Jó reggelt,
csukott szemű reggel.
Mozdulatlan testemben
gesztikulál az álom.
Hallom, hallom.
Ki ez az üvegbőrű ember,
aki engem
gondol az ágyon?

Hullámzó lombjáték.
Honnan fúj be a függöny,
hogy hullott
az életbe minden?
Hogy lehet, hogy a
vázafényű házban
- hallod, hallod?
belül egy lélek sincsen?

A szöveg forrása: Tóth Krisztina: Porhó, Magvető, 2001, 48.