2018. február 10., szombat
Ahogyan azt karácsony előtt írtam, Luther Márton elég váratlanul tört be (újra) az (olvasói) életembe a reformáció 500. évfordulójával párhuzamosan. Ez a bejegyzés három hozzá kapcsolódó kötetet gyűjt össze.
Martin Luther: Asztali beszélgetések
Helikon Zsebkönyvek 60.
Helikon, 2017
A Helikon egy régi-új könyvvel ünnepelte a reformáció 500. évfordulóját. Az Asztali beszélgetések című kötet, egy szellemesen szerkesztett, hiteles válogatás azokból a lejegyzett mondásokból és történetekből, amelyeket Luther asztaltársai örökítettek meg, először 1983-ban jelent meg a rendszerváltás előtti Helikon Kiadó különlegességeket tartalmazó sorozatában. Ezzel ünnepelték, hogy akkor 500 éve született meg Luther Márton Eislebenben. A könyvecskét az egyetemi hallgató Márton László fordította, aki azóta az egyik legismertebb (és legolvasottabb) kortárs íróvá és drámaszerzővé vált, s ha fordít, manapság olyan csekélységekkel birkózik meg, mint Goethe Faustjának mindkét része, vagy épp Walter von der Vogelweide Összes versei (s magának Luther Mártonnak egyes teológiai írásai, de immár nagy merítéssel, a válogatott életműsorozatba). Épp ezért öröm, hogy hajlandó volt visszatérni az időben, s a reformáció ötszázas évére újraélesztette és felfrissítette a régi fordítását, s egyben válogatását. Így egy olvasmányos, könnyed, sokoldalú és abszolút hiteles kötet született (újjá), amely megismertet Luther legföldhözragadtabb és legszebb gondolataival, legnagyobb tévedéseivel és legmegdöbbentőbb jóslataival: néha metszően éles, máskor jóízűen pletykálkodó, megint máskor jóindulatúan kedélyes, néha pedig meghatóan személyes megjegyzéseivel az életről, hitről, világról, emberekről. A kötet alapján nemcsak meg lehet tanulni becsülni Martin Luthert, de talán még megszeretni is sikerülhet.
Martin Luther: A 147. zsoltár magyarázata - Lauda Jerusalem
Prudex - Harmat, 2017
A két kiadó, a debreceni Prudex és a budapesti Harmat összefogása fényes eredményt hozott. Egy kifejezetten gyönyörű könyvecske született belőle: méltó ünneplője a reformáció jubileumának, féltett kincse a szép könyvek gyűjtőinek, s igényes tartalmú, ritka kötete a vallásos irodalom kedvelőinek. A kisméretű, finom kemény kötéses, illatos zöldbe kötött, képekkel díszített könyv Luther egy zsoltármagyarázatát tartalmazza: a 147. zsoltárét, amely a kedvence volt. Bizonyos, hogy elemzését és kommentárját sem muszájból vagy pusztán szent, didaktikus célból írta meg: az egész szövegen érződik, hogy a nagy reformátor kifejezetten élvezi, amint sorról sorra kifejti, mit is sugallhat a hívők számára a kedvenc bibliai verse. A szövegben a legnagyobb örömmel keresi meg a legtalálóbb kifejezéseket az örömre, békére, nyugalomra, amely szerinte a zsoltárból árad. A bibliai képes kifejezéseket saját hasonlatokkal és metaforákkal toldja meg, s a lehető legszínesebben magyarázza. Ahogyan például a lelki télről ír, az olyan szuggesztív, hogy óhatatlanul elkezdünk fázni, miközben elolvassuk a lélek elmagányosodásának költői képsorozatát. Ugyanakkor kristálytiszta logikájú, s rendkívül pozitív üzenetű magyarázatot is fűz a zsoltár minden sorához: így egyszerre szemlélteti, milyen pompás tanító mű a Biblia, ám azt is, mennyire nemes irodalmi alkotás egyben. Épp ezért a kötetet elolvasva nemcsak hitben nemesedhet az ember, nemcsak egy rangos, ám magyarul mindeddig kiadatlan reformációs forrást fedezhet fel: de talán Luther Márton észjárásába is beavatódik kissé. A könyvben egy eredeti, merész és szinte zseniális szellem zsonglőrködik a szavakkal és a fogalmakkal: érdemes vele megismerkedni.
Ursula Koch: Rózsák a hóban
Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztálya, 1999
Amikor megterveztem ezt a bejegyzést, harmadikként, a végén Cs. Szabó Sándor friss, inspiráló és letehetetlen Luther-regényének első kötete, a 2017 karácsonyára kézbe vett Az út (Harmat, 2017) szerepelt. Közben azonban lehetőséget kaptam rá, hogy hosszabban is írjak róla, így azután egy olyan regényt szeretnék helyette-mellette ajánlani, amelyre csak most figyeltem fel, de már tizennyolc éve megjelent magyarul: a német írónő, Ursula Koch Rózsák a hóban című történelmi regényét, amely Katharina von Borának, Luther feleségének az életét mutatja be érdekfeszítően és irodalmian. Katharina tizenöt évvel volt fiatalabb a férjénél, s élete hattól huszonhárom esztendős koráig egy ciszterci apácakolostorban telt. Innen menekült azután Wittenbergbe, ahol először a híres festő, Lucas Cranach háztartásában szolgált, majd Luther, aki sokáig igyekezett neki vőlegényt találni, hirtelen döntéssel feleségül vette. A házasság minden előzetes várakozás ellenére remekül sikerült, s hat gyermek származott belőle, akik közül négyen túlélték a szüleiket. Katharinából nemcsak kiváló gazdasszony, anya, sörműves és diákszálló-igazgató vált, de depressziótól gyötört, s testi-lelki nyavalyáival a mai értelmiségiekre emlékeztető férjének, Doktor Luthernek csípős nyelvű és méltó intelligenciájú szellemi társa is. Az 1944-ben született Ursula Koch egész írói pályája során nagy figyelemmel fordult az egyháztörténelem híres nőalakjai felé: született könyve Hildegard von Bingenről, Edith Steinről és Árpád-házi Szent Erzsébetről is. A Katharina von Bora-regény magával ragadó, történelmileg pontos, irodalomként élvezetes, ráadásul a Luther-család leveleiből is közöl néhány részletet. A könyv nem ér Cs. Szabó Sándor regényének a nyomába, de mivel az 1517-tel véget ért, a második kötetre pedig valószínűleg a nyárig várni kell, jól esően töltötte ki a várakozás űrét, s biztosan később is szívesen kézbe veszem majd.
Link
Hármaskönyv 1. - Krimi háromszor
Helikon Zsebkönyvek 60.
Helikon, 2017
A Helikon egy régi-új könyvvel ünnepelte a reformáció 500. évfordulóját. Az Asztali beszélgetések című kötet, egy szellemesen szerkesztett, hiteles válogatás azokból a lejegyzett mondásokból és történetekből, amelyeket Luther asztaltársai örökítettek meg, először 1983-ban jelent meg a rendszerváltás előtti Helikon Kiadó különlegességeket tartalmazó sorozatában. Ezzel ünnepelték, hogy akkor 500 éve született meg Luther Márton Eislebenben. A könyvecskét az egyetemi hallgató Márton László fordította, aki azóta az egyik legismertebb (és legolvasottabb) kortárs íróvá és drámaszerzővé vált, s ha fordít, manapság olyan csekélységekkel birkózik meg, mint Goethe Faustjának mindkét része, vagy épp Walter von der Vogelweide Összes versei (s magának Luther Mártonnak egyes teológiai írásai, de immár nagy merítéssel, a válogatott életműsorozatba). Épp ezért öröm, hogy hajlandó volt visszatérni az időben, s a reformáció ötszázas évére újraélesztette és felfrissítette a régi fordítását, s egyben válogatását. Így egy olvasmányos, könnyed, sokoldalú és abszolút hiteles kötet született (újjá), amely megismertet Luther legföldhözragadtabb és legszebb gondolataival, legnagyobb tévedéseivel és legmegdöbbentőbb jóslataival: néha metszően éles, máskor jóízűen pletykálkodó, megint máskor jóindulatúan kedélyes, néha pedig meghatóan személyes megjegyzéseivel az életről, hitről, világról, emberekről. A kötet alapján nemcsak meg lehet tanulni becsülni Martin Luthert, de talán még megszeretni is sikerülhet.
Prudex - Harmat, 2017
A két kiadó, a debreceni Prudex és a budapesti Harmat összefogása fényes eredményt hozott. Egy kifejezetten gyönyörű könyvecske született belőle: méltó ünneplője a reformáció jubileumának, féltett kincse a szép könyvek gyűjtőinek, s igényes tartalmú, ritka kötete a vallásos irodalom kedvelőinek. A kisméretű, finom kemény kötéses, illatos zöldbe kötött, képekkel díszített könyv Luther egy zsoltármagyarázatát tartalmazza: a 147. zsoltárét, amely a kedvence volt. Bizonyos, hogy elemzését és kommentárját sem muszájból vagy pusztán szent, didaktikus célból írta meg: az egész szövegen érződik, hogy a nagy reformátor kifejezetten élvezi, amint sorról sorra kifejti, mit is sugallhat a hívők számára a kedvenc bibliai verse. A szövegben a legnagyobb örömmel keresi meg a legtalálóbb kifejezéseket az örömre, békére, nyugalomra, amely szerinte a zsoltárból árad. A bibliai képes kifejezéseket saját hasonlatokkal és metaforákkal toldja meg, s a lehető legszínesebben magyarázza. Ahogyan például a lelki télről ír, az olyan szuggesztív, hogy óhatatlanul elkezdünk fázni, miközben elolvassuk a lélek elmagányosodásának költői képsorozatát. Ugyanakkor kristálytiszta logikájú, s rendkívül pozitív üzenetű magyarázatot is fűz a zsoltár minden sorához: így egyszerre szemlélteti, milyen pompás tanító mű a Biblia, ám azt is, mennyire nemes irodalmi alkotás egyben. Épp ezért a kötetet elolvasva nemcsak hitben nemesedhet az ember, nemcsak egy rangos, ám magyarul mindeddig kiadatlan reformációs forrást fedezhet fel: de talán Luther Márton észjárásába is beavatódik kissé. A könyvben egy eredeti, merész és szinte zseniális szellem zsonglőrködik a szavakkal és a fogalmakkal: érdemes vele megismerkedni.
Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztálya, 1999
Amikor megterveztem ezt a bejegyzést, harmadikként, a végén Cs. Szabó Sándor friss, inspiráló és letehetetlen Luther-regényének első kötete, a 2017 karácsonyára kézbe vett Az út (Harmat, 2017) szerepelt. Közben azonban lehetőséget kaptam rá, hogy hosszabban is írjak róla, így azután egy olyan regényt szeretnék helyette-mellette ajánlani, amelyre csak most figyeltem fel, de már tizennyolc éve megjelent magyarul: a német írónő, Ursula Koch Rózsák a hóban című történelmi regényét, amely Katharina von Borának, Luther feleségének az életét mutatja be érdekfeszítően és irodalmian. Katharina tizenöt évvel volt fiatalabb a férjénél, s élete hattól huszonhárom esztendős koráig egy ciszterci apácakolostorban telt. Innen menekült azután Wittenbergbe, ahol először a híres festő, Lucas Cranach háztartásában szolgált, majd Luther, aki sokáig igyekezett neki vőlegényt találni, hirtelen döntéssel feleségül vette. A házasság minden előzetes várakozás ellenére remekül sikerült, s hat gyermek származott belőle, akik közül négyen túlélték a szüleiket. Katharinából nemcsak kiváló gazdasszony, anya, sörműves és diákszálló-igazgató vált, de depressziótól gyötört, s testi-lelki nyavalyáival a mai értelmiségiekre emlékeztető férjének, Doktor Luthernek csípős nyelvű és méltó intelligenciájú szellemi társa is. Az 1944-ben született Ursula Koch egész írói pályája során nagy figyelemmel fordult az egyháztörténelem híres nőalakjai felé: született könyve Hildegard von Bingenről, Edith Steinről és Árpád-házi Szent Erzsébetről is. A Katharina von Bora-regény magával ragadó, történelmileg pontos, irodalomként élvezetes, ráadásul a Luther-család leveleiből is közöl néhány részletet. A könyv nem ér Cs. Szabó Sándor regényének a nyomába, de mivel az 1517-tel véget ért, a második kötetre pedig valószínűleg a nyárig várni kell, jól esően töltötte ki a várakozás űrét, s biztosan később is szívesen kézbe veszem majd.
 |
| A friss házasok Cranach képein: Katharina fiatalon csinosabb volt, mint a fenti, puritán könyvborítóra választott képen |
Hármaskönyv 1. - Krimi háromszor
