Befordultam a konyhára,
Rágyújtottam a pipára...
Azaz rágyújtottam volna,
Hogyha már nem égett volna.
 
A pipám javában égett,
Nem is mentem én avégett!
Azért mentem, mert megláttam,
Hogy odabenn szép leány van.
 
Tüzet rakott eszemadta,
Lobogott is, amint rakta;
Jaj, de hát még szeme párja,
Annak volt ám nagy a lángja!
 
Én beléptem, ő rám nézett,
Aligha meg nem igézett!
Égő pipám kialudott,
Alvó szívem meggyúladott.
 
(Pest, 1843. július)