Az év csodásan kezdődött számomra: mindannyiunk blogger-példaképe,
Lobo keresett meg azzal, hogy szeretne vendégül látni egy poszttal immár tízéves blogján, az
Olvasónaplón. Elhatározta, azzal ünnepli a jubíleumot, hogy az általa becsült bloggerektől kér egy-egy vendégposztot.
Az enyém február 17-én került sorra, de előtte már - ha jól számoltam - 14 vendégbejegyzés volt olvasható az Olvasónaplóban, sőt, több játékra is sor került. Mindenkinek ajánlom, látogasson el mielőbb megnézni, hogyan ünnepel Lobo!
Alább pedig a bejegyzésem olvashatod, amely végül megszületett: összegyűjtöttem azokat a könyveket, melyeket Sir Arthur Conan Doyle sokak által szeretett hősének, Sherlock Holmesnak a kalandjairól írtak, már a nagy mester halála után. Ezzel szeretnék
Lobonak gratulálni, további sok sikert, kitartást és energiát kívánni az
Olvasónapló vezetéséhez! Azoknak pedig, akik egy kicsit is kedvelik a klasszikus nyomozó, Holmes alakját, néhány javaslatot tenni: ha még egy, sajnos Doyle által megírni elmulasztott sztorira vágynak a létező négy regényen és ötvenhat novellán kívül, ez a lista segíthet, hová nyúljanak a könyvespolcon.
Amióta világ a világ, születtek Sherlock Holmes-folytatások. Sokan mintázták saját nyomozójukat a pipázó tanácsadó detektívről, vagy idézték meg a nagy nyomozót egyik vagy főszereplőjükként. A legjobb magyar példa erre Barsi Ödön
Egy lélek visszatér című 1947-es regénye, melyben számtalan nagy bűnüldöző gyűlik össze Poirot-tól Holmesig, hogy fényt derítsen egy gyilkosságra, amit talán el sem követtek. A kísérletező szépirodalom is felhasználta a nagy detektív figuráját, így találkozhatunk Holmesszal András Sándor
Gyilkosság Alaszkában avagy Sherlock Holmes a tlingitek földjén című különös könyvében (2006) vagy a spanyol Rafel Marín polgárpukkasztó regényjátékában, a
Sherlock Holmes és az Einstein-gyárban (
Elemental, querido Chaplin, 2007 - annyira szép lett volna, ha a fordításban meghagyják a címet, a "Pofonegyszerű, kedves Chaplinem!"-et...). Számos rövidített átdolgozás, képregény és ifjúsági változat is napvilágot látott: a kamaszoknak íródott utánérzések közül nálunk leginkább
A Baker Streeti Vagányok és
Az ifjú Sherlock Holmes sorozat ismert.
Ám mi van akkor, ha egy valódi Sherlock Holmes-ot szeretnénk olvasni? Egy éppen olyan regényt vagy elbeszélést, amilyet Doyle írhatott volna, ha ír még? Ebben az esetben nyolc magyarul (is) megjelent könyv közül érdemes választani.
Anthony Horowitz: A Selyemház titka. Új Sherlock Holmes-regény
The House of Silk, 2011, Animus, Bp., 2012
Hárompipás probléma
A legújabb és a legkiválóbb Sherlock Holmes-folytatás meglepő módon olyan író munkája, akitől Magyarországon csak (nagyon jó) gyerekkrimiket szokás ismerni. Horowitz azonban nemcsak az Alex Rider-könyvek szerzője, hanem a nálunk is ismert, remek
Poirot-sorozat tizenegy epizódjának forgatókönyvírója is. Aki ismeri a David Suchet főszereplésével készült
A sárga írisz, Halott ember tükre vagy
Az ijedt szemű lány című epizódokat, s olvasta az eredeti novellát, regényt is, könnyedén megbizonyosodhat felőle, hogy Anthony Horowitz tökéletesen bele tud helyezkedni Agatha Christie történeteibe, s pontosan annyit tesz hozzájuk és vesz el belőlük, amitől a két példaként említett, szikár novella bőséges, érdekes, de eredetijéhez teljességgel hűséges filmmé, a rendkívül bonyolult cselekményű regény pedig korát fantasztikus részletességgel megidéző (híradófilm, kerékpárverseny stb.), mégis jól érthető forgatókönyvvé alakul.
