Fordítunk vagy átirkálunk? - Charlie Chan folytatja
Nagyon szeretem E. D. Biggers Charlie Chan történeteit. Nemsokára, ígérem, a blogon is szentelek a kövér, nemes szívű, barátságos és zseniális honolului nyomozónak egy bejegyzést. A mai (kissé hosszú) írás azonban nem Biggersről és hőséről szól, hanem a magyar könyvkiadásról.

Charlie Chan hat nyomozása közül öt látott napvilágot magyarul is, valamennyit a második világháború előtt fordították le. S bár a mai magyar könyvkiadásban - egyébként nagy örömömre - igencsak jelen van a nagy detektív, hiszen a Fapadoskönyv mind az öt kalandját árulja új kiadásban, s éppen most jelent meg a K. u. K. kiadónál az ötödik regény új, szép borítójú másik változata, a Charlie Chan folytatja, valami mégsem változott. Mindkét kiadó a háború előtti fordításban jelenteti ugyanis meg a szövegeket: mintha az 1930 és 1933 között készült magyarítások nyelvén, minőségén azóta sem lenne csiszolnivaló, mintha nem lenne a legkésőbbi fordítás is hetvenkilenc éves...

A Fapadoskönyv esetében ez az eljárás nem meglepő, hiszen az esetek kilencven százalékában így járnak el. (1) A K. u. K. kiadó által megjelentetett regény esetében azonban meglepett a fordítás, az ugyanis a copyright szerint új és Bíró Zsófia munkája.

Az 1930-ban íródott Charlie Chan Carries On című könyv eddig öt ízben jelent meg magyarul. Először az Athenaeum kiadó szerezte meg a kiadás jogát, s A sárga detektív címen válogatta be a könyvet Az Athenaeum detektív- és kalandor regényei sorozatába 1933-ban. Ugyanez a szöveg látott napvilágot 1990-ben a Szépirodalmi kiadónál, 1992-ben a Rakétában, majd 2012-ben a Fapadoskönyvnél. E fordítást Mihályfi Ernő készítette. A Palladis 1943-ban magához ragadta a jogokat és egy másik, Bálint Lajos által készített fordításban, Charlie Chan mosolyog címmel jelentette meg a regényt. Engem azonban most a Mihályfi-változat érdekel. A K. u. K. most megjelent kiadása az eredeti cím tükörfordítását kapta meg, tehát Charlie Chan folytatja címen érdemes keresni a boltokban. Olvasva azonban nagy meglepetéssel tapasztaltam, hogy gyakorlatilag a Mihályfi-változat szövegét kaptam kézhez egy szép, új borítóban!

Az új "fordításnak" ugyanis szinte csak a címe új. Mintha valaki újraszedte volna A sárga detektív szövegét, majd itt-ott, ám az angol eredetit talán nem is használva belejavítgatott volna, ahol úgy érezte, ő szebben mondaná. Pl. a régiben ez olvasható a könyv kezdetén:
"Duff felügyelő, a Scotland Yardról,  zuhogó esőben sétált a Piccadillyn. Messziről, a Szent James-park mögül, hallja, amint a Parlament épületén a Big Ben elüti a tízet. 1930. február hatodikának estéje van. Tessék jól megjegyezni a dátumot és az órát, ami felügyelőkkel kapcsolatban kerül szóba, noha ebben az ügyben ezek az adatok nem is olyan fontosak. Sohasem fognak döntő bizonyítékként hivatkozni rájuk a bíróság előtt."
Van benne régies fordulat, furcsák az igeidők, de összességében a szöveg egészen jól megfelel az eredetinek, amely így szólt:
"Chief Inspector Duff, of Scotland Yard, was walking down Piccadilly in the rain. Faint and far away, beyond St. James's Park, he had just heard Big Ben on the Houses of Parliament strike the hour of ten. It was the night of February 6, 1930. One must keep in mind the clock and the calendar where chief inspectors are concerned, although in this case the items are relatively unimportant. They will never appear as evidence in court."
Ez pedig az új "fordítás":
 "Duff felügyelő, a Scotland Yard nyomozója, zuhogó esőben vágott át a Piccadillyn. Messze, a Szent James park mögött, a Big Ben épp elütötte a tízet. 1930. február hatodikának estéje volt."
Nem csalok, itt a vége. A bekezdés végéről lemaradt a kezdőpoén! Az új fordító szépen rendbe tette nyelvtanilag Mihályfit, kihagyta, amit szószaporításnak vélt, és még azt is lerövidítette, aminek értelme és létjogosultsága is volt a régi fordításban. A szöveg azonban gyakorlatilag Mihályfi változata. Mutatja ezt a meghagyott fejezetcím is, amely mindkét fordításban ugyanúgy Szakadó esőben a Piccadillyn, szemben Biggersszel, akinél szó sincs szakadásról, csak esőről: Rain in Piccadilly.

