II. Katalin uralkodása között: uralkodók és uralkodónők, kegyencek és kegyencnők, palotaforradalmak, puccsok, házasságok, dőzsölés és néha-néha reformok korszaka, színes-izgalmas história. Azután lehet folytatni a szerző Nagy Katalinról írott kötetével.
Aminek még örültem volna: egy-egy képnek a szereplőkről. A címlapon egyébként (nem uralkodási sorrendben) Erzsébet, II. Katalin és I. Katalin látható.

Poór János: Az osztrák örökösödési háború
Maecenas, 2006
Fantasztikus összefoglaló a témáról. Bevezet az újkori diplomácia sötét boszorkánykonyhájába, minden kis szerződésről és nagy hadi baklövésről, valamennyi házassági tervről és létrejött szövetségről olvashatunk benne. Térkép, adatok, forrásszövegek támasztják alá a szerző mondanivalóját. Nem ismerek a témáról más hasonló terjedelmű szakszerű népszerűsítő könyvet. Remek!

Jacques de Saint Victor: Mme Du Barry - XV. Lajos utolsó szeretője
Gabo, 2011 (Királyi Házak)
Friss, élvezetes, szórakoztató stílusú, de igencsak szakszerű, számos végjegyzettel ellátott történelmi kalandozás.
Mindenkinek bátran ajánlom: azt hiszem, ez az első könyv Du Barry márkinőről magyarul (a pornográfián kívül:).

Hahner Péter: Megszökött a király!
Kossuth, 1989
Egy különleges történelmi pillanat szakszerű, de detektívregény izgalmú (ez most nem közhely, tényleg!) bemutatása a népszerű, kiváló magyar történésztől.
Hogyan szökött meg a francia király a forradalmi Párizsból? Kik segítették? Sikerülhetett volna a királyi család terve? Miért vallottak kudarcot?
Akit érdekel, milyen kapcsolat létezett a királynő és Fersen közt, olvassa el a könyvet!

Hahner Péter: Thomas Jefferson és a francia forradalom
Osiris, 1998 (Doktori Mestermunkák)
Hihetetlenül izgalmas, szórakoztató, szakszerű tanulmány, amely a szerző doktori dolgozata volt. Először bemutatja, miért feldolgozatlan a téma: akik Jefferson életét kutatják, azokat nem érdekli a francia forradalom, főleg nem annak új, modern szemléletű feldolgozásai, aki pedig a forradalomról ír, általában nem merül el Jefferson hatalmas levelezésében, hanem valamely rövid életrajzát használja, amely mint látható volt, nem érdeklődik a francia forradalom iránt… Ez a kötet azonban mindkét törekvést célul tűzi ki: alaposan megvizsgálja Jefferson viszonyát általában a forradalomhoz, lázadáshoz filozófiai, jogi síkon, egész életén végigtekintve, illetve bemutatja viszonyulását a francia forradalomhoz a forradalom előtt, alatt és után. Gyakran idézett kijelentéseit kontextusukban értelmezi, s rengeteg új forrásrészlettel, magyarázattal, és logikus, élményszerűen élvezetes érveléssel alátámasztva mutatja be, végül is hogyan kapcsolható össze a címbeli személy és fogalom. Nagyon izgalmas!

Hermann Róbert: Kossuth hadserege, Kossuth fővezérei
Argumentum, 2007 (A Hadtörténeti Intézet és Múzeum Könyvtára)
Hermann Róbert a kedvenc történészeim egyike. Igazából nincs olyan könyve, ami ne tetszett volna.
Ezt azonban különösen jó volt olvasni.
Egyrészt alaposan megvilágítja Kossuth Lajos hadseregszervező tevékenységét, állást foglal, miben, mennyire, milyen céllal és mekkora hatásfokkal működött közre Kossuth, másrészt végigtekinti a fővezérség és az OHB viszonyát, vagyis Kossuth és a fővezérek viszonyát: ami teljesen új szemléletű, izgalmas bemutatása a szabadságharc katonai történetének.
Miért volt alkalmatlan Dembinski? Miért lett kétszer is fővezér? Miért mellőzték Görgeit? Miért önjelöltködött Perczel? Miért lehet Klapkát a kompromisszumok emberének nevezni? Milyen volt Bem mint vezető? Hogyan zajlottak a magyar hadseregben a kinevezések és előléptetések?
Nagyon izgalmas, adatolt, óriási forrásanyaggal dolgozó könyv, amely sok más mellett tartalmazza Kossuth itineráriumát is.

Luc Mary: A Romanovok utolsó napjai
Gabo, 2009 (Királyi Házak)
Leszámítva, hogy kevéssé tűnik elsőre meggyőzőnek az a könyv, amit látható erőlködéssel mintegy húszas betűtípussal szedtek – ez egy jó olvasmány.
A szerző, akinek a kiadó már remek (és jóval alaposabb, forráskutatáson is alapuló) Stuart Mária életrajzát is megjelentette, ismét olvasmányos, érdekes, és megbízható népszerű történelemkönyvet adott ki a kezéből. Érdekesen és röviden vázolja II. Miklós, az utolsó orosz cár életének legfontosabb eseményeit, a cári család fogságának, halálának és holttestük megsemmisítésének – elrejtésének történetét, sok adattal és képpel.
Amiben kissé felületes, gyengébb, az az orosz forradalmak és változások ábrázolása.
Aki szerette Radzinszkij II. Miklós-könyvét, tegye hozzá ezt, mivel ez kerekíti le a történetet. (Megjegyzés: a fordító végig Radzsinszkij néven emlegeti az orosz szerzőt, de ez nem Luc Mary hibája.)

