Charlie Chan, a folyton mosolygó, rendkívül udvarias és igencsak kövér kínai nyomozó a klasszikus detektívregény történetének egyik legjellegzetesebb figurája. Bonyolult esetei megoldása során kalauzai: az alázat, a megfontolt bölcsesség – és a kínai közmondások.

Charlie Chant, a honolului rendőrség nyájas, türelmes és bölcs nyomozóját Earl Derr Biggers (1884-1933) amerikai író, újságíró találta ki a húszas években. Ekkor már tíz éve jelentek meg könyvei, elismert szerzővé azonban csak a kedves és alázatos kínai detektívfelügyelő megalkotása tette. Charlie Chan egy csapásra híressé vált, kalandjairól azonnal filmeket forgattak (csak a második világháború előtt több mint negyvenet), s rádiójátékok, képregények örökítették meg nyomozásait. Maga Biggers rövid élete során mindössze hat könyvet írt Chanról: ezek közül jelentette meg most az ötödiket a K. u. K. kiadó gyönyörű, új köntösben.

A Charlie Chan folytatja első felében Chan régi jó barátja, egy hamisítatlan angol detektív, Duff felügyelő ered a szinte megfejthetetlen rejtély nyomába. A dr. Lofton által vezetett divatos világ körüli túrák egyikén rejtélyes gyilkosságsorozat veszi kezdetét. Mr. Drake, a jószívű, kissé nagyot halló nagyapa csak az első áldozat, akit egy ködös éjszakán, a londoni Broome’s Hotelben gyilkolnak meg. Jut egy haláleset Nizzába, egy San Remoba… és a sornak még nincsen vége. Vajon ki lehet a titokzatos gyilkos? Az ájulási rohamokkal küzdő ügyvéd? Az ideges milliomos? A barátságos fakereskedő? A csiszolatlan modorú, de kedélyes egykori chicagói gengszter? A kiállhatatlan útitárs? A lelkes amatőr fényképész? Az ideges szerető? A szélhámos? A titkár? Vagy valaki más?

Miközben Duff felügyelő nyomoz, s alaposan meggyűlik a baja szíjakkal, kulcsokkal, zsebekkel, levelekkel, liftekkel, az idővel és az egyre aggodalmasabb utasokkal, hajlamos arra, hogy úgy érezze, igaza volt Charlie barátjának, amikor azt mondta: „A megoldás mosolyogva mindig melletted sétál.” Mielőtt azonban összetalálkozhatna a megfejtéssel, ellene is merényletet kísérelnek meg. Szerencse, hogy a hajó épp Hawaiin jár, így a Honolulutól San Franciscóig tartó út alatt a tengerre szálló Chan ráakadhat a könyörtelen gyilkosra az utazók között.

Charlie Chan volt a krimitörténelem talán első olyan kínai szereplője, aki nem a rossz oldalon állt. 1925-ben, amikor E. D. Biggers megjelentette róla The House Without a Key (Charlie Chan színre lép) című első regényét, az európai és amerikai detektív- és kalandregényekben feltűnő kínaiakat leginkább csak erős és kevéssé hízelgő sztereotípiákat használva mutatták be: lusta, korrupt, „pogány” és titokzatos bandafőnökökként, kétszínű, hazug és gyáva gyilkosokként vagy legjobb esetben is életidegen, túlfinomult, magukat műkincsekkel és nem barátokkal körülvevő kapzsi remetékként. Már annyira szokássá vált a rosszul felépített bűnügyeket a történet végén gyorsan egy ópiumszívó, gonosz kínai nyakába varrni, hogy az S. S. Van Dine és más neves krimiszerzők által összeállított detektívregény-írói szabálykódexek egyenesen megtiltották a jó ízlésű alkotóknak, hogy kínai bűnözőket szerepeltessenek.

Ezzel szemben Charlie Chanról mindenkinek hatalmas termete és nyájas, alázatos, őszinte mosolya jut eszébe először. Nemcsak zseniális megfigyelő és remek következtető, de türelmes, kitartó, önironikus és szerény is. Duff felügyelő nyomozásába sem avatkozna bele (ahogyan ő mondja szeretetreméltóan: „Adhat a szúnyog az oroszlánnak tanácsot?”), ám amikor épp az ő irodájában éri lövés barátját, kérésére folytatja a nyomozást, s meg is találja a gyilkost. Mindebben állandó segítségére vannak a kínai közmondások. Megfontoltan és aprólékosan kutatva keríti be a bűnözőket, tudva, hogy egy kínai megérzése nem lenne elég az angolszász bíróságnak, s csak a bizonyítékok megszerzése után leplezi le az elkövetőket, mivel: „megvan a maga ideje a halászásnak is, és meg a háló szárításának is.” Ráadásul humorérzéke sem hagyja cserben soha. Ahogy a Charlie Chan folytatjában mondja, egyúttal figyelmeztetve a gyilkost is: „együgyű és ostoba vagyok, az igaz, de az ilyen emberekre az istenek jobban vigyáznak. Kárpótlásul sokszor váratlan szerencsét zúdítanak a nyakába. Vigyázzanak, mert bármely pillanatban nyakamba zúdulhat a szerencse.”

Charlie Chan 1930-ban íródott ötödik nyomozása, amely most a harmincas évek magyar fordításának (A sárga detektív) felfrissítésével jelent meg, minden krimirajongó könyvespolcán helyet kér magának. Hány olyan detektívtörténet van még, amelyben a gyilkost egyetlen szava leplezi le a kiváló detektív előtt?

A cikk elolvasható az Ekultúrán: E. D. Biggers: Charlie Chan folytatja
Más Ekultúrás ajánlóim gyűjtőhelye: Az Ekultúra és én
Megjegyzés: a regényt nagyon szeretem, e megjelentetésével kapcsolatban azonban komoly fenntartásaim vannak, amelyekről itt írtam: Fordítunk vagy átirkálunk? - Charlie Chan folytatja. Ahogy ebből a blogbejegyzésből is kiderül, a fenti idézeteket Mihályfi Ernő fordította.
A képek a Terebess oldaláról származnak, ahol ezek a kerekded kínai vázák, amelyek Charlie Chant juttatják az eszembe, meg is vásárolhatók: itt, itt, itt és itt.
Az összes Charlie Chan-könyv magyar címeinek és fordításainak felsorolását itt találod: E. D. Biggers Charlie Chan könyvei