Érdemes megnézni az első fejezetben Charlie Chan levelét is, amely az eredetiben remek stílusbravúr, a keleti(eskedő) szóvirágok és a csontegyszerű angol szerkezetek keveréke, ahogyan egy angolul tökéletesen, ám mégis, monoton egyszerűséggel beszélni akaró honolului kínai felügyelő írására ez jellemző lenne. Mihályfinak nem sikerült teljesen átültetni magyarra a nyelvtani különösségeket, leginkább maradt a jól visszaadott szóvirágoknál. Az új fordításban viszont lehetőség nyílt volna a játék maradéktalan megvalósítására. Ehelyett az új változat készítője megelégedett olyasmikkel, hogy az "Én tökéletesen elég gazdagnak érzem magamat"-ból ("Plenty rich is way I feel") "Én gazdagnak érzem magamat"-ot csináljon, vagy a "De azért megy valahogy. Legnagyobb lányom, Rose egyetemi hallgató." Mihályfi által egészen jól eltalált széteső, darabolt egyszerűségéből ("But I struggle onward. My eldest daughter Rose is college student on mainland.") "De azért megy valahogy. Legnagyobb lányom, Rose már egyetemi hallgató."-t formáljon, a márral szépen összekötve, nyelvtanilag helyesbítve azt, ami a maga szétesettségében keleti-ember-kínosan-pontosan-beszél-angolul fordulat volt. (2) Tehát már nemcsak a régi fordítót, hanem az egyes szereplők eltérő stílusát is átjavítgatta. Ezzel persze a kötet irodalmi értékeit jócskán megtépázta, nem került azonban sor a régi, helyenként hiányos fordítás kiegészítésére.

Záró példának egy hosszabb részletet hoznék bizonyítékul. Ez az eredeti:
Hayley gave him a searching look. "The reaction," he nodded. "Always feel it myself after a hard case. What you need is work, my boy. A new puzzle. No period for reflection between. Now, if you had this post--"
"I've had it," Duff reminded him.
"So you have--that's true. But before we dismiss the past from our minds--and it's a good plan, I agree with you--mayn't I add my own humble word of praise? Your work on this case should stand as an example--"
Ez Mihályfi Ernő régi változata:
Hayley fürkésző tekintettel nézett rá.
- Ez a reakció - bólintott aztán feléje. - Én is mindig ezt érzem egy nehéz eset után. A munka hiányzik megint, fiam. Az új rejtély. Az új akadály. Hogy ne legyen idő az elmélkedésre. De hát mielőtt kitöröljük emlékezetünkből a múltat, nem nyújthatnám át mégis néhány szerény szóval az én elismerésemet? A te munkád ebben az esetben igazán példás volt.
Bíró Zsófia elvileg új változata pedig ez:
Hayley fürkésző tekintettel nézett rá.
- Én is mindig ezt érzem egy nehéz eset után - bólintott. - A munka hiányzik megint, fiam. Az új rejtély. Az új akadály. Hogy ne maradjon idő az elmélkedésre. De mielőtt kitöröljük emlékezetünkből a múltat, nem mondhatnék mégis néhány elismerő szót? Valóban kitűnő munkát végeztél.

Ahogyan látható, az új "fordító" nem értesült arról, hogy itt egy kedélyes-patetikus hangú párbeszéd játszódik le, Duff egyszer sem vág közbe Hayley dicséretének, Hayley nem vet közbe az ünnepélyes dicséretnek gyakorlatiasan semmit, minden mondatát befejezi... Épp úgy, ahogy a Mihályfi Ernő-féle, 1933-as változatban tette. De azért a mondatok jól lerövidültek, a felük kimaradt, stílusuk nincs: talán, mert a fordítás átírója szerint a mai magyar olvasó nem értene meg egy hosszabb mondatot...?