Sebastian Haffner: Poroszország egy porosz szemével
Európa, 2010
Hiánypótló, kiváló, olvasmányos munka Poroszország történetéről a kezdetektől a pusztulásig az egyik legjobb német történelmi esszészerző tollából. Van térkép- és képmelléklet, csinos a könyvfedél, okos az utószó, de ez a könyv olyan érdekes, lebilincselő és logikus, hogy papírzsebkendőre nyomtatva is elolvasnám újra és újra.

Sebastian Haffner: A Német Birodalom hét főbűne az első világháborúban
Európa, 2007
A német történész elképesztően világos, logikus, olvasmányos, remek okfejtése arról, miben hibázott Németország az első világháború folyamán. Mintája a vitára indító, izgalmas és jól megírt történelmi esszének. Nagyon ajánlom mindenkinek: kevés az erről a korról magyarul megjelent kötet.

Sebastian Haffner: Az elárult forradalom
Európa, 2008
Igazi, szabad szellemi kaland. Kiváló történész kiváló történelmi esszéje. Nemcsak a nálunk (modern felfogásban) alig feldolgozott német forradalomról lehet belőle sokat megtudni, de üdítő és érdekes a szerző látásmódja, megkapó, humoros és szenvedélyes a szövege, megfontolandó a végkövetkeztetése.
Nagyon jó könyv.

Wolfgang Zdral: A Hitlerek
Szó, 2009
Sose hittem volna, hogy egy ilyen borzasztó témáról szóló könyvet izgalmasnak és érdekesnek találok majd.
Hitler persze ugyanaz, aki volt, de a könyv nagyon sok adattal, kutatásokra épülve mutatja be, miért nem kellett a Führernek a múltja, hogyan viszonyult családjához, rokonaihoz, a szerelemhez, illetve mi lett a Hitler-rokonok sorsa a náci rezsim bukása és Hitler öngyilkossága után.
NEM bulvártörténelem, NAGYON jó.

Andrew Roberts: Hitler és Churchill - A vezetés titkai
Gold Book, 2005
Elképesztően érdekes nézőpontú, bár néha felületes kötet, elképesztően rosszul fordítva. Pontatlanságok, félreértések, fordítva fordítások, de jó a példaanyag, a fotók és az elemzések. Olvasásra érdemes, de lehet, hogy inkább angolul…

Terry Parssinen: Az Oster-összeesküvés, 1938
Gold Book, 2005
Alapos, regényszerűen izgalmas, de szakszerű, jegyzetelt, forráshivatkozott kötet a müncheni egyezményt, Csehszlovákia bekebelezését, illetve a második világháború kitörését megelőző, reményteljes diplomáciai játékokról. Angolok, franciák, csehek, lengyelek és a hitleri Németország nácijai, közönyösei, katonái és ellenállói színes képe tárul az olvasó elé. Az egyetlen ilyen tárgyú kötet magyarul, mivel a Hans Oster-féle kört állítja középpontba. Az amerikai történész könyve egy általa újra fellelt archívumot dolgoz fel: érdekes, saját kutatásra épülő kötet.

Georges Van Acker - Roy Conyers Nesbit: Rudolf Hess - Mítosz és valóság
Gulliver, 2000
A könyv eredeti címe: Rudolf Hess repülőútja.
Ennek megfelelően az életrajz rövidebb, s alapvetően a könyv Hess angliai repülésével, állítólagos küldetésével foglalkozik. Részletesen és nagyon izgalmasan mutatja be a repülőt, a repülőút részleteit és körvonalazza, miért mehetett Hess Angliába. Leszámol a repülőúttal kapcsolatos olyan legendákkal is, hogy Hesst a britek hívták volna, Hitler tudott volna az útjáról, vagy hogy Hess repülését egy ál-Hess vitte volna véghez.
Rengeteg kép, ábra, jegyzet és érdekesség kíséri a könnyen olvasható, alapos, szakszerű szöveget.

Roger Manvell - Heinrich Fraenkel: Göring
Alexandra, 2008
Kiváló, alapos, részletes, élvezetes stílusú és megbízható életrajz az egyik legkülönösebb náci vezetőről, Göringről.
Mindenkinek bátran ajánlom, aki morfinfüggőségéről, légügyi miniszterségéről, műgyűjtő-szenvedélyéről, politikai elveiről vagy éppen a nürnbergi perben tanúsított magatartásáról akar olvasni. A könyvben minden benne van.
Egy dolgot nem ártana azonban közölnie a fülszövegnek: hogy az életrajzi monográfia 1962-ben készült. Aki tehát újabb információkra vágyik, tegyen mellé még egy olvasmányt, mondjuk Guido Knopp Göring-könyvét.

Adolf Burger: A hamisító csoport
Kossuth, 1986 (Népszerű Történelem)
Nagyon megrázó és érdekes könyv: egy szlovák (kakaslomnici) fiatalember visszaemlékezése. Leírja, hogyan került Auschwitz és Birkenau szörnyűségei után a sachenshauseni koncentrációs tábor különcsoportjába, amelyet az egyik legkülönösebb náci tervben való részvételre kényszerítettek: pénzt, értékpapírokat, igazolványokat és bélyegeket hamisíttattak velük, amelyeket részben a szövetségesek megzavarására, részben pénzügyi machinációkra és gazdasági rombolásra akartak felhasználni.
A könyv részletesen bemutatja az embertelen, különös körülményeket, a hamisítók módszerét és dilemmáikat: pontosan tudták, hogy ha jól dolgoznak, a szövetségesek elleni háborút, a német győzelmet szolgálják, ha viszont rosszul dolgoznak, megölik őket. Mennyit és mikor lehetett szabotálni? Mit jelentett úgy élni és dolgozni, hogy tudták, bármit is tesznek, a háború végén mindenképpen megölik őket, a titkok tudóit? S hogyan élték mégis túl?
Ennek a könyvnek az alapján készült 2007-ben Stefan Ruzovitzky Pénzhamisítók (Die Fälscher) című, Oscar díjat nyert osztrák filmje Karl Markovics főszereplésével, amelyben Adolf Burgert August Diehl játssza.

