Vékony, vaníliaszínű rémálom - Janne Teller: Ha háború lenne nálunk
"Ha háború lenne Magyarországon… Hova mennél?" – így kezdődik az a könyv, amely egyeseket már a címével is felháborít vagy megrémít. Pedig a gondolatkísérletekben éppen az a jó, hogy bármikor fel lehet hagyni velük – ahogy egy álomból is fel tudunk ébredni, ha nagyon rossz felé mennek benne a dolgok. De ahogyan az álmaink segítségével is olyasmikkel nézhetünk szembe, amiket ébren legszívesebben elkerülnénk, vagy örökre a szőnyeg alá söpörnénk, a gondolatkísérletek is a segítségünkre lehetnek abban, hogy olyasféle helyzetek logikáját is megpróbáljuk kiismerni, amelyekben még soha nem volt részünk, s amelyekről azt reméljük, soha nem is kerülünk majd beléjük. Janne Teller Ha háború lenne nálunk című könyve éppen ezért különleges és izgalmas olvasmány. Játék – a nagyon is reális veszéllyel, a makacs félelemmel és saját képzeletünkkel.

Főhőse – te vagy. Általában ritka az olyan regény, amelynek szövege egyes szám második személyben szövődik. Ettől ugyanis irgalmatlanul és elháríthatatlanul személyes lesz bármely történet. A magyar olvasó leginkább csak a régi Kaland – Játék – Kockázat regényekben találkozhatott ilyennel. Ám ezúttal ahelyett, hogy olvasóként sárkányokkal, démonokkal és más létsíkokról érkező seregekkel kellene optimista hangulatban megvívni (és dobni nekik két kockával), ebben a képzeletjátékban saját kedves, megszokott világunk bolydul fel, legközelebbi szeretteinket veszítjük el, s miközben a történet kérlelhetetlenül halad előre, újra és újra számot kell vetnünk azzal, mi az igazán fontos az életünkben, mi az, ami megmaradhat nekünk.

"Minden egyes alkalommal összerezzensz, amikor valahol messze elsüvít egy lövedék…" "Állandóan fázol." "A legjobb barátod eltűnt." "Mindeneteket el kell adni." Így sorakoznak egymás után a rövid, újabb és újabb lemondásokat, veszélyeket és tragédiákat jelző mondatok. És ellentétben azzal a közönnyel, amivel egy játékkönyvben fogadhatta az olvasó akár azt a pillanatot is, amikor legyőzték, itt mindennél fontosabbá válik a túlélés, a megmaradás hogyanja.

Janne Teller dán írónő eredetileg 2001-ben írta meg a Ha háború lenne Skandináviában című kisregényét, azzal a céllal, hogy főképpen a fiatalok, a legnyitottabb, ugyanakkor a leegyszerűsítő szólamok által leginkább befolyásolható korosztály számára új nézőpontból mutathassa meg, milyen is lehet, amikor a háború megfoszt az otthonunktól, menekültté, idegenné, mássá tesz. Ám nemsokára igény támadt rá, hogy eredeti gondolatkísérletét, amelyben a skandináv államok között tört ki a háború, megismerhessék más nemzetek olvasói is. A Ha háború lenne Skandináviában lényege azonban épp a személyesség, az itt-és-most szituáció, a „rólunk szól” érzés volt. Ezért az írónő – együttműködve külföldi kiadóival – végül annyi változatot írt a könyvből, ahány helyen az megjelent, s a mű új címet is kapott: Ha háború lenne nálunk.

Így a mi regényünkben a tizennégy éves főszereplő egy olyan diktatúrában él, amelyet a "Tengerpartot Magyarországnak!" háborúpárti csoportosulás vezet, s amely háborúban áll Ausztriával a szlovén tengerpart megszerzése érdekében. Majd lassanként elveszíti ezt a háborút, s a névtelen főszereplő családja előtt nem marad más út, mint elmenekülni a békés és jóléti társadalommal rendelkező, de közerkölcsei és vallásossága tekintetében végtelenül konzervatív Egyiptomba. Vajon hazára találhatnak-e ott a magyar menekültek? Mi marad a családból? Visszatérhet-e majd egyszer Magyarországra a főszereplő

A töprengésre késztető rajzokkal illusztrált kötet korábban kis méretben, útlevélkönyvecskének álcázott külsővel már megjelent magyarul. 2019-ben azonban a Scolar új külsővel, friss kiadásban küldi a boltokba abban a sorozatában, amelyben számos kedvencem, így Wolfgang Herrndorf Csikk és Robert Williams Luke és Jon című könyve is napvilágot látott már. Ezekhez és a sorozat minden darabjához hasonlóan ezt is lelkesen ajánlom a bátor olvasóknak, legyenek akár felnőttek, akár gyerekek.

Linkek
0 Responses