Kicsinke, szőke kis leányka!
Az én szerelmem nagy,
És tárgya e nagy szerelemnek
Kis, szőke lány, te vagy.
 
Mit mondasz erre, szőke kislány?...
De ez csak fele még:
Azon volnék én, hogy te lennél
Énnékem feleség.
 
Eljősz-e hozzám?... El?... Szépséges
Szép fejkötőt veszek;
S csak azt mondom: kimondhatatlan
Hűséges férj leszek.
 
Őrzöm szemem fényét, de téged
Még jobban őrzelek,
Hogy drága egészségednek ne
Ártson hideg, meleg.
 
Ott fenn lakunk Pest városában...
Az élet ott vig ám!
De az atyushoz is lejárunk
Kivált pénzfogyatán.
 
Hogy suttogják majd, ha az utcán
Végigmegyek veled:
"Petőfi felesége!... Erről
Csinál szép verseket."
 
Csinálok ám, teringettét is,
Hogy bámulnak bele;
Maholnap egész Magyarország
Nevemmel lesz tele.
 
Ugy estenként csak nekiűlök,
Te meg majd azalatt
Lefekszel, és megmelegíted
Előre ágyamat.
 
S ha elkészűl egy-egy dicső vers,
Én is levetkezem,
Hozzád simúlok és azt mondom:
Menj beljebb, gyermekem!
 
Igy éldegélnénk... Hát csak ennyit
Akartam mondani.
Mit szólsz rá, szőke kislány, lesz-e
Belőle valami?
 
(Dunavecse, 1844. április 20. - június 15.)