Sztálinizmus és nácizmus
Szukits, 2005
Ez egy nagyon okos, széles körből témát merítő tanulmánygyűjtemény. Számos szerzője eredetileg egy Sztálinizmus és nácizmus konferencián mondta el előadásait, majd Moshe Lewin (Sztálin egyik szakértő kutatója) és Ian Kershaw (a legfrissebb, valóban monumentális Hitler-életrajz szerzője) rendezte kötetbe, látta el kiegészítésekkel és két összehasonlító tanulmánnyal a szerzők és saját írásait. Egyes tanulmányok csak az egyik vagy a másik diktatúrát vizsgálják, mások elmerészkednek az összehasonlításig egy-egy területen (propaganda, népirtás, nőpolitika). Kibontakozik egy kép arról hogy 1. sok a megdöbbentő hasonlóság 2. sok a minőségi különbség 3. iszonyúan sok a fehér folt. Izgalmas, szakszerű, az érdeklődést felkeltő kezdőlépés egy leendő szintézishez. Fontos viszont, hogy tanulmánykötetként olvasd, s ne egy átfogó gondolatmenetet várj tőle, mint amit a borító sejtet két szerzőnévvel.

Ian Kershaw: Hitler: Nemezis 1936-45
Szukits, 2004
Mérvadó. Monumentális. Mesteri.
Tíz csillag.

Rainer M. János: Nagy Imre
Vince, 2002 (Tudomány-Egyetem)
Mértéktartó és okos életrajz, kiváló összefoglalása Rainer M. János kutatómunkájának és hatalmas, kétkötetes monográfiájának. Ezt már bátran lehet ajánlani bárki emberfiának, míg az inkább csak történészek ínyencsége.
Kirajzolódik Nagy Imre különlegessége: hogyan lett kommunista, hogyan volt mindig más, mint az őt körülvevők – Moszkvában éppúgy, mint Pesten – hogyan határozta meg önmagát, miért „vállalta” a forradalmat és milyen célért, végül hogyan nőtt emberi nagyságban mindenki fölé bátor védekezésével és kitartásával. Számomra a könyv legfontosabb végkövetkeztetése, hogy Nagy Imre élete és halála valahol arról az erkölcsi fölényről szól, amivel végül nemcsak elítélői, kora, de önmaga fölé magasodott.

Gyarmati György: A Rákosi-korszak
Rubicon Ház, 2011
Fantasztikusan nagyszabású, alapos, adatgazdag, szakszerű szövegű, de olvasható, még a lábjegyzeteiben is izgalmas dolgokat állító, egységes koncepciójú monográfia a korszakról. Mindenkinek ajánlom, még teljes áron megvéve is megéri: ott a helye a könyvespolcon!
(Egy évszámjegyzéket elfogadtam volna a kötet végére. És egy olyan képszerkesztőt, aki lecseréli a téves képaláírásokat, kidobja a dupla képet és a rosszul nagyítottakat, hogy ne hozzanak szégyent erre a remek könyvre.)

Huszár Tibor: Az elittől a nomenklatúráig
Corvina, 2007 (Corvina Tudástár)
Nagyon izgalmas, mintegy százoldalas tanulmány a legszakszerűbb Kádár-életrajz szerzőjének tollából a Rákosi- és Kádár-korszak vezetőinek műveltségről, szakértelméről, képzettségéről, vezetéséről. Izgalmas listák, statisztikák, névsorok és táblázatok egészítik ki, jól szemléltetve a folyamatokat.

Valuch Tibor: Magánélet Kádár János korában
Corvina, 2011 (Mindennapi történelem)
Kevés.
Nem oldalszámra, hiszen a Magánélet logikusan a Hétköznapi élet sorozat lebutított változata, tehát nem lehet egy kódex… Tartalomra.
Ahhoz képest, hogy Kádár koráról van szó, a fotók egyharmada a Rákosi-korszakban és a koalíciós időkben készült. Ez nagyon nem mindegy, és nem(csak) politikai okokra gondolok, hanem pl. a női divatra. Ahhoz képest, hogy a cím magánélet, túl sok a statisztika és a felületes áttekintő rész: következtetés meg kevés vonódik le. A forrásszemelvények ötletszerűek. A képválogatás eklektikus, s a mai világban sokkal több kép lenne elvárható (mint egy Dorling Kindersley-könyvben, sok-sok tárgyfotóval).
S nem egészen pontos. Hogy került egymás mellé az 1948-as kozmetikus fotója és a nyolcvanas évek krémjének a képe? Ez szólna 1956-89-ről? Miért szerepel Horthy-korszak-beli kávédaráló? Miért nevezik lakótelepi lakás részletének a láthatóan régi bérház-belmagasságú, falicsapos konyhát? Miért nem tesznek még utalást se rá, mi az a „kanalas oltás” (honnan kéne tudnom, ha nincs kéznél egy tanúja a korszaknak)?
Jó nosztalgiázni, de ez a könyv engem megtéveszt, aki meg átélte a dolgokat, azt bosszantja. Kicsit gondosabb szerkesztés, kicsit több apróság jobb lett volna. Vagy egy intelligens hölgylektor, nem kell, hogy történész legyen, csak rendelkezzen jó emlékezőtehetséggel (a nők ilyenben nagyon jók, fél perc alatt beazonosítják a konyhabútort, porszívót, még fantázianévvel is, évszámra…)
Ez a kor a miénk, senki sem fogja megírni helyettünk jobban!…

Utolsó frissítés: 2012.07.03.

Más gyümölcskosarak:
Gyümölcskosár 1.: Kedvenc gyerekregényeim
Gyümölcskosár 2.: John Lukacs a történelemről
Gyümölcskosár 4.: Jó olvasmányok
Gyümölcskosár 5.: Antonia Fraser munkái
Gyümölcskosár 6.: Művészet mértékkel
Gyümölcskosár 7.: Klasszikus magyarok
Gyümölcskosár 8.: Klasszikusokról röviden
Gyümölcskosár 9.: Sok-sok világirodalom
Gyümölcskosár 10.: Mindenféle magyarok
Gyümölcskosár 11.: Festészetről, festményekről 
Gyümölcskosár 12.: Építészetről, szobrászatról, tárgykultúráról érdekesen 
Gyümölcskosár 13.: Egy kis tudomány 
Gyümölcskosár 14.: Gyerekirodalom, amit szeretek
Gyümölcskosár 15.: 13+1 ifjúsági regény
Gyümölcskosár 16.: Történelmi tallózás
Gyümölcskosár 17.: Öt ország történelme
Gyümölcskosár 18.: Egy kis magyar történelem
Gyümölcskosár 2.: John Lukacs a történelemről
Íme a Gyümölcskosár sorozat második része.
Itt a nyár, olvasok, s értékelem is a könyveket mindannyiunk kedvenc könyves oldalán, a Molyon.
A Gyümölcskosárba ezek közül az értékelések közül szemelgetek úgy, ahogy az ember saját termésű gyümölcsöt pakol tányérra: némelyik gyönyörű, hamvas, hívogató, többnek csak amolyan átlagos gyümölcskülseje van, néhány pedig kissé foltos és ütődött. De mivel mindet mi termesztettük, szeretjük. Így itt is van értékelés, amit igazi blogbejegyzésként is vállalnék, s van, ami egy kissé foltos és ütődött... A felsorolás nem reprezentatív, s nem is törekszik teljességre: csak írom, ami épp eszembe jutott a könyvről...
Jó olvasást!

2. rész: John Lukacs könyvei a történelemről
John Lukacsnak, az Amerikában élő magyar történésznek (*1924) majd húsz írása látott napvilágot a nyolcvanas évektől mostanáig magyar nyelven. A kötetek különböző időszakok termései az öregkori önéletrajztól a fiatal, újító történész írásaiig. Valamennyi magyar kiadást a szerző is átnézte, bensőséges előszóval, kiegészítésekkel látta el. Itt a kedvenceimet sorolatm fel, szubjektíven.

John Lukacs: A párviadal
****
John Lukacs hatalmas forrásismeretre és saját kutatásokra épülő esszéje szinte egy regény izgalmával mutatja be Churchill és Hitler 1940-jét. Vajon győzhettek volna a németek? Miért állította meg Hitler a csapatait, lehetővé téve Dunkerque sikerét? Hogyan érte el Churchill, hogy Amerika kilépjen elszigetelődéséből? Milyen volt e két nagy vezető közelről?
Lukacs professzor nálunk talán legismertebb, legolvasmányosabb könyve kiváló betekintés a második világháború diplomáciájába, s egyúttal remek jellemzése Hitlernek és Churchillnek.
S hogy akkor miért csak négy csillagot adtam neki? „A (Magyarországon jórészt meg nem jelent) források jegyzékét, valamint a bibliográfiát a magyar kiadás terjedelmi okokból nem közli.” Paff. Így lehet lebutítani egy alapos, tényekkel maximálisan alátámasztott szöveget a hivatkozásokat nélkülöző fércmű szintjére. De miért? Mert fárasztó lett volna bibliográfiát fordítani?

John Lukacs: Hitler és Sztálin
*****
John Lukacs A párviadal legjobb hagyományait folytatva ezúttal Hitler és Sztálin 1941-ét mutatja be e rövidebb és kissé kevésbé regényszerű könyvében. Elkerülhető lett volna az orosz-német konfliktus? Miért hitte Sztálin makacsul azt, hogy Hitler betartja a megnemtámadási szerződés pontjait? Miért fordult Hitler Sztálin országa ellen, mielőtt még legyőzte volna Angliát? Mi lehetett a célja? Mi igaz a preventív háború és a két háború elméletéből?
Izgalmas, szakszerű, adatolt kalandozás a korszak diplomáciájában, s két meghatározó történelmi személyiség elképzelései között.

John Lukacs: Öt nap Londonban
*****
John Lukacs írt egy nagy, elemző kötetet Az európai világháborúról, egy regényizgalmú ráközelítést Hitler és Churchill 1940-ére (A párviadal), végül pedig egy mindössze öt napot felölelő nagyítást arról az izgalmas öt napról, amíg Churchill elfogadtatta magát kabinetjével, Angliával és megkezdte tevékenységét. Meglepő, de ez szinte még izgalmasabb volt, mint a másik két kötet. Ajánlom mindenkinek, akit érdekel a diplomácia és a történelem.

John Lukacs: Az európai világháború 1939-41
****
Kis csalódást okozó, mégis nagy könyv. Az első, politikai elemző részt kissé felületesnek éreztem, épp John Lukacs későbbi műveivel összehasonlítva (A párviadal, Öt nap Londonban). A második, statisztikai, eszmei, adatos rész viszont hihetetlenül érdekes tényeket tartalmazott a második világháborúról.

John Lukacs: A második világháború öröksége
*****
Az első John Lukacs volt, amit elolvastam. Azonnal rabul ejtett.
Nem tudok bölcsebbeket írni erről a kötetről, mint Pável.
Talán annyit: amint befejeztem, szinte kedvem támadt újra elolvasni. Okos, logikus, lebilincselő.

John Lukacs: A történelmi Hitler
*****
John Lukacstól sok minden megjelent már magyarul: történelmi esszé, filozófiai, történetfilozófiai elmélkedés, napló, önéletrajz. Ez egy szakkönyv. A jegyzetei még a főszövegnél is élvezetesebb olvasmányt nyújtanak, hivatkozásai és bibliográfiája felvillantja azt a hatalmas anyagot, amit Lukacs ismer, s megismertet velünk a könyvben.
Témája pedig Hitler képe a történettudományban. Bár nem Hitler-életrajz, erőteljes állásfoglalás számos az életrajzot érintő kérdésben, s bemutatása a történészvitáknak, s annak, mikor milyen Hitler kép élt az emberekben és a történészekben 1945-től napjainkig.

John Lukacs: 1945: A nulla év
*****
Különös és rendhagyó kötet, amely emlékeztet egy kissé Az európai világháborúra, de sokkal izgalmasabb annál. Első részében a zéró év, 1945 kimerevített pillanatain futhatunk végig, látva az eseményeket Hitler, Sztálin, Roosevelt, Churchill, Truman, a közvélemény és a történész szemszögéből, dokumentumokra, tényekre és logikus elképzelésekre alapozva. (Ez a kedvencem.) A második rész pedig félszáz oldalban idézi fel a korszakot a történetfilozófus, statisztikus és kortárs szemtanú szemszögeiből, letehetetlenül és szubjektíven.

Más gyümölcskosarak:
Gyümölcskosár 1.: Kedvenc gyerekregényeim
Gyümölcskosár 3.: Történelem találomra
Gyümölcskosár 4.: Jó olvasmányok
Gyümölcskosár 5.: Antonia Fraser munkái
Gyümölcskosár 6.: Művészet mértékkel
Gyümölcskosár 7.: Klasszikus magyarok
Gyümölcskosár 8.: Klasszikusokról röviden
Gyümölcskosár 9.: Sok-sok világirodalom
Gyümölcskosár 10.: Mindenféle magyarok
Gyümölcskosár 11.: Festészetről, festményekről 
Gyümölcskosár 12.: Építészetről, szobrászatról, tárgykultúráról érdekesen 
Gyümölcskosár 13.: Egy kis tudomány 
Gyümölcskosár 14.: Gyerekirodalom, amit szeretek
Gyümölcskosár 15.: 13+1 ifjúsági regény
Gyümölcskosár 16.: Történelmi tallózás
Gyümölcskosár 17.: Öt ország történelme
Gyümölcskosár 18.: Egy kis magyar történelem
Gyümölcskosár 1.: Kedvenc gyerekregényeim
Már sokszor eszembe jutott, hogy el kellene indítanom ezt a sorozatot. A nyár épp pompásnak ígérkezik hozzá, hisz folyamatosan olvasok, s bár közel sem olyan sokat - értékelem is a könyveket mindannyiunk kedvenc könyves oldalán, a Molyon.
A Gyümölcskosárba ezek közül az értékelések közül szemelgetek úgy, ahogy az ember saját termésű gyümölcsöt pakol tányérra: némelyik gyönyörű, hamvas, hívogató, többnek csak amolyan átlagos gyümölcskülseje van, néhány pedig kissé foltos és ütődött. De mivel mindet mi termesztettük, szeretjük. Így itt is van értékelés, amit igazi blogbejegyzésként is vállalnék, s van, ami egy kissé foltos és ütődött... A felsorolás nem reprezentatív, s nem is törekszik teljességre: csak írom, ami épp eszembe jutott a könyvről...
Jó olvasást!

1. rész: Kedvenc gyerekregényeim
Az első listát a kedvenc gyerekkönyveimnek szeretném szentelni. Legalább is azoknak, amikről sikerült értékelést írnom... Semmilyen kategorizálást nem alkalmaztam, ehelyett "szeretettségi sorrendben" szerepelnek a könyvek. Bátran ajánlom mindegyiket minden gyereknek és felnőttnek!

Rudyard Kipling: Riki-tiki-tévi
A Riki-tiki-tévi az első Kipling-könyvélményem, a Már tudok olvasni! sorozatban kaptam meg. Családunk később az újabb kiadású, zöld borítós képeskönyvhöz is hozzájutott, de engem nem tudtak meggyőzni az egyébként álomszép képek: nekem a saját, szakadt gerincű kiadásom a legkedvesebb. Ez egy olyan regény (ki hinné, hogy csak a Második dzsungel könyve egy fejezete), aminek a sorait időnként hangosan kell mondogatni: például Darzi pompás diadalénekeit, azt, hogy „Hátra! Nézz hátra!” meg „Nagaina odament a fürdőszoba lefolyójához, és hívta Nagot, és Nag ki is jött egy bot hegyén”, meg Riki-tiki-tévi higgadt fenyegetőzését a harc előtt: „Nézd meg a tojásaidat, a dinnyeágyásban a fal mellett.” Kegyetlen, de lovagias történet – benne egy igazi, szerény és kötelességtudó hőssel, aki – mongúz. Szóval, légy résen és rik-tik-tiki-tiki-cskk!

A. A. Milne: Micimackó
A csekély értelmű medvebocs kalandjait mindig apukám olvasta fel. Mindig az ő hangján hallom. S ezt a könyvet csak otthon tudom olvasni, mert muszáj néha hangosan kimondani egyes részeit: „Ez nem a Nyuszi hangja?”, „Nem hiszem. Legalább is nem annak volt szánva…” "Na és hogy szereti (a malacot)? Sütve, citrommal a szájában?" „Csacsi, öreg medvém!” "
Imádom!
Szeretném, ha sokan ismernék, mert ez sokkal több, mint egy jó gyerekkönyv.

P. L. Travers: A csudálatos Mary
A csudálatos Mary puha kötéses, kopott, a víztől picit hullámos lapú példánya féltett kincsem. Az egyik első könyv volt, amit felolvastak nekem. És ma is egyik kedvenc gyerekkönyvem. A csodálatos dada látszólag mogorva, hiú, szűkszavú és szigorú, valójában azonban a gyerekeket emberként kezeli (amilyennek egy igazi tanárt, nevelőt képzel el az ember), s egy csodálatos világba vezeti be őket, ami segít, hogy igazi felnőttek legyenek (erre pedig már csak egy varázstündér képes). Mary Poppins tökéletes, tipikusan angol, egészen hihetetlen, felejthetetlen meseszereplő. Minden részt imádok a könyvből: Lark kisasszony Petikéjét, Corry nénit, Bumm tengernagyot, a nevetőgáz és a táncoló tehén történetét. Nem lehet megunni!

Erich Kästner: A két Lotti
A két Lotti az egyik olyan Pöttyös-könyv, amit még úgy olvastak fel nekem. Egyetlen filmváltozatát sem mulasztottam el a tévében, de egyik sem tetszett úgy, mint az igazi, a könyv. És persze csakis az igazi illusztrációkkal szabad olvasni, ott vannak a copfok és fürtök, Anni rondán bőg, Pepike kövér, a karmester úrba bele kell szeretni, és cukoreső potyog a páholyból… Nagyon-nagyon szeretem. Remélem, egyszer én is felolvashatom majd valakinek. Gyerekként fontos volt számomra, hogy nekem ilyesmit nem kellett átélnem (nem a nyári tábort, hanem a szülők szétválását), így magától értetődőnek tartottam, hogy a két Lottinak semmiféle kisasszony nem kell, csak az Igazi Anyuka (legyen az bármilyen ideges is néha), és az Igazi Apa (aki minden hibája ellenére tökéletes). Ma már azt csodálom, hogyan tette mindezt Kästner tényleg magától értetődővé! 

Tatay Sándor: Kinizsi Pál
Az első Delfin könyvem volt, az első történelmi regényem és az első regény, amit egyedül elolvastam, akkor még hangosan. Nagyapámtól kaptam, s minden hibája ellenére máig a kedvencem. Mátyás alakja nagyon szerethető benne, szép Pál és Jolánka szerelmi története, s nagyon sok olyan részlet is belekerült, ami a legjobb népmesékre emlékeztet. Annak idején rengeteget csatáztam a kertünkben az ellenséggel, műanyagkarddal a kézben, és folyamatosan humorosan (?) szidva az ellenfelet: mint a könyv szereplői…
  
Szabó Magda: Abigél
Az Abigél az anyukámé volt. Amikor először olvastam, borzasztóan féltem egyre tovább- és továbbolvasni. Ahhoz már elég nagy voltam, hogy megértsem, de ahhoz még elég kicsi, hogy ne csak a háború, az elhagyatottság, a boldogtalanság és az árvaság, hanem a kollégiumban „otthagyott” Gina honvágya is elkeserítsen és kisugározzon a könyvből valami nagyon keserűt. A cselekmény azonban felemelő volt, a vég boldogtalanul boldog. A könyv fantasztikus rejtélyekkel, csodálatos alakokkal és felejthetetlen részletekkel van tele. Sokáig nem tudtam, hogy Szabó Magda önéletrajzi elemeket is szőtt a történetbe, de engem lebilincselt ez a zárt mikrovilág, amely olyan rettenetesből és kopárból olyan boldoggá, rendezetté, szeretettel, barátsággal telivé és védelmezővé válik, amikor Ginát ki akarják ragadni belőle. Csodás témákat vet fel a könyv az első szerelem hitelességétől a felnőtté váláson keresztül a háború, az üldözés témaköréig, szól előítéletekről, hőskultuszról – de ahogy visszagondolok, ez volt az első olyan könyv is, amit a magyar ellenállásról olvastam gyerekfejjel.
Megunhatatlan!

Bret Harte: Aranyásók
Igazi nagy találkozás: azóta is kedvenc íróm Bret Harte. A legjobb novella a kötetben véleményem szerint a Hóvihar, amely a Robin Hood- és a vadnyugati történetek alapfordulatait használva szól egy nagyon romantikus szerelemről, barátságról és becsületről is. Miután megismerkedtem Bret Harte felnőtteknek kiadott elbeszéléseivel, csodálkozva tapasztaltam, hogy ebből a remekül fordított ifjúsági változatból a történet végén egyetlen dolog hiányzik (de nem írom ide, mi:). Bret Harte mint az amerikai romantika remek szerzője, a vadnyugati, amerikai történet-műfaj megteremtője mindig is a kedvencem marad.

Thury Zsuzsa: A tűzpiros üveggömb
Olyan lányregény, ami nyugodtan lehet felnőttirodalom is – és ami – úgy tűnik – nem igazán öregszik. Annak ellenére, hogy egy másik politikai rendszerben keletkezett, s természetesen egy teljesen más „mában” játszódik (először 1962-ben jelent meg), értékálló, igaz maradt. Akár az, amit elmond naiv hitről, bátorságról, boldogságról és boldogtalanságról a nagyvárosban, szeretetről és háborúról az első része, akár az, amit szerelemről, barátságról, magányról és jövőről a további, még mindig érvényes. Remekül sikerült az identitását, múltját, életét vesztett Erzsi kutatásának, önkeresésének bemutatása. Azt hiszem, aki elkezdi ezt az életnyomozást, már képtelen lesz letenni a könyvet: nem a nosztalgia miatt, hanem mert nagyon-nagyon jó regény. Ráadásul olyan szépen megírt, helyenként költői, amilyen a jelképes címe: remek olvasmány.

Kenneth Grahame: Szél lengeti a fűzfákat
Amikor először olvastam ezt a könyvet, mindenkinek mondogattam, hogy ez egy „másik Micimackó”. Annyira ritka volt számomra, hogy egy meseregény ennyire önmaga legyen: saját, fanyar humorral, érdekes világgal, amiben nincs didaktika, kibeszélés és direkt hivatkozás a valóságos világra. Azóta is ahányszor csak újraolvasom, mindig találok benne valami újat. Szeretem Vakondot a maga földhözragadt mindennapiságában és kedvességében: magamra emlékeztet. (Amikor elkezd takarítani…) Patkány pajtit, mert nagyon okos (nekem kicsit Nyuszis), de közben rugalmas gondolkodású, intelligens, megfontolt: szeretnénk ilyenek lenni. Borz okos és kedves, de kicsit anekdotikus alak, amilyennek az igazi, nagy szakállú öregurakat képzelnénk, akik a szeretteikért mindenre képesek, de hamar elfutja őket a pulykaméreg. Végül ott a Béka, aki egy kicsit olyan, mint a század eleji angol aranyifjúság. De nagyon szeretem: mert nemcsak felelőtlen, kicsit ostoba és idegesítően nagyképű ő, hanem önmagát is keresi, meg legalább mer – naivan és könnyelműen ugyan, de szabadon – álmodozni. Egyébként ebből a regényből tanultam a villásreggeli szót, amiről azóta is mindig ez a könyv jut az eszembe. Egyet sajnálok, hogy szokás szerint e könyvnek is két fordítása van, hála annak, hogy mindig a tévét-mozit kell utánozni. De hogy abban hogyan lett Békából Varangy – ezt sosem fogom kiheverni. Ki az, aki nem érezte, hogy egy gyerekkel leginkább úgy lehet megutáltatni egy könyvszereplőt, aki szeretetre méltó lenne, hogy sokakban undort keltő nevet adunk neki…

Mark Twain: Koldus és királyfi
Gyerekként a kis herceggel Zórád Ernő kétfüzetes képeskönyv-feldolgozásában találkoztam először. Azután megismertem gyerekkorom egyik kedvenc filmjét, az 1977-ben Richard Fleischer által rendezett angol változatot Mark Lester, Oliver Reed, Raquel Welch, Charlton Heston, Rex Harrison és mások főszereplésével. Így ritka módon a könyvhöz egy csomó előfeltevéssel közelítettem.
Természetesen a regény egészen más. Először is anekdotikus-érzelmes narrátorhangja eltér a megszokott történelmi és ifjúsági regényektől: Twain elemében van, amikor egy-egy udvari szertartás aprócska részleteit meséli, ugyanúgy, mint amikor a bajba került királyfi félelmét mutatja be a remete kunyhójában.
Másrészt az olyan részletek, mint a hercegnők reakciója Tom „őrültségére”, a diótörő kalandja, vagy az udvari méltóságok nagyképű és tanácstalan téblábolása Edward visszatérésekor, nagyon szórakoztatóak és mulatságosak felnőttnek, gyereknek.
Harmadrészt kiválóak a szereplők: a Tom Sawyertől eltérően szerethető Tom Canty, aki mindenbe csak belekeveredik, a tőle mindenben különböző, kis lovagként viselkedni próbáló, tényleg uralkodásra termett, magányos Edward, s természetesen a szerencselovag, hős-antihős Miles Hendon is. De az egyes mellékszereplők is kivételesen jók: az egész kort meg lehet ismerni általuk.
Negyedrészt – de ezzel kellett volna kezdeni – annyira ötletes, remek ez a hasonmás-történet, hogy ma már el sem lehetne képzelni nélküle VIII. Henrik korát, legalábbis irodalmi legendák szempontjából.
Kötelező olvasmány – de bár az iskolák ne tennék azzá: erre rá kell találni!

Thurzó Gábor: A Moll-lányok
Kalandos, izgalmas és romantikus történet 1848-49 történetéről és két nagy szerelemről, egy férfiruhában harcoló lányról és egy reménytelenül szerelmesről, ráadásul a történet magva mind igaz. Akár a történelem érdekel, akár a 19. századi emberek élete, akár Görgey Artúr, érdemes elolvasni. Benne új, megnyerő fényben láthatjuk az annyiszor méltatlanul árulónak tartott történelmi hőst, Görgeyt is.



Mikes Lajos: Sanyi manó könyve
Régen, amikor még élt a nagyapám, délutáni alvás előtt szívesen felolvasott egy fejezetet a Sanyi manó könyvéből. A kedvencem A darázs néni és Az üstfoltozó hat szem szilvája volt, így volt, hogy ezeket több egymás utáni nap is felolvasta... Csak felnőttként jöttem rá, hogy – bár a kiadás, amiből mesélt, új volt – ez egy régi regény, s neki is kedvenc olvasmánya lehetett gyerekként.



Laura Ingalls Wilder: Kicsi ház a nagy erdőben
Furcsa a mai világ.
Laura Ingalls Wilder 1867-ben született egy wisconsini tanyán, amelytől a legközelebbi falucska, Pepin is hét mérföldre volt. Élete tökéletes példája volt az amerikai vadnyugati életnek. Mivel tanítónő volt és tehetséges író, 1932-ben (tehát nagyon későn, jóval hatvanadik születésnapja után) megírta emlékeit egy regényben (ez a Kicsi ház a nagy erdőben), amely olyan sikert aratott, hogy aztán folytatta is a sorozatot, sőt, még halála után, posztumusz is kerültek kiadásra könyvek. A világ, amibe bevezetett, az 1870-es évek valódi amerikai vadnyugata, nem az indiánlovaglós, cowboy-puffogtatós, hanem az, ahol az ember vagy dolgozik, vagy meghal, vagy megbékél a természettel, vagy alulmarad vele szemben, vagy tisztességes emberként él, vagy kiválik a közösségből, és ahol csak magára számíthat, a családjára, meg Istenre, ezért aztán egyszerűen és komolyan vallásos is: egy kopár, komor, mégis szépséggel, szeretettel és hősiességgel teli világ. Ezt láthatjuk a gyerekszereplők szemén keresztül.
Magyarországon kiadják az első kötetet 1982-ben, majd 16 év és egy rendszerváltás múlva bemutatják nálunk azt az amerikai filmsorozatot, ami egyébként a hetvenes években született (A farm, ahol élünk), mire a Mágus kiadó gyorsan újrafordítja a könyvet és végre kiadja a sorozatot.
Hogy mitől fura az egész? Mert ma mindenki a filmsorozat felől közelít a könyvhöz, amivel a következő a baj: a Kicsi házból készült pilotot sose adta le a magyar televízió. A sorozat pedig csak alig követi a további történeteket, sok dolgot teljesen átírtak (egy afféle Váratlan utazásos kalandvilág lett, utóbbi sorozatot nálunk előbb vetítették és sokan szerintem ilyesmit várnak el ettől a sorozattól is).
Így jutunk oda, hogy az interneten köröző vélemények többsége szerint Laura Ingalls Wilder unalmas és idegen a mai világtól…
Nekem fogalmam sem volt a sorozatról, sőt, arról sem, hogy az írónőnek több könyve is van, ehhez én túl öreg vagyok:). Egyszerűen BELESZERETTEM ebbe a különös gyerekvilágba, a sok aprólékos leírásba, abba, ahogyan a lányok történetén keresztül megismerhetjük és megérthetjük életmódjuk apró részleteit és családjuk egyes cselekedeteit. Igazi mesevilágnak tűnt, de igaz mesevilágnak, afféle egyszer voltnak. Bárcsak a magyar, 19. századi paraszti életről is írt volna valaki a gyerekeknek ilyen igaz, ennyire kevéssé didaktikus és ilyen szép szavú történetet!
Persze nem baj az, ha valaki a filmsorozat miatt lesz rajongó. (Én például nagyon szerettem a Váratlan utazást, s ezért kezdtem L. M. Montgomeryt olvasni.) De bajban lennénk, ha a Bibliát kinyitva arra számítanánk, hogy ez lesz az Egyiptom hercege megkönyvesített változata. (Bocs a hasonlatért.)
Így szeretem ezt a könyvet - önmagáért, s hűségesen "reklámozom" mindenhol.

Anatolij Sztaszj: Zöld útvesztő
Ez egy orosz gyereksci-fi, amely egy jobb, emberibb, boldogabb (bár kissé kortünet módon eléggé szovjetizálódott) jövőben játszódik. Hőse, Ihor, aki egy szörnyű, s kissé titokzatos balesetben veszítette el az édesanyját, apjával a jövőért dolgozó tudóssal olyan vidékre kerül, ahol bármi megtörténhet: indiánok rabszolgaként hihetetlen létesítményeket építhetnek az erdő mélyén, az emberiség elől bujkáló egykori náci orvosok és katonatisztek bosszúról és visszavágásról álmodozhatnak, előfordulhat zsarolás és emberrablás… S Ihorra várhat a feladat, hogy mindent rendbe hozzon, pedig csak egyetlen sci-fi dolog segíthet neki: egy repülést elősegítő öv. Minden mást nyelvtudása, esze és ügyessége révén kell elérnie.
Képtelen vagyok lenézni ezt a könyvet: annyira jól van megírva. Egyik első sci-fim volt, s megtanított arra, hogyan lehet fél perc alatt, cselekményen keresztül elfogadtatni az olvasóval egy jövőbeli világot. Máig utálom, ha egy sci-fiszerző oldalakon át magyarázza a legújabb találmányait hosszas leíró szövegekkel. Jók a szereplők: Ihor apja okos, büszke, bátor, mégis teljesen hihető, hogy el lehetett tőle választani a gyerekét: mert jól megírt ez a jelenet. Gonoszok a gonoszok, s nem fogom azon izgatni magam, hogy egy kis szovjet hős tör borsot a fasiszta orrok alá: mitől lenne kevésbé rendjén lévő, ha – mint a filmekben, egy amerikai hős csinálná ugyanezt?… Végül imádtam a nyomozást, a titkot, ahogy szépen összeállt a gonosz terv, előkerültek az elveszettek, s sikerült a rettenetes kapszulát, s a világot tönkre tenni akaró őrülteket megsemmisíteni.
Számomra mindenképpen jó könyv ez, hiába, hogy már nem 1974-et írunk, hanem 2012-t. (Aki pedig a könyv második kiadására rábiggyesztette az idióta, komolytalan repülő csészealjakat, az menjen haza: kiesett, mint komolytalan játékrontó!)

Más gyümölcskosarak:
Gyümölcskosár 2.: John Lukacs a történelemről
Gyümölcskosár 3.: Történelem találomra
Gyümölcskosár 4.: Jó olvasmányok
Gyümölcskosár 5.: Antonia Fraser munkái
Gyümölcskosár 6.: Művészet mértékkel
Gyümölcskosár 7.: Klasszikus magyarok
Gyümölcskosár 8.: Klasszikusokról röviden
Gyümölcskosár 9.: Sok-sok világirodalom
Gyümölcskosár 10.: Mindenféle magyarok
Gyümölcskosár 11.: Festészetről, festményekről 
Gyümölcskosár 12.: Építészetről, szobrászatról, tárgykultúráról érdekesen 
Gyümölcskosár 13.: Egy kis tudomány 
Gyümölcskosár 14.: Gyerekirodalom, amit szeretek
Gyümölcskosár 15.: 13+1 ifjúsági regény
Gyümölcskosár 16.: Történelmi tallózás
Gyümölcskosár 17.: Öt ország történelme
Gyümölcskosár 18.: Egy kis magyar történelem