Szomorúan olvasom tehát az "új", frissen készült fordítást: azok után, hogy látom, az általam egyébként szeretett kiadó ugyanúgy, mint a Charlie Chan történetek minden eddigi megjelentetője, a hetvenkilenc-nyolcvan éves régi fordítást lőcsöli rám.

De akkor legalább ne keresztelje át olvasót megtévesztően újabb címre a kötetet, s ne tüntesse fel benne fordítóként egy fordítást valójában nem végző átdolgozgató nevét!

Fordításokról
Ismét Narnia - a fordító megjegyzése
Agatha Christie és a fordítás határai
Link
E. D. Biggers Charlie Chan könyvei

(1) Természetesen az is nagy dolog, hogy könnyen hozzáférhetők ezek a szövegek, jó, hogy vannak új kiadások. Bár muszáj ideírnom, hogy azt, amit a Fapadoskönyv új, csinos borítóval árul mintegy 2000 Ft-os áron, azt tömegével lehet kapni a netes antikváriumokban a kilencvenes évek randaborítós kiadásában százasokért, mivel szegény muzeális szövegek már akkor is megjelentek egyszer - változatlan szöveggel reprintelve... De azért nem rosszmájúskodom, mert ha valaki az e-book változatot szerzi be, olyat kap, ami eddig még nem létezett.
(2) Az on mainland szerkezet magyarítása azonban ugyanúgy elmaradt az új változatból, mint a régiből: nem vagyok biztos benne, hogy az új változat készítője látta-e valaha az angol szöveget... Hisz a későbbiekben sem pótolja a Mihályfi-fordításból kimaradt mondatokat, szövegrészeket, sőt, néha még Mihályfit is rövidíti.
4 Responses
  1. Sam Reed Says:

    Most jelent meg Edgar Wallace: A borzalmak kastélya. Ez ugyanaz [Terror Keep], mint ami a Fekete Könyvek között megjelent A borzalmak tornya címen. A különbség a fordítás, nem az Európa Kiadó fordítását használták, mert ott esetleg fizetni kellett volna a fordítónak, hanem a háború előttit.

    Hasonló történik Sherlock Holmesszal is. Nézd meg az újonnan kiadottakat, nagy részük még háború előtti vagy még régebbi fordítás, bár lenne modernebb is.

    Ugyanakkor arról se vagyok meggyőződve, hogy a mai fordítók jobbak. Elég ha csak arra gondolsz, hogy a mystery-t rendszeresen misztikusnak fordítják (ezt büntetni kéne :-)).


  2. Kedves Sam Reed!
    Köszönöm szépen az írásod.
    Tulajdonképpen mindenben egyet értünk: a mai fordítások sem jobbak sok esetben, mint a régiek, tényleg rengeteg kiadó használ még háború előtti fordításokat. (És én nagyon sok háború előtti fordítást nagyon szeretek!)
    A fenti cikk azért született meg mégis, mert nem értem a K. u. K. kiadót!
    Egyértelmű, hogy azzal támadt bajuk, hogy valami okból döntöttek a regény kiadásáról, miközben a Fapadoskönyv is kiadta teljesen ugyanazt (ráadásul előtte már kiadta mind az öt további Charlie Chan könyvet ugyanígy, szóval a hatodik kiadása nem sok mindenkit lephetett meg...), ugyanabban a fordításban, tehát az Athenaeum-Mihályfi félében.
    Az a vicc, hogy a K. u. K. használhatta volna a Palladisos kiadás szövegét, mert akkor sem került volna semmi munkájukba és pénzükbe a magyar szöveg előállítása, de legalább nem tökéletesen ugyanazt adták volna ki, mint a Fapadoskönyv. A Palladisos fordításnak megvan a saját címe is, a Charlie Chan mosolyog.
    Ehelyett mit csinálnak?
    Adnak egy fantomcímet, hogy a vásárló megörüljön, hogy de jó, van még egy Charlie Chan, amit még nem ismerek, és megvegye...
    Beírnak egy fordítót, Mihályfi Ernő nevét pedig le sem írják, holott a szöveg 80 százaléka az ő munkája, a többi meg az ő munkájának olyan primitív, írtam, szerintem az interneten is elérhető angol változatot nem is ismerő átirkálása, hogy tulajdonképpen az is az ő szövegének tekinthető teljesen...
    Én már nem próbálom megérteni, hogy lehet ezeket a fordításokat ingyen kiadni (mert ugye, a kiadóknak ezért éri meg). Mert szerintem hiába nem jogdíjas az angol szöveg, a magyar fordító munkáját, ha még élnek jogutódai, meg kellene fizetni, márpedig ebben az esetben erről garantáltan szó sincs.
    De ha az anyagi oldalt hagyjuk, szerintem a fordító halott poraiban és jogutód nélkül is megérdemelné, hogy az akár jó, akár rossz, de általa készített munkán ne más neve szerepeljen!
    Az olvasó meg megérdemelné, hogy ne tévesszék meg egy idióta fantomcímmel.
    A Charlie Chan könyvek világháború utáni kiadása viszont erről szól: nyolcvanéves szövegek ilyen-olyan címeken... De ez az első alkalom, hogy a fordító neve nem volt bennük.