Nem csoda, hogy amint elolvastam, kedvenc Sherlock Holmes folytatásommá vált
A Selyemház titka. Az első perctől kezdve úgy éreztem, hogy a fikció igaz: tényleg az elaggott, de szellemileg teljesen friss Watson doktor emlékezéseit olvasom a Holmes által kinyomozott legsötétebb bűnügyről. Bár a történetről nem szabad elárulni semmit, aki végigolvassa, rájön, hogy Watson nem túloz. Horowitz olyan megoldást talált a Selyemház rejtélyének, amely teljességgel jellemző Holmes és Doyle korára, ugyanakkor nagyon modern is. A könyv szövege is borzasztóan élvezetes. Rengeteg utalást találhatunk más Holmes által kinyomozott bűnesetekre, sok ismerős szereplő is feltűnik. Mindez azonban nem nyögvenyelős, kényszerített teher a történeten, amivel az író Doyle elbeszéléseihez kapcsolja a sajátját, hanem a regény szerves része, s egyes ismerős dolgokat még át is értelmeznek néhol a cselekmény új fordulatai (pl. Holmesnak a kábítószerhez menekülését, a Baker Streeti Szabadcsapat működését). A kiváló fordításnak - Tóth Tamás Boldizsáré - köszönhetően Holmes világában minden a helyén van, így akár egy valódi Doyle-novella után is kézbe vehetjük a kötetet, nem érződik majd sem stílustörés, sem komoly változás a történetszövésben. A pompás szórakozás biztosított.
A Selyemház titkát bizalommal ajánlom minden Holmes-rajongónak, krimikedvelőnek, s azoknak is, akik valami érdekeset akarnak olvasni a 19. századi Angliáról.
Jamyang Norbu: Sherlock Holmes Tibetben. Az elveszett évek nyomában
The Mandala of Sherlock Holmes, 1999, Írás, Bp., 2006
Hárompipás probléma
Kevésen múlott, hogy nem ez vált a kedvenc Sherlock Holmes-folytatásommá. Csakis a fordításon múlott, hogy nem előzte meg még
A Selyemház titkát is ez a regény. Szerzője az egyik leghíresebb tibeti író, a könyv pedig sokkal több, mint játék Sir Arthur Conan Doyle világával és hőseivel: önmagában is érvényes szépirodalom, posztmodern játék, egyszerre szabályos krimi és filozófiai regény.
Mielőtt valaki azt hinné, fikciója azzal veszi kezdetét, hogy találnak egy újabb Watson-kéziratot, máris téved. Épp ellenkezőleg, kezdőmondata így hangzik: "
Az utóbbi években túl sok dr. John Watsonnak tulajdonított kézirat került elő, legtöbbször ütött-kopott fémdobozokból..." A
Sherlock Holmes Tibetben kerettörténetének írója épp ezért maga a szerző, akinek egyik lhászai barátja talál rá egy hatalmas kéziratcsomóra, melynek szerzője Huree Chunder Mookherjee, a 19. századi tudós, felfedező és brit kém - akinek kalandjait Rudyard Kipling örökítette meg
fantasztikus India-regényében, a Kimben. Kipling és Doyle két képzelt világa fonódik össze a történetben elképesztően költőien, eredetien és állandó meglepetéseket okozva az olvasónak. A
Sherlock Holmes visszatér című kötet
A lakatlan ház című elbeszélésében Holmes beszámol róla Watsonnak, hogy miután az egész világ halottnak hitte a Moriarty professzorral folytatott utolsó harca után, két évig utazgatott Tibetben Sigerson néven. Ezt az információt használja fel Norbu, hogy elindítsa könyvét, amely ezeknek a hiányzó éveknek a története. Holmes találkozik a bengáli kémmel, aki afféle Watsonként védelmezi és kíséri át Indián, el Tibetbe majd a titokzatos Sambala Jégtemplomába. Közben állandóan keveredik a valóság és a fikció: egyformán szereplője a könyvnek Kipling másik, brit kém hőse, az okos Strickland (kalandjai java magyarul az
Indiai történetek című Kipling-novelláskötetben olvasható) és a valóban létezett tizenharmadik dalai láma. Ráadásul Norbu, hűen ahhoz, hogy Holmes inkább rövidebb terjedelmű elbeszélésekben mutathatta meg képességeit, három bűnesetet kapcsol össze a regény három részében.