  3. Azazel Says:

    "Charlie Chan színre lép" regényt a Fapados Kiadó 2010-ben úgy adta ki, hogy belül Zigány Árpádot (meghalt: 1936) tüntették fel fordítónak, holott a könyvet Lendvai István (meghalt: 1945) fordította (Zigány csak a könyv lektora volt a háború előtti kiadásban). Emögött nyilvánvalóan a copyright megkerülése lehet (bár jövőre kiadhatják a tényleges fordító nevével szabadon immár). A cikkedből is teljesen ez jön le, hogy ez a K.u.K kiadó is csak azért pusztította le a szöveget, hogy ne Mihályfi Ernő (meghalt 1972) neve legyen ott fordítóként.
    Amúgy a copyright-terroristák által országokra ráerőszakolt szerzői jogi törvények, hogy az alkotó halála után 27 évről 70 évre növelték a jogtulajdonosságot nálunk, nem szolgálja sem az olvasók, se az alkotók valódi érdekeit. Már sok szerzőt egyszerűen éppen ezért nem akarnak kiadni, mert csak rétegkönyveket írtak, kevés olvasóra számítva: nem éri meg a jogdíj kifizetése, hisz eleve veszteséges lenne könyv, csupán a kiadói elkötelezettség vagy rajongás miatt adnák ki (ha esetleg hoznának még egy olyan törvényt, hogy a jogtulajdonos szálljon be ez esetben a veszteségbe...). Ilyen törvények legfeljebb a nagy kiadók érdekeit szolgálhatják, míg sok kisebbet ellehetetlenítettek. Én -személy szerint- a szerző halála után, az örökösök felé megszüntetném a jogtulajdonosságot.


  4. Sokban egyetértünk.
    Két dolog: az egyik, hogy úgy tudom, hogy van alkalom arra, hogy a még élő szerző átruházza a jogtulajdonosságot valamelyik (leendő) örökösére. Tehát aki valamilyen okból (gazdasági vagy érzelmi) ki akarja zárni a lehetőséget, hogy halála után szabadon kiadhassák, megteheti. Viszont valóban igaz, hogy sok esetben egy ideig még jó, aktuális, de nem feltétlenül örökérvényű szerző művének újrakiadása a hetven éven belül jó lenne, még meg is érhetné, ha nem lenne a jogdíj-kötelezettség, ami miatt viszont kiadó nem vállalja fel. Ez mindenkinek rossz. Ebben egyet értünk.
    A másik oldalról viszont szánalmasnak tartom, hogy amikor a kiadó nem fizet jogdíjat, akkor sem tünteti fel rendesen a copyrightot. Ugyanis van egy szomorú érzésem, hogy esetleg a Zigány Árpád - Lendvai tévesztés nem feltétlenül jogdíjmegkerülés, hanem egyszerűen csak a Fapadoskönyv minősíthetetlen nemtörődömsége. Miközben számos kötetükkel kultúrmissziót teljesítenek, szinte nincs olyan copyright-oldaluk, ami hibátlan lenne: benne marad a szedésben a sorozat előző könyvének a kiadási adata, nem szerepel a fordító, szerepel, de elírják a nevét stb. Nem értem, hogy több évi kiadási gyakorlat után ez hogy működhet így... Mert - kérdem én - ha van is Lendvainak jogutódja, vajon szólna, írna két év csúsztatásért (2015-ben jár le a 70. Ráadásul ez a szöveg már a kilencvenes évek elején is megjelent, szintén jogdíjfizetés nélkül.) Én nem hinném. Nem ötletes jogdíjkerülés ez, hanem szánalmas nemtörődömség, ugyanaz, amelynek a segítségével beolvasószkennerrel készítve, átolvasás nélkül adják ki a régi szövegeket.