Az állandó élvezetet egyedül az egyébként szépszavú fordítás gondatlansága rontja csak le. A könyvet teljesen Kipling-szemszögből magyarították: a
Kim-idézetek pontosak, még egy indiai szószedet is került a könyv végére (feleslegesen, mert Norbu minden a főszövegben használt idegen szót meg is magyaráz azonnal). A fordítónak, Narancsik Gábornak azonban a Sherlock Holmes-világ teljesen idegen volt és az is maradt. Minden jegyzet, amelyben a fikció szerint Huree hivatkozik Watson "tévedéseire", korábbi esetekre, ismerős szereplőkre, élvezhetetlenül van fordítva... Minden cím rossz, vagy angolul hagyták, vagy értelmetlenné fordították, az elbeszéléseket pedig "
kötet"-ként emlegetik. Csak egy példát említenék: Norbu egy óriás vörös piócát is belekever a történetbe, hogy narrátora megjegyezhesse: "
Vajon lehet-e ennek valamilyen kapcsolata A nagy pióca undorító történeté
vel, amelyet dr. Watson említ a The Golden Prince
című kalandhoz írt bevezetésében?" Ezzel csak az a baj, hogy a bevezetés "
a vörös pióca undorító esetét" emlegeti (nem véletlenül erről írt Norbu), nem külön bevezető, mindössze egy bekezdés
Az aranycsíptető című novellában, az angol címe pedig nem
Prince, hanem
The Golden Pince-Nez.... Aki ezt a magyar mondatot lefordította, életében nem nyitott ki egy Sherlock Holmes-kötetet sem... Kár, mert ezzel majdnem sikerült tönkretennie Norbu egyik mulatságos megjegyzését. Szerencsére csak majdnem.
Minden Kipling-rajongónak ajánlom a kötetet, a Holmes-tudósok pedig tegyék félre a precizitásukat, s akkor ők is élvezni fogják a
Sherlock Holmes Tibetbent. (A könyvről
bővebben itt írtam.)
Stefan Winges: A negyedik király. Sherlock Holmes titokzatos esete
Der vierte König, 2000, Opus, Pécs, 2006
Kétpipás probléma
Nagy érdeklődéssel vettem kézbe, kis csalódással tettem le a német szerző Holmes-folytatását. Be kell valljam, a kötet elejét sokkal jobban élveztem, mint a befejezését. A fikció szerint ismét kéziratot találnak, egy jezsuita szerzetes hagy hátra egy ládányi iratot, benne Watson egy újabb elbeszélésével. Ami benne sajátos, hogy az események a könyv elején idézett Sherlock Holmes-kutató szerint titokzatos évnek nyilvánított 1895-96-os esztendőkbe vezetnek, s Holmes nem Angliában nyomoz, hanem Kölnben.
Rettenetes rablás történik a kölni székesegyházban, ellopják a nagy tiszteletben tartott ereklyéket, a háromkirályok maradványait. Jezsuiták, szabadkőművesség, pogány rítusok és egy titokzatos hölgy megjelenése színesíti a történetet. A fordítás, melyet Váróczi Zsuzsa készített kellemes, a történet jól megidézi a Holmes-elbeszélések hangulatát, stílusát. Azonban ahogy Doyle is sokkal sűrítettebb, izgalmasabb sztorikat dolgozott ki novellaformában, mint regényként, Winges könyvének is jót tett volna, ha a felére rövidíti a szövegét.
Ennek ellenére minden Holmes-rajongónak ajánlott, kellemes nyomozás, jó krimi a könyv.
Michael és Mollie Hardwick: Sherlock Holmes magánélete
The Private Life of Sherlock Holmes, 1970, Pallas-Attraktor, Bp., Klasszikus detektívregények, 1997
Kétpipás probléma
Ez a kis könyvecske eredetileg "filmkönyvnek" íródott, Billy Wilder nálunk is nagy sikert aratott filmjének I. A. L. Diamond által írt forgatókönyvét dúsította regénnyé a szerzőpáros. Mégis sokkal több és jobb lett, mint egy megkönyvesített filmtörténet.
Fikciója szerint ötven évvel Watson doktor halála után megnyílik egy londoni bank páncélterme: egy széfből csodás tárgyak kerülnek elő. Pipa, sapka, daguerrotípiák a világ legnagyobb detektívjéről, egy hegedűdarab partitúrája Holmestól, ráadásul egy titokzatos hölgynek dedikálva... S kiderül, létezik még egy kézirat, amelyben Watson megörökítette Holmes egy esetét. Egy olyat, ami más, mint minden addigi: többek közt elvezet egy hercegnőhöz, a Loch Ness-i tóhoz, Viktória királynőhöz, s talán Holmes örök szerelméhez is.
A remek szövegű, szellemes és a Doyle-féle legendához mindvégig hűen ragaszkodó történet újra elvisz az összes olyan helyre, melyeket szívesen felkeresnénk Watsonnal karöltve: szerepel a Diogenész Klub, a Baker Street 221/B. Újra találkozhatunk Holmes szállásadónőjével, Mrs. Hudsonnal, hallhatjuk hegedülni a mestert, s kinyomozhatunk vele egy titokzatos kémügyet. A könyv magyar fordítása - László G. András munkája - is figyelemre méltó: szerencsére tökéletesen követi a jól ismert eredeti történetek fordulatait, így mindaz, amit a kötet fel szeretne idézni a valódi Holmes-történetekből, bizton eszünkbe juthat.
Érdemes beleolvasni a kisregénybe, biztosan nem okoz csalódást.
Raymond Smullyan: Sherlock Holmes sakkrejtélyei. Ötven izgalmas sakknyomozás
Chess Mysteries of Sherlock Holmes. Fifty Tantalizing Problems of Chess Direction, 1979, Typotex, Bp., A logika világa, 2002, 2005, 2007, 2009, 2011
Kétpipás probléma
A híres feladványszerző rendhagyó, de nagyon szerethető Holmes-regényt kerekített ötven sakkprobléma köré. Mivel sajnos nem tudok sakkozni (eddig négyszer tanultam meg, de mindig elfelejtem a lépések javát...), a sakkfeladványok megfejtésében nem jutottam túl az első néhányon. Közben azonban Smullyan egy izgalmas, fordulatos kalandregényt is elmesél, somolyogva, megidézve mindent, ami tipikusan Holmes, s a barátokat és ellenfeleket is. E világban azonban mindent a sakktábla irányít. Igazi, posztmodern nyomozati rejtély kerekedik ki a kis könyvből, ami - annak ellenére, hogy Tandori Dezső fordította - igazán kellemesen olvasható. Azok a példányok pedig, amelyeknek a címlapjára a kiadó véletlenül a
sakkrelytélyei szót nyomtatta, még Holmesnak is tetszenének...
Allan Sharp: Sherlock Holmes megoldatlan esete
The Unsolved Case of Sherlock Holmes, 1984, Rakéta, Bp., Nyomkereső angol-magyar játékkönyv-sorozat, 1990
Kétpipás probléma
Ez volt a rendszerváltás idején az első kétnyelvű és "lapozgatós" (de még nem Kaland-Játék-Kockázat) könyvek egyike. Már gyerekként is szerettem. Megoldani elképesztően nehéz, csak felnőttként sikerült eljutnom a valódi, Holmes-hoz méltó megoldáshoz, amiből mindössze egy van. A rejtélyes történet az üres Baker Street-i lakásban játszódik, akkor, amikor Holmes és Watson
A sátán kutyája ügyét nyomozzák, távol Londontól. A történet okos elbeszélője, egy fiatal fiú lehet az, aki távollétében megmenti Watsont ellenségei ármánykodásától. A Ladányi Katalin fordította, stílusos elbeszélés jó játék a nagy nyomozó világával - tulajdonképpen Holmes nélkül.
Endrei Walter: Sherlock Holmes furcsa esete a feltalálóval
Népszava, Bp., 13 Ft-sorozat, 1990
Hárompipás probléma
Meglepetésre ez a pici, csúf külsejű füzetke egy nagyon jó Sherlock Holmes-történet, ennek a sárga ponyvasorozatnak talán az
egyetlen olvasható darabja. Ráadásul valódi esetnek talált ki a
szerző megoldást, ami a valóságban megfejtetlen maradt… Vajon mi történt a feltalálóval, dr. Rudolf Diesellel? Hová tűnt 1913-ban, átkelőben a La Manche-csatornán? Talán vízbe ölte magát, s ha egyáltalán valaki is megtalálta a holttestét, visszadobta azt a tengerbe? Vagy? Fiát nyugtalanítja a hagyaték, amit kapott, és a dokumentumok, melyek apja után maradtak. Sherlock Holmes-hoz fordul, ő pedig nekikezd a nyomozásnak. De vajon nyilvánosságra hozhatja-e, amire jutott? A szellemes, jegyzetekkel ellátott, egyszerre valós és fikciós történet igazi, Doyle-féle stílusban adja meg a választ a kérdésekre. A híres magyar technikatörténész kis könyvét minden rajongónak érdemes ismerni!
Kísértetek a Baker Streeten. Sherlock Holmes tanítványai
The Ghosts of Baker Street, 2005 (novellagyűjtemény), Partvonal, Bp., 2006
Kétpipás problémák
Végül egy érdekes kötetet szerepel a listámon, amely ezúttal nem hosszabb történet, hanem válogatott elbeszélések sora. Ez az egyetlen magyarra
fordított kötet a sokszáz külföldi közül, amelyikben a neves szerzők, különböző Holmes-rajongó társaságok tagjai
újabb és újabb novelláikat gyűjtötték egybe. Érdekessége, hogy benne épp
olyan elbeszélések szerepelnek, amelyekben Holmes valamilyen (látszólagos)
természetfelettivel kerül szembe. Létezik-e a hullaevő? Kísérthet-e egy
orángután? Hát egy könyvtáros? Mire képes egy eb hűsége? Sikerül-e
Holmesnak és Watsonnak minden szellemjárásra racionális magyarázatot
találni? Miközben szabályos, stílusos Holmes-novellákat olvashatunk
olyan mai szerzők tollából, mint Loren D. Estleman vagy Caleb Carr (ő
esszével szerepel), mellesleg kedvünkre borzonghatunk is - talán mert a
londoni sűrű köd olyan... ködös. Aki azt kívánta, bárcsak Doyle írt
volna még 10-15 történetet, biztosan élvezni fogja ezt az irodalmi
csemegét. (Erről a könyvről
már itt is írtam.)
Link:
Sherlock Holmesról itt olvashatsz nálam:
Kissé excentrikus fiatalember - Sherlock